Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
A hindu epikus költészet gyöngye a Ramayana, Sita és Rama gyötrelmes sorsának története. Mint általában szokás a mitológiai történeteknél, a Ramayanak is körülbelül annyi változata van, ahányan mesélik. A hagyományos, “ortodox” hindu mesében Rama végtelenül vallásos, szentéletű, engedelmes, türelmes, bölcs férfiú, akit végül is kiváló erényeire való tekintettel az istenek befogadnak maguk közé. Sita, az ideális feleség prototípusa: szelíd, engedelmes szerelmes, kizárólag Rámának él, akinek minden rapliját zokszó nélkül elviseli. A hindu anya még mindig úgy búcsúzik leányától, amikor férjhez megy: “Légy olyan, mint Sita.” A laosziak azonban, akiknek a felfogásában több a humanitás, kevésbé tisztelik Rámát, ők a szent férfiút kissé bigottnak, enyhén ostobának és végtelenül önzőnek látják. Az eredeti történet szerint Ayodhya öreg királya lemond trónjáról, hogy erényes fiát, Rámát koronáztassa meg, aki méltó uralkodónak ígérkezik. Azonban a szokásos udvari intrikák következtében Rámát — öccsével Lakshamanával és tündöklő feleségével, Sitával — száműzik az országból, míg a kevésbé érdemes, fiatalabb testvér, Bharata, foglalja el a trónt. A költemény következő része elmondja, miként bolyong a három száműzött tizennégy éven át az erdőkben. Rettenetes nehézségekkel, veszélyekkel küzdenek meg, de ugyanakkor tudásuk, lelki gazdagságuk egyre növekszik, mert örökké szent remetékbe botlanak, akik szívesen oktatgatják őket a helyes élet tanaira. Az idillikus erdei élet azonban fülsértő disszonanciával megszakad, amikor a tízfejű démon királynak, Ravanának a húga beleszeret Ramába. Az erényes férfiú azonban leküzdi a királyi leány csábításait, mire a leányzó, aki úgy látszik nem túlságosan álhatatos vagy válogatós, megelégszik Lakshamanával. Azaz megelégedne — sajnos azonban ő is lemond a hölgy bájairól. Természetesen a királyleány féktelenül dühös lesz — nem szokta meg, hogy mindenféle jött-ment erdei kóborok ellenkezzenek akaratával. S mit tesz egy nő, ha nem nyeri el az imádott férfi szívét? Ahelyett, hogy hidegen szemügyre venné önmagát és esetleg meglátná, hogy nem túl csábos jelenség, s azért nem kell a férfinek — elveszíti a fejét és neki esik az első asszonynak, akiben riválist lát. A féltékeny nő pszichológiája olyan, hogy sohasem magában látja a taszítót, mindig a másik nőben látja a csábosat. A királylány is, logikus megoldást keresve, el akarta nyelni Sitát. Lakshamara azonban a bajba jutott asszony segítségére rohan, s a tülekedésnek az a vége, hogy a királylány elveszíti orrát, füleit és kebleit. Ezek után eléggé ideges és feldúlt állapotban ront be fivéréhez, a démonkirályhoz, s az elszenvedett gyalázatért és veszteségért kárpótlást, elégtételt követel. Ravana meglehetős unalommal hallgatja a történetet, nem igen érdekli a dolog, mert már megszokta húga kilengéseit . Azonban, amikor meghallja, hogy Sita mily szép, elegáns, nőies, puha jelenség, akkor fellobog benne az áldott testvéri szeretet és néhány ügyes trükk alkalmazásával elrabolja szegény Sitát, aki mielőtt önkívületbe zuhanna, elsírja fájdalmát a mezőnek, réteknek, patakoknak, s zokogva kéri azokat, mondják tovább tragédiáját a mit sem sejtő Rámának. Ravanát teljesen elbűvölte Sita szépsége és jósága, s a költemény ezzel foglalkozó része, különösen a laoszi változatban, lírikusan szép. Ravana vágya, hogy megnyerje magának Sitát. Nem tör rá, nem erőszakoskodik, habár nyugodtan megtehetné. Helyette ajándékokkal, száz meglepetéssel, szerelmes kéréssel, gyengédséggel árasztja el. Ravana nem uralni akarja az asszonyt, hanem a szerelmére vágyódik. Azonban Sita, az álhatatos, hűséges aszszony, teljesen magába zárkózik, s meghozza az abszolút női áldozatot: elhanyagolja külsejét és rendetlenül, ápolatlanul jár, hogy elterelje magáról Ravana érdeklődését. Közben a két fivér rettenetes nehézségek útján elérkezik Lankához (a mai Ceylon), ahol a démon-király él. Útközben a majmok királyával szerződést kötöttek, s a nagy majom-hadvezért Hanumant előre küldik Lankába, hogy béketárgyalásokat folytasson. Ravana előzékenyen fogadja a magasrangú delegátust, de Sitát nem adja. A majomvér nem válik vízzé, s a hadvezér nem tudja megállni, hogy halálra ne bosszantsa a démonkirályt, aki csak azért nem öleti meg a szemtelen majmot, mert úriember lévén, tiszteletben tartja a diplomatáknak járó immunitást. (Ez, tetszetesen a laoszi változat). A béketárgyalások zátonyra futása után tíz napos borzalmas csata következik, telve hősies, hajmeresztő eseményekkel. Végül is Róma a győztes — saját kezével öli meg a tízfejű királyt, s kiszabadítja hitvesét. Európai népi meséhez szoktatott lelkünk itt várja el a befejező szavakat: ‘és utána boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Azonban nem egészen így van ebben a mesében — úgy látszik az indiai népi meséket különb pszichológusok írták, mint a mieinket. A majom-hadsereg élén, a kitüntetésektől díszes tábornokok között ott áll a győztes Rama. Megszólalnak a dobok, s megjelenik a sebtében kicsinosított Sita, a szerelem vágyától csillogva. Azonban, a boldog, szenvedélyes viszontlátás helyett, Rama kimért, hűvös udvariassággal fogadja nejét. Ja kérem, könnyű a hűségről fogadkozni — de ki látott a vastag falak mögé? Rama becsülete, hírneve forog kockán — mit szólnak majd a szomszédok? Sita kétségbe esik. Erre nem számított. Tudta, hogy erényes a férje, de nem számított arra, hogy ennyire tökkelütötten bigott. Sita, akárcsak Bánk bán Melindája, félőrült a szörnyű gyanyától, s hogy bebizonyítsa ártatlanságát, hajlandó a szörnyűséges tűzpróba kínjait elviselni. Rama, eléggé lovagiatlanul, elfogadja felesége ajánlatát. (Elvégre a szomszédok máris suttogtak róluk.) A tűz és PESTI és BÉCSI SÜTEMÉNYEK TORTÁK BUDAPEST PASTRY SHOP Ünnepi alkalomra egyénileg díszített torták készítését vállaljuk. 12410 Buckeye Rd. Cleveland, Ohio 44120 Imre H. Sandl • Tel.: 561-8535 40