Szénássy Sándor: A latin nyelv és dialektusai. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 10. szám, 1872)
A LATIN NYELV S DIALEKTUSAI. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1871. november 20-án tartott illésén.) Tekintetes Akadémia! Az 1871-dik évi választó nagygyűlés engem ezen tudományos intézet levelező-tagjává megválasztván, sokáig tűnődtem rajta, hogy micsoda érdemek azok, melyek engem ily nagy kitüntetésre méltattak, de minél tovább gondolkodtam, annál inkább meggyőződtem arról, hogy eddigi működésem eredménye távolról sem elegendő arra, hogy ily megtiszteltetésben részesüljön. Azt kell tehát hinnem, hogy igen tisztelt választóim inkább a jövő reményében, mint az eddig általam felmutatott latin nyelvtudományi kísérletekre való tekintetből, adták reám becses szavazataikat. — Ezen föltevés az, mely engem ezen tudományos férfiak számára szentelt helyen pirulás nélkül megjelenhetni felbátorított. — Bizom ugyanis egyrészről ügyszeretetemben, melylyel a latin nyelvtudományt fölkaroltam, s mellette mind ez ideig állhatatosan megmaradtam, hogy azon eredmény, melynek vajmi csekély voltát magam érzem leginkább, további ernyedetlen működésem folytán hasonló vagy nagyobb mérvben fog növekedni, mint eddig. — Reméltem ezt annyival inkább, mivel tanulmányaimban sikerült immár azon pontra eljuthatnom, ahol a tudomány, melylyel foglalkozunk, már képes magát velünk megkedveltetni, s ahonnan a továbbhaladás már nem fárasztó kínlódás többé, hanem azon élvezetek egyike, melyek minél gyérebben tűnnek föl, annál boldogítóbbak szoktak lenni. Másrészről pedig, megválasztatásom az, mely — ha a bennem helyezett nagy becsű, de jelenleg meg nem érdemelt bizalom irányában háladatlan maradni nem akarok — azt parancsolja, hogy eddigi szorgalmamat és tevékenységemet megkettőztessem, mit teljesíthetnem — legyen AKAD. ÍRT. A NYELV- ÉS SZÉPTOD. KÖRÉBŐD. 1872.11. KÖT. 1*