Hadak Útján, 1984 (36. évfolyam, 372-377. szám)
1984-03-01 / 373. szám
A HAZAÉRT ELNERÉNY. HALNI DICSOLEGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXVI. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1984 március (NII.) 373. szám A dolgok erején Bocskai István fejedelem mondotta egykor a császári követnek, aki szép „diplomatikai“ szavakkal akarta őt rávenni valamire. ,,Mi (ezekre) mit sem adunk, mi a dolgot ét magát nézzük!“ „Dolgon“ a fejedelem az akkori helyzetet értette. A mi problémánk ma a jelenlegi helyzet, hogy régi szóval éljék a szituáció. Az akkori orosz fenyegetéssel kapcsolatban mondotta Kossuth az oláh fejedelemségekre, „A szituáció viszi őket“. Tehát azt, hogy az ellen tehetetlenek. Nos, mi is „szituációban“ élünk, méghozzá világszituációban, olyanban ami szinte kilátástalan, zűrzavaros és fenyegető, sok vonatkozásban érthetetlen. Néha erőszakkal kell viaskodni a gondolat ellen, hogy az Isten el akarja pusztítani a világot és ezért elvette az emberek eszét. Az ellentmondások ugyanis annyira értelmetlenek, hogy kényszerűen erre kell gondolnunk. Mert ahová pillantunk, háborút, őrült vérontást, forradalmakat, konfliktusokat, kríziseket találunk. Kisebbeket, nagyobbakat, helyieket és világra szólóakat. Pedig a világ valójában békés, boldog és szép lehetne a korszakos tévedések, ostoba önzések, korlátoltságok és egyéb bűnök nélkül. Ha Bocskai szavait igyekszünk követni, úgy elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy nincsen fejedelmünk. Politikusainkat pedig „viszi a szituáció“. Próbáljuk tehát „a dolgot ét magát nézni“. Nem csupán arról van ugyanis szó, hogy a földön két világhatalom osztozkodott, hanem, hogy a világ két egymással feloldhatatlan ellentétben álló, egymástól totálisan különböző világra bomlott fel. A világproletariátus diktatúrája és a szabad népek demokráciája ütközik egymással. Nem két különböző „rendszerről“ van szó amelyek megférhetnének egymással és szó lehetne koexisztenciáról, konvergenciáról, a feszültségek enyhítéséről és megszüntetéséről, hanem két messianisztikus hitvallásról. És itt út közép nincsen. De miután békés megoldás sincsen mindenki keresi a nem létező középutat. Kompromisszumokkal odázva el az összeütközést, ami rettenetes pusztulással járna, ha nem teljes pusztulással. Mindkét oldal fegyverkezik, nem mintha háborút akarna, hanem azért, hogy fegyveres hatalommal riassza el a másikat a támadástól. Si vis pacem, para bellum ! Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ennél a régi bölcsességnél se jobbat, se többet nem tudunk. Azonban ha nemcsak a „dolgot“, hanem a dolgokat is nézzük, azaz a két világhatalom belső helyzetét és problémáit, úgy a kép változik. A szituációk lassan alaakulnak ki és szakadatlanul változnak. A politikusoknak ezzel kell számolniok. Ezek figyelembevételével kell felismerniök lehetőségeik határait. Ez vagy sikerül, vagy nem. A helyzetek ugyanis lassú és hosszú folyamatok eredményeiként alakulnak. Meg nem számlálható okok okozataiként. A maguk törvényeivel, játékszabályaival, lehetőségeivel, vagy lehetetlenülésükkel. Ezek összjátékából alakul az egyes