Hídverők, 1953 (6. évfolyam, 2-18. szám)
1953 / 2. szám
Míg az egyik nemzetközi szerv, a nemzetközi véderő lefelé licitál,parancsnoka lemondási tervekkel foglalkozik, vezérkari főnöke kendőzés nélkül kimondja, hogy nem a ma még szabad embereket, hanem csak az absztrakt szabadságot fogják valahol védeni, addig a többi európai szervek Strassburgban vígan kérődzenek délibáb-extraktumokon./Amerikai import./ A Coudenhove-Calergi terven, az Európa és a Montan-Union, a Schuman és a Pleven terven kívül most már egy Eden-terv is van. A sok terv között csupa legfinomabb selyembrokátból és danasztból szabott kényszerzubbony, amelybe a barátságosan invitált európai népek sehogyan sem akarnak belebújni - megszületett, mert meg kellett születnie az első „hatásköri összeütközés" is. Ez a sok világmegváltó terv ugyanis annyira fedi egymást /sich überschneiden/, hogy lehetetlen, hogy összeütközésbe ne kerüljenek egymással. A Montan-Unio naggyílése bizottságot küldött ki egy közös politikai alkotmány kidolgozására. Minthogy a Montan-Unioban csak a hat nagyiparos nemzet van képviselve, az általuk kidolgozott „alkotmány" nyilván rólunknélkülünket jelentene a rajtuk kívül álló, különösen kis nemzetek számára. Rólunk nélkülünk való határozatokat pedig - a Magyar Nemzeti Bizottmánytól eltekintve - egyetlen nép kormánya sem akar elfogadni. Az Európa Unió, amely ilyen tervek mellett feleslegessé és ennek folytán nevetségessé /vagy talán helyesebb volna:„az eddiginél is nevetségesebbé" ?/ válnék, ugyancsak tiltakozott elsőszülött testvére, a Montan-Unio hatásköri túllépése ellen. Minthogy az európai szabad nemzetek összefogása valóban mindnyájunknak lét, vagy nemlét kérdése volna, tehát természetes, hogy ebben a kérdésben nem találnak sem arany középutat, sem kompromisszumot, hanem a szélső elméletek beszélnek el egymás füle mellett. A legfeltűnőbb azonban, hogy egyszerre azok a legszkeptikusabb ellenzői az összefogásnak, akik eddig a legjobban hirdették a nemzetköziséget: a szocialisták, mivel szemben épen a jobboldali pártok delegáltjai sürgették az összefogást. A helyzet tehát röviden az: az amerikaiak nem összefogást hanem egyesülést akarnak, mert nem értik, hogy Olaszország és Ausztria, Németország és Franciaország nem ugyanaz, mint pl. Arizona és Texas vagy Virginia és Massachusetts. A józan európaiak összefogást szeretnének a közöskultúra védelmére a közös veszély ellen. A szocialisták hol a teljes uniformizálás mellett szavaznak, hol szélső nacionalista hangokat hallatnak. Céljuk világos: mindkét szélsőség szításával akadályozni az idejekorán megtörténő szavazást. Hogy kinek az érdekében ??? Minthogy az egymáson túlburjánzó, egymást elborító, egymás elől a levegőt és létjogosultságot elvevő „hivatalos" nemzetközi szervek száma még úgy látszik nem elég, Strassburgban ülésezett a „Liberális Internationale" ötödik évi nagygyűlése is. A naggyűlést Hoger Metz belga szenátor nyitotta meg. Talán a kommunizmus elleni támadással, mert hiszen a kommunizmus a szabadelvűség legnagyobb ellensége? Oh nem. A Schumann-terv országok összefogása ellen,mert azok szerinte egy hatalmas keresztény-internationale alkotásában ármánykodnak. Ez ma a nemzetközi liberalizmus legnagyobb gondja. Úgy hisszük, Kossuth Lajosnak, akit Európa minden más államférfiánál előbb nyugtalanított az orosz kérdést-ma is ez lenne a legnagyobb gondja. Pedig ő is liberális volt. Az igaz, hogy nem nemzetközi.3 Dr.U.S.