Látlelet, 1997 (41. évfolyam, 1-11. szám)
1997 / 1. szám
XLI. évfolyam EGÉSZSÉGÜGYI LAP 1997. 1. szám Ön dönt! Ha személyi jövedelemadójának 1 %-át a közhasznú egészségügyi alapítványunknak szánja, nemcsak saját maga rendelkezik egy független egészségügyi média információt hordozó felületével, hanem még a Látleletét is kézhez kapja. • •Ön dönt! Véleménykülönbség az egészségügy működtetéséről Nem ott tejel, ahol legel Szállítóiknak tartoznak a kórházak Bácskai Tamás hallott valamit és volt pár üres perce, így születhetett felületes és rosszindulatú cikke, amely "Az egészségügy pénzt (is) kereshetne" címmel jelent meg a Látlelet múlt évi 12. számában. Első mondata azonnal igazolja nem hízelgő állításomat. Szerinte furcsa anomáliák fordulnak elő kórházeladások esetén. Befejezett jelenidejű közlését nem zavarják a tények, hiszen kórházakat nem adtak el, cikke megjelenésének idején még nem is zártak be, így első mondata és az abból levezetett eszmefuttatások igazak az előző évek hazai gazdasági közállapotaira (lásd privatizáció, bankkonszolidáció, olajgate), de nem az egészségügyre. Második kérdése megrendít, mivel azt mutatja, hogy a jónevűnek tartott magyar makroközgazdászok mennyire nem ismerik a makrogazdasági tényeket, ha az egészségügyről van szó. Kérdése: jogos-e az állammal szembeni adósságot az államtól kapott ingatlan eladásával törleszteni. Ezek szerint Bácskai Tamás nem tudja, hogy a kórházak nem az államnak tartoznak, hanem a szállítóiknak (mint ahogy a szegények sem a Világbanknak, hanem a fűtésszámlával, meg a szomszédasszonynak). Azt sem tudná, hogy az állam évi százmilliárddal tartozik az egészségügynek, mert nem fizet (állami vállalatok tulajdonosaként) járulékot, a járulékfizetésre nem kötelezettek (nyugdíjasok, munkanélküliek, stb.) ellátása után térítést, mert állami feladatokat (mentésügy, megelőzés, stb.) egészségügyi "kasszából" rendel finanszírozni? Nem kívánok foglalkozni a cikk ezt követő hosszas, kissé zavaros eszmefuttatásával, mely szerint az egészségügy nem ott tejel, ahol legel (a bilin sem az könynyebbül meg aki gyártja, mégis van közgazdasági megoldás a haszonallokációra), valamint az egészségügy elsődleges feladata a termelőerő karbantartása (marxista társadalom-orvostani alaptétel volt, ezzel szemben a magyar népesség alig 40 százaléka "termelőerő", az ellátásban arányuk 20 százalék körüli), továbbá: "a szolidaritás egyik formája a közegészségügy terheinek nem jövedelemarányos, hanem teheregyenlőségi hordozása"(?). A cikk igazi veszélye a szerző ezt követően vázolt megoldási javaslata a címben kifejezett állításra. Bácskai Tamás az egészségügyi privatizációról ír. Nem divatos ma arról beszélni, hogy a svájci államvasutak pontos, tiszta és gazdaságilag racionális, az Egyesült Államokban a vasutak csődbe mentek magánkézben, ezért az állam jórészt visszavásárolta őket. Nem tudja Bácskai Tamás, hogy a kórházi ellátás döntő többsége a fejlett országokban is állami vagy kommunális intézményekben történik és a "Schwarzwald-klinikáknak" annyi a realitása mint a szovjet ötéves terveknek? Hogy az akut ellátást, az infarktus és koponyasérülés gyógyítását lehet gazdaságilag racionálisan szervezni, de nyereségesen nem? Az egészségügyi ellátásnak vannak területei, ahol elsősorban "human investment" szükséges, szakmai ismeretek és emberi nagyság. Ilyen a háziorvoslás, az ambuláns ellátások, a szanatóriumi és pszichiátriai kezelések jelentős része. Nem véletlen, hogy világszerte ezek a területek működnek privatizált formákban. A tőkeigényes egészségügyi üzemek - a kórházak - döntő többsége mindenütt közösségi tulajdonú ,más kérdés, hogy egyre kevésbé úgynevezett költségvetési elven működőek, hanem köztulajdonú gazdasági társasági formában, és ezt a működési formaváltást nevezik privatizációnak például Németországban. A magyar egészségügy olyan pékség, ahol a kenyér három forint hatvan fillér. És nem azért rossz, mert állami, vagy mert lopják a lisztet a pékek. •kitk Bácskai legnagyobb tévedése azonban az, hogy az egészségügyet exportiparággá alakíthatónak véli (szerinte ezért kell a privatizáció). Hogy ez miért ennyire elképesztő? Először: a gyógyítás, de főleg az ezzel való elégedettség nem kizárólag szellemi produktum (már a sámánnak is fejdísz, make up és egyéb kellékek szükségeltettek), hanem hotelszolgálat, technológia és sok egyéb tárgyi feltétel eredménye. A magyar egészségügy elsősorban azért és addig olcsó (és ezért Bácskai Tamás szerint vonzó a külföldi biztosítóknak), mert olyan amilyen. Ha a hazai kórházak ellátási körülményei (hotel, étkeztetés, stb.) elérik az elvárt, előírt nyugati színvonalat, a mosolygós ellátáshoz szükséges bér megközelíti a kívánatost, a szolgáltatási ár is azonos szintű lesz. Akkor pedig miért vagyunk előnyösek a nyugati biztosítóknak? Másodszor: a gyógyításnak, gyógykezelésnek vannak ugyan nyereségesen művelhető területei, annak hasznát egyetlen ország biztosítója sem engedi külföldre vinni. Már csak azért sem, mert ez fedezi a honi intézmények más területeinek veszteségeit, és ebben közös a biztosítók és az intézmények (az egészségügyi ipar) érdeke. Az emberi tényező - a beteg szeret anyanyelvén panaszkodni, szeretteit maga körül látni - szintén gátja a "betegexportnak". A makrokörnyezet komfortja is megszabja egy ilyen fontos (bizalmi elemekkel átszőtt) szolgáltatás exportképességét. (Demagóg módon látom a kórházban kezelt külföldit, miközben a folyosón kommandósok vigyáznak a robbantottakra, és ellopják kocsiját a kórház parkolójából.) *** Bácskai Tamás cikke azért veszélyes, mert meggondolatlan írását sokak szemében közgazdász volta hitelesítheti. A nehéz helyzetben lévő egészségügynek pedig közgazdászokra szüksége van. Nem sziporkázó ötleteikkre, hanem alapos elemzéseikre, megfontolt és reális javaslataikra. Dr. Molnár Lajos igazgató főorvos A túlélésre gyakorolt hatásával az enteralis és parenteralis táplálásban bekövetkezett fejlődés jelentősége egyenértékű az antibiotikumok felfedezésével, a szív-tüdőkészülék alkalmazásával és a „művese” kezeléssel.) Stanley... Dudríck A test megköveteli a magáét! Vitális orvosi ellátásnak számít T avalyelőtti történet: Egy budapesti kórház - egyébként kiváló hírű - belgyógyászati osztályára konzíliumba hívtak. A kérdéses hetven év körüli beteget tíz nappal korábban nem túl súlyos cardialis panaszok miatt vették fel. Az elvégzett vizsgálatok akut cardialis történést nem mutattak. A betegnél átmeneti javulás után, fokozatosan súlyosbodó diffúz cerebrovascularis tünetek léptek fel, amelynek pontos magyarázatát a szakmailag rendkívül korrekt és kiterjedt vizsgálatok (rendszeres fizikális vizsgálat, tömérdek konzílium, két ízben CT, ismételt EKG- és ultrahangvizsgálatok, lumbalis punkciók, számos és folyamatos kémiai, infectológiai laboratóriumi vizsgálat stb.) sem tudták megadni. A beteg az alkalmazott sokirányú terápia ellenére fokozatosan szomnolens-szaporózus állapotba került, nehezen volt kontaktusba vonható. Az ápolószemélyzet és a hozzátartozók elmondása szerint az ismételt félrenyelés miatt kevés folyadékot, szilárd vagy pépes táplálékot pedig alig fogyasztott. A rendkívül gondosan és részletesen vezetett dekurzus lapokon energiaháztartásra utaló adatok nem szerepeltek. A napi folyadékbevitel az ismeretlen mennyiségű por és fogyasztásból (ez utóbbiról írásos adat nem állt rendelkezésre) és 2000-4000 ml iv.-an alkalmazott Ringer-laktát vagy Rindex 5 oldatból állt. Aminosav, zsíremulzió, nyomelemek adásáról bejegyzés nem szerepelt. Tíz nap alatt a beteg feltételezett energiabevitele - glukóz formájában - kb. 400 kcal/nap volt, aminosavat, zsírt egyáltalában nem, fehérjét csak albumin, illetve vértranszfúzió formájában kapott. A beteg valójában éhezett és súlyos malnutríció állapotába került. Napok alatt több szerv elégtelensége (tüdő, vese, keringés, haemostasiszavarok, vérzések a gyomor-bél csatornából, icterus stb.) alakult ki, kiterjedő és mélyülő decubitus lépett fel. A bevezetett intenzív kezelés, amelybe az adaequat mesterséges táplálás is beletartozott, már nem tudta megakadályozni az exitust. A boncolás a kiterjedt arteriosclerosison kívül határozott kórokra visszavezethető halálokot nem mutatott ki. Tapasztalataim szerint nem egyedi és kivételes, hanem gyakran előforduló esetről van szó. (Folytatás az 5. oldalon.) Egy minőségi termékcsoport, amely megalapozza az Ön sikerét az egészségügyi termékek forgalmazásban Sebtapaszok és rögzítőtapaszok teljes választéka