A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)
1900. – 6. szám: Emlékbeszéd Nagy Iván r. tag felett Márki Sándor I. tagtól
emlékbeszéd nagy Iván felett. MÁRKI SÁNDOR, 1. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1900. febr. 26-án tartott összes ülésén.) A magyar családok első történetírójának, a magyar genealógia megalapítójának, Nagy Ivánnak emlékezetét fölújítani jöttem ide. A M. T. Akadémia megbízását s a boldogoltnak többször kifejezett óhajtását teljesítem vele. Nagy Iván szigorú lévén önmaga iránt, fiatalabb tagtársában irodalmi munkásságának nem enyhe megítélőjét, hanem olyan ismerőjét kereste, a ki nemcsak eszét, hanem lelkét, szívét, jellemét, egész életét is ismerhette. Nekem a kedvező sors megadta ezt a szerencsét ; fia gyanánt szeretett, írótársa gyanánt becsült. Midőn annyi jeles szaktudós között választhatott, a M. T. Akadémia is kétségkívül azért gondolt éjjen legigénytelenebb tagjára, s talán azért is, hogy alkalmat adjon háláját leróni azon férfiú iránt, ki inkább jóakarattól, mint hideg bírálattól vezettetve, először hívta föl reá figyelmét. Hála, szeretet, sőt irodalmi meggyőződés is hevesen ösztönöz reá, az ő szerénysége azonban még a sírból is eltilt attól, hogy magasztaljam életét és műveit. A tekintetes Akadémia alapszabályai szónoki művet várnak, ő azonban csak egyszerű, rövid megemlékezést kivánt tőlem. Kedves költőjét, Horatiust idézte: Absint vnani funere naeniae, Luctusque turpes et querimoniae . M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. X. K.3. SZ. 153