Egyetemi beszédek, 1942-1945. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Bakay Lajos rektor ünnepi beszéde
s Péter alapítólevelében benne van, hogy az egyetem felállításának egyik célja ,,a harcias nemzet lelkületét szelídíteni, az egyház és állam kormányzására alkalmas férfiakat nevelni". Ennek a vágynak a realitása könnyen megmagyarázható, ha arra gondolunk, hogy az egyetem alapításakor az ország jórésze a török uralom alatt sínylődött, s Budaváron még török zászló lengett. Úgy gondolom, nem csalódom, ha azt hiszem, hogy Mária Terézia azon intézkedésének is, amellyel Nagyszombatban az egyetemet az orvosi fakultással egészítette ki, indító oka részben a háború volt. A királynő által viselt háborúk ugyanis nagyon sok véráldozattal jártak s a járványok is pusztították az országot. Már 1752. október 26-án s utána négy alkalommal úgyszólván esztendőnként szólította fel a királynő a megyéket orvos- és sebésztartás kötelezettségére. Jelentkező azonban nem akadt, mert nem volt. A külföldi egyetemen ugyan többen tanultak medicinát, de a háborúk miatt a kijuttatás is nehéz volt, emellett különösen a kiválóbbak közül egyesek külföldön is maradtak. Az orvoshiány olyan nagy volt, hogy az egykorú feljegyzések szerint még a hóhérok és pecérek is gyógyítottak. A hétéves háborúban és utána nagyon sok sebesült katonáról kellett gondoskodni. Seborvos különösen kevés volt. A királynő rendeletére a helytartótanács a megyékhez fordult, hogy kutassanak gyógyforrások után, amelyek a kiütések és sebek gyógykezelésére alkalmasak, így létesült az első katonai fürdőtelep Trencsénteplicen. Azt hiszem tehát, hogy az orvosi fakultás megalapítására a bölcs királynőt ez a nagy orvoshiány késztette elsősorban. Eszünkbe jut mindez ma, amikor negyedszázad alatt másodszor sújt ránk a háborús veszély, amikor ismét orvoshiány fenyeget.