A Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-20. szám)

1994-01-20 / 13. szám

1994. január 20., csütörtök '­ám Wt888M8MSSM Kereső Árpád jósolni is tud Erőt adó győzelem Nem kívánjuk Kereső Árpá­dot az égig magasztalni, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon ismeri tanítványait. A Fradi­­meccs előtt beszélgettünk vele az Alba Volán elleni vereség­ről, és annak az esetleges hatá­sairól. Kicsit furcsán néztünk rá, amikor szinte biztosra vette, hogy a Ferencváros ezúttal be­leszalad a feléjük kitartott kés­be. A szakember arra alapozta optimizmusát, hogy gyenge já­ték után a csapata rendszeresen megtáltosodik. És láss csodát, bejött a jóslat! A fiúk nemhogy megtáltosodtak, hanem talán az eddigi legjobb teljesítményüket produkálták a szezonban. De az biztos, hogy ilyen taktikusan és — végre — bátran még egyszer sem játszottak. Mertek ütközni, sokszor ők kezdeményezték a keményebb küzdelmet. Lehet, hogy a ferencvárosiak ezen pö­rögtek be, mert olyan ámokfu­tásba kezdtek, amilyenre ebben a bajnokságban még részükről — legalábbis a Dunaferr ellen — nem volt példa. A legritkább esetben ütöttek nyaktól lejjebb, de abban sem volt köszönet, mert ilyenkor a mieink karja, keze bánta a bottal való ütleget. A Dunaferr játékosai vitézül tűrték a fizikai terrort, és csak a koronggal törődtek. Végig ke­zükben tartották a mérkőzés irányítását, és ha a helyzeteiket belövik, már a második har­madban eldönthették volna a két pont sorsát. 4-1-nél mintha megijedtek volna a nagy lehető­ségtől, és kívülről úgy látszott, ráültek az eredményre. Ez majdnem megbosszulta magát, de 4-3-nál sikerült újra felpör­getni magukat, és nem hagytak kétséget afelől, hogy ezen a meccsen ők a jobbak. A Dunaferr ezzel a győzel­mével felzárkózott az előtte lé­vőkhöz. Sok múlik azon, hogy a félbeszakadt UTE—Alba Vo­lán összecsapásról miként dönt a sportág vezérkara. Ha a szé­kesfehérváriak megkapják a két pontot, akkor csökkennek a Du­naferr döntős esélyei. A hátra­lévő fordulókban azonban még sok minden történhet. Attól is rengeteg függ, hogy a Ferenc­város kit látna maga mellett szí­vesen a fináléban, és esetleg ezért hajlandó-e némi turpisko­­dásra. De reméljük, hogy a Fra­di legyőzése után a dunaújváro­siak levetik kishitűségüket, és elhiszik, hogy itthon mindenki ellen van mit keresniük , min­denki ellen a győzelem remé­nyével léphetnek pályára. Pénteken szünnap lesz a baj­nokságban. Legközelebb a Du­naferr hazai környezetben, az UTE-Halls gárdáját fogadja. Az újpestieknek az utóbbi fordu­lókban nem megy valami fé­nyesen, ezért (is) bizakodva várhatjuk a lilákat. A. Cs. Szuhelko, Oreskin „díszkísérete” mellett szerezte meg a Dunaferr harmadik gólját Palánta Kupa a kicsiknek A képviselők is... Nagyvenyim képviselői sze­retik a sportot. Szinte teljes lét­számmal vesznek részt a sport­­rendezvényeken. Nem néző­ként, hanem aktív résztvevő­ként. Január 14-én Baracson vendégszerepeltek a szenáto­rok, ahol a helyi képviselőkkel mérték össze ügyességüket asz­talitenisz, sakk és teremfoci sportágakban. Nem is az eredmény volt fontos, hanem a játék és a barát­­kozás. A nagyvenyimiek elha­tározták, hogy a jövőben több közeli község képviselőivel is megmérkőznek. A szomszédos faluban a ki­csik is rendszeresen sportolnak. Nekik rendezték meg a Palánta Kupa elnevezésű teremfoci-tor­nát. A hat-hét éves gyerekek közül első lett a nagyvenyimi iskola gárdája. A második he­lyen végzett az adonyi iskola csapata. Utánuk pedig az Előszállás és a Baracs együttese következett a rangsorban. A pa­lánták jövőre is találkoznak. SPORT a hírlap 7 Ki felel a gyenge teljesítményért? Menj , maradj! Már beszámoltunk róla, hogy a Dunaferr férfiröplabdá­­zóinál nincs minden teljesen rendben. A Nyíregyháza ellen elszenvedett vereség után a ve­zetés úgy döntött, hogy öt já­tékosukra a továbbiakban nem tartanak igényt. Azóta fordula­tot vett az ügy. Az öt érintett játékos — Ga­zsi Péter, Gebhardt Zoltán, Sal­­lai Ferenc, Varga Attila, Varga Zoltán — közül ketten, Gazsi és Sallai hétfőn már edzettek. A többiek kedd délelőttre voltak hivatalosak Márton Gergely­hez, a szakosztály elnökéhez, akitől azután úgy távoztak, hogy délután ők is részt vesz­nek az edzésen. Miként értékeli a kialakult helyzetet Márton Gergely? — Minden megy tovább ugyanúgy, mint eddig. A sportolók a szerződésük szerint teszik a dolgukat. Dom György a mérkőzésen nyújtott rossz tel­jesítményük miatt gyulladt ha­ragra, és hirtelen indulattól ve­zérelve adta ki a játékosok út­ját. Nemsokára ő is higgadtab­ban értékelte a dolgot. — Miért pont ezeken a já­tékosokon csattant az ostor, hi­szen nem három emberen múlik egy csapat eredményessége? — Dom úgy érezte, hogy ők a csapaton belüli hangadók, és ezért hatványozottabban felelő­sek a gyenge játékért. Szüksé­günk van ezekre az emberekre, de nem ilyen elfogadhatatlan játékkal. — Az edző felelőssége nem merült fel? —Vele is elbeszélgettünk, és a tudomására hoztuk, nem va­gyunk teljesen elégedettek a munkájával. Dorn György szakosztályve­zető az, akinél végül is betelt a pohár. Valljuk be őszintén, nem ok nélkül. Ebben a bajnokság­ban eddig ugyanis nem sok örö­me volt a csapatban szurkoló­nak, vezetőnek egyaránt. Dom Györgyről tudni kell, hogy el­hal a röplabdáért, mindent meg­tesz azért, hogy a csapat minél eredményesebb legyen. Sok­szor talán neki fáj legjobban a sikertelenség.­­— A meccs utáni elkeseredé­semben mondtam, hogy ilyen játékot nem fogadunk el, és aki így játszik, az elmehet. A keddi összejövetelen alapos fejmosást kaptak a fiúk, remélem most, hogy megbeszéltük a dolgokat elsimulnak a hullámok — véle­ményezi a szituációt a szakosz­tályvezető. Az eset szenvedő alanyai, a játékosok nem tartják ilyen egyszerűnek a dolgot. A keddi „fejmosás” utánra beszéltünk meg randevút Varga Zoltánnal és Gebhardt Zoltánnal, aki egy­ben a csapat kapitánya is. — Vasárnap Dom György egyértelműen a tudomásunkra hozta, hogy szabadlistán va­gyunk. Kedd reggel már azzal fogadott minket, hogy borít­sunk fátylat a múltra—kezdte Varga a beszélgetést. — Márton Gergely irodájá­ban ez úgy változott, hogy vagy felejtsük el a történteket, vagy mondjunk fel. Mivel június 30- ig érvényes a szerződésünk, csak ebben az esetben nem kel­lene az egyesületnek fizetnie — egészíti ki társát Gebhardt. — Hogyan tovább? — Lelkileg megviselt minket a dolog, hiszen mindketten sa­ját nevelésű játékosai vagyunk a klubnak, nyolcvanegy óta sportolunk itt. Úgy érezzük, hogy most védtelenné váltunk. Attól tartunk, hogy ezután utaz­ni fognak ránk, és az első adan­dó alkalomkor kirúgnak min­ket, minden jogi következmény nélkül — folytatja Gebhardt. — Nem akarok nagy szava­kat használni — veszi át a szót Varga —, de mindent megte­szünk a csapatért, küzdeni fo­gunk azért, hogy minél jobb he­lyezést érjünk el. Be akarjuk bi­zonyítani, hogy nem mi va­gyunk mindennek az okai. Szerettük volna Liszt Ferenc edzőt is megszólaltani az ügy­ben, de ő azt kérte, hadd marad­jon ki ebből a „buliból”. Ter­mészetesen tiszteletben tartjuk az óhaját, de talán ez is jellemzi egy kicsit a szakosztály hangu­latát. Az edző — tapasztalataim szerint — tart a szakosztályve­zetéstől, ugyanakkor szeretne a játékosokkal is korrekt lenni. És az ilyen kettősség, mint ahogy az esetünk is bizonyítja ritkán szül jó dolgokat. A prob­lémákra leghamarabb az edző találhatna gyógyírt, hiszen ő él közöttük, ő ismeri legjobban a tanítványait. Ezért neki na­gyobb szerepet kellene vállal­nia a dolgok alakításában. Reméljük — Dom György szavaival élve —, hogy most már tényleg „elsimultak a hul­lámok”, és a Dunaferr elindul felfelé. Ez azért is nagyon jó le­ne, mert — úgy hiszem — szüksége van a városnak egy erős röplabdacsapatra. Agárdy Csaba Elkísérni a lányokat Különbusz A jövő hét végén folytatódik az NB I-es női kézilabda-baj­nokság. Január 30-án Győrben vendégszerepelnek a dunaújvá­rosi lányok. Ez a találkozó akár rangadónak is beillik. Tehát nem mindegy, hogy mi lesz a mérkőzés végeredménye, szurkolók számára ezért külön­­ busz indul. ( Költség: 200 Ft.) Jelentkezés a klub portáján. Totótippek Ezen a héten egy igazi meg­szállott játékos a partnerünk. Bélley István már harminc éve totózik, és szeretne még lega­lább ennyi ideig tippelni a fut­ballmérkőzésekre.­­­ Eddig négyszer sikerült tizenhárom találatot elérni, és egyszer megütöttük a főnyere­ményt is. A kifizetések azonban egyszer sem haladták meg a százezer forintot. Sajnos nem gazdagodtam meg belőle. De ahogy az életben, ezen a téren sem adom fel. Jelenleg hárman játszunk kollektív szelvényen, nem olyan nagy tétekkel. Min­den héten teszünk egy-két meg­lepetést, hiszen így érdekes a fogadás. A Nemzeti Sportban elolvasok minden olyan infor­mációt, ami megkönnyítheti a játékot. Ezen a héten például le­váltották az Ascoli edzőjét, így nagy a valószínűsége, hogy eredményesen szerepel majd a gárda. Tehát figyelünk minden apró momentumra. 3. hét 1. Sampdoria-Juventus IX 2. Crcmonese-Internazionale X 3. Foggia-Lecce 12 4. Milan-Piacenza 1 5. Parma-Lazio X 6. Reggiana-Atalanla X 7. Roma-Udinese 1 8. Torino-Napoli X 9. Bari-Lucchese IX 10. Brescia-Andria IX 11. Modcna-Pisa 1 12. Padova-Monza 1 13. Ravenna-Ascoli X2 14. Pescara-Cesena 2 Cél holnap: lefékezni a „kanizsai gőzöst”! Van törleszteni való Az NB I-es férfi bajnoki küz­delmek megkezdődnek a hét vé­gén. Holnap a nagykanizsai ké­zilabdacsapat lesz a vendég. Erre a nyitányra készül már hetek óta Kolics János já­tékosaival. Az őszi szerencsét­len sorozat után most kellemes gond, hogy valamennyi sérült játékos meggyógyult, mindenki egészséges. A csapat a formába­­hozás időszakában részt vett Kalocsán egy teremtornán, ahol csupán egy góllal maradtak alul a döntőben az Elektromossal szemben. Azután következtek a kupamérkőzések. Nagyarányú vereség Pécsett, győzelem ide­haza. Ennek ellenére búcsúztak a fiúk a Magyar Kupától. Menet közben több előkészületi mér­kőzést is játszott a csapat. Száz­halombattán, Dunaföldváron is pályára léptek. Végül úgy lát­szik, kialakult a kezdőcsapat, de a keret valamennyi játékosa ké­szen áll a „bevetésre”, így Ko­lics edző elgondolása szerint tud változtatni az összeállításon. A bajnoki szünetben sikerült posztra igazolni. Vozár Tibor baloldali átlövővel mindenkép­pen erősödött a gárda. Az együt­tes célkitűzése szerint a bajnok­ság végén a tabella közepén kell állni, tehát a középmezőnyben kell végezniük. Jelenleg elfo­gadható helyezésen várják a folytatást. Ezt a pozíciót szeret­nék megtartani, de ha lehetsé­ges, egy-két hellyel előrébb is kívánnak lépni. Ehhez az kell, hogy elkerülje a csapatot egy komolyabb sérüléshullám. A Dunaferr tehát holnap a Nagykanizsával kezd. Azzal a kanizsai csapattal, amelyik az elmúlt szezonban kétszer is legyőzte a dunaújvárosi együt­test. Van miért visszavágni. A Dunaferr jelenleg nagyobb já­tékerőt képvisel, mint ősszel. Alaposan felkészültek a fiúk a nyitányra, amelyen valószínűleg a lelkes szurkolók is segítik a győzelem megszerzését. A mér­kőzés 17 órakor kezdődik. Sári Árpádtól, a csapat jobbszélsőjétől is gólokat vá­runk a tavaszi szezonban

Next