Képes Világhiradó, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

FÁY FERENC: Fehér volt, sápadt, mint a köd. Kopott, akár a fák. S a nyirkos őszi lomb közé rejtette homlokát. O­któberi halott A szája széléről rubin, virággá nyílt szavak peregtek szét a fű közé ... Leroskadt házfalak pihentek barna ujjain, szemébe bújt az ég, s egy ország fogta könnyesen, némán ütőerét. A TORONTOI SZABADSÁGHARCOS EMLÉKMŰNÉL Szívbemarkoló műsor ke­retében emlékezett Toronto m­agy­ars­ága 19­5­6 hőseire október 22-én a torontói Bu­dapest Parkban, a szabad­ságharcos emlékműnél. So­kan balsejtelemmel fogadták a bizonytalan időjárásban a szeles Qu­ario partjára ter­vezett ünnepség hírét. A Ma­gyar Szabadságharcos Szö­vetség, az emlékünnep ren­dezői azonban megmutatták, hogy ugyanúgy, mint 11 év­vel ezelőtt, ma sem kishi­­tűek. Igazuk lett. Bár borús reggelre ébredtünk, az ün­nepség megkezdésére, vakító napfény, felhőtlen kék ég ra­gyogott a hősi emlékmű fe­lett. A lelkesedés nem lohadt le a tizenegyedik évre sem, ezres tömeg, legnagyobb ré­szük állva hallgatta végig a mintegy két órás műsort. Az angol nyelvű ünnepi be­szédet Stanley W. Frolick, az ukrán nemzetiségi cso­port egyik vezetőségi tag­ja mondta. Ugyanúgy, mint tavaly a leleplezéskor, most is szívünkből beszélt. Ki­hangsúlyozta a nyugat meg­bocsáthatatlan tétlenségét 1956-ban, amikor a magyar szabadságharcosok bátor ki­állása váratlan alkalmat a­­dott, hogy a hazugságra épí­tett szovjet hatalmi zsarnok­ságnak véget vessenek.. A magyar vendégszónok, Ft. dr. Béky Zoltán olyan meg­rázó erővel világított rá saj­gó sebeinkre, hogy szavai nyomán, amerre csak ellá­tott a szem, nők, férfiak, mindenki a könnyeivel küsz­ködött. Még az angol szónok felesége, Mrs. Frolick is sírt, aki bár a szavakat nem értette, de az események tu­datában kiérezte az értelmü­ket, a Főtiszte­le­tű ifj, saját meggyőződésétől áthatott szónoki készsége nyomán. A műsort a Kodály Együttes férfi és vegyeskarának alka­lomhoz 1118, kitűnően előadott énekszámai, Illyés Gyula és Tollas Tibor versei egészí­tették ki méltóképpen. Az ünnepséget Tímár András záró szavai után a Szózat fejezte be. A Kanadai Magyar Szövet­ség elnöke, Gyallay Pap Do­mokos Torontóba utazott Montreálból erre a napra, hogy velünk együtt emlékez­zék októberi hőseinkre és elhelyezze a kegyelet koszo­rúját az emlékműnél. Fel­szólalásában a hazánkat el­nyomásban tartó zsarnoki hatalomnak üzent , a so­rainkba valószínűleg kikül­dött kommunista ügynökkel: •Ne higgjék, hogy elfárad­tunk a tízéves évforduló u­­tán, mint ahogy tavaly Ot­tawában rebesgették. A lel­kesedésünk nem lohadt le, a harc csak ezután kezdő­dik. A következő évforduló­ig, tizenkét hónap minden napján egységesen és külön­­külön ezzel kelünk és ébre­dünk, ezért dolgozunk, elkö­vetünk mindent szóban, tett­ben, sajtóban, politikai fóru­moknál, ez a jelszavunk a következő évre: “Ki a szov­jet csapatokkal Magyaror­­szágról?“ A koszorúkkal elborított szabadságharcos emlékmű talapzatánál: Walter István, a Magyar Szabadsághar­cos Szövetség kanadai elnöke, Tímár András, a Sza­badságharcos Világszövetség társelnöke, Ft. dr. Béky Zoltán tb. püspök, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, Gyallay Pap Domokos, a Kanadai Magyarok Szövetségének elnöke. Az egyházak és egyesületek koszorúinak egy része A kommunizmus elleni küzdelemben, a vietnámi há­borúban egy évvel ezelőtt elesett magyar-amerikai hős, VIGH SÁNDOR, sírja a michigani Oakhill _____________________temetőben KÉPES VILÁGHÍRADÓ

Next