Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

A hindu epikus költészet gyöngye a Ramayana, Sita és Rama gyötrelmes sorsának története. Mint általában szokás a mitológiai történeteknél, a Ramayanak is körül­belül annyi változata van, ahányan mesélik. A hagyomá­nyos, “ortodox” hindu mesében Rama végtelenül vallá­sos, szentéletű, engedelmes, türelmes, bölcs férfiú, akit végül is kiváló erényeire való tekintettel az istenek be­fogadnak maguk közé. Sita, az ideális feleség prototípusa: szelíd, engedelmes szerelmes, kizárólag Rámának él, aki­nek minden rapliját zokszó nélkül elviseli. A hindu anya még mindig úgy búcsúzik leányától, amikor férjhez megy: “Légy olyan, mint Sita.” A laosziak azonban, akiknek a felfogásában több a humanitás, kevésbé tisztelik Rámát, ők a szent férfiút kissé bigottnak, enyhén ostobának és vég­telenül önzőnek látják. Az eredeti történet szerint Ayodhya öreg királya le­mond trónjáról, hogy erényes fiát, Rámát koronáztassa meg, aki méltó uralkodónak ígérkezik. Azonban a szoká­sos udvari intrikák következtében Rámát — öccsével Lak­­shamanával és tündöklő feleségével, Sitával — száműzik az országból, míg a kevésbé érdemes, fiatalabb testvér, Bharata, foglalja el a trónt. A költemény következő része elmondja, miként bo­lyong a három száműzött tizennégy éven át az erdőkben. Rettenetes nehézségekkel, veszélyekkel küzdenek meg, de ugyanakkor tudásuk, lelki gazdagságuk egyre növekszik, mert örökké szent remetékbe botlanak, akik szívesen ok­­tatgatják őket a helyes élet tanaira. Az idillikus erdei élet azonban fülsértő disszonanciával megszakad, amikor a tízfejű démon­ királynak, Ravaná­­nak a húga beleszeret Ramába. Az erényes férfiú azonban leküzdi a királyi leány csábításait, mire a leányzó, aki úgy látszik nem túlságosan álhatatos vagy válogatós, meg­elégszik Lakshamanával. Azaz megelégedne — sajnos azonban ő is lemond a hölgy bájairól. Természetesen a királyleány féktelenül dühös lesz — nem szokta meg, hogy mindenféle jött-ment erdei kóborok ellenkezzenek akaratá­val. S mit tesz egy nő, ha nem nyeri el az imádott férfi szívét? Ahelyett, hogy hidegen szemügyre venné önmagát és esetleg meglátná, hogy nem túl csábos jelenség, s azért nem kell a férfinek — elveszíti a fejét és neki esik az első asszonynak, akiben riválist lát. A féltékeny nő pszichológiá­ja olyan, hogy sohasem magában látja a taszítót, mindig a másik nőben látja a csábosat. A királylány is, logikus megoldást keresve, el akarta nyelni Sitát. Lakshamara azonban a bajba jutott asszony segítségére rohan, s a tü­lekedésnek az a vége, hogy a királylány elveszíti orrát, füleit és kebleit. Ezek után eléggé ideges és feldúlt állapotban ront be fivéréhez, a démon­királyhoz, s az elszenvedett gyalázatért és veszteségért kárpótlást, elégtételt követel. Ravana meg­lehetős unalommal hallgatja a történetet, nem igen érdekli a dolog, mert már megszokta húga kilengéseit . Azonban, amikor meghallja, hogy Sita mily szép, elegáns, nőies, puha jelenség, akkor fellobog benne az áldott testvéri sze­retet és néhány ügyes trükk alkalmazásával elrabolja sze­gény Sitát, aki mielőtt önkívületbe zuhanna, elsírja fájdal­mát a mezőnek, réteknek, patakoknak, s zokogva kéri azo­kat, mondják tovább tragédiáját a mit sem sejtő Rámá­nak. Ravanát teljesen elbűvölte Sita szépsége és jósága, s a költemény ezzel foglalkozó része, különösen a laoszi változatban, lírikusan szép. Ravana vágya, hogy megnyerje magának Sitát. Nem tör rá, nem erőszakoskodik, habár nyugodtan megtehetné. Helyette ajándékokkal, száz meg­lepetéssel, szerelmes kéréssel, gyengédséggel árasztja el. Ravana nem uralni akarja az asszonyt, hanem a szerel­mére vágyódik. Azonban Sita, az álhatatos, hűséges asz­­szony, teljesen magába zárkózik, s meghozza az abszolút női áldozatot: elhanyagolja külsejét és rendetlenül, ápolat­lanul jár, hogy elterelje magáról Ravana érdeklődését. Közben a két fivér rettenetes nehézségek útján elérke­zik Lankához (a mai Ceylon), ahol a démon-király él. Út­közben a majmok királyával szerződést kötöttek, s a nagy majom-hadvezért Hanumant előre küldik Lankába, hogy béketárgyalásokat folytasson. Ravana előzékenyen fogadja a magasrangú delegátust, de Sitát nem adja. A majomvér nem válik vízzé, s a hadvezér nem tudja megállni, hogy halálra ne bosszantsa a démonkirályt, aki csak azért nem öleti meg a szemtelen majmot, mert úriember lévén, tisz­teletben tartja a diplomatáknak járó immunitást. (Ez, tet­­szetesen a laoszi változat). A béketárgyalások zátonyra futása után tíz napos bor­zalmas csata következik, telve hősies, hajmeresztő ese­ményekkel. Végül is Róma a győztes — saját kezével öli meg a tízfejű királyt, s kiszabadítja hitvesét. Európai népi meséhez szoktatott lelkünk itt várja el a befejező szavakat: ‘és utána boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Azonban nem egészen így van ebben a mesé­ben — úgy látszik az indiai népi meséket különb pszicholó­gusok írták, mint a mieinket. A majom-hadsereg élén, a kitüntetésektől díszes tábor­nokok között ott áll a győztes Rama. Megszólalnak a dobok, s megjelenik a sebtében kicsinosított Sita, a szerelem vá­gyától csillogva. Azonban, a boldog, szenvedélyes viszont­látás helyett, Rama kimért, hűvös udvariassággal fogadja nejét. Ja kérem, könnyű a hűségről fogadkozni — de ki látott a vastag falak mögé? Rama becsülete, hírneve forog kockán — mit szólnak majd a szomszédok? Sita kétségbe esik. Erre nem számított. Tudta, hogy erényes a férje, de nem számított arra, hogy ennyire tök­­kelütötten bigott. Sita, akárcsak Bánk bán Melindája, fél­őrült a szörnyű gyanyától, s hogy bebizonyítsa ártatlansá­gát, hajlandó a szörnyűséges tűzpróba kínjait elviselni. Rama, eléggé lovagiatlanul, elfogadja felesége ajánlatát. (Elvégre a szomszédok máris suttogtak róluk.) A tűz és PESTI és BÉCSI SÜTEMÉNYEK TORTÁK BUDAPEST PASTRY SHOP Ünnepi alkalomra egyénileg díszített torták készítését vállaljuk. 12410 Buckeye Rd. Cleveland, Ohio 44120 Imre H. Sandl • Tel.: 561-8535 40

Next