A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 20. KÖTET (1927-1930)
1928. – 7. szám: Riedl Frigyes l. tag emlékezete írta Horváth János l. tag
Riedl Frigyes 1. tag emlékezete. Irta és a Magyar Tudományos Akadémia 1928. évi május hó 21-én tartott összes ülésén felolvasta : Horváth János 1. tag. Sokszor feltettem magamnak, de másoknak is a kérdést, vajon hogyan fogja megítélni Riedl Frigyest művei alapján az a nemzedék, mely személy szerint már nem ismerte s vajon nem veszít-e művei hatása azzal, hogy a személyiség közvetlen emléke már nem támogathatja. Mi még tele vagyunk egyénisége bűvöletével, s nem olvashatjuk, hogy szinte hangját ne hallanók, ne látnók keze mozdulatait s kérdezve csodálkozó tekintetét. Szórend, mondatfűzés, gondolatváltás, hangmelódia, sőt írásjelek formuláiban meg van rögzítve számunkra az egész élő ember s híven kifejlik jeleiből, ha emlékezve, szeretettel hívjuk. Személyes jelenléte mintegy pazar ráadás volt arra, amit mondott és fejtegetett, s számunkra e többlet ma is kizeng a néma betűkből. Mindamellett meg vagyok róla győződve, hogy aki őt sohasem látta, s emberi arcképét már csak műveiből kísérli meg elképzelni, szintén sokat visszavitathat az elmúlás öléből, mert kevés írónak, kivált pedig kevés tudósnak van egész élő modora oly szervesen megörökítve műveiben, mint az övé. Modor és egyéniség nála csaknem azonos és felcserélhető egymással. Közleményével csaknem egyértékű közlésének, személyes jelentkezésének módja és formája. Gondolatával párhuzamosan hat, sokszor tőle függetlenül is, a meglepő, szellemes, ironikus vagy ötletes mintázás. Nem rhetorika, nem pipere (s dísz is csak ritkán) az ő formai ráadása. Nem felöltözteti, hanem idomítja s dirigálja a gondolatot; megszorítja, hogy rugékonyabb legyen; szem-