Imre Sándor: Geleji Katona István főleg mint nyelvész. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 7. szám, 1869)
GELEJI KATONA ISTVÁN MINT NYELVÉSZ. A vitának részletes tanulmánya s történelmileg lehető pontos leírása, azok után is mik rá nézve már eddig közzé tétettek, valóban korszükség. De e sorok írója e szükségnek eleget nem tehet, s ha ez ügyet érinti, csak azért történik hogy G. jellemének, munkásságának ezen oldala se maradjon érintetlen, s most egynémely körülményre akar figyelmeztetni, mely eddig, mennyire tudhatja, felemlítve nem volt. Gelejink előtt már jóval, a megelőző század végén mutatkoztak independensi hajlamok a reformált egyház némely emberénél. S e hajlamot, stb. czímü feleletet, s midőn arra Sz. B. P. ismét egy vastag könyvvel : „Defensio Simplicitatis, Oroningae 1649" válaszolt, maga Maresius a Judicium theologicum etc. czíműt írta, mely egy részt ellenfeléhez intézve, másrészt Erdélyből egy előttünk ismeretlentől vett panaszokra válaszol, mérsékelten elintézni javallván és tervezvén a már elmérgesedett vitát Maresius három irata közöl legfontosabbnak G. K. I. élettörténetére nézve az utolsó látszik (mindhárom összesítve kiad. Gröning, 1660.), mert ennek egy helyén összesítve látjuk mindazt, mit Tolnai ügyfelei legrosszabbat, nagyrészt rágalmat Deleji ellen elmondani bírtak, így (az említett összes kiadás 522. 1.) hogy ama püspök noha a reform, vallásnak kegyes és legbuzgóbb harczosa, önhatalmának megalapítása végett a fejedelem előtt különféle súlyos vádakkal terhelte azokat, kik nem többet, csak a keresztségnek a község jelenlétében kiszolgáltatását kívánták, hogy minden reformot, főleg a presbyteriumok behozását akadályozza, hogy püspöksége nem sokat különbözik az angol püspökökétől, hogy postilláiban (Praeconium) magát spiritualis magistratusnak nevezi , magának spirituálé dominiumot követel, oly hatalmat arrogál, hogy lelkipásztorokat, kiket a seniorokon kívül vulgárisoknak nevez (így Medgyesi is Dialog, praef.), de az espereseket is letartóztatni, bebörtönözni, az iskolamestereket pedig „flagris excipiendos dare", annyival inkább pénzre büntetni joga van, hogy néhány év óta .vertiginis praetextus szégyenli az evangyeliomot (nem szolgál!) — azt véli, hogy ő az ekklézsia, kinek intésétől függ minden, úgy hogy a kukkanni merőket is ki- és lehányja, tekintélye védelmére kánonokat csinál, hirdet ki, és szentesít, ezeket előleges megvizsgáltatás nélkül mindenkivel aláíratja; ha a fejedelem eszére térítni akarja, azzal is szembe száll, törvényeket szab és bont el a fejedelem megegyezése nélkül; tagadja is a fejedelem ebbeli jogát s az egyház jószágát, pénzét saját maga rendelkezése alatt tartja ; sok világi, kivált tanács-uraknak lelkét s az alattvalónak nevezett papok üstökét markában tartja; végre hogy még ez századrésze sincs az ő visszaéléseinek ! — E vádak legnagyobb részt magukon viselik a rágalmazás bélyegét, M. sem ad hitelt nagy részeknek, s csak az effélekből elvonható elméleti tételekről értekezik (527. 1.), 629. stb. 1.) gyanítni látszik, maga M. írja a „Populares ad popularen11