Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)
1883-06-03 / 22. szám
szám. 22. Budapest, 1883. junius 3. II. évfolyam. Szerkesztőség■ és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, fürdő-utcza 4. sz. a hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI BOGDÁNYI MÓR. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . 8 írt Félévre . . . ........................ 4 » Negyedévre ........... 2 » Egyes szám ára 16 kis. . . Az Egyenlőség megjelenik minden vasárnap. A szakcsi fiaskó. Szépen kezdték. Csúfos bukással! Az antiszemitizmus, mely olyan vérmes reményekkel vonult a szakcsi választókerületbe, szennyes lobogójának foszlányaival kénytelen visszatakarodni abba a sötét odúba, ahol eddig főzte véres terveit. Istóczy volt a vezér és valami Vadnai Andor a kortes és Nendtvich a jelölt. Szép kompánia! Istóczyt ismerjük. Beteges ambícziója, szereplési viszketege, megsértett hiúságból eredő elkeseredettsége gyűlöletessé tesz előtte mindenkit, aki őt nagy férfiúnak elismerni nem akarja. Ez a mániája még olyan tettekre fogja őt ragadni, melyeknek következményei vagy a börtönben, vagy az őrültek házában szoktak megsinteni. De ez az ő dolga ; nekünk ehhez semmi közünk. Csak felhozzuk politikai egyéni־,ségének jellemzésére. A közönség ismeri Istóczy rögeszméjét ; tudja, hogy az antiszemitizmus az a veszszőparipája, alphája és ómegája. Egyébbel nem törődik. ■ ׳ Hazafiság, kultúra, törvény, jog előtte semmi ; az antiszemitizmus minden. ־ Ezek után senki sem kételkedett, hogy az országgyülési választások magasabb politikai mozgalmait is megmételyezi antiszemita garázdálkodásaival s igy szakcsi rohama nem lepett meg senkit. Azt is jól tudja mindenki, hogy fiatal emberek, akiknek korlátolt tehetségeiknél fogva más tér nem nyílik a szereplésre, örömest megragadják az antiszemitáskodásra kínálkozó alkalmat, mert ezzel legalább azt érik el, hogy a 12 röpirat hasábjai megnyílnak előttük. És ha tekintetbe veszszük, hogy a nyomdafesték milyen ellentállhatatlan varázst gyakorol az ifjonczi kedélyre, bizonyára nem lehet csodálni, ha akadnak csupasz szájú hősök, kik a kinyomatás biztos reményében antiszemitáskodnak. A szakcsi expedíczióban tehát csak Nendtvich Károly szerepe furcsa, azé a Nendtviché, aki már messze túlhaladta a sváb kort és mégis ráadta magát egy hecczre, mely főleg a kétes exisztencziák paszsziója szokott lenni. Nendtvich Károly műegyetemi tanár volt, kit nyugalomba küldtek. Most kitűnt, hogy az egyetem ן nem vesztett sokat távozása által. Elvénhedt szelleme, úgy látszik,, már nem felelt meg a kor igényeinek és a műegyetemi ifjúságnak előadás közben valószínüleg olyan dolgokat is kellett hallani, amelyek nem illettek abba a csarnokba, ahol a részrehajlatlan tudomány örök igazságait hirdetik. Nyugalomba helyezték, semmittevésre ítélték. .. ׳ A henyélés minden rossznak kezdete és nem egy esetben magának az antiszemitizmusnak is kútforrása. Nendtvich urat azonban nemcsak a mimkatlanság unalma, hanem főleg a hiúság démona hajtotta Istóczy karjaiba. Nyugalomba helyezés a létérti küzdelemről való lemondás, a kimerült szellemi és fizikai erők rezignácziója, mely a sir előre׳ vetett árnyékában meghúzódik. Kínos dolog! De van az emberben valami, ami a sir árnyékát eloszlatni igyekszik. A hiúság. Azon törekvése ez a léleknek, amely bizonyos megváltozhatatlan állapotok ellen küzd és az emberben gyakran a legnevetségesebb ötleteket ébreszti. A nő pirosra festi arczának fonnyadt rózsáit, a világfi kitépi hajzatának áruló ezüstszálait, a tudós félrecsapja kalapját és beáll antiszemita közlegénynek. Mind egyre megy. A nő másokat akar ámítani, a férfi pedig önmagát. Komikus mind a׳ kettő. Nendtvich úr mókái reánk azonban a legszomorúbb benyomást teszik. Nem azért, mintha az ő agitáczióját veszélyesnek tartanók, hanem mert kimondhatatlanul szomoru, mikor a tudomány embere egy hosszú és érdemdús pálya végén olyan táborba tévelyedik, ahol a munkakerülés és ingyenélés elzüllött elemei a polgári béke, a jogrend és vagyonbiztonság veszélyeztetésére szövetkeznek. Magát a félrevezetett férfiút sajnáljuk s nem a nyereséget, melylyel az antiszemitizmus dicsekszik, mert nincs okunk panaszkodni a legújabban történtek miatt. A szakesi szárnypróbálgatás eredménye legalább azt a feltevést ébreszti, hogy az antiszemitizmus a ,,dicső‘־"bukások hosszú lánczolata előtt áll. De a szakesi fiaskótól egészen eltekintve, magának Istóczynak Dombóváron tartott beszéde olyan kijelentéseket tartalmaz, melyek az antiszemitizmust feltarthatatlanul a megsemmisülés örvényébe sodorják. Istóczy megígérte, hogy az antiszemitizmus külön párttá fog alakulni a legközelebbi országgyűlésben. Ez ígéretét a magyar parlament tisztességes pártjai, bizonyára■ ,a legnagyobb ׳ megelégedéssel fogadják. Eddig az antiszemiták megmételyeztek minden pártot. Volt kormánypárti, mérsékelt ellenzéki és függetlenségi párti antiszemita. Ezentúl azonban csak antiszemita lesz politikai meggyőződés nélkül. E processzus által a parlamenti pártok megtisztulnak olyan elemektől, melyek mindenkit komprotálnak, akinek társaságában látják. rv- 1-1XJL Mai számunk 10 oldalra terjed.