Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
Erkölcs és műveltség. Nem szükség messzire menüünk bizonyítékot keresni; csak szemünket, fülünket kell fölnyitnunk s lépten-nyomon, úticsontig látjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy száz ember közül kilencven nem azon van, hogy testtel-lélekkel a maga dolga után lásson, hanem hol jó szándékból, hol rész akaratból legörömestebb a mások ügyébe ártja magát. Mintha, a saját kötelességén kívül, mindenre biztos erőt érezne magában, bámulva vagy kicsinyeivé, dicsérve vagy ócsárolva épen azokkal a dolgokkal szeret foglalkozni,"melyek hivatása körén messze kívül esnek, mégpedig minél kevésbbé ismeri azokat, annál nagyobb lelkesedéssel. Akár csak ma is azok közt az emberek közt élnénk, kiknél Sokrates hasztalan kereste a bölcseséget. Úgy látszik, öröklött hibájuk ez az embereknek, melytől csak kevesen s csak nagy nehezen tudnak szabadulni. És azért komolyan számba kell vennünk , mert sok feltűnő, érthetetlennek látszó jelenséget belőle lehet kimagyarázni, pl. hogy akik a politikához legkevesebbet értenek, de különben helyén van a nyelvük, rendesen a legdühösebb politikusok; hogy a kik életüket az anyag vizsgálatára szentelték, különös szenvedélylyel vallási dogmákat cáfolgatnak; hogy tapasztalatlan s nem ritkán tanulatlan legénykék, holmi „hézagpótló“ vidéki lapocskákban is, mint a közvélemény vezérei, a tiszteletre legméltóbb dolgok, országra-világra szóló kérdések fölött komoly képpel ítéletet mondanak , hogy egy-egy felkapott elméletnek irodalomban és művészetben annyi hívatlan munkája akad. . . E törekvés, általánosságban, kétségkívül azon az igen érthető ösztönön épül, hogy magát kisebb-nagyobb körben mindenki szükségesnek szereti feltüntetni, de legtöbb különös esetben azon a természeti törvényen alapszik, hogy ami könnyű, mert üres, a víz színén