Tárkányi J. Béla: A legújabb magyar Szentirásról. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 3. szám, 1868)
A LEGÚJABB MAGYAR SZENTÍRÁSRÓL TÁRKÁNYI BÉLA LT. (Előadatott az 1808. febr. 24. tartott osztályülésben.) Akadémiánk egyik nagy érdemű igazgató tagjának, Bartakovics Béla egri érseknek , ama jelentékeny áldozatai között, melyeknél fogva az „irodalmi Maecenas' nevet neki nem hiú hizelgésből vagy szokásos tiszteletből, hanem valódi kegyeletből adta meg a közelismerés, a legnagyobb jelentőségű az, mely által a legújabb magyar szentírást létesítette. Ez valamint legméltóbb cselekvénye főpásztori hivatásának, úgy más részről legszebb tanúsága azon finom érzékének és tapintatának, melynélfogva egy kiáltó irodalmi szükségletet kivánt ez áldozata által födözni; s egyszersmind a nemzetünket megrendítő események leviharzása után, a reménytelenség szomorú éveiben, mintegy a szent könyv lapjaiba takargatva, akart kifejezést adni hazafiúi fájdalmának; s hogy ez a fájdalom meddő ne legyen, e nemes érzelmet így ápolva, így táplálva, akarta mintegy megszentelni, s vele rokon érzelmű honfitársaira nézve is értékesíteni, mintegy óvszerül a csüggetegség ellen, mintegy élesztőjéül a mármár kihaló reménynek, s zálogáúl a jobb jövőnek, amire nézve épen a szent könyv ad legszebb, legbuzdítóbb s legvigasztalóbb példákat.