Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)
1973-01-01 / 293-294. szám
öt tüzér arckép, öt magyar sors Borbála napja, december 4-e, hagyományos fegyvernemi ünnepe a tüzéreknek, ami eredetében összefonódik ama mesterségbeli céhek tradícióival, amelyeknek tagjaiból adódott kezdetben a lövegeket kiszolgáló személyzet. A Borbála-napok hagyományát a hontalan magyar tüzérbajtársak is ápolják, számukra ez egyben emlékezés is azokra a bajtársakra, akik már bevonultak a „holtak üregébe“ és életükkel, elvhűségükkel, magatartásukkal példát adtak másoknak, az utókornak. Az alábbi visszaemlékezés az 1972 évi Borbála-napon hangzott el a Cleveland Magyar Hangja (CZAK) rádióadásában. Írta és felolvasta V. Tasnádi Kovács György bajtársunk. " Az idén, a megismételt trianoni diktátum negyedszázados fordulójának évében, öt neves nélhaii honvéd tüzérről emlékezünk. Ha kérdezzük, kik is voltak, több mint ezer éven át soha kétségbe nem volt jogos birtokállományának háromnegyed részétől megfosztott Magyarország katonái. Kemény megpróbáltatások közt vezető életútjuk egyik nagy törekvése volt: kiszabadítani nemzetüket Trianon bilincseiből. Földi elmúlásuk körülményei különbözőek voltak, megrendítő tükörképei a tragikus magyar sorsnak. A hősök és mártírok nemzetének. A szenvedéstek magyar évtizedeik alatt, előttük fintálmik, magyarok százezreinek méretett ki a drámai vég emelt fajtája. A hithűség hősének, vértanúiként megdicsőült védőszentüknek ünnepén bajtársi szívekből magyar testvéri kegyelet száll a százezrek némán is beszédes sírjai felé. Emlékezésem sorrendje, ahogy az örök hazába távoztak, bevonulva a tüzér holtaik mennyei ütegébe: vitéz Barankay József, Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett százados, mint az 1. honvéd rohamtüzér osztály parancsnoka, 1944. júliusában, a Kárpátok északkeleti előterében, harciban esett ki. 1943 tavaszán határoztatott el a tábori tüzérség új csapatnemének sürgős megalakítása önként jelentkező tüzérekből. Tíz rohamtüzér osztály, minden osztály 31 Zrínyi rohamlöveggel. A kiképzés végrehajtása Barankay szds-nak, az 1. osztály kiszemelt parancsnokának feladatta lett, aki akadályt és halálfélelmet nem ismerő hős magatartásával már a Don menti harcokban, kétszer meg is sebesülve, a honvédség egyik legvitézebb csapattisztjének bizonyult. 1944. májusában mozgósított osztálya, és vonult a harctérre. Lakását, mint mire többé szüksége soha nem lesz, Barankay szbe. végleg feloszlatta. Ingóságait özvegy édesanyjához küldte. Biztos volt: számára nincs már többé hazatérés. — Első bevetés, tűzkeresztség. Egy szovjet megerősített ezredcsoport semmisül meg. Saját veszteség két rohaantüzér. Staniislau magyar hősi temetőjébe kísérik ki. Sírjaik között önmaga számára üres sírhelyet hagyat Barankay Szds. Heves csattanapok következtek. Néhány hét, és a szeretett osztályparancsnokot viszik könynyes szemű tüzérei a Stanislau-i temetőbe. Hadúri rendelet az 1. rohamtüzér osztályt V. Barankay József nevének viselésével tüntette ki. (Honiv. Közlöny LXXI. évfolyam 63. sz.) # Nagynevű honvéd tábornokká emelkedett három tüzértiszt katonapályája egyben két világháborús helytállás képét tárja elénk. Tábori ütegek parancsnokai az első világháborúban a balkáni, az orosz és az isonzói frontokon. A kikerülhetetlen második világháború a felső vezetés idegzetet, egészséget őrző feladataival súlyosbítja frontszolgálatunkat. A miskolci Szomnoly tüzérek egykori parancsnoka, majd a hajmáskéri központi tüzér kiképzés vezetője, csataji Csatay Lajos, a hajdani vezérkari tiszt, mint altábornagy a Donig előnyomuló IV. honvéd hadtest parancsnoka. 1942 őszén vezérezredesként honvédelmi miniszter. Haditapasztalatait, kimagasló képességeit a nemzet erejét meghaladó háborúban, a haza védelmének megfeszített szolgálatára összpontosítja. Véges energiájú ember volt. 1944 őszén, amikor a román árulás folytán a Kárpátmedence harcterületté változott, és az ország felét már a vörös barbarizmus harckocsi csordái nyomában Ázsia végeláthatatlan tömegei dúlták, rabolták, halálosan nekikeseredve, önkezével vetett véget életének. ❖ Magyarország bolsevizálásának egyik leggonoszabb terrorintézménye, az úgynevezett „népbíróság“ által életfogytig elítélt Ternegg Kálmán vezérezredes 1955-ben, rabkórházban lehelte ki lelkét. Katonai pályafutása: Ludovikás üteg parancsnoka, főiskolai tanár, majd parancsnok, Bem lovastüzértík parancsnoka, kassai hadtest tüzérségi parancsnok, majd a tábori tüzérség szemlélő felügyelője, mint altábornagy. Rendkívül sok praktikus érzékkel megáldott tüzér tiszt volt. Lőelemképző műszer találmányával korszerűsítette a tüzérség lőeljárását és két új tüzér csapatnemnek, a roham- és sorozatvető tüzérségnek megalakítását kezdeményezte és vezette. — 1943-ban szolgálati ideje letelt, vágyott pihenni végre. Nem engedi nyugalomba a honvéd vezérkar főnöke. A háború miatt tovább kellett szolgálnia 1944 őszéig. De akkor is csak két hétig tart nyugalma. Hivatja a honvédelmi miniszter: „szüksége van a hazádnak rád“re