Hadak Útján, 1984 (36. évfolyam, 372-377. szám)
1984-01-01 / 372. szám
a krízisektől terhet jelent. Ama másik világban megmerevedett a totalitarizmus rendszere, a miénkben totális lett a bizonytalanság. Ettől sok jó kétségkívül nem várható. Két egymással kiengesztelhetetlenül szemben álló világ globális élet-halálküzdelméről van szó. Sokan vannak, akik nem tudják, akarják vagy merik észrevenni, hogy az annyira rettegett harmadik világháború, bár egyelőre más eszközökkel, máris folyamatban van. Ez a „más eszköz“ a Szovjetuniónak az egész világra kiterjesztett pszichológiai hadjárata. A szabad világ legfőbb feladata ezzel szembeszóllüni. Mégpedig eredményesen! És itt következik a sorsdöntő kérdés: mi - e ? ! És itt, — mielőtt a kérdésre választ keresnénk, — legyen szabad egy keveset a történelemben elkalandozni. Az egykori amerikai gyarmatok felszabadulása az angol uralom alól, az ott, a szabadság jegyében meghozott Függetlenségi Nyilatkozat volt az első döntő lépés a 18. század végén a mi mai világunk felé. Amerika akkor még igen messze volt. De a tett gyújtott Európában is. Röviddel később következett a Nagy Francia Forradalom az Egyenlőség, Testvériség, Szabadság jelszavaival zászlaján. A forradalom véres lépcsőin egy kis korzikai tüzértiszt lépett fel a legmagasabb polcra, az új francia köztársaság első konzulja lett. Majd saját kezével tette fejére a francia császári koronát. Buonaparte Napoleon nemcsak háborúzott. Ha valaki végigmegy a koporsóját övező körfolyosón az Invalidusok templomában, az láthatja, hogy a Code Napóleontól kezdve minden téren mit alkotott. De hódító háborúival ő vitte szét Európában a forradalom eszméit. Ő a kard erején akarta megvalósítani az Egyesült Európa évezredes álmát... francia hegemónia alatt. Megbukott de az eszme tovább élt. Évtizedes küzdelmek és harcok során európaszerte a „harmadik rend“, a polgárság jutott némi kompromisszumokkal uralomra. Megszűnt az uralkodók abszolút hatalma, formailag a „rendi világ“, a nemesség elvesztette előjogait és lassan kifejlődött a parlamentnek felelős kormányzat, a liberális központosított polgári demokrácia, annak minden ismérvével, nagyszerű alkotásaival, de egyben hibáival és hiányosságaival. És megszületett — nálunk zömmel a túllelkesedő neofiták révén — a 19. század expanzív nacionalizmusa, az „egységes nemzetállam“ utópiájába torkolva. A legtöbb európai államban megmaradt azonban a monarchikus életforma, nem kergették el a királyokat és császárokat, csak egykori jogaikat korlátozták. A régi francia nemesség soraiban a forradalom véresen pusztított, de Napóleon új nemességet hívott életre. Ez történt ily véres előzmények nélkül Olaszországban is. Másutt a nemesség jogaiban megnyirbálva ugyan, de megtartotta vezető szerepét. Hozzájuk igyekezett felcsatlakozni a teljes politikai jogokkal felruházott polgárság. Címek és rangok után futottak és igyekeztek elsajátítani a nemesi életformákat. Másképpen kifejezve, ha forradalmi tetteket is hajtottak végre, nem voltak hivatásos forradalmárok. A 19. század azonban nemcsak a forradalmak kora volt, hanem a gyarmatbirodalmaké, a korai kapitalizmusé, az ipari forradalomé. Mindez teremtette meg együttesen a „negyedik rendet“, a munkásosztályt. Többé kevésbé mindenütt megmaradt a nagybirtokrendszer, aminek következtében a jobbágyságból felszabadult parasztság nem jutott elegendő földhöz és legszegényebb része vagy cselédnek szegődött el, vagy tömegesen kivándorolt tengeren túlra. Angliában és mindenütt egyebütt, ahol iparosodás folyt, a falvak népe a városokba vándorolt ahol a másik nagyhatalom, az ingó tőke, azaz a korai kapitalizmus szolgájává szegődött el, a nyomorúságos körülmények között. A 19. századi nacionalizmussal együtt született meg a nemzetiségi probléma amit kevés kivételtől eltekintve, mind a mai napig nem sikerült megoldani. Nagy és kemény vonalakban ez a 19. század egyik öröksége. A másik a marxizmus. Marx Károly és barátja Engels Frigyes a század első felében lépett fel a munkásság, a parasztság és a nemzetiségek érdekében. Forradalmat indítottak elvtársaikkal a forradalom vívmányai ellen. Nincsen kizárva, hogy ez a magyarázata annak, hogy a valójában megtagadott, elferdített, meghamisított és ideológiának átformált elméletük, ma is hat. Annak idején nem vették komolyan egyiket sem. A demokraták abban a balhiedelemben ringatták magukat, hogy a jogegyenlőséggel és a politikai jogok megadásával mindhárom kérdést megoldották. Hát nem oldották és még kevesebb kilátás van arra, hogy az orosz, kommunizmust ígérő marxizmussal ezek a kérdések valaha is megoldhatók volnának. Marx eredeti tanaiból úgyszólván semmi sem maradt. Sokban tévedett, sokban hibázott, de annak idején ,.újat“ mondott. Az ő korában a föld csak morajlott és senki sem figyelt rá. A mi századunkban megindult. Még másfél évtized hiányzik a 20. századból. Titokzatos, átláthatatlan, fenyegető esztendők! Senki nem tudja mit hoz a holnap. Mehet tovább minden, de fordulhat jobbra, fordulhat balra. Az élet sebessége egyre fokozódik. A század még nem ért véget, ítéletet nem mondhatunk felette és eseményeit összegezve, nevet