Tájékozatató Szolgálat, 1976 (1. évfolyam, 1. szám)

1976-11-01 / 1. szám

- 5 - Mennyi vád és egyben micsoda szeretet nyilvánul meg a nagy japán hozzánk inté­zett INTELMÉBEN. Ne engedjük el azt fülünk mellett ! Két nagy háború véres története, a Habsburg-ház összeomlása, végre lehetővé tet­te, hogy történetíróink, szellemi vezetőink szemetes ládába dobják a történetí­­­rásunkban eddig követett irányt, amit addig Bécsből diktáltak nekünk. Most már lehetővé vált, hogy elinduljunk a helyes utón történetírásunk terén. Korunkban már úgy odahaza, mint az emigrációban is nem az Uráli Nagyhazával kezdik a ma­­­gyar történetet írni, hanem- mint azt az IGAZSÁG megköveteli- messze évezredek­től, csaknem az első " Homo sapiens" korától kezdve. E szerény mű írója is hasonló utat követ, mint nem hivatásos történész, hanem csak, mint "megszállott" kutató, hogy munkája eredményével hozzájáruljon az egykor megírandó teljes, VALÓDI MAGYAR TÖRTÉNELEM megszerkesztéséhez. E kis mű nem tart igényt a " történeti mű " elnevezésre sem, mert csupán adat­gyűjtemény, "mozaik", de annak hasznát veheti a szaktörténész is és tanulhat belőle a lai­kus is..." " Egy nép TÖRTÉNELME erkölcsi vagyon, amit minden hit fia gyarapítani igyek­­­szik." ( PARÁNYI Viktor ) Az "Alexander-könyvek" regénye Az otthon megjelenő NÉPSZABADSÁG október 10-i számában PETŐ GÁBOR PÁL kitűnő értekezést írt " Egy kis könyvtár útja ZANGLA láma-kolostortól Budapestig"al­­címm­el. Ebb­ől értesülünk, hogy szeptember végén Mátrafüreden nemzetközi " ti­­betisztikai" konferenciát tartottak. Ulánbátortól­ Párizsig­,Bloomington­tól USA- Leningrádig, három földrész tudósai gyűltek össze, egy teljes héten át tárgyalva. " A nemzetközi tudósgyülekezet munkája fölött azonban vezércsillag­ként egy magyar tudós neve lebegett : KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR­é, a tibetisztika megalapítójáé és mindmáig legnagyobb alakjáé"- írja PETŐ honfitársunk szósze­­rint. Megtudjuk, hogy az ő emlékének szentelték a tanácskozásukat s avatták föl a Magyar Tudományos Akadémia ( MTA ) Könyvtárában a róla elnevezett tibe­­tisztikai KÜLÖNGYÜJTEMÉNY-t, amely több mint 3.000 kéziratból, fanyomatból és könyvből áll máris. Ennek a valóban impozáns szak­könyvgyűjteménynek a MAGVA az a 36 mű, amelyeket KÖRÖSI CSOMA Sándor használt egykori tibeti helyszíni tanulmányai során. Tud­­­juk, hogy KÖRÖSI CSOMA szinte gyermekkorától kezdve arra készült, és tanulmá­­­nyait is ennek megfelelően végezte, hogy megkeresi a magyarok ŐSHAZÁJÁT és ott maradt leszármazottait, rokonait. CSOMA azonban, időközben, eltért ettől az e­­redeti feladatától­ és megalakította a Tibet-kutatást. Amikor élete utolsó é­­veiben újra visszatért eredeti terve megvalósítására, meghalt. Nem is jelent meg tőle egyetlen sor sem őshaza-kutatásairól, míg tibeti szótára és nyelvköny­ve halhatatlanok lettek. Amikor CSOMA érdeklődése Tibet felé fordult, tanulmá­nyait ZANGLA buddhista láma-kolostorban kezdte meg. Másfél évig élt ott ( 1823- 1824 ). Rendkívül mostoha körülmények között tanulta meg a beszélt és írott ti­beti nyelvet s irodalmat. Kérdéseket tett fel az ottani tudós lámáknak, akik ezekre írásban válaszoltak neki. így keletkeztek azok a különleges művek,ame­­­lyek a tibetisztikai szakirodalomban, világszerte, ALEXAMDER-KÖNYVEK ( Alexan­der­ Sándor ) néven ismertek. CSOMÁ-nak összesen 36 ilyen " tankönyve" volt.E­­zeket vagy vásárolta, vagy másoltatta. Az egyik címe pl.:"Az ind-európai SKEN­­DHA kérdéseinek válasza" s abban a következő"ajánlás"áll :"Az Európából érke­­­zett SKEN­DHAR big (­­ CSOMA ) unszolása révén keletkezett e kis csacska tanul­mány, mely a bölcsesség számára nem hoz szerencsét".Mint ismeretes, CSOMÁ-t Indiában " SZKANDER-BÉG"-nek nevezték ismerősei. A " csacska-tanulmány" arra utal, hogy CSOMA abban az időben, amikor kérdéseit a zanglai bölcs lámáknak föltette, még tanulmányai kezdetén állott és ezeknek a nagytudásu embereknek a szemében azok naivnak tűntek. Amikor CSOMA 1837-ben, negyedik tanulmányútjáról visszatért Calcuttá­ba,ott

Next