Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-03 / 22. szám
XIV. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 22 szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadóhivatal : a líceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . 45 kr. 12 kr. 1875. június 3-án. Hirdetésekért: minden 3 halálozott pett sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdett"sze" 130, nyilttérben egy pett sorhelyért 16 kr fizettetik. A hulla-égetés ellen. Felolvasta a heves- és külső-szolnok megyei orvos-gyógyszerészegylet 1875. május 24-én tartott nagygyülésén Horváth Zsigmond, t. egyl. tag. Azon élénk érdeklődés, melyet a tudósok és nem tudósok a lulla égetés eszméje iránt tanúsítnak, jelenleg már oly bő irodalmat hozott létre e tárgy felett^J^^ néhány hullát teljesen hamuvá lehetne tenni azon papirtö^^Hf, melyet a mellette s ellene szóló müvek, röpiratok s cikkek lépnek. — Dingier lapjának egyik számában Fischer, igen tekintélyes szakférfiú, a hullaégetés ellen szólal fel, még pedig eléggé indokolt ellenvetések kíséretében ; és a magyar lapok közöt „A természet11 címü népszerű természettudományi érdekes lap átvette azt, mely után fekszik előttünk ezen értekezés városunk érdekeihez viszonyítva. Minthogy a magyar lapokban már a hullaégetés mellett többen nyilatkoztak, közöljük az ellenzék programmját is, anélkül azonban, hogy vele bármely vitába bocsátkozni akarnánk. Azon okok, melyeket a hullaégetés pártolói a mai temetkezési eljárás ellen felhoztak, a következőkbe foglalhatók össze: a) A mai temetkezés a talajt, vizet és körséget megrontja. b) A temetők számára nincs hely. c) A mai temetkezés igen drága. d) A hullaégetés által az élve eltemetés lehetetlenné válnék. e) A temetők meggyalázhatók, kirabolhatók. f) A mai temetkezés nem aesthetikus. Az első érvre, a talaj, viz és jég megmérgezésére legtöbb súly fektettetik. Ullersperger („Urne oder Grab“ című) művében írja, hogy az 1774-ik évben három sirásó a sirgödörből kiömlött ártalmas gázok miatt megfulladt ; továbbá már 1711-ben állítá egy orvos, hogy nyilt sírboltok és sírokból részleg áramlik ki, melyben minden élő állat tekintet nélkül elhal. — Selmi is állítja, hogy a sírok feletti légkörben bizonyos szerves anyag található. Ily felületes adatokkal, semmi sincs bizonyítva, mert csak kényállítások. Hogy ártalmas légnemű testek fejlődnek ki, ahol sírásót, sirgödröt nem is kell említenünk; eléggé ismeretes a szétéleg (CO), mely Carbonyl név alatt is szerepel; színtelen, szagtalan lég, mely maga ugyan ég, de az égő testeket eloltja ; a szénparázst körülnyaldosó bágyad kékes láng, e gáz égéséből származik ; az állati élet fentartására nemcsak nem alkalmas, de arra igen is mérgesen hat; besziva főfájást, kábulást sőt halált is okoz ; ez az úgynevezett szén gőz, mely a szegényebb sorsuakról oly sok halálesetnek okozója ; eléggé ismeretes továbbá a szénsav, (CO2) színtelen, csípős szagú lég, mely borforrásnál, a pincékben az állatok légzésénél légzőszerveinkben és átalában a szerves testek szétbomlásánál fejlődik ki, s ezt kilehetjük ; ez idézi elő a lég megromlását zsúfolásig telt zárt helyiségekben. Némely helyeken a természet maga szolgáltatja , így a „kutya barlangiban Nápoly mellett, és a „halál-völgy “-ben Jáva szigetén. Tudvalevő, hogy az állati kiürülések lényegesen testünk szétbomlásnak induló alkatrészeiből állanak, a rothadásképes ételmaradványokkal keverve, és ezen rothadásnak indult anyagokból elég ártalmas jég fejlődik ki. Az újabb vizsgálások pedig azt bizonyítják, hogy éppen ezen kiürülések okozzák a typhus, cholera és vérhas infectióit. Gietl és több gyakorló orvos-tanár, sok évi vizsgálataik után azt találták, hogy cholera-beteg élő vagy holtteste, — ha tisztán tartatott — nem ragadós, ellenben éppen e betegek kiürülései hordozzák magukban a járvány mérgét. Minőségileg tehát a kiürülések sokkal veszélyesebbek mint a holttestek. De beszéljenek a számok. Vegyünk fel egy középfokú halandóságot, 1000 lélekre 24 halottat, — vegyük a holttestnek középsulyát 70 kilogr.-nak 32,5% szerves anyaggal , úgy ezer ember évenkint 312 klg. szerves anyagot nyújt holttestével. —Wolf és Lehman számításai szerint 1000 ember évenkint 33170 kigramm száraz kiürülési anyagot, — evvel 7200 klg. szerves anyagot, és 428,300 klg. vizelletet — evvel 15,060 klg. szerves anyagot választ ki , melyekben tehát összesen 22000 klg. rothadásra képes anyag foglaltatik. Az ember ezek szerint csak 1,4%-ot adja holttestével azon szerves anyagoknak, melyeket még életében választott ki , sőt más hulladékok tekintetbe vételével alig 0,5 °/C-át. Az emberi holttestek rothadásra hajló anyagai tehát minőleges- s mennyilegesen is, csaknem eltűnnek azon nagy szerves-anyagú tömegek ellenében, melyeket az ember még életében ad át a víz-, talaj- és jégnek. Ez a földalatti víz megvizsgálásából is kitűnik. Több szaktudós München, Berlin, Drezda, Lipcse városok számára kimutatta, hogy a temetők vize kevesebb rothadási anyagot tartalmaz, mint a városi kutak többsége, melyek a tisztátalan csatornák, utcapocsolyák és árnyékszékek befolyásának vannak kitéve. — Fischer a hannoveri hatóság megbízása folytán megvizsgálta a város kútjait és azt találta, hogy Hannover legrégibb temetőjének földalatti vize kevesebb rothadási anyagot tartalmaz, mint számos nyilvános és magánkut a város bármely részében. Azon állítás tehát, hogy a halottak megégetése által a talaj és víz megrontása elkerültetnek avagy lényegesen kevesbittetnek, teljesen hamis. Evvel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy a mai temetők egy része ne lenne egészségtelen. — Nem szabadna oly temetkezést megengedni, mely azt okozná, hogy a holttest szétomlási gázai közvetlen a légkörbe jussanak ; a temetők melyek, a lakások közvetlen szomszédságában vannak, bezárandók. Olaszországban a temetők távolsága a lakásoktól 100 méter, Ausztria és Franciaországban 200 méter, a brüsseli congressus általa 1852-ben 400 méter jön határozva. A rothadásra nézve legjobbnak véli Fischer a száraz agyag tartalmú homoktalajt, de ha ez hiányoznék is, említésre méltó tisztátalanságot nem okozna a községnek. Nagyon természetes, hogy oly hely ne választassák temetőnek, melynek földalatti vizei a közel lakott részekbe folynak. — A koporsó legalább 1,5 métr. földréteggel takarandó be, csak 30 év múlva lehessen ugyanazon sírt használni. Ajánlatos lenne a koporsók fenekére kevés vasgálicot és meszet tenni, különösen a járványban elhaltaknál. És most emeljük fel szemeinket; tekintsünk szét szép fekvésű városunkban, a rothadó anyagok halmazát látjuk szétszórva ; a kiürülések a patak mentében a falakon száradnak ; az árnyékszékeka szárazon álló hid alá kifolynak s ott elpárolognak; a szarvasmarhák s egyéb barmok hizlalása után kifolyó ürülékek tócsákban vannak nyilt helyeken a közegészség megrontására s a szomszédok s arra járók boszantására; a trágyadombok pedig városunk közelében felhalmozzák. A temetők városházi közelsége mennyi gondot, mennyi meggondolni valót nyújt? Nem a hullaégetés tehát a főkérdés, hanem lehetőleg minden megfertőztetés csökkentése, a nyílt sírboltok rendezése, a tiszta üdeség előállítása. A második hátránya lenne a mai temetkezésnek, hogy nincs hely a temetőkre; — egy meghaltunk csak tarthatunk 2—30 méter helyet 30—40 évig, hogy visszaadhassa a földnek azt, amit