Dunaújvárosi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31 / 177. szám
1999. július 31., SZOMBAT FÓKUSZ MÉGISCSAK: DIÁKMUNKA Vajon manapság, amikor a felnőtt korú munkavállalók is nehezen jutnak álláshoz, van-e munkalehetőség a legfiatalabb nemzedék számára a munkaerőpiacon? A tanulók által ismert nyomvonalon elindulva, elsőként a munkaközvetítéssel (is) foglalkozó diákszövetkezeteket kerestünk meg. Az országban legrégebben megalakult diákszövetkezet dunaújvárosi kirendeltségének vezetője, Szabó Tibor menedzserekre emlékeztető, magabiztos, ám tartózkodó udvariassággal válaszol kérdéseinkre: - A több mint tíz éve országos hálózatot kiépítő szövetkezetünk nonprofit cégként vállalkozásszerűen foglalkozik diákmunka szervezésével és közvetítésével. Minden tizenhatodik életévét betöltött nappali tagozatos diák tagja lehet szövetkezetünknek, aki kitölti a belépési nyilatkozatot, illetve befizeti az ezer forintos vagyoni hozzájárulást, amit a tagság megszűnésével visszakap. Ez egyben a munkához jutásnak is a feltétele. Természetesen a tanulónak rendelkeznie kell adókártyával és saját névre szóló számlaszámmal. A szövetkezet - akárcsak versenytársai - t alapon maradásának, működésének előfeltétele, hogy ma már - ha lassan is, a munkaerő-kölcsönzés Nyugaton bevált formái: szezonális munkára vagy az átmenetileg kieső dolgozók pótlására célszerű felvenni egy kölcsönzött embert, adott esetben diákot. Nemcsak nyárra szerveznek diákmunkát, de tény, hogy a vakáció idejére esik a csúcs, ilyenkor többszáz diáknak tudnak kereseti lehetőséget bizosítani. S hogy milyet? - Leggyakrabban különböző fizikai munkára van igény, műszakos munkarendben, például a vasműben vagy a papírgyárban, de titkárnői, tolmácsi megbízatást is közvetítettünk már - mondja Szabó úr. A fizetés változó, van munka, amit órabérben, van, amit teljesítmény-, illetve darabbérben számolnak. Van egy szint, ami alá nem akarnak menni, de túl magas díjat sem kérhetnek, hiszen ez mégiscsak diákmunka. Ami a lényeg, a gyerek a munkajellegétől függően százhatvan és kétszázkilencven forint közötti óradíjat tehet zsebre. Gyakran hallani, hogy a vállalkozó ennyi meg ennyi pénzt kifizet a diákmunkára, aminek a munkavállaló csak egy részét kapja meg, s a többit lenyúlja a diákszövetkezet. Nos, a mi teljes évi bevételünk kifizetésre kerül - szögezi le az irodavezető. Ennek több mint a felét a diák kapja, ezen kívül fizetjük a a témaszerzőket, a belső munkatársakat, s az irodát is fenn kell tartani, és akkor még nem beszéltünk a munkabért terhelő köztartozásokról. Ugyanakkor mi bérgaranciát adunk a tanulóknak, vagyis mi akkor is fizetünk, ha a vállalkozó még nem utalta át a pénzt. Ez biztonságot nyújt a tanulóknak. Egymásnak adják a kilincset az érdeklődő fiatalok egy másik diákoknak közvetítő szövetkezet irodájában. - Most több mint kétszázan dolgoznak egy mezőgazdasági munkán, ahova naponta szállítjuk a gyerekeket, ezen kívül különböző vállalkozásoknál műszakos rendben, illetve a szolgáltatások, vendéglátás területén összesen háromszázan - mondja a párperces szünetben Varga Gabriella irodavezető. Megtudjuk, hogy egyszerűbb betanított munkával náluk 150- 170, építkezési segédmunkával 180-200 forintot lehet megkeresni óránként. Ez (utóbbi) persze nem sok, ha a gyerek bírja a strapát és mentora is van, ennyit a szövetkezet segítsége nélkül is megkereshet egy építkezésen. -Valóban így van, de itt nem a tanulónak kell a munka után járnia, így sokkal több lehetőség közül választhat - válaszolja mindjárt Varga Gabriella. Azon kívül - erőnkből telhetően - mi ellátjuk a munkavállalók érdekvédelmét is. De a legfontosabb, hogy anyagilag is jobban járnak a diákok a szövetkezeti formának köszönhetően, ugyanis a bért terhelő közköltségek kedvezőbbek. A diák bérét csak tízszázalékos adójóváírás, másfél százalékos munkavállalói járulék és havi 250 forintos bizosítási díj terheli. Lajos másodéves egyetemi hallgató, rutinos diákmunka-vállaló. - A száznegyven forintos órabér, amit kukoricacímerezésért ajánlottak, nem igazán tud beindítani, úgyhogy egyelőre még várok, bár a jó munkákat már a nyár elején elvitték. Egyébként ez a második nyaram, amikor diákszövetkezeten keresztül dolgozom. A tapasztalataim vegyesek, volt jó is és rossz is. Két nap után most hagytam ott egy munkahelyet egy vegyi üzemben. Mit mondjak... nem volt veszélytelen. Védőfelszerelés minimális, megfelelő cipőt nem adtak, orvosi vizsgálat nem volt, szerződést nem írtunk alá, a pénz se volt túl jó. Ezért aztán ki is léptem attól a szövetkezettől, de maradok ennél a formánál, szövetkezeten keresztül próbálok munkát találni különben csak ismeretség útján lehet elhelyezkedni, és az is fontos, hogy valaki álljon az ember háta mögött, ha valami baj van. A vasmű kertészetében dolgozó majd két tucat, zömmel középiskolás diák a kétszáz forintos órabért nem tekinti alsó határnak. Igaz, a munka sem tűnik megerőltetőnek. A szokványos kérdésekre semmitmondó válaszokat jegyezhetek le arról, mire is fordítják majd a fizetést. Úgy látszik, bérekről ma már a fiatalok sem beszélnek egymás előtt. Alaposan meg is lepődnek, amikor kiderül, hogy ugyanazért a munkáért akár 15- 20 forintos órabérkülönbség is előfordul, attól függően, ki melyik szövetkezettől jött. A malátagyár álomszép, légkondiconált laborjában igazán kvalifikált munkát végeznek a diákok, árpát vizsgálnak komoly műszerekkel. Néhány egyetemista és középiskolás fiatal szertartásos komolysággal szolgál ki titokzatos rendeltetésű műszereket. Amikor a bérek felől kezdek érdeklődni, beszélgetésünket egy udvarias, ám erélyes hang szakítja meg. A diákokat arra utasítja, hogy a bérükről ne beszéljenek, engem meg arra, hogy ezt a témát inkább kerüljem. Majd megenyhülve bemutatkozik a hang fiatal tulajdonosa, Fekete Zoltán minőségbiztosítási vezető. Külföldi tulajdonú cégnél nem kívánatos, hogy az alkalmazottak a fizetésükről társalogjanak , máshol ez már régóta kifejezetten tilos - fűzi hozzá. - Egy ilyen szép laborba és - feltételezem- jól fizető munkára nem nehéz jelentkezőt találni. Önök mégis a diákszövetkezeten keresztül szerződtettek munkaerőt. Diákszövetkezeten keresztül is. Aratás idején az árpaátvétel kampánymunka, jól jön a diákok segítsége. Igazság szerint nem létkérdés számunkra, hogy pont közvetítő cégtől jussunk használható munkaerőhöz, de a modern gazdaságban a piacon nemcsak termékek és szolgáltatások cseréje folyik, hanem információké is. Ahhoz, hogy a legjobb munkaerőket a legkedvezőbb áron tudjuk ide hozni, minden ajánlatra figyelni kell. Végül is verseny van... Kép és szöveg: Feltóti Sándor I ~~1 Diákkorban a nyári vakációhoz emberemlékezet óta nemcsak a pihenés és üdülés tartozik hozzá, hanem néhány - kinél több, kinél kevesebb - munkával eltöltött hét is. A nyári munkavállalásra késztető okok bár sokfélék, mégis jól elkülöníthetők. Mindig jól jön egy kis zsebpénz, amiből telik majd egy kis utazásra, a megálmodott kerékpárra, ruházkodásra vagy a szülők terhein könnyítendő, az egyre drágább tanszerekre. I ~~1 de terjedőben vannak Középiskolások dolgoznak a vasmű kertészetében A malátagyár modern laboratóriuma már a jövő évezredet idézi - kampányban kell a segítség DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 7 A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA A kis ember Becsületrenddel Az emberi porblémák néha a közhelyek felől közelíthetők meg a legjobban. Alighanem tényleg ezek közé sorolható, hogy „mindenki kicsinek születik”, ámde a folytatás már nem annyira problémátlan, és mi van akkor ha kicsi is marad? Ismét csak eléggé elcsépelt fordulattal a történetet kétfelé kell választanunk. Ugyanis nem mindegy, hogy a felnőtt ember, aki ugyan kis termetű, lélekben is megmaradt-e kicsinek, kicsinyesnek... A hévül, szívben is és észben is, törpék ugyanis kiadják a népmesék, különféle legendák és történetek gonosz manóit, akik véltvalós csúfságukért a környezetük életének megkeserítésével akarják magukat kárpótolni. Amíg testileg lehet apró termetűnek születni, addig a koboldok tulajdonságait, jó és rossz értelemben, csak az idők folyamán lehet megszerezni. Ehhez legalább két összetevő kell, mint folyamathoz és ebből mind a kettő fél tág lehetőségekkel bír; az egyik maga a személyiség az öröklött tulajdonságaival, míg a másik maga a társadalom a maga előítéleteivel. Mindkettő csapdákat állít a másiknak előbb-utóbb és azokból az évek múltán nagyon nehéz kikecmeregni. Ha leegyszerűsítjük a folyamatot akkor a társadalom az „egészséges méretet” bekalibrálta. Ettől eltérni semmilyen irányban nem kellemes. Ha a kis termetűeknél maradunk, akkor a kamaszokor környékén a megszólításokban, megnevezésekben már megjelennek a „társadalmi” sértések. Imigyen, „törpe, nokedli, elfűrészelt óriás, tökmag, görcs, pigmeus, seggdugasz...” Csak empátia kérdése, hogy megérjük a „nagyravágyó serdülőt” mennyi sérelem éri ilyenkor. (Még az Isten is veri a fiúkat, akik még véletlenül sem tudnak másba szerelembe esni, mint valamiféle hosszúcombú colos lányba... hát, ott is halmozódhatnak a gondok.) Valójában ezek a helyzetek kemény kihívások és elvárják a „szenvedő alanytól”, hogy felülemelkedvén a problémán, bebizonyítsa értékeit. Furcsa dolog, de a pszichológia tudománya szerint az átlagemberek nem szenvednek „bizonyítási kényszerben” és éppen azért még a bennük rejlő képességek kibontakoztatásában sem érdekeltek. Jobbára meg is maradnak „átlagnak”. A másik oldal pedig küzd. Néha igen torz módon. Az óriás, a lapát kezével, miniatűr ékszereket készít, a kicsi pedig harci sportoknak hódol... Derűvel felülemelkedni az össztársadalmi baromságokon közülük soknak nem sikerül. Ők lesznek a koboldok, míg a másikakból akár Napóleon is lehet (a maga kisebbségi komplexusaival), vagy éppen nem bohóc, hanem szeretni való mulattató, aki a vesénkbe lát. (Nekünk a „nagyoknak!”) 1914-ben, ezen a napon, éppen akkor amikor megkezdődött az első világháború, született meg Louis de Funes, francia komikus, filmszínész... Maga csak az egyik istencsapásnak nevezte, hogy ő is megszületett ezen a történelmi napon. A zongorista A hihetetlenül komikus figura még véletlenül sem talált magának megfelelő munkát. A környezete könnyesre röhögte magát, mint szőrmekereskedőn, mint fényképészen és a kirakatrendező sem volt sikeres alakítása a műszaki rajzolóval együtt, holott a munkát mindig precízen elvégezte, ámde a főnökei... A sors is komikus helyzeteket teremtett számára, ha nem éppen tragikomikusat. Kirakatrendezőként a foglalkozása a második nagy háború alatt úgy szűnt meg, hogy nem volt mit kitenni a kirakatba. Maga pedig, aki egy előnytelen, csúf kis emberke volt, gazdag mimikával, tovább próbálkozott... Egy párizsi jazz-iskola zongoraóráit látogatta, ahol megismerkedett Jeanne Berthélémy de Maupassanttal, a nagy író rendkívül csinos dédunokájával. A merész vacsora meghívása olyan jól sikerült, hogy három hétig egy fityingje sem maradt, viszont a hölgy három hónap múlva, 1942. augusztus 22-én a felesége lett és kézbe vette a pénzügyeit. Az esküvő is jellemző volt, mert egy légiriadó szakította volna félbe és ezért a polgármester „gyorsított eljárással” adta őket össze. (A feleség akkor lépett át titkárnői funkciókban is, amikor egy hónapra szóló húsjegyüket veszítette el és utána zavartan vigyorgott.) Jeanne élete végéig védangyala maradt. Ekkortájt egy bárban napi 13 órát zongorázott és amikor felállt a zeneszerszámtól, akkor olyan merev volt, mint egy darab fa, vagy ahogyan ő mondta: mint,Erich von Stroheim a Nagy ábrándban.” Jeanne tánciskolát nyitott és ő meg veszettül féltékeny volt. Ekkor már statisztaként próbált szerencsét. „Anyaszerepben” Már 31 éves volt, amikor az első kisebb szerepét megkapta és ez komikus szerep volt. Feleségének bevallotta, hogy az anyjáról mintázta a figurát, aki spanyol származású lévén az őrjöngő jeleneteivel rendre fellármázta az utcát s aztán az egész dühkitörés kirobbanó nevetésben ért véget. „Bőven elég ha úgy teszek, mint az anyám.” - állította meg és kezdte a szerepeinek figuráit az ő szemével nézni. A nyúlfarknyi fellépések így is sikeresek voltak, de az ő becsvágya kielégítetlen maradt. Jeanne, aki közben már rózsákat termesztett, békésen vigasztalta. 1963- ban történt meg a nagy csoda, amikor az örök epizódszereplő (aki már 80 filmet tudhatott maga mögött) betört az élvonalba. A 49 éves statiszta, a maga 162 cm-es magasságával, a Fantomas üldözőjeként debütált. A szeretetre méltó, sokszor felfortyanó emberke formázta meg a Saint Tropez-i csendőrt... Az „Inspecteur Juve” mindenkit megnevettetett. A Nagy lumpolás című film vetítése közben egy, a nevetéstől megszédült néző kiesett a páholyból.. Gérard Oury rendező, maga is bevallotta, hogy a felvételek közben alig tudta visszatartani a röhögését Louis rögtönzéseit látva. A fergeteges siker meglepte és bevallása szerint nagyon nem vágyott felszínes kapcsolatokra, márpedig azok tülekedtek elő ekkor szépszerével. Ezért gyakran volt haragos, de a vétlen embereket akkor is megmosolyogtatta ha magának éppen nem volt kedve nevetni. A Csendőr nősül forgatása közben észrevette, hogy a partnere, Claude Gensac meglehetősen indiszponált... Kiderült, hogy nagyon hiányolja kisfiát, akit régen látott. Funes forgatási szünetet és repülőjegyet harcolt ki a színésznőnek... Ő maga azonban nagyon szorongott. Gyakra beszélgetett barátaival arról, hogy tart attól, hogy túl szigorúan neveli gyermekeit... Az első infarktus 1975-ben érte a kimerítő munka közben... Alighogy kipihente magát, jött Moliere Fösvényének filmadaptációja, Harpagonnal a főszerepben... 1973 márciusában a Becsületrenddel tüntették ki A háta mögött csak „Fufu”-nak becézett húsz évet kapott arra, hogy felszabadítsa a honfitársait leleplezéseivel a kicsinyesség és sványság szégyenletes jármai alól.