Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)

1988-08-29 / 25. szám

1988. augusztus 29. NEMZETI ÚJSÁG Attila emlékezete Kétségtelen, hogy a mai Európa kialaku­lására kevés embernek volt olyan hatalmas befolyása, mint Attilának. Ha ázsiai, kissé talán lazább uralkodásától eltekintünk, csupán Európában, Galliától a Káspi­­tengerig 4000 km hosszúságban és a Dunától északra vagy 1500-2000 km szélességben feszesen vezeti, kormányozza, kiképezi népeit és képessé teszi őket arra, hogy új, életképes birodalmaknak rakják le az alapjait. Még az ellenséges népeket is addig azi­ hajtja, keveri, amíg valahol életképesen megállnak. Államvezetése, politikai bölcsessége párat­lan fokon áll. Minden barátságot, szövetséget előkészít, megtart, vezet. Igazságos, méltányos bánásmódjával megtartja hűbéreseit. A szabad vallásgyakorlatot - akárcsak a későbbi ázsiai hódítók - nem korlátozta. Multinacionális és multikulturális birodalmában minden nép és nemzet szabadon élt, saját szokásai szerint és saját törvényei alatt. Birodalmi szervezete magasabb rendű volt, mint a korabeli két római birodalom vagy a későbbi német birodalom. Katonai, hadvezéri képességei csodásak. Kínától Európáig 8-10.000 kilométeren át szervez összeköttetéseket. Mindenről tud, mindenre képes intézkedni a legnagyobb tömegeknél is. Galliai hadjáratában háromnegyedmilliós hadsereggel 700 km-es arcvonalon támad. Mindezt telefon, gépkocsi, vasút nélkül. A világverő és világbirodalmat alapító nagy királyról Európa és Ázsia majdnem minden népe még ma is megemlékezik mondáiban. Ezek a mondák különböző színben tüntetik fel Attilát és más-más jellemtulajdonságokkal ruházzák fel, asze­rint, hogy az illető néppel milyen viszonyban volt annak idején, jót vagy rosszat tett-e velük? Általá­ban három mondakörről beszélhetünk: az első a latin-gall-olasz, a másik a germán, a harmadik a magyar mondakör. Latin, francia, olasz mondakör A nyugatrómai birodalomnak, a nyugati gótoknak, frankoknak, galloknak Attila ellenségük volt. Ezek mondaköre ezért a nagy barbár pusztítót látja benne. Galliában, a mai Franciaországban minden régi épületet Julius Caesartól, minden régi romot Attilától származtatnak. Az igazságnak és tárgyilagosságnak kevés szerep jut ezekben a hagyományokban, így például neki tulajdonítják Szent Orsolya megöletését 383-ban, holott csak hét évtizeddel később, 451-ben járt ott. A párisi Pantheonban Delauney hatalmas falfestménye ábrázolja Attila előnyomulását Párizs ellen. Erélyes, büszke fején koronával, mezítláb ül hatalmas lován. Előtte halottak, körülötte lángok. Párizst, az akkor Lutetiát a gall monda szerint Szent Genovéva imája mentette meg Attila dúlásától. A valóság az, hogy Attila hunjai ok nélkül nem raboltak, más hadai pusztítását pedig mindig fékezni igyekezett. Párizsban Attila egyáltalán nem járt, ezt tervbe sem vette, mert sietett le Gallia déli részébe, hogy a nyugati gótokat Aetius római hadainak érkezése előtt megverhesse. A Szent Genovéva mondából csupán annyi igaz, hogy Párizs-Lutétia férfiai Attila jöttének hírére szökni, menekülni akartak családjaikkal együtt, de Genovéva, egy imádkozó, istenes, jómódú leány, a mai Notre Dame helyén akkor fennállott Szent István-templomba gyűjtötte az asszonyokat és velük imádkozva, nem hagyta őket elmenni Párizsból. Miközben a férfiak nejeiket követelve a templomot ostromolták, sikerült megállapítani, hogy a hunok csakugyan elkerülték a várost és elvonultak. Trier városa büszke, hogy Attila alapította. Strassburg dicsekszik, hogy Attilától kapta nevét: Strassenburg - utak vára. Vajon miért adott volna neki Attila német nevet? Troyesben mesélik, hogy ott Attila egy tízgyermekes özvegyasszonyt sok arannyal, gazda­gon megajándékozott. A mai olasz földön, Vicenzában Attila a monda szerint csavargó bűvészeket arra kényszerí­­tett, hogy csak azt egyék, amit maguk lőnek maguk­nak. A kóbor csepűrágók nagyon lefogytak, de igen jól megtanultak a nyíllal bánni és Attila felvette őket seregébe. Páduában egy költő, az akkori szolgalelk­­ szokás szerint, Istenhez hasonlította Attilát versei­ben. Attila máglyára rakatta, majd megelégelve a leckét, a máglya meggyújtása előtt elengedte, Udine neki hálás alapításáért. Toscana egész regényeket talált ki Attiláról, amelyeket Malespini énekelt meg. Fiesole azt állítja, hogy Attila itáliai hadjáratát csak azért rendezte, hogy Fiesolét felépítse és a városnak régi vetélytársával szemben igazságot szolgáltatva, Firenzét lerombolja. Milánóban egy képet látott meg Attila: saját magát, amint zsákban cipeli az aranyat a trónon ülő római császár lábaihoz. Hívására reszketve jelent meg a festő, aki a legrosszabbra volt elkészülve. Attila azonban nem kívánt semmit, csupán azt, hogy a szép képet fesse át: ő ül a trónon és a császár hozza zsákban az aranyat az ő lábaihoz. Ez meg is felelt a valóságnak, mert a nagy hun királynak mind a nyugatrómai, mind a keletrómai császárok hatal­mas évi adót fizettek. Amint látjuk, még az ellenséges népek mondáin is átsugárzik Attila hatalma, nagylelkűsége és bőkezűsége. (Folytatjuk) 11. oldal

Next