A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)

1923. – 12. szám: Lörenthey Imre l. tag emlékezete Pálfy Móric l.tagtól

Lörenthey Imre 1. tag emlékezete, Pálfy Móric 1. tagtól. Magyarországon a geológia és rokontudományainak művelése a múlt század második felében nő ki bölcsőjéből, amikor is fejlődése szorosan egybekapcsolódik a mh. Föld­tani Társulat fejlődésével. Bár Ziepser András indítványára már 1850-ben megalakult a Földtani Társulat, számbavehető tudományos működést csak a 60-as években fejthetett ki. A Földtani Társulat keretében két férfi lépett ekkor a mind­inkább sokasodó szakemberek élére, akik a tudományszaknak két főirányát képviselve, azután több mint 30 éven át dol­goztak egymás mellett, nemzedékeket nyerve meg és nevelve a tudománynak: az egyik Szabó József, a budapesti egyete­men a mineralógia és petrográfia tanára, a másik Hantken Miksa, előbb a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, majd az egyetemen a geológia és paleontológia tanára, ezért jogosan őket tekinthetjük a magyar geológiai tudomány megalapozóinak. A múlt század 80-as éveinek első felében egy kis gim­nazista fiu mindennapos volt hol a Szabó, hol pedig a Hantken egyetemi intézetében, ahol szeretettel fogadták s ahol gyer­mekes kíváncsisággal nézegette az egyetemi gyűjtemények szekrényeiben kiállított tárgyakat. Könnyen hozzájuthatott tudásvágyának kielégítéséhez, hisz messzire sem kellett fáradni, mert ott lakott az egyetem épületében. Lörenthey Imre, az egyetemi questor fia volt ez a kis gimnazista, akiben így már gyermekkorában felébredt a szeretet a föld kincseinek tudo­mánya iránt. Ezt a szeretetet csak fokozta Rappenberger budapesti kegyesrendi tanár, akitől a természetrajzban az első oktatást nyerte. Lörenthey 1867-ben született s gimnáziumi tanulmányai­nak végeztével 1885-ben a budapesti tudomány­egyetem

Next