Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 14. KÖTET (1982)
1982 / 3 - 4. szám - SZEMLE - SZIRMAI JÁNOS: Az Operaház rekonstrukciója - 70 évvel ezelőtt
Az átalakításhoz fűzött első akusztikai követelmény az volt, hogy a zenekar az egész színpadon hallassák. Ebből a célból a proscéniumnyílás alatt lévő 1,30 m vastag téglafalat vékony cement-rabitz-fallal helyettesítettem. Ez átveszi a hanghullámok rezgését és tovább adja. Ma a hátsó színpadon is úgy hallik a zenekar, mint a nézőtéren. Ez az elrendezés különben a modern színházakban általános. A másik akusztikai követelmény a zenekar hatásának tompítása volt az első sorok, tehát a legdrágább helyek közönsége érdekében. Ezt az egész zenekar lesüllyesztésével értem el. A zenekar a nézőtér súlypontjától való hátratolása és egyszersmind lesüllyesztése az egész nézőtér akusztikájára semmi esetre sem lehet kedvező. Ebből az indiszpozícióból eredő és előre látott akusztikai hátrányt tehát más módon kellett ellensúlyoznom. Ezen fordult meg az átalakítás akusztikájának sikere. Mint említettem, a nézőtér formai változtatására gondolni sem lehetett, másfelől a színpad terének változtatása igen költséges lett volna. Harmadik tényezőül adódott a zenekar és a nézőtér új tartó szerkezete, illetőleg ezeknek megfelelő alakítása az intenzívebb rezonálás céljára. Arra kellett törekednem, hogy a nézőtér rezonanciája a különböző hangfekvésekre is lehetőleg egyenletes legyen, másfelől, hogy a leggyöngébb rezgéseket is kellő érzékenységgel vegye fel. Az építőanyagok ilyen természetű sajátságainak megfigyelésére normálisan alátámasztott lucfenyődeszka-dobogón gordonkával játszottam. Ez megfelel a zenekar közepes hangfekvésének és átlagos hangszínezésének. Úgy találtam, hogy a dobogó jól rezonál, de az E hangra különösen erősen. Ennél a hangnál az egész dobogó együtt rezgett a húrral. Hangot természetesen nem adott. A deszkákat ugyanis szabad rezgésükben a leszegezés gátolja és anyaguk sem teljesen homogén. Ha sikerülne ilyen dobogót a xilophon léceihez hasonlóan elhelyeznünk, úgy konzonanciáról is lehetne szó. Ebből a jelenségből a színházépítésre főképpen az érdekes, hogy az említett dobogó az E hangra rezonál legerősebben. Az E hangtól felfelé haladva, a szomszédságában fekvő hangokra fokozatosan gyengül a rezonálás, de azután távolabb ismét erősödik, míg végül az E oktávjára megint erősen rezonál. Ugyanez figyelhető meg az alsó oktáva felé is." „A fent említett nézőtérnek akusztikája kitűnő lehet, de ha nagyobb méretei mellett az építőszerkezetek rezonanciájára is kell számítanunk a pianisszimóknál, akkor már nem fog megfelelni minden követelménynek. Az ilyen nézőtéren egy mezzo-szoprán igen jól érvényesül, mert az E körüli hangszínezései is érvényre jutnak. A magas szoprán H és H hangjaira azonban már ugyanaz a nézőtér alig rezonál, és a finomságok ebben a fekvésben elvesznek. Az énekesek az akusztikának ilyen hiányait azonnal észreveszik és önkéntelenül óvakodnak a pianisszimóktól, ami természetesen az előadás rovására esik. Arra kell tehát törekednünk, hogy a nézőtér rezonanciájában ne legyenek ilyen érzéketlen körök. Először arra gondoltam, hogy a fenyőfadobogó szabad megtámasztásának körét és a deszka vastagságát változtatom. A vonóshangszerekről tudjuk, hogy a húrok hangjának magassága (rezgésszáma) ugyanazon feszültség mellett a szabad kézzel egyszerű egyenes és az átmérővel fordított négyzetes arányban áll. Az első kísérletül felhasznált dobogó 1 m szabad köz mellett Ifi mm vastag deszkából állott. A deszkaréteg vastagításával azonban a szabad rezgés és ezzel a rezonancia érzékenysége is egyszerre alászállott, míg a szabad köz változtatása nem járt a kellő gyakorlati eredménnyel. A rezonancia nem állván olyan tiszta hangrezgésekből, mint amilyenek a hangképző tárgyaknál keletkeznek, azok törvényei sem vágnak egészen össze. Ez után a szalsiker után más irányban folytattam kísérleteimet. Ugyancsak 1 m szabad közre 10 mm vastag bükkfadobogón a rezonálás a G hangra volt a legerősebb. Ennek okát könnyen megtaláljuk. A keményebb fa rostjaiban a legkisebb meghajlítás, vagy kirezgés ellen nagyobb feszültség keletkezik, mint a fenyőfa puhább szövetében. Amannál a kirezgés első fél fázisában olyan nagy lesz a belső feszültség, hogy a faanyag mihamar visszahajlik az eredeti felé, tehát a rezgések gyorsabbak, mint a kevésbé rugalmas puhafáéi. A szaporább rezgésekből keletkezik a magasabb hang. Máskülönben a szomszédos hangok rezonanciájának viszonylagos ereje ugyanúgy változik, mint az első kísérletben." ,,E két szerkezet együttes alkalmazása mellett már eléggé kielégítő a rezonancia, mert a D, E, F, G, A hangokra igen érzékeny. Hogy azonban az E alatt jó rezonálást érjünk el, harmadik szerkezet is szükséges. Erre ajánlatos a vékony cement-rabitz-fal, mely kellő keverő arány mellett legerősebben a C-re hangzik. Ilyen módon (...) a normális kirezgésnél jelentékenyen erősebb és eléggé egyenletes érzékenységű rezonanciát nyerünk. A különböző anyagok alkalmazásának még az az előnye, hogy a többféle hangszínezés (a félhangok csoportjai) iránt is érzékenyebbek.