Tárogató, 1993 (20. évfolyam, 7. szám)
1993-07-01 / 7. szám
3- ról, mintha nem telt volna el hazámtól távol az a sok-sok esztendő. — Nemcsak a színész formálja a szerepet, hanem a szerep is visszahat az előadóművészre. Ebből a szempontból mit jelent Önnek a Szerep és az Alibi? — Nagyon sokat, mert Márai Sándor személyes barátom volt. Halála előtt két héttel adta a kezembe ezt a kötetet azzal, hogy most már bármelyik darabot eljátszhatom belőle. Az a tudat, hogy Magyarországon szólaltathatom meg Márai Sándor gondolatait, ez nekem Isten különleges áldását jelenti. Ugyanakkor bánat is van ebben, mert ő ezt már nem élhette meg, de hiszek abban, hogy mégis tud erről, és örül neki. — Mi lehetett az oka annak, hogy Márai Sándor önkezével vetett véget életének? Sokan sajnálják, hogy így nem élhette meg hazája felszabadulását a diktatúra alól. — Pontosan senki sem tudja, de fel-,tételezhető, hogy a magány, az öregség és a betegség játszott ebben közre. — Márai Sándor tudta, sejtette, hogy a szovjet rendszer a bukásához közeledik? — Ez rendkívül érdekes, mert amikor még senki sem tudta, hogy ez valóra válik, ő már akkor azt mondta nekem: „Éva! A kommunizmus megszűnik. A Szovjetunió szétesik. De a kommunizmus haszonélvezői még sokáig köztünk fognak maradni.” Ezt olyan határozottan állította, hogy azóta is sokszor eszembe jut: vajon honnan tudta mindezt? Az összeomlás, pontos idejét ő sem ismerhette, de állította, hogy a folyamat elindult, azt feltartóztatni nem lehet. Olyan volt, mintha a jövőbe látott volna, hiszen előre látta azt, amit mi most átélünk. Sokszor mondta, hogy kizárólag munkáiban akar tovább élni, s mint személy el akar tűnni a Földről. Nem akarta, hogy sírköve legyen. Azt se kérte, hogy haláláról megemlékezzenek. Hamvait a tenger fogadta be... Ez volt utolsó kívánsága. — Most elkészült a két tévéfilm. Egy nagy feladat lezárult. Milyen művészi tervei vannak a jövőre nézve? — Az elmúlt év nyarán Amerikában járt a kolozsvári színház igazgatója, Tompa Gábor, és meghívott Kolozsvárra vendégjátékra, amit boldogan elvállaltam. A kolozsvári színház megsegítésére műsoros estet rendeztünk Los Angelesben. A bevételt eljuttattuk a színház javára. Tompa Gábor és munkatársai szerették volna, ha most májusban vagy júniusban fellépek náluk, de ezt a kérést nem tudom teljesíteni, mert a Szerep és az Alibi filmfelvételei minden időmet lekötik. Remélem azonban, hogy idén ősszel vagy jövő tavasszal — ha a Jóisten egészséget ad — eljutok Erdélybe, nemcsak Kolozsvárra, hanem több magyarlakta városba, és tudok majd lelkierőt és örömet adni az ott élőknek, amikor megszólaltatom a magyar költők műveit. Soha de soha nem voltam még Erdélyben, így nekem is óriási élményt jelent majd, ha ott lehetek közöttük. BOZSIK JÓZSEF HETI MAGYARORSZÁG Az MVSZ Választmányának nyilatkozata A Magyar Világszövetségének Választmánya megelégedéssel állapítja meg, hogy a Magyar Köztársaság a körülményekhez képest kielégítő békés kapcsolatokat tart fenn szomszédaival és e kapcsolatok erősítésére törekszik. A szomszéd országokkal a nemzetközi jogi kapcsolatok jelenleg az 1920-as trianoni, illetve az azt szigorító 1947-es párizsi békeszerződés rendelkezésein és más nemzetközi okmányokon alapulnak. Ezekben a szerződésekben Magyarország tényként fogadta el a számára mind történelmi, mind gazdasági, mind néprajzi szempontból tragikus békediktátumokban megállapított határokat, amelyekkel elveszítette területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. Ez egyúttal a magyarság egyharmadának kisebbségi sorba taszítását is jelentette. Magyarország békés szándékainak adott kifejezést akkor, amikor — mindezen drámai előzmények után — a két békediktátum aláírásával tudomásul vett helyzetet a Helsinki Záródokumentum elfogadásával nem vitatta és ismételten elismerte a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát. Mindezekre figyelemmel az MVSZ Választmánya indokolatlannak és szükségtelennek tartja, hogy Magyarország jelenlegi határait újabb kétoldalú államszerződésekben garantálják, különös tekintettel arra, hogy Magyarországgal szemben békés úton nem vethetők fel ésszerűen elfogadható területi igények. Ugyanakkor az MVSZ állandó és súlyos feladatnak tekinti, s az ezután megkötendő kétoldalú államszerződésekbe is belefoglalandónak tartja a határain kívül kisebbségi sorban élő magyarság egyéni és kollektív jogainak nemzetközi szavatolását, az ENSZ legújabb vonatkozó dokumentumainak, köztük a genfi jegyzőkönyv ajánlásainak kellő biztosítékokkal rögzített tiszteletben tartását. A kárpát-medencei kisebbségi magyarság ugyanis több mint ezer éve él a ma általa lakott területeken, ezért is hangsúlyoznunk kell, hogy történelmi megmaradását és fejlődését nemzetközileg szavatoló jogok illetik meg. Budapest, 1993. április 18. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK VÁLASZTMÁNYA