Hídfő, 1963 (16. évfolyam, 395-415. szám)

1963-10-10 / 411. szám

A Nagyasszony (M. L.) A Nagyasszonyok soha sem azok, akik a kegyelmesi, vagy méltóságosi címet hordozzák. A Nagyasszonyok az édesanyák, akik méltósággal, szerénységgel tudják hordozni bánatukat és viselni a di­csőséges terhet, hogy nagy és tra­gikus fiat szültek e világra. Nagyasszonyok voltak a Zrínyi Ilonák, akiknek fia, Rákóczi Ferenc után egy nemzet indult harcba a sza­badság csillaga alatt bontván ki ár­pád-sávos lobogóit. Nagyasszonyok voltak a Mohács után temető Ka­nizsai Dorottyák, a szabadságharcos vörös sipkások jó angyalai, a Mar­ton Antóniák és a magyar ébredés Tormay Ceciljei. Most egy ilyen igazi magyar Nagyasszony szíve szűnt meg do­bogni. Szálasi Ferenc édesanyja, 89 éves korban a bajorországi Eggen­­feldben csendesen elhunyt. Az igazi magyar Nagyasszonyok mintaképe marad­t­n mindörökre. Soha nem akart osztozni fia rövid dicsőségében. Legmegrendítőbb édes­anyád napjai azok lehettek, melyeken látta, hogy a lobogót, amelyre az ő fiának nevét irta a végzet, — egé­szen a mindent elvesztésig és a vér­tanú halálig. A fehérhajú, magyar öregasszony a hazátlanságban itt maradt könnyeivel, csak befelé zo­kogó fájdalmával. Az eggenfeldeni éjszaka hontalan sötétjében bizo­nyára nem azért imádkozott, hogy az úristen adja vissza a fényt és a dicsőséget, amely a Szent Korona előtt esküvő fiára sugárzott, hanem, hogy adja vissza azt a szent hazát, amelyért a fiú elszenvedte a mártí­­romság minden kínját és általa el­nyerte minden dicsőségét. Azért kö­­nyörgött az Úristen trónszéke előtt, hogy szerelmetes magzata ne legyen rab, kezét ne verjék bilincsbe és nyakára ne hurkolódjék a hóhér kö­tele. S mikor elhangzott a népbíróság csirkefogóinak ítélete „consumatum est”, akkor nőtt az Édesanya igazi nagyasszonnyá. Nem zarándokolha­tott el a sírhoz, melyről csak az Isten tudhatja hol van. A nagyság­ból, a kurta szépségből csak a bajor­­országi száműzetés, vagy a honta­lanság kínja maradt neki. Olykor az emigráció tiszteletének apró meg­nyilvánulásai, a másik fiú dédelgető szeretete sugározták be nemesen élt öreg napjait. Sírja fölött nem konvencionális te­metési beszédet szeretnénk mondani. Inkább egy kis figyelmeztetést a fiatalok számára. Próbáljanak úgy élni, hinni, imádkozni, mint ez a szerény, kedves, bánatos magyar Niobe, a régi görög és római matró­nák utóda és sorstársa. Nemcsak a maga bánatát hordoz­ta, hanem nemes szívére vette a többi márt­ír özvegyek fájdalmát is és igy az anyai szíve központja lett az egész nemzeti mártíromságnak. Mi sok csalódás, sok hitetlenség között mégis és halálig hisszük, hogy a Nemzet jövője, túl mártirsí­­rokon és hazátlanság temetőin túl, mégis csak az ilyen nagy magyar Édesanyák életéből és méhéből fa­kad. Tíz millió tonna (F. F.) Mikor olvastam, hogy a Szovjetunió tíz millió tonna gabonát vásárol Angliától és Amerikától — m­ég­pedig sürgős határidőre — akkor három hatalmas pofon jutott eszembe. A három pofont ugyanis én kap­tam annak idején a kőbányai Gyűjtőfogházban a hírhedt Rákosi időkben. Történt ugyanis, hogy két angyali nyomozó bejött a cellába és ideadták „Lenin beszédei” c. könyvet, hogy olvassam el. A könyvet gondosan át­olvastam és jegyzeteket is csináltam volna, ha lett volna ceruzám és pa­pírom. De azt már nem adták. Egy hét múlva ismét beállítottak a ga­­lambszelídségű nyomozók és miután visszavették a könyvet, megkérdezték: — Na mi a véleménye a könyvről? Mondtam nekik, hogy nagyszerű, jó a fordító stílusa, szép a könyv kiállítása is, de ha én volnék a KP propaganda vezetője mégsem adtam volna ki. Szelíden kiváncsiak lettek, mire megmutattam nekik a könyvben Le­nin azon jóslatait , amelyek egyáltalán nem váltak be. Többek között meg szamárjeleztem azt az oldalt, amelyen Lenin azon beszéde volt idézve, amelyet 1921-ben tartott a kaukázusi parasztok előtt. A beszéd során Le­nin mindössze azt mondotta, hogy a föld kollektivizálása révén három éven belül megtöbbszöröződik az orosz gabona­termelés és a felesleget mélyen a csikágói gabonatőzsde ára alatt dobják a világpiacra, mely tény me­zőgazdasági és ennek révén általános gazdasági csődöt idéz a kapitalista államokban és nem marad más hátra, mint elfogadni a kommunista gazda­sági rendszert, ami viszont a kapitalista világ halálát jelenti. Mikor mindezt szépen kifejtettem és megjegyeztem, hogy azóta har­minc esztendő múlott el és Lenin jóslatai nem váltak be, akkor a két szelídlelkű politikai nyomozó ellenérvül három akkora pofont adott, ami még börtön­viszonylatban is meghaladta az átlagos pofozási normát. Azóta újabb 10 év pergett le — de mezőgazdasági szempontból nem hogy előre haladtak volna — hanem száz évvel visszafelé. A nagy Lenin jóslatai teljesen csődbe jutottak és a szovjet kormány sürgős gabona ren­delést eszközölt Londonban. A szállítás annyira sürgős, hogy az eddigi szo­kástól eltérően a vételárat is mellékelték a megrendeléshez — még­pe­dig aranyban. Az egyetlen kikötés mindössze az volt, hogy a megrendelt kenyérmagvak két­harmadát azonnal le kell szállítani. A szovjetorosz rendeléssel egyidőben­ Mao Cse Tungék Kanadát ost­romolják gabonáért, míg a csehszlovák kormány külügyminisztere egye­nesen Bush amerikai külügyminiszterhez folyamodott némi gyors segít­ségért. Hogy teljes legyen a kör Magyarország Franciaországtól vásárolt gabonát, mert mint azt legutóbb Fejér Lajos mondotta, a „redkívüli idő­járás miatt külföldi gabona behozatalára szorultunk.” A rendkívüli idő­járás egyébként minden esztendőben jelentkezik a Vasfüggöny mögötti országokban a távoli Kaukázustól egészen Jugoszláviáig. Nem árt tudnunk, hogy az USA lakosságának mindössze 7%-a foglal­kozik mezőgazdasági termeléssel, míg a Szovjetunió lakosságának 47%-a iparkodik, hogy minél kevesebbet termeljenek az orosz síkságon. Magyar­­országon a lakosság 56%-a őstermelő s a bölcs agronómusok marxista termelési módszereivel sikerült elérni, hogy az az ország, amely 1938-ban még 3 millió mázsa gabonát exportált , az ma gabona behozatalra szorul. A bolsevizmus történetében semmiesetre sem meglepő, hogy gondosan kerülvén a dogma csődjének bevallását, minden lehetőt és lehetetlent az időjárásra fognak. Kruscsov is azzal indokolta a szovjet nép előtt, hogy kénytelen az „imperialistáktól” vásárolni gabonát: rossz volt az időjárás. Hogy aztán elsősorban rossz volt a kolhoz is, az csak onnan látszik a sorok között olvasni­ tudók számára, hogy Kruscsov erősíteni akarja az egyéni termelést, több lehetőséget adni a kis­parasztoknak, a háztáji gaz­daságoknak és ürügyekkel kitérni a könyörtelen tény elől, hogy a kolhoz földeken nem az időjárás bukott meg, hanem maga a kommunista „eszme” kapott három nagy pofont. Közben volt bátorsága azt mondani Kádár Jánosnak, hogy „elértük a nyugati államok színvonalát.” 7 HUNGARIAN WEEK A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN AULO KinnW IOTAS POT .TIPT VAT WWTK­ .AP 411. SZÁM XVI. ÉVFOLYAM LONDON, 1963 OKTOBER 10

Next