Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1977-1978

3. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi közgyűlése az egyetem Budára költözésének 200. évfordulója alkalmából 1977. november 25-én

kon át folytatott kitartó munka árán, majd támogatva az állam és az egyház hatalmától, majd küzdve e hatalmak ellen, vált ez a nézet az emberiség általános meggyőződésévé. Aki elmondaná, hogy történt ez, az az egyetemek történetét mondaná el, mert ez új hatalomnak, a tudománynak elismerése az egyetemek kelet­kezésében kapott először külső látható formát, s a tudomány, ha nem is kizárólag az egyetemek gondozásával nőtt fel és erősödött, bizonyára révükön terjedt el az egész világon.” Most pedig az Egyetem Művészeti Együttese közreműködé­sével a kezdetektől a jelenkorig lapozzuk fel az Egyetem törté­netének sorsfordulóit. Az ünnepi műsor elhangzása után Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Kelemen Lajos: Tisztelt Rektor Elvtárs! Tisztelt Egyetemi Tanács! Kedves Vendégek! Budapest Főváros Tanácsa nevében őszinte nagyrabecsülés­sel köszöntöm az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanári ka­rát, hallgatóit és összes dolgozóját. Megtisztelő feladatom, hogy átadjam Önöknek azt a zászlót, melyet ez ünnepi alkalomból Budapest Főváros Tanácsa az egye­temnek adományoz. Amikor e kedves kötelességemnek örömmel teszek eleget, engedjék meg, hogy ez ünnepi ülés során elhang­zott gondolatokhoz néhány szóval magam is kapcsolódhassam. Nem kívánom a két évszázaddal ezelőtti magyar történelmi helyzetet hosszasan taglalni. Arra azonban szükséges utalni, hogy abban az időben az egész ország számára történelmi tett, a nemzeti önkeresés, a magyar tudomány és kultúra kiemelkedő eseménye volt az egyetem Budára költözése. Hiszen másfélszáza­dos török uralmat a Habsburg-gyarmatosító politika váltotta fel. Az ezzel szembeforduló magyar függetlenségi politikai erők számá­ra nagyon fontos volt, hogy ismét Buda legyen az ország fővárosa. Ugyanakkor a Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított Egyetem is csak Budára költözés után vált igazán a magyar tu­domány és nevelésügy, a nemzeti művelődés és az egyetemes kul­túra kiemelkedő intézményévé. A tudomány, a fejlődés, a szelle­mi megújulás egyetlen bázisaként országunk fiainak, sok-sok ezer tanítványnak adott eszközt és erőt ahhoz, hogy a nemzet fenntartásáért folyó harcokban sikeresen küzdhessenek. Erről és a 200 éves múltról az elhangzott ünnepi beszéd, valamint a Művészegyüttes idézetei a történeti hűség erejével szólnak.

Next