Jancsó György (szerk.): A magyar kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. t. cz.) (Budapest, 1885)

Első rész. Kereskedők és kereskedelmi társaságok

t bejegyeztetni nem köteles az é­lei ingatlanokra vo­natkozó, — tehát nem kereskedelmi — ügyletek közvetí­tésével foglalkozik. 457411877. sz. 4. §. A kereskedőkre vonatkozó határozatok a ke­reskedelmi társaságokra is alkalmazandók. (61. §.) Az államra, ha ez kereskedelmi ügyletekkel foglal­kozik, az érintett határozatok annyiban nyernek alkal­mazást, a­mennyiben a fennálló törvények és törvényes rendeletek máskép nem intézkednek. Hogy a kereskedelmi c­égek, kereskedelmi köny­vek és a c­égvezetőkre vonatkozó (3., 4. és 5.) czímek az állam kereskedelmi vállalataira miképen nyernek alkalmazást, külön rendelettel fog megállapíttatni. 5. §. Jelen törvénynek a kereskedelmi c­égekre, a könyvekre és a c­égvezetésre vonatkozó intézkedései a kufárokra és házalókra egyáltalán nem, a zsibárusokra, korcsmárosokra, közönséges fuvarosokra, hajósokra s más iparosokra pedig csak annyiban nyernek alkal­mazást, a­mennyiben üzletük a kisipar körét megha­ladja. A kufárok és házalók egyesülései egyátalán nem, a fentebb felsorolt többi üzletek folytatása végett ke­letkezett egyesületek pedig csak akkor tekintetnek ke­reskedelmi társaságoknak, ha üzletük a kisipar körét meghaladja. Kereskedőknek tekintendők, czégüket tehát beje­gyeztetni tartoznak . Az alkuszok, és pedig mielőtt könyvük hitelesíttetnék. 423111877. sz. Kereskedői ügynökök 5034/1877. sz. Tőzsde-ügynökök. 94/1878. sz.

Next