Hídfő, 1965 (18. évfolyam, 440-463. szám)
1965-01-10 / 440. szám
1965 január 10. HÍDFŐ „Szocializmus,” libamáj, heroin A RENDSZER LEGNAGYOBB BOTRÁNY SOROZATA — HEROIN CSEMPÉSZET, MEZTELEN BÁLÁK, KORRUPCIÓ, VALUTASÍBOLÁS, SIKKASZTÁS A bolsevistákat következetesen kímérgező nyugati sajtóba csak hetek múlva szivárgott át a híre annak, az egész Budapestet és Magyarországot felkavaró világbotránynak, amely véglegesen bebizonyította a kommunista rendszer tökéletes erkölcsi csődjét. Budapesten, ahol mindig is „jól értesültek“ voltak az emberek, már hosszú hetek óta tudták, hogy mindenki ül, vagy legalább is mindenkinek ülnie kellene, akik a népdemokrácia szemétdombjának ormára dobott a sors. A CSEMPÉSZEK ÉS CSALOK, DIADALMAS „trJ OSZTÁLYA“ Először csak Járay József bukott le. Az asztalos inasból még a Horthy világban operaénekessé felfedezett — egyébként kiváló tehetségű színészt — a fővárosi bíróság december végén a devizagazdálkodás súlyos megsértése, üzérkedés, hivatali vesztegetés, befolyással való visszaélés miatt 4 és fél évi fegyházra ítélte. Ezúttal nem a szokásos kommunista kirakatperről, sokkal inkább a botrány hatása alatti kényszerperről volt szó. A lavina elindult és lassan kiderült, hogy a magyar történelem leghatalmasabb korrupciós botrányában benne van a kommunista rendszer minden fejese. Járay József „csak“ valutát és autót csempészett hazafelé. Azonban az üzelmekben benne volt dr. Szabó ( ?) Lajos a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője és egész csomó operaházi művész szólista. Be kellett záratni a belkereskedelmi minisztérium főosztályvezetőjét, Ónodi Lajost, akinek a nevét ugyan y-nal írják az ügy érdekében, azonban aki az Omsteinokból került a szemétdomb csúcsára. Ugyanakkor „lebukott“ a bel- és külkereskedelmi minisztérium egy csomó magas és legmagasabb hivatalnoka, főként sok egyszerű és egyfajú állami bevásár-ló, külföldi megbízott, akik vörös út- levelükkel Nyugaton „ugratták“ az árut: heroint, dollárt, forintot. Mikor a botrány dagadt és a pesti espressokban, főként pedig a gyárakban a munkásság kezdett suttogni a gyalázatosságokról — megbízható hírek alapján — Járay Józseffel titkos pert rendeztek és 10 évi fegyházra ítélték. Az ügybe azonban beleavatkozott Nezvál Ferenc, a rendszer ruszin származású igazságügyminisztere is, aki valahogy büntetlenséget eszközölt ki Járay számára. Nem mintha túlságosan érdekelte volna az operaház baritonistáinak művészete, hanem azért, mert maga is nyakig ült a piszkos panamákban. NYOMOZ AZ INTERPOL A Budapesten elterjedt hírek szerint az ügyben csak akkor következett be fordulat, amikor az Interpol, tehát a nemzetközi rendőrség rájött, hogy a Terimpex „libamájas“ konzervdobozaiban heroint csempésznek New Yorkba, az IKEA ottani képviselőinek segítségével. Az Interpol megjelent Budapesten és ekkor már Nezvál Ferenc igazságügyét is belesodródott a botrányba. Járay József ügyét újra elő kellett venni s a második tárgyaláson négy és fél évi fegyházra ítélni. Ekkor kerültek fogságba a Járay-kör tagjai is és Ónody Lajos is. A pesti néphumor — mint írt Hungária című laptársunk írja — a Markó utcai fogházat ekkor nevezte el Ónody-országgyűlésnek, mert már annyi pártfunkcionárius ült bent, hogy egy egész országgyűlés is kitelhetett volna belőle. Nezvál Ferenc sorsáról egyelőre nincsen hír s a Magyar Nemzet megelégszik azzal, hogy a Járay-ügyben elítélt 20 személy névsorát közli és felsoroja büntetéseiket. Azonban „repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg?“ jelige alatt még egyéb botrányok is kiderültek, melyek csak közelségben állottak a Járay-ónody vonallal. Külföldre a büdszentmihályi állami ópium-plantázson és gyógyszergyáron keresztül jutott ki a heroin. A Terimpex, nyilván az állami vállalatok hírnevének öregbítése céljából csempészte ki a heroint, ópiumot és visszafelé dollárt, frankot és német márkát. RULETTES BUGYI-BULIK A dollárból és heroinból azonban jutott másfajta népdemokrata szórakozásokra is, így például magasrangú pártfunkcionáriusok és a többi lipótvárosi újgazdagok részvételével bugyi-bulikat rendeztek. De ezeken nem a pesti fiatalság fehérneműjét sorsolták ki a hozzátartozó elvtársnővel együtt, hanem a jelesebb népdemokrata színésznőket. Ezek közé tartozott Bara Margit és művésznő, aki sűrűn vett részt a fekete miséken. A sorsolás itt ruletten folyt és Czinege Ferenc „munkás-parasztszármazású"azadügyminiszter úgy látszik feltalálta a világ egyetlen tökéletes rulett szisztémáját, mert Bara Margit mindig neki jutott. A szocialista erkölcshöz tartozott az is, hogy a résztvevő elvtársnőket külföldről hozott, barbár amerikai imperialista folyékony csokoládéval kenték be tetőtől-talpig és a funkcionáriusok funkcióihoz tartozott, hogy első menetben ezt a hölgyek hadtestéről lenyalják. TIÉD AZ ÜZEM — MAGADNAK LOPSZ! A Népszabadság, amely igyekezett elkenni a botrányt és legalább a funkcionáriusok testéről lenyalni a csokoládét. Mégis kénytelen volt megállapítani, hogy az orgiáik Ónody Lajos és társai gödi és pesthidegkúti villáiban folytak, amelyeket „ezek állami pénzből szereztek, rendeztek be és finanszírozták“. Budapesten úgy tudják, hogy a különféle botránykörök által elsikkasztott összeg legalább 40 millió forintra rúg, de valószínű, hogy ennél sokkal többre. Azúj osztály tagjai vadonatúj Mercedes autókat vettek, repülőn látogatták meg a tokiói olimpiászt, dollárt feketéztek. Ónody üzelmeit Lázár (?) Géza, a belkereskedelmi minisztérium vendéglátóipari főosztályának vezetője fedezte. Az ő segítségével kerültek a legjobb borok, skót whiskyk, francia pezsgők a rulettes, meztelen bálákra, amelyeken patakokban folyt az ital. A budapesti Táncpalota és a Kis- Royal a párt urainak nem számította fel az ott elfogyasztott italok árát, sőt még a számoló cetlikre sem írta rá, hogy „tied az üzem, magadnak iszol!“ A budapesti közönség, elpusztíthatatlan jószokása szerint, humorral vigasztalta önmagát és az Ónody-országgyűlés dorbézolásaira, az olasz „dolce vita“ mintájára megtalálta a legmegfelelőbb fogalmat: „bolse vita“ vagyis, az uralkodó, új kommunistabolsevista osztály élete. A rulettos bugyi-bulikba bevonták a MALERT csinos stewardessel is, de miután ezek nem voltak elegen, a színházi világból egészítették ki a rulett partykhoz szükséges elvtársnői társaságot. ÖNGYILKOSSÁGI HULLÁM Budapesten, ahol rendszerint mindent jobban tudnak, mint a rendőrség, vagy a sajtó, úgy tudják, hogy eddig a botrány kapcsán 6—8 halálos öngyilkosság történt. Bara Margit férje, mikor megtudta, hogy felesége a csokoládé nyaló partykon vett részt , öngyilkos lett. Vörösiharthy Lola színésznőt a férje kidobta az autójából s súlyos sérüléseket szenvedett. Fehér József, a vendéglátó ipari vállalat egyik vezetője, aki tulajdonképpen kulcsfigurája volt az egész botránynak, mikor a nyomozók megjelentek a lakásán, öngyilkosságot követett el. Ha életben marad, sokkal nagyobb lett volna a botrány, így azt is suttogják, hogy a detektívek segítették hozzá az öngyilkossághoz. Kellemetlen tanú lett volna! Magyarország munkásnépe azonban semmiesetre sem a pesti humor szellemében értékelte ki a botrányt. Újra meglátta, hogy milyen erkölcsű és szociális érzékű új urakat segített nyakába hágni — a bolsevista szurony. A gyárakban, műhelyekben, irodákban újra forr a düh, a tehetetlen elkeseredés, olykor a hangos szidalom is. A rendszer még szabadlábon lévő urait csak az vigasztalja, hogy a koegzisztencialista nyugati sajtó hasábjain nincs hely arra, hogy bemutassák a szocialista-bolsevista népdemokrácia igaz arculatát. Pedig ennek most volna a legfőbb ideje. 3. oldal