Krónika, 1981 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-01 / 12. szám

Váthy Kálmán A békéről és egymás megértéséről most időszerű írni, nemcsak azért, mert december a Karácsony hónapja, hanem azért is, mert talán a béke és a megértés az egyetlen út, ami megmentheti a Földünket és rajta bennünket, magyarokat is a pusztulástól. Ezt a témát bármennyire is érdekes, hosszú lenne részleteiben elemezni és feltárni, így a magyarság érdekének szűkebb keretét választom, mert ennek az érdeknek, en­nek a célnak mi magyarok, mindannyian részesei vagyunk. A krisztusi béke és a béke mai fogalma között jelentős eltérést tapasztalhatunk. Az előző, kezdettől fogva egyetemes, mindent befogadó és átfogó fogalom volt. De a mai béke, főleg a XX. században már csak bi­zonyos geográfiai területekre vonatkoztatható és azokra is csak egy meghatározott időpontban. Ez a fajta béke a pozitív értelmét is elveszítette és csupán két háború közötti szünetet, azaz “nem-háborút” jelent. És jobb helyett, még ezt is örömmel fogadjuk el, mert ott, ahol béke van legalább a pusztítás és pusztulás szünetel. A fegyverekben legerősebb két világhatalom közötti jelenlegi béke nem szolgáltat biztonságos alapot a magyarság életbenmaradására és fejlődésére. Ez a béke egy cérnaszálon függ, amit egy meggondolatlan, el­bizakodott vagy véletlennek tekinthető mozdulat el­szakíthat. Ebben az esetben a magyarság szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik területről milyen irányban repültek először a pusztulást hozó rakéták. Az sem vigasztalja majd a károsultakat, hogy ki kezdte, ki a nagyobb bűnös. Egy ilyen világégésben kiszámíthatat­lanul nagy a biológiai károsodás mértéke. Nem valószínű, hogy a magyarság véleménye akár­melyik nagyhatalmat is befolyásolná. Történelmünk alapján el kell ismernünk, hogy Mátyás király erőskezű országlását a hanyatlás korszaka követte, s azóta Magyarország és a magyarságnak a különböző nagy­hatalmak közötti sakkjátékban inkább a feláldozható "paraszt”, mint a védeni érdemes "bástya” vagy "futó" szerepe jutott. Ebből az is köv­etkeztethető, hogy a magyarság ilyen kedvezőtlen politikai környezetben csak önmagára számíthat, hogy életben maradjon. Mert nemcsak háború pusztíthat el egy népet, egy országot. Gondoljunk csak Róma bukására, amit megelőzött a közerkölcs lazulása, hanyatlása, s ez a folyamat a kormányzásban és a társadalom minden ré­tegében, minden megnyilvánulásában tapasztalható volt. Nem a "barbár” seregek döntötték meg a római hatalmat, hanem a széthúzásban, élvezethajszolásban élő rómaiak. Úgy is mondhatjuk, hogy Róma szétesett, darabokra tört, mert a nép nem tartotta össze. Mi az, ami korunk magas kultúráját és gyorsuló ütemben fejlődő magas technikai civilizációját, s min­dezeken belül a magyarságot is megtarthatja az életnek, a növekedésnek? Mi az, ami védelmet nyújt a jövő törté­nelmének útvonalán? Egyedül a béke, az emberek és népek közötti őszinte megértés. Aminek alapvető feltétele, hogy szűnjön meg minden agresszió és építsünk gátakat a terror­cselekmények teljes és végleges kikap­csolására. Az igazi, tartós békét csak sziklaszilárd igazságos alapokra lehet felépíteni. A békének többet kell jelen­tenie, mint a "nem-hadviselés" állapotát. Csak a szociális igazságosság keresztényi elveivel kiegyen­súlyozott béke teremtheti meg a megértést emberek és nemzetek között. Bennünket, magyarokat, mint más népeket is, különböző hatások különböző megoldások felé vezettek, de a különböző módszerektől eltekintve legtöbbünknek célja-vágya egy és ugyanaz. Mindannyian szeretnénk, ha magyar népünk boldogan, jólétben, szabadon élne és gyarapodna. De ehhez a célhoz megértés mutatja az utat. Ehhez be kell látnunk, hogy egyikünk sem birtokol kiváltságokat és előjogokat, de annál több kötelességet közöl nemzeti érdekeink szolgálatában. A­z egymás megnem értésének, a helyzetek szűk per­spektívában való elemzésének, a magyarságtudatunk idegen érdekekkel való vegyítésének és alárendelésének eddig még mindig tragikus következményei voltak népünkre. Emlékezzünk Árpádra, a honfoglaló magyarokra és az ő szemükkel lássuk Muhi-pusztát, Mohácsot, a kuruc-labanc harcokat és a népünket szá­zadok óta tépő ellentéteket és viszályokat. Az ő szemükkel nézzük, hogy mit tettünk, hogyan sáfár­kodtunk az örökségünkkel. Talán eljött az idő, hogy újra vérszerződést kössünk, hogy a sokirányú törekvéseinkből egyetlen irányba menjünk, hogy egy nép legyünk, hogy meg­szorítsuk, nem leereszkedéssel, nem megalázkodással, de bizalommal azt a kezet, amelyet egy másik magyar megértéssel nyújt felénk. Csak ez a megértés hozhatja meg az egyetértést, azt a viszonyt, amiben nem azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összetarthat bennünket. Erőnkön belül csak ez biztosíthatja a magyarság életben­ maradását. Hozza meg ez a Karácsony a magyar békét, és minden napunk legyen a szeretet megtartó erejét hirdető Karácsony folytatása. Karácsony előtt... 1981. DECEMBER KRÓNIKA 3

Next