A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 11. KÖTET (1901-1903)
1902. – 6. szám: Emlékbeszéd Arneth Alfréd k. tag felett Károlyi Árpád r. tagtól
ARNETH ALFRÉD KÜLTAG EMLÉKEZETE. KÁROLYI ÁRPÁD r. tagtól. Nem csupán Akadémiánk régi, kegyeletes szokásának teszek eleget, midőn a II. osztály megtisztelő felszólítására az Akadémia előtt fölelevenítem elhunyt jeles kültagjának, Arneth Alfréd osztrák történetírónak emlékezetét. A magam részéről is a tartozás egy nemét rovom le azon férfiú iránt, a ki mellett két évtizedet töltöttem a hivatalos működés mezején, a kinek jóakaratával ezen idő alatt nem egy ízben dicsekedhettem s mindvégig varázsa alatt állottam egyénisége szeretetreméltó voltának, jelleme és gondolkodásmódja nemességének és előkelő modora finomságának. Ezek a megnyerő lelki tulajdonságok Arnethire ép úgy anyai örökségkép szállottak mint testi előnyei: elegáns termete s arczának nem csupán nyájas és kedves, de valóban szép vonásai. A kiváló asszonyt, akiről méltán s nem a fiúi szeretet elfogultságával mondhatta Arnethnnk, hogy »egyike volt a legrokonszenvesebb női lényeknek, a kik valaha e földön járdáltak«, családi nevén Adamberger Antóniának hívták. Azok, akik a német színművészet történetét ismerik, tudják, hogy e név viselője a bécsi udvari színháznak fénykorában egyik legnagyobb művésznője, a császárváros előkelő köreinek ünnepelt szépsége, egy valódi művészdinastia, a hírneves Jaquet-család leszármazottja volt. De irodalomtörténeti emlék is fűződik Arnethünk anyja nevéhez. Nem azokat a mémoire-szerű töredékes föl-M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XI. K. 6. SZ. 1 243