Dunavidék, 1926 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
V. évfolyam 1. szám. Mohács, 1926. január 3. itá£fada£rrid erkczgazdafdoi /xe&fctp .««ívre 20.000 korona. .. díjszabás szerint. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 2000 korona. Kiadóhivatal: :T 'Mohácsi Doboz- és Papirárúgyár Rt. Előfizetési felhívás. Lapunkra január elsejével új előfizetést nyitunk. E nappal ötödik évfolyamába lép lapunk. Az évek váltogatják egymást, ami programunk azonban marad: becsületes jóakarattal, tiszta önzetlenséggel szolgálni a közérdeket. Jelszavunk a jövőben is a békés irányzatú, hazafias keresztény és magyar szellemű sajtószolgálat lesz, mellyel a nemzeti megújhódás és rekonstrukció útján a boldogabb jövő közös eszményét igyekszünk megvalósítani. Tudjuk, hogy a mi olvasóközönségünk nem vár tőlünk holmi vásári kikiáltói ráadásos tessék jájékot, ezzel a trükkel nem is dolgozunk, de minden fényünkben a mellékérdekek hajhászása nélküli egyenes őszinteség fog vezetni bennünket Előfizetési díjaink maradnak a régiek, de nagyon kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében zavarok ne álljanak be. 1926. Az uj esztendő küszöbén állunk. Még tán a legridegebb embert is megkapja ilyenkor egy pillanatra a jövő titokzatosságának gondolata. Tán az emberi hiúság vásárjának a személyes érvényesülés és meggazdagodás vágyától űzött legnagyobb kalmára is, megpihen egy pillanatra, hogy a múlt és a jövendő eme határkövénél egy pillantást vessen arra ami volt és elmélkedjék a felett, ami lesz. Nekünk magyaroknak és különösen nekünk mohácsiaknak egyenesen kötelességünk kivonni magunkat ha lehet örökre, de legalább egy évre az élet ádáz harcaiból, mert az eljövendő esztendő a miénk magyaroké, a miénk mohácsiaké. Mert ez az esztendő négyszázadik fordulóját hozza annak a napnak, melyen a magyar dicsőség Mohácsnál leáldozott s 150 éves rabság szakadt az országra. S 400 éven keresztül folyik azóta az áldatlan testvérharc. Habsburgpárti és Szapolyaipárti, törökpárti és németpárti, kuruc és labanc, legitimista és szabadkirályválasztó, klerikális és liberális átimarja egymást nem is gondolva arra, hogy hisz mindegyik magyar. Károlyi Sándor grófságot kap hazaárulásáért, de Rákóczi Ferencet a magyar országgyűlés nyilvánítja hazaárulónak. Thököly a törökök soraiban küzd, Kossuth számkivetésben hal meg, Tiszát orgyilkosok ölik meg és folyik egyre csak folyik a testvérharc. Pedig ,tudjuk, hisz 400 éven át a saját bőrünkön tanulhattuk meg, mi a pártoskodás következménye. A magyar történelemnek rég leszűrt, közhelyszerű igazsága ez, melynek consequentiáit azonban sajnos vajmi kevesen vonják le. Pedig ha valamikor, úgy bizonyára most volna itt az ideje, hogy magyar a magyarral öszszefogjon s ne azt keresse ami az embereket szétválasztja, hanem inkább azt, ami őket öszszetartja. De van is egy ilyen ideálunk, mely egyetemességénél fogva mindenkit magába forraszthat, mint a szent korona eszméje egybeforrasztotta valamikor a királyt, a főúrral, a köznemest, a jobbágyot egyaránt, és ez az ideál: az integer Nagymagyarország. De ebből az ideálból, hogy valósággá legyen, nem szabad kizárni senkit, ki magyarnak vallja magát, mert csakis így lesz az eljövendő 1926-os esztendő igazán a miénk magyaroké, és a miénk mohácsiaké. Városi közgyűlés. Mohács r. t. város képviselőtestülete 1925 december 23-án délután 2 órakor tartotta a Belvárosi Kaszinó helyiségében rendes közgyűlését, melyről az ünnepek miatt korábban lezárt lapunkban kimerítő jelentést nem adhattunk, kivonatos közlést meg semmiféle sürgősség nem tett indokolttá. Dr. Margitai Lajos polgármester pont 2 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Napirend előtt Zichy Gyula grófot pécsi püspökké történt szenteltetésének 20 éves évfordulója alkalmából üdvözölni indítványozza, ami lelkes éljenzésben talált a képviselőtestület kebelében visszhangra. Aztán felolvassa ugyancsak Zichy Gyula gróf kalocsai érseknek köszönő iratát, érsekké történt kineveztetése alkalmából Mohács város képviselőtestülete részéről tolmácsolt meleghangú üdvözletért. Egyben bejelentette a polgármester Kész Kornél volt városi képviselő halálát, aki helyett Rubint József póttag behívása iránt intézkedett. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Katáry Antal képviselő, aki szóvátette azt a nehéz állapotot, hogy túl a szigeti szállásokon félesztendők szám kötve kell tartani a kutyákat a folyton még megújuló 90 napos ebzárlatok miatt, ami ott a vagyon sőt személybiztonság megrendülését is jelenti. Kéri a polgármestert, találjon módot arra, hogy a sziget tekintessék Mohácstól elkülönített területnek ahol, — ha veszettgyana eset elő nem fordult — az ebzárat mellőztessék. A polgármester illetékes helyre pártoló előterjesztést ígért. Az első 8 ügy tudomásulvétellel intéztetett el. A 9-ik ügynél, az alszámvevői és számvevőségi irnoki állások betöltésénél dr. Beck Alajos dr. Schwartz és dr. Frey hozzászólása után a tanács javaslata fogadtatott el dr. Beck kiegészítő javaslatával felszerelten. A hirdetési szabályrendelet (10 pont) a kívánt szövegmódosításokkal újból felterjesztetni határoztatott. A 11-ik pont tudomásulvétellel intéztetett el. A 12. pont, a külföldi kölcsön hovafordítása, sorrendben a 1. és 14. pontok után helyeztetett mert a felhasználás mikéntje tárgyában csak akkor lehet határozni, ha már határozatba ment, hogy mit és hova fognak építeni. 13. pont A városház építés volt e közgyűlés legkiemelkedőbb tárgya, melynél felettébb meg is élénkült a vita. Dr. Beck Alajos nyitotta meg a vitát s Hegedűs Lóránt egy axiómájának idézésével bizonyítja, hogy a tanácsot az alkotás vágya túl messze ragadta, sőt bizonyos önhittség látszatát is kelti az a körülmény, hogy a nekik megtetszett Árkay féle terven kívül más terveket ki sem dolgoztatott. 2 terv egyáltalán nincs kidolgozva. Dolgoztassa ki a Schmidt Károly és a kastély épület átalakítási tervezetét is, vagy méginkább mondja ki, hogy városházát most még egyáltalán nincs szándéka építeni. Schmidt Károly is kifogásolja, hogy a másik két tervvel a tanács amolyan Hamupipőke szerepet játszat, pedig a mostani városháza helyén építendő Korona földszintjén 11 üzlethelyiségből 370 millió korona hozamot mutat ki. Kéri az ő tervének kidolgoztatását is. Róheim Jenő a városi bérháznak városház céljaira átalakítását ajánlja. Az első pillanatra hangos derültséget váltott ki a javaslat, mert mindenki Schmidt Károly felé irányuló célzást látott abban, de Roheim komolyan tartotta az eszmét és meggyőzőleg bizonyította, hogy minden más terv utópia, mert a rendelkezésre álló összegből megfelelő városházát építeni lehetetlen. Aztán szakértői szemüvegen át vette bírálat alá az Árkay féle tervet s kimutatta, hogy az adott méretek szerint olyan magas sem lenne az épület, mint a mai Korona, hanem csak úgy a Witt-féle öregház magasságáig érne. Hát ez lenne az a monumentális épület, melynek elhelyezése pártos vitákat provokálhat? Meggondolandó az is, hogy ennek a tervnek a megvalósítása 100 évre elüti a várost megint attól, hogy magának megfelelő városházát építhessen. Kimutatja, hogy az Árkay kisebb tervében van 29 helyiség, 078 négyszögöl területtel, nagyobb tervében van 36 helyiség 611 négyszögöl területtel, a Nagy Márton féle tervben 34 helyiség 684 négyszögöl területtel, ezt pedig a bérpalota négy lakása kiadja, mert ott van 34 helyiség 674 négyszögöllel. Ezzel szemben aztán ajánlja városi bérházak építését 4—4 lakással, hova aztán a jelenlegi városi bérház lakói elhelyezhetők volnának. A tanácsot e tárgy beható tanulmányozására kéri fel s aztán terjeszen elő minden előzőleges állásfoglalás nélkül javaslatot, mert ezt az ügyet eddig bizony határozottan tendenciával kezelte. Dr. Schwartz még külön, érdektelen szakértők véleményét is kikérendőknek tartja. A városház ügyét a tárgysorozatról leveendőnek véli. Stajevits roppant örül, hogy Schmidt Károly ez egyszer egy véleményen van. Ő az új városházat csak a jelenlegi városháza helyén tudja elképzelni. Vida Dezső elismeri, hogy ő megszavazta a külföldi kölcsönt, de ez a 3 milliárdos városháza neki kicsi és nem is kell. Mozi sem kell neki, arra építsen a város bérházat és helyezze el ott a mozit. A városházát különben sem tartja haszonhajtó beruházásnak. Dr. Margitai az eddigi felszólalásokra higgadt tárgyilagossággal válaszol. A folytatólagos vitában dr. Prakatur az építés mellett van, mert a felvett pénz csak erre a célra fordítható. Javasolja, hogy hassék ki a pályázat, ha 3 és fél milliárdért megépítik úgy jó, ha nem, akkor marad az építés. Roheim reflektál Prakatur egy kitételére, hogy ez az oldal annak idején megszavazta a külföldi kölcsönt s most nem akar építeni . . . Erre ő kijelenti, hogy ők a kölcsönt a városháza kérdésének megoldása és közmunkákra szavazták meg. Prakatur állítja, hogy igenis a városházépítésre szavazták meg, ami fölött éles vita fejlődik ki, míg végre is dr. Frey indítványozza, hogy dr. Prakatur indítványát fogadják el. Dr. Rüll János isinyomottnak találja az Árkay féle tervet, míg dr. Beck cáfolja dr. Margitai azon érvét, hogy a kastélyépületben elhelyezett városházát a miniszter nem hagyná jóvá. Ami olcsóbb — mondja — azt jóvá kell hagyni. Roheim javaslatát is kidolgoztatni kéri. Különben is, mint Toldyné jogi képviselője állíthatja, hogy a postakincstárnak a városház építéshez való társulása nem anynyira biztosnak vehető, mint azt a polgármester beállítja, mert közvetlen tudomása van arról, hogy Toldyné és a postakincstár közt tárgyalások folynak egy 10 éves szerződés meghosszabbítás ügyében Margitai dr. polgármester végszava után e kérdés szavazásra bocsájtatott a tanács javaslata és az építkezés elhalasztása közt, melynek eredményeként 74 igennel 24 nem ellenébena tanács javaslata fogadtatott el. A jéggyárral kapcsolatos közvágóhíd építésének ügyénél (14