Adelaidei Magyar Értesítő, 1977 (10. évfolyam, január-december)
1977-11-01
FŰKY LAJOS: I Befúrta az utat a hó vághiada Katalin napján esett le az első hó, aztán fekve maradt. Karácsony után a Tisza mentén leszaladt a szél és úgy megborzolta a havat, hogy a toportyán is felüvöltött a befagyott nádasban. Éjszaka hangos durranással meghasadtak a fák és mint a finom lisztet a malomban, hordta a szél a havat Kunságtól Jászságig. Mondotta is Kocsordás Gergely gazda: — Emmán csak a fáin gyesznóölő idő ... Azért fél, hogy zimankózzék. — Hocc ide abba a küvesztett szalonnába ... A konyhában ült az egész család. A gyerekek a macskákkal játszadoztak, Miska dohányt vágott, olyan finomra, hogy majd a körmehegyét nyeste hozzá. Teruska kézimunkázott. Mindenki tudta, hogy a staférungján dolgozik tavaly óta, mióta eladó sorban van már, de még eddig kérője nem mutatkozott. Kocsordásné babot szemelt az asztallapján, a szüle bóbiskolva foltozta az üngöket meg a lábravalókat, Kocsordás pedig olvasott hangosan a naptárból. A madarasi vásárban minden évben megvették a nagy, vastag színeskötésű Mindentudó és Hasznos Tanácsadó Kalendáriumot, amely azután egész télre való olvasnivalót adott. A nap már elnyugodott és a szürke égből újra megeredt a hó. Kocsordás felállt, megropogtatta a derekát. — Kimének megnézem a jószágot. Két tehén meg két ló állt az istállóban és elkerítve a sarokban néhány birge. Miska megmerte a vödröt, előbb teleöntötte Teruska kannáját aztán az itatóvödörben vitte az istállóba. — Óvatosan kínáld nekik, mert hideg a víz. Miska kevés szénát szórt a víz tetejére, hogy a lovak csak óvatosan igyanak. Feladta az ablakot nekik és a padkáról ledobott néhány villa szénát. Teruska langyos vízzel megmosta a tehenek tőgyét, aztán a zsétárral odaült Citromhoz, amikor a kutyák veszettül ugatni kezdtek. Kocsordás a hangjukból megérezte, hogy idegen és még csak nem is falubeli, de nem is cigány, mert a kutyák csak úgy óvatosan kerülgették a lábikráit. — Csiba ne te ne, gyössz ide, ne, te ne, Bodri, Sajó . . . Az istálló mellett a fehér hóból gőzölgött a sárga trágyarakáson a frissen kidobott alom. Kocsordás kezében megállt a vasvilla és próbálta megismerni a közeledőt. A kutyák a jövevény lába körül acsarogtak. Pelyhesedő szájú legény ember volt. — Jóestét adjon Isten ... — Jóestét. Kocsordás nem szólt, várta, hogy az kezdje. — Rakottyás István fia vagyok Farkaspusztára ... , Így kedte a mondókáját és megbiccentette a fekete báránybőrkucsmát. Kocsordás hasonlóképpen. — Úgy gondolom, hogy Kocsordás gazdauram tisztelem, szólni kívánnék renddel... A gazdának tetszett a legény illem tudó beszéde és mindjárt látta, hogy zsellér gyerekkel van dolga. — Mondott szóból ért az ember, ki vele ecsém, milyen járatban igyet szül ebben a cudar zimankós időben. A legény fújt néhányat és közelebb jött. — Nagy kérésem véna kendhez gazdauram... Lihegve jött a szó a legényből. — Na, talán csak nem hajtottak eddig Farkaspusztáról? T évődött a gazda a legénnyel. — De ugyancsak, merthogy egy futtában jöttem, mer nagyon sürgős, osztán telefonnyoztunk is de nem gyütt válasz ... — No hát akkor kerüljünk beljebb. Kocsordásné levette a pótról lámpa üvegjét és lámpát gyújtott. A fényt hangosan megtestelték. A melegben kipirult a legény arca, de a melle még mindig zihált. — Egyé velünk öcsém... A legény idegesen váltogatta a lábát. — Köszönöm gazdáram a szíves kínálást, de nekem nagyon sietős lenne a dógom ... Kocsordás üveget nyomott a legény markába. — No mongyad hát. A peroleumlámpa lángja éhesen kapkodott a levegő után. — A Rozika húgom lebetegedett, aztán nagyon rosszú lett, osztán már nagyon nem jó van, oszt a bába kéne, azé is gyűltem, de nem akar gyünni, merhogy ilyen időben gyalog nem bír menni aszonta ... A csizmákról tócsákban csörgött le a hólé. — Osztán embere nincs a húgodnak, hogy téged szalajtottak? — De van annak, a Mizsei Andris, de behízták katonának, osztán így gyűltem én, merhogy aszonták, komplikációk is származhatnak, osztán így én futottam be, mert a telefongdrót is eszakadt valalam, aztán sehm fuvar nem akadt, a mi lovunk meg a komáé oda van fát hordani... a bába meg nem akar gyünni, pedig csak tíz kilométer a regisz, oszt ha elfáradna, mondtam, hogy lőveszem a hátamra aztán úgy viszem... A szél befutt üvöltve a kéményen. Kocsordás a torkát köszörülte. — Osztán mongyad öcsém Rakottyás, azt még csak megértem, hogy Rózát húgod tisztes asszony, oszt gyerekül szül az urának, annak rengves módja szerint. Az is rengyin van, hogy a zura Mizsei Andris katona, mert hogy • • •