A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 9. KÖTET (1897-1899)
1898. – 7. szám: Emlékbeszéd Gneist Rudolf k. tagról Concha Győző I. tagtól
GNEIST RUDOLF EMLÉKEZETE. (1810. aug. 13. — 1895. jul. 22.) CONCHA GYŐZŐ 1. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1898. április 25-én tartott összes ülésén. I. Szakadatlan, sikeres tevékenységben eltöltött hosszú életnél, — az emberinek akár magasb, akár alacsonyabb sphaerájában folyjon is, — szebbet, gazdagabbat a képzelet sem bír az ember elé rajzolni. Hisz az élet mi egyéb, mint szakadatlan tevékenyülés? Ahol a tevékenységhez, hosszas tevékenységhez siker társul, még inkább ahol e siker távol állók javára, boldogságára is kihat, ott az emberi élet a belső öntudat megnyugvása, az embertársak elismerése által eléri intenzitásának legmagasabb fokát, legnagyobb gazdagságát. »Az az ember a leggazdagabb, mondja Ruskin az Unto this last záró szavaiban, aki saját életének teendőit teljesen betöltve, mások életére személye és javai által, messzemenő segítséggel lehet.« Gneist Rudolfnak, Akadémiánk kültagjának élete ilyen harmonikus szép, ilyen gazdag élet volt. Egy év hiján kerek 80 éven át, mondhatni utolsó lehelletéig munkálkodhatott élte czéljaiért s azokat részint megvalósulva, részint a valósulás útján látva szállhatott sírjába. S Gneist Rudolf czéljaiért érdemes volt fáradni. Este egyik oldalával századunk legnagyobb eseményének, az egy-M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. IX. K. 7. SZ.