Egyenlőség, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-04 / 18. szám
III. évfolyam. II. szám. Budapest, vasárnap, 1884. május 4. ־ # Szerkesztőség•־ג kiadóhivatal: Budapesté. Széchenyi-utcza 10. • hová minden küldemény intézendő. / TÁRSADALMI ־ HETILAP. SZERKESZTI BOGDÁNYI MÓR Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . . . írt. Félévre . . . .... .1 ״ Negyedévre . . . . . . .2 ״ Egyes számára Ki ki. AZ EGYENLŐSÉG MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A demokrata urak. Semmi sincs, amiből valakinek politikai érettségére és komolyságára indbb lehetne következtetést vonni, mint abból a magatartásból, melyet a zsidó kérdéssel szemben tanúsít. Az álliberalizmus ép úgy, mint a valódi és hamisílatlan szabadelvűség, a sötét reakczió és a vérvörös radikalizmus, mind a zsidók irányában táplált felfogásban lelik a leghívebb visszatükrözést, mert a zsidókérdés azokhoz a jelenségekhez tartozik, melyek felölelik mindazokat a politikai és társadalmi mozzanatokat, melyekkel szemben a politikusnak állást kell foglalni, mikor a küzdtérre kilép. Parlamenti pártjaink közül csak a függetlenségi párt tartotta szükségesnek az ő speciális álláspontját az úgynevezett zsidó-kérdéssel szemben külön kiáltványban manifesztálni, ami elég sajátságos világot vet az e pártban uralkodó elvi következetességre. Mikor három évvel ezelőtt a magyarországi szászok a Schulverein-hecczeket arranzsérozták, akkor a délvidéki németajkú honpolgárok legnagyobb része szükségesnek tartotta számos népgyűléseken, értekezleteken és konventikulumokban külön-külön demonstrálni azt a tényt, hogy ők nem osztják a szászok kifelé gravitáló magyarellenes politikáját és hogy nekik hazafias programmjuk van, melytől egy hajszálnyit sem engednek a világért sem. E tüntetésektől csak a magyar zsidóság tartózkodott, daczára annak, hogy nagy része németajkú volt, s így ezt is illethette volna a gyanú, hogy hívei a germanizáló és kifelé sandító szász atyafiak tervének. A zsidók feleslegesnek tartottak minden specziális demonstrácziót magyar érzelmeik mellett; olyan kifogástalannak, olyan változhatatlannak, olyan szilárd alapon nyugvónak tárták hazafiságukat és magyar voltukat Ha nem érezték volna magukat ép olyan jó magyaroknak mint bármelyik nem zsidó felekezetű honpolgár azok közt, kiknek hazafisága minden kétségen felül áll, csakis akkor tartottak volna ők is gyűléseket, hogy specziális hazafiságukat kitüntessék. A függetlenségi párt ép úgy járt el, mint a dél־. vidéki németség .־ ő is jónak tartotta külön programmot kiadni a zsidó kérdésben táplált érzelmei felől,hogy össze ne tévesszek a valódi liberálisokkal. "Ha e pártot a valódi szabadelvűség szelleme átlengené, ha e pártban politikai komolyság honolna, ha e párt tagjai át volnának hatva azoknak az elveknek szellemétől, melyeket zászlójukra írtak, ha nem a szenvedély, az egyéni külön érdek, a politikai éretlenség és bizonyos undok frivolitás jellemezné e pártnak egyes tagjait, akkor bizonyára feleslegessé vált volna az a speciális zsidóprogramm, mert mindenki tudta volna, hogy egy következetes radikális párt miként szokott vélekedni olyan ügyekről, mint a zsidó kérdés. ־ A függetlenségi párt eljátszotta az elvei iránti bizalmat azzal a manifesztummal ,melyben a zsidókérdéssel szemben olyan minden következetességet megtagadó kófáskodásra vetemedett. Egyes tagjai e pártnak, mint amilyenek a két Prónay báró, Polónyi Géza, Krisztin ko־vits, Heffy, Bartha Miklós, Eötvös Károly, Czierer Ákos, Tors Kálmán, ־ minden tiszteletet megérdemelnek. Ezek miatt valóban nem kellett volna a külön zsidóprogramm, mert köztudomású, hogy e férfiak komolyan veszik a szabadelvűséget és nem tekintik a parlamentet komédiának, ahol az elvekkel is úgy lehet mókázni, mint a majomnak az almával. Báró Prónayék, Bartha Miklós, Polónyi, Helfy sat. nem szorulnak külön zsidóprogrammra. Tudják, hogy e férfiak következetesek és őszinték. Pia az egyik kérdésben szabadelvűek, akkor nem lehetnek reakczionáriusok egy másikban. De vannak a függetlenségi pártban emberek, kik nemcsak hetenkint, hanem óránkint változtatják elveiket Pia például az új képviselőház építéséről van szó, akkor nyomban a radikalizmus vérvörös pírja futja el arczukat és úgy öntik demokrata epéjüket a kormány bűnös fejére, hogy csak úgy zuhog; mikor azonban a fegyintézetek szaporításáról disputálnak, akkor meg olyan beszédeket mondanak, hogy arbuczi Pétertől sem telhetett volna különb szavalmány. A legnevetségesebbek azonban azok a sajátságos arisztokratikus allűrök, melyek egy idő óta, — úgy látszik — szokássá váltak a függetlenségi párt demokratái közt. Mindent lenéznek, mindent megvetnek, ami a demokratizmus szellemének uralmára vall. Azt kívánják, hogyegyházakban ne legyenek kertek, hanem kínpadok , hogy a rab, miután kiszabadult, még a gondolattól is irtózzék, hogy oda vissza kerülheti" Azt kívánják továbbá, hogy parlamenti beszédeiket közöljék a hírlapok, de a hírhedt betyáárok arczképeit ne legyen szabad kiadniok, sem az elkövetettbűntettekről hozni tudósítást, így fogják vw Ki■. Mai számunk 8 oldalra terjed.