Egyetemi beszédek, 1928-1929. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Finánczy Ernő rektor leköszönő beszéde
Rektori tisztemből kifolyólag és felelősségem tudatában kénytelen voltam ezekkel a fegyelem-, és tekintélysértő kilengésekkel szemben minden rendelkezésemre álló eszközt foganatba venni, annál is inkább, mert ebben az esetben meg kellett védenem egyetemünk autonómiáját is, minden erőmmel arra kellett törekednem, hogy maga az egyetem hatósága állítsa helyre a rendet, mert ellenkező esetben rés nyílt volna az egyetem kebelén kívülálló tényezőknek a kényszerhelyzet okozta beavatkozásra. Megelégedéssel állapítom meg, hogy a rend helyreállítása érdekében tett intézkedéseimet az Egyetemi Tanács jóváhagyólag tudomásul vette. Áttérve egyetemünk egyéb viszonyaira, fájdalmas érzelmekkel kell megemlékeznem azokról a veszteségekről, melyek egyetemünket a tanév végéig, azaz: folyó évi augusztus 31-ig, egy tényleg működő és két nyugalmazott nyelv. rendes tanár elhúnytával érték. A tanév első felében halt meg Dr. Hoór Károly ophthalmológus, a II. szemészeti klinika igazgatója, aki tanszéki teendői után fennmaradt szabad idejének legnagyobb részét az egyetemi ifjúság jóléti intézményeinek szentelte, önzetlenül és önfeláldozóan. Tanárelnöke és lelke volt a Diáknyomorenyhítő akciónak. Helyette a nagym. vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr felhatalmazására és az illetékes Nagybizottsággal egyetértésben Dr. Jakabházy Zsigmond nyilv. rendes tanárt neveztem ki tanárelnökké. A tanév II. felében húnyt el Dr. Breznay Béla, a hittudományi karnak érdemekben gazdag tanára, az egyetem volt rektora, aki évtizedeken át tanította a legszebb tudományok egyikét, a keresztény erkölcstudományt. Itt hagyott bennünket Dr. Ballagi Aladár, szintén volt Rector