A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)

1900. – 6. szám: Emlékbeszéd Nagy Iván r. tag felett Márki Sándor I. tagtól

emlékbeszéd nagy Iván felett. MÁRKI SÁNDOR, 1. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1900. febr. 26-án tartott összes ülésén.) A magyar családok első történetírójának, a magyar genealógia megalapítójának, Nagy Ivánnak emlékezetét föl­újítani jöttem ide. A M. T. Akadémia megbízását s a bol­dogoltnak többször kifejezett óhajtását teljesítem vele. Nagy Iván szigorú lévén önmaga iránt, fiatalabb tagtársában iro­dalmi munkásságának nem enyh­e megítélőjét, hanem olyan ismerőjét kereste, a ki nemcsak eszét, hanem lelkét, szívét, jellemét, egész életét is ismerhette. Nekem a kedvező sors megadta ezt a szerencsét ; fia gyanánt szeretett, írótársa gya­nánt becsült. Midőn annyi jeles szaktudós között választ­hatott, a M. T. Akadémia is kétségkívül azért gondolt éjjen legigénytelenebb tagjára, s talán azért is, hogy alkalmat adjon háláját leróni azon férfiú iránt, ki inkább jóakarat­tól, mint hideg bírálattól vezettetve, először hívta föl reá figyelmét. Hála, szeretet, sőt irodalmi meggyőződés is hevesen ösztönöz reá, az ő szerénysége azonban még a sírból is eltilt attól, hogy magasztaljam életét és műveit. A tekintetes Akadémia alapszabályai szónoki művet várnak, ő azonban csak egyszerű, rövid megemlékezést kivánt tőlem. Kedves költőjét, Horatiust idézte: Absint vnani funere naeniae, Luctusque turpes et querimoniae . M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. X. K.­­3. SZ. 153

Next