Hadak Útján, 1984 (36. évfolyam, 372-377. szám)

1984-03-01 / 373. szám

A HAZAÉRT ELN­­ERÉNY. HALNI DICSOLEGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXVI. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1984 március (NII.) 373. szám A dolgok erején Bocskai István fejedelem mondotta egykor a császári követnek, aki szép „dip­lomatikai“ szavakkal akarta őt rávenni valamire. ,,Mi (ezekre) mit sem adunk, mi a dolgot ét magát nézzük!“ „Dolgon“ a fejedelem az akkori helyzetet értette. A mi problémánk ma a jelenlegi helyzet, hogy régi szóval éljék a szituáció. Az akkori orosz fenyegetéssel kapcsolatban mondotta Kossuth az oláh fejedelemsé­gekre, „A szituáció viszi őket“. Tehát azt, hogy az ellen tehetetlenek. Nos, mi is „szituációban“ élünk, még­hozzá világszituációban, olyanban ami szinte kilátástalan, zűrzavaros és fenyegető, sok vonatkozásban érthetetlen. Néha erőszakkal kell viaskodni a gondolat ellen, hogy az Isten el akarja pusztítani a vi­lágot és ezért elvette az emberek eszét. Az ellentmondások ugyanis annyira értel­metlenek, hogy kényszerűen erre kell gondolnunk. Mert ahová pillantunk, háborút, őrült vérontást, forradalmakat, konfliktusokat, kríziseket találunk. Kisebbeket, na­gyobbakat, helyieket és világra szólóakat. Pedig a világ valójában békés, boldog és szép lehetne a korszakos tévedések, ostoba önzések, korlátoltságok és egyéb bű­nök nélkül. Ha Bocskai szavait igyekszünk követni, úgy elsősorban azt kell megállapíta­nunk, hogy nincsen fejedelmünk. Politikusainkat pedig „viszi a szituáció“. Próbál­juk tehát „a dolgot ét magát nézni“. Nem csupán arról van ugyanis szó, hogy a földön két világhatalom osztozko­dott, hanem, hogy a világ két egymással feloldhatatlan ellentétben álló, egymástól totálisan különböző világra bomlott fel. A világproletariátus diktatúrája és a szabad népek demokráciája ütközik egymással. Nem két különböző „rendszerről“ van szó ame­lyek megférhetnének egymással és szó lehetne koexisztenciáról, konvergenciáról, a feszültségek enyhítéséről és megszüntetéséről, hanem két messianisztikus hitvallás­ról. És itt út közép nincsen. De miután békés megoldás sincsen mindenki keresi a nem létező középutat. Kompromisszumokkal odázva el az összeütközést, ami rette­netes pusztulással járna, ha nem teljes pusztulással. Mindkét oldal fegyverkezik, nem mintha háborút akarna, hanem azért, hogy fegyveres hatalommal riassza el a másikat a támadástól. Si vis pacem, para bellum ! Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ennél a régi bölcsességnél se jobbat, se többet nem tudunk. Azonban ha nemcsak a „dolgot“, hanem a dolgokat is nézzük, azaz a két világ­hatalom belső helyzetét és problémáit, úgy a kép változik. A szituációk lassan ala­­a­kulnak ki és szakadatlanul változnak. A politikusoknak ezzel kell számolniok. Ezek figyelembevételével kell felismerniök lehetőségeik határait. Ez vagy sikerül, vagy nem. A helyzetek ugyanis lassú és hosszú folyamatok eredményeiként alakulnak. Meg nem számlálható okok okozataiként. A maguk törvényeivel, játékszabályai­val, lehetőségeivel, vagy lehetetlenülésükkel. Ezek összjátékából alakul az egyes

Next