Hídfő, 1965 (18. évfolyam, 440-463. szám)

1965-01-10 / 440. szám

1965 január 10. HÍDFŐ „Szocializmus,” libamáj, heroin A RENDSZER LEGNAGYOBB BOTRÁNY SOROZATA — HEROIN CSEMPÉSZET, MEZTELEN BÁLÁK, KORRUPCIÓ, VALUTASÍBOLÁS, SIKKASZTÁS A bolsevistákat következetesen kí­­mérgező nyugati sajtóba csak hetek múlva szivárgott át a híre annak, az egész Budapestet és Magyaror­szágot felkavaró világbotránynak, amely véglegesen bebizonyította a kommunista rendszer tökéletes er­kölcsi csődjét. Budapesten, ahol min­dig is „jól értesültek“ voltak az em­berek, már hosszú hetek óta tudták, hogy mindenki ül, vagy legalább is mindenkinek ülnie kellene, akik a népdemokrácia szemétdombjának or­mára dobott a sors. A CSEMPÉSZEK ÉS CSALOK, DIADALMAS „trJ OSZTÁLYA“ Először csak Járay József bukott le. Az asztalos inasból még a Horthy világban operaénekessé felfedezett — egyébként kiváló tehetségű színészt — a fővárosi bíróság december vé­gén a devizagazdálkodás súlyos meg­sértése, üzérkedés, hivatali vesztege­tés, befolyással való visszaélés miatt 4 és fél évi fegyházra ítélte. Ezúttal nem a szokásos kommunista kirakat­perről, sokkal inkább a botrány ha­tása alatti kényszer­perről volt szó. A lavina elindult és lassan kiderült, hogy a magyar történelem leghatal­masabb korrupciós botrányában ben­ne van a kommunista rendszer min­den­­ fejese. Járay József „csak“ valutát és autót csempészett haza­felé. Azonban az üzelmekben benne volt dr. Szabó ( ?) Lajos a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője és egész csomó operaházi művész s­zó­lista. Be kellett záratni a belkeres­kedelmi minisztérium főosztályveze­tőjét, Ónodi Lajost, akinek a nevét ugyan y-nal írják az ügy érdekében, azonban aki az Omsteinokból került a szemétdomb csúcsára. Ugyanakkor „lebukott“ a bel- és külkereskedelmi minisztérium egy csomó magas és legmagasabb hivatalnoka, főként sok egyszerű és egyfajú állami bevásár-­­­ló, külföldi megbízott, akik vörös út-­­ levelükkel Nyugaton „ugratták“ az árut: heroint, dollárt, forintot. Mikor­­ a botrány dagadt és a pesti espres­­sokban, főként pedig a gyárakban a munkásság kezdett suttogni a gya­lázatosságokról — megbízható hírek alapján — Járay Józseffel titkos pert rendeztek és 10 évi fegyházra ítélték. Az ügybe azonban beleavat­kozott Nezvál Ferenc, a rendszer ru­szin származású igazságügyminisz­tere is, aki valahogy büntetlenséget eszközölt ki Járay számára. Nem mintha túlságosan érdekelte volna az operaház baritonistáinak művészete, hanem azért, mert maga is nyakig ült a piszkos panamákban. NYOMOZ AZ INTERPOL A Budapesten elterjedt hírek sze­rint az ügyben csak akkor követke­zett be fordulat, amikor az Interpol,­­ tehát a nemzetközi rendőrség rá­jött, hogy a Terimpex „libamájas“ konzervdobozaiban heroint csempész­nek New Yorkba, az IKEA ottani képviselőinek segítségével. Az Inter­pol megjelent Budapesten és ekkor már Nezvál Ferenc igazságügyét is belesodródott a botrányba. Járay Jó­zsef ügyét újra elő kellett venni s a második tárgyaláson négy és fél évi fegyházra ítélni. Ekkor kerültek fog­ságba a Járay-kör tagjai is és Ónody Lajos is. A pesti néphumor — mint írt Hungária című laptársunk írja — a Markó utcai fogházat ekkor nevez­te el Ónody-országgyűlésnek, mert már annyi pártfunkcionárius ült bent, hogy egy egész országgyűlés is kitelhetett volna belőle. Nezvál Fe­renc sorsáról egyelőre nincsen hír s a Magyar Nemzet megelégszik azzal, hogy a Járay-ügyben elítélt 20 sze­mély névsorát közli és felsoroja bün­tetéseiket. Azonban „repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg?“ jelige alatt még egyéb bot­rányok is kiderültek, melyek csak közelségben állottak a Járay-ónody vonallal. Külföldre a büdszentmihályi állami ópium-plantázson és gyógy­szergyáron keresztül jutott ki a he­roin. A Terimpex, nyilván az állami vállalatok hírnevének öregbítése cél­jából csempészte ki a heroint, ópiu­mot és visszafelé dollárt, frankot és német márkát. RULETTES BUGYI-BULIK A dollárból és heroinból azonban jutott másfajta népdemokrata szóra­kozásokra is, így például magasran­gú pártfunkcionáriusok és a többi lipótvárosi új­gazdagok részvételével bugyi-bulikat rendeztek. De ezeken nem a pesti fiatalság fehérneműjét sorsolták ki a hozzátartozó elvtárs­­nővel együtt, hanem a jelesebb nép­demokrata színésznőket. Ezek közé tartozott Bara Margit és­ művésznő, aki sűrűn vett részt a fekete­ misé­ken. A sorsolás itt ruletten folyt és Czinege Ferenc „munkás-parasztszár­­mazású"azadügyminiszter úgy látszik feltalálta a világ egyetlen tökéletes rulett szisztémáját, mert Bara Mar­git mindig­­ neki jutott. A szocialista erkölcshöz tartozott az is, hogy a résztvevő elvtársnőket külföldről hozott, barbár amerikai imperialista folyékony csokoládéval kenték be tetőtől-talpig és a funkcio­náriusok funkcióihoz tartozott, hogy első menetben ezt a hölgyek hadtes­téről lenyalják. TIÉD AZ ÜZEM — MAGADNAK LOPSZ! A Népszabadság, amely igyekezett elkenni a botrányt és legalább a funkcionáriusok testéről lenyalni a­­ csokoládét. Mégis kénytelen volt megállapítani, hogy az orgiáik Ónody Lajos és társai gödi és pesthidegkúti villáiban folytak, amelyeket „ezek állami pénzből szereztek, rendeztek be és finanszírozták“. Budapesten úgy tudják, hogy a kü­lönféle botrány­körök által elsikkasz­tott összeg legalább 40 millió forint­ra rúg, de valószínű, hogy ennél sok­kal többre. Az­­új osztály tagjai va­donatúj Mercedes autókat vettek, re­pülőn látogatták meg a tokiói olim­­piászt, dollárt feketéztek. Ónody üzelmeit Lázár (?) Géza, a belke­reskedelmi minisztérium vendéglátó­ipari főosztályának vezetője fedezte. Az ő segítségével kerültek a legjobb borok, skót whiskyk, francia pezs­gők a rulettes, meztelen bálákra,­­ amelyeken patakokban folyt az ital. A budapesti Táncpalota és a Kis- Royal a párt urainak nem számította fel az ott elfogyasztott italok árát, sőt még a számoló cetlikre sem írta rá, hogy „tied az üzem, magadnak iszol!“ A budapesti közönség, elpusztítha­tatlan jószokása szerint, humorral vigasztalta önmagát és az Ónody-or­­szággyűlés dorbézolásaira, az olasz „dolce vita“ mintájára megtalálta a legmegfelelőbb fogalmat: „bolse­ vita“ vagyis, az uralkodó, új kommunista­­bolsevista osztály élete. A rulettos bugyi-bulikba bevonták a MALERT csinos stewardessel is, de miután ezek nem voltak elegen, a színházi világból egészítették ki a rulett par­­tykhoz szükséges elvtársnői társasá­got. ÖNGYILKOSSÁGI HULLÁM Budapesten, ahol rendszerint min­dent jobban tudnak, mint a rendőr­ség, vagy a sajtó, úgy tudják, hogy eddig a botrány kapcsán 6—8 halá­los öngyilkosság történt. Bara Mar­git férje, mikor megtudta, hogy fe­lesége a csokoládé­ nyaló partykon vett részt , öngyilkos lett. Vörös­­iharthy Lola színésznőt a férje ki­dobta az autójából s súlyos sérülé­seket szenvedett. Fehér József, a vendéglátó ipari vállalat egyik veze­tője, aki tulajdonképpen kulcsfigu­rája volt az egész botránynak, mi­kor a nyomozók megjelentek a laká­sán, öngyilkosságot követett el. Ha életben marad, sokkal nagyobb lett volna a botrány, így azt is suttog­ják, hogy a detektívek segítették hozzá az öngyilkossághoz. Kellemet­len tanú lett volna! Magyarország munkásnépe azon­ban semmiesetre sem a pesti humor szellemében értékelte ki a botrányt. Újra meglátta, hogy milyen erkölcsű és szociális érzékű új urakat segí­tett nyakába hágni — a bolsevista szurony. A gyárakban, műhelyekben, irodákban újra forr a düh, a tehe­tetlen elkeseredés, olykor a hangos szidalom is. A rendszer még szabadlábon lévő urait csak az vigasztalja, hogy a koegzisztencialista nyugati sajtó ha­sábjain nincs hely arra, hogy bemu­tassák a szocialista-bolsevista nép­demokrácia igaz arculatát. Pedig ennek most volna a legfőbb ideje. 3. oldal

Next