Egészségügyi Dolgozó, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-06-01 / 1. szám
a Tanuljunk .. A múltban ki voltunk zárva a tanulás lehetősége elől. A tizenkét, sőt több órás munkaidő anynyira kifárasztott és lefoglalt bennünket, hogy sem időnk, sem energiánk nem volt a tanuláshoz.Az uralkodó rendszer akadályozta meg fejlődésünket, mert a művelt és öntudatos dolgozó komoly ellenfelet jelentett számára. Ennek ellenére akadtak olyanok is, akiknek tudásvágya erősebb volt a fáradtságnál és az uralkodó osztályok őreinek figyelő tekintete sem tudott gátat vetni akaratuknak, hogy ha kell, akár este, bújva, életük kockáztatásával is összejöjjenek és tanuljanak, hogy taníthassanak. Ma más a helyzet és megnyíltak számunkra nemcsak a középiskolák, de egyetemek esti tanfolyamai is és történelmünk igazságait nem kell titokban bújva böngészni, de nyilvánosan is magyarázhatjuk. Fel kell ismerjük e nagy lehetőségeket és élni kell velehogy a mulasztottakat pótoljuk. Sokat kell pótolnunk, különösen vidékieknek, akiket a gazdasági nehézségek a hat elemi után a kenyérkeresésre kényszerítettek. Elsősorban szakelőadásokat kell látogatnunk, hogy az orvostudományok fejlődésével együtt, fejlesszük tudásunkat, hogy így és ezáltal az orvosnak nem alárendelt, hanem mellérendelt munkatársává lehessünk. De törekednünk kell a szakmai továbbképzésen kívül általános műveltségünk fejlesztésére is, hogy ezáltal is áthidaljuk azokat az ellentéteket okozó szakadékokat, melyek az orvos és a mellé beosztott egészségügyi dolgozó között ezen a vonalon fennállanak. Tanuljunk nyelveket, olvassunk, sportoljunk. Kórházaink könyvtárait és sportpályáit ne csakaz értelmiségi dolgozók vegyék igénybe, mert a kórtermi munka után feltétlenülszükséges úgy a szellemi, mint a fizikai felüdülés. Oda kell hatnunk, hogy a kórházakban lévő orvosi könyvtárakat bővítsük ki az egészségügyi személyzetet érdeklő szak- és szépirodalmi művekkel. Pótolnunk kell politikai elmaradottságunkat is. Elferdített világnézetünket, hamisan tanított történelmünket, új ismeretek szerzésével a realitás alapjára kell helyeznünk. A képzettség és a nagyobb tudás biztosítja számunkra nemcsak az anyagi fejlődés lehetőségét, de azoknak a lehetőségeknek az elérését is, amelyet a nyugat és kelet demokratikus országaiban dolgozó szaktársaink már régen elértek. K. I. nővér. EGSSZIGGITGYI DOLGOZÓ : Előre a klinikai dolgozók életszínvonalának emeléséért! Írta: Sauer Győző Ha tárgyilagosan akarunk foglalkozni a klinikai dolgozók helyzetével, akkor nem kerülhetünk el egy rövid visszapillantást. A felszabadulás előtti időkben az egészségügyi és egyéb klinikai segédszemélyzet nem volt fizetési osztályba sorolva. Ehbérnek beillő pénzjövedelme és ellátása volt, ritka esetben kapott lakást is. Több fizetésre csak a kinevezés adott módot, mely csak egyes »szerencséseknek« és »kiváltságosaknak« jutott osztályrészül. A kinevezésnek, illetőleg véglegesítésnek ez a módja természetesen állandó ellenségeskedést, viszályt okozott adolgozók között. Ennek a rendszernek eredménye az is, hogy még ma is szép számmal dolgoznak 30—35 évet, sőt ennél többet is klinikán szolgálatot teljesítő alkalmazottak, akik nem juthattak el a kinevezésig. Az első lépés ennek a helyzetnek felszámolására a 18.500— 1946. P. M. rendelet, mely nem tesz különbséget a kinevezettek és nem kinevezettek között. Ez természetesen csak kezdet, további haladást az a terv jelent, melyet az 1947—48-as költségvetési évben van szándékában a kultuszminisztériumnak megvalósítani. E szerint minden egyetemi szakalkalmazottnak egy év után, segédalkalmazott kétévi szolgálat után kinevezést nyer. A kinevezést lehetővé teszi a sok szolgálati idővel rendelkező dolgozó nyugdíjigényjogosultságát. A kinevezéskor beszámítják a klinikai szolgálatban a kinevezésig eltöltött időt, ezáltal a nyugdíj megállapított összege is növekszik. A kinevezéssel kapcsolatban a szakképzettséget is döntő módon figyelembe veszik. Ezen a területen kíván szakszervezetünk segítséget nyújtani a már gyakorlattal bíró, de diplomával nem rendelkező egészségügyi dolgozóknak az ősz folyamán meginduló kiegészítő iskoláival. (Debreceni klinikán már szervezés alatt áll egy ilyen tanfolyam.) A második megoldásra váró kérdés a munkaidő rendezése. Ebben a kérdésben döntő változást csak akkor fogunk tudni hozni, ha a klinikai dolgozók létszámát lényegesen felemeljük. Addig igyekeznünk kell a túlórapótlékot felemelni. Klinikai dolgozók régi sérelme a magas élelmezés térítés, mely különösen a bemnétkezésre kötelezetteket sújtja. Remény van arra, hogy ez a térítés augusztustól kezdve az önköltségi ár59 százalékában állapítják meg. 1 . A veszélyes munkakörben dolgozók részére az immár majdnem egy éve nélkülözött veszélyességi pótlék újbóli bevezetése folyamatban van. A jövő évi költségvetésbe való beállítása megtörtént és reméljük, hogy ennek kifizetése augusztus elsején sorra kerül. Szorgalmazzuk bizonyos veszélyes, ártalmas munkahelyeken a nyugdíjkorhatár leszállítását 45—25 évre (pl kór-s bonctani intézet, anatómiai intézet.) A klinikai alkalmazottak egyik súlyos problémája a lakáskérdés. A munkaviszony megkívánja az alkalmazottak bennlakását, de a múltnak szűklátókörű és antiszociális vezetői az alkalmazotti lakásokat az alagsorba helyezték el, egészségtelen, nedves, sötét pincehelyiségekben, így sok esetben a mások egészségéért dolgozó klinikai munkatársaink saját egészségüket rossz lakásviszonyaik miatt nem tudták megóvni. Tudjuk, hogy rengeteg kérdés vár még megoldásra szakszervezetünkben, melyek nemcsak az egészségügyi dolgozók problémái, hanem az egész ország dolgozó népének kérdései. Éppen ezért dolgozó társainknak be kell látnia, hogy a mi hatáskörünkön túlmenő kérdéseket mi külön megoldani nem tudunk, de tudunk segíteni helyzetünkön, ha kollektíve részt veszünk a szakszervezetek és munkáspártok országépítő munkájában, amely konkrét feladatként a hároméves terv végrehajtását jelöli ki.