Egyenlőség, 1888 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1888-01-01 / 1. szám
EGYENLŐSÉG —........ ................— .......................... ............................. —1 JANUÁR 13 baglyaira és — pedig abban az időben a megerősitést még, a zsidók sem merték reméltem — Dr. Behrend et, a greifswaldi egyetemen a római jog rendes tanárát az egyetemi méltóságok legfőbbikén minden megjegyzés nélkül ׳ megerősíték. Ezt tette Németországban egy ״ reactionárius“ kormány ! Mellesleg mondva, a volt első zsidóhitű rector magnificus, Dr. Behrend Frigyes Jakab, berlini titkos egészségügyi tanácsos fia (az öreg úr, a német főváros egyik elsőrendű orvosi szaktekintélye, még él a 85־ ik éve körül jár), később előléptetéskép Poroszországnak fontosság tekintetében második egyetemére, Boroszlóba lett rendes tanárnak kinevezve s csak néhány hete érte ama kitüntetés, hogy az egész német birodalom legfelsőbb törvényszékének, a lipcsei ״ Reichsgericht“ rendes birájává nevezték ki. Szegény német antisemiták még meg kellett érniök ama pár év óta (1882. óta), tehát rövid öt évnyi időközben, hogy ama borzasztóság, ama szégyen, hogy zsidót választottak, illetőleg erősítettek meg az egyetem legfelsőbb méltóságában, még kétszer ismétlődött! 1885-ben ugyanis Dr. Ladenburg Albert, Németország most élő chemicusainak egyik legjelesebbje, a ״ Geschichte der Chemie“ classicus tollú írója, a kiel־ i egyetem rendes vegytan-tanára, egyhangúlag választatott meg azon egyetem rectorának. Hangsúlyozom: egyhangúlag, mert az evangélikus theologiai kar tanárai, tehát keresztény papok is mindannyian rá adták szalvazatukat. Tetézte meg mindezt az, hogy a most folyó tanévre meg épenséggel a világhírű gö 11 ing ai egyetem rector magnificus-a, szintén tanártársai egyhangú választása következtében, a szintén zsidó felekezetű Frensdorff Ferdinand lett, a germán jog rendes tanára ugyanott, egyike a németek legkiválóbb germanistáinak. Hogy Németországban az egyetemeken az egyes fakultások dékáni állásain zsidó vallási tanárok működnek, az ott egészen közönséges dolog, senki arról nem is beszél, s az előbbi kimagasló tények mellett alig érdemel említést. Egy kivételt legyen azonban megengedve tennen, egy dékánt mégis említenem, mert ez az ״ antiszemitikus“ Németországra (nálunk nagyon dívik ez a jelző a tudatlanok vagy rosszakaratuak és hazugok között) jellemző világot vet. Van Berlinben egy Dr. Kronecker Lipót nevű világhírű mathematikus. Ez az úriember, ki zsidó felekezetéhez mindvégig hű maradt, néhány évvel ezelőtt a világ első egyetemén, a berlinin a mathematika rendes tanárának lett kinevezve, s alig hogy két éve volt ez állásában, már megválasztották tanár kollégái, ez óriási egyetem legórásibb karának, a bölcsészeti karnak dékánjává. Hallatlan eset, amennyiben e tiszteletet rendesen oly tanárra szokták ruházni, ki már évek hosszú sora óta fungál az illető egyetemén rendes tanári minőségben. Igaz, hogy Dr. Kronecker a német tudomány ־.egyik büszkesége, s ama nem kevesebb mintán egy v tan rendes tanár (mert a berlini bölcsészeti kar rendes tanárai, tehát a dékánválasztók zömei roppant számra rúgnak) tiszteletüknek tartották e férfiú megtiszteltetését, ki mellesleg mondva, egyszersmind a berlini tudományos akadémia (ma a párisi mellett az első a világon) rendes tagja,׳ már rég óta. (A mi ״ szabadelvűségünk mellett tudvalevőleg ki nem tért zsidónál magyar akadémiai rendes tagságról még csak álmodni sem szabad, hiszen évek óta még levelező tagnak sem sikerül sehogysem beszorítani, egyetlen egy zsidó tudóst sem, legyen bármely kapacitás a maga szakmájában; az illető jelöltek sorra buknak mind, mégpedig évről-évre ; persze minálunk — így mondják legalább a hazai lapok — az antiszemitizmus már ״ lejárta magát!“) Notandum, hogy mit tesz az, a berlini bölcsészeti kar dékánjának lenni, s hogy mily fontos állás ez, bizonyítja ama tény, hogy az ottani (7000 hallgatót számláló) egyetemnek csupán ezen facultásába az idén vagy kétezeren vannak beírva, azaz, majdnem négyszer annyi, mint amennyi a kolozsvári egyetemre, összevéve minden kart, jár ez idő szerint. Palócai Lipót. (Vége köv.) A zsidó oktatásról. Ha valami fáj szememnek, ha valamiben látom szomorkodva az eszmény hanyatlását ; ez akkor történik, ha a zsidó nevelés és oktatás sülyedését kell tekintenem. Mi az: zsidó nevelés és oktatás ? Létezik-e még ily fogalom ? Ha létezett, van-e még jogosultsága a mai korban ? Hitfeleim már talán alig fognak érteni. Annyira odatolakodunk az uralandó osztályokhoz? annyira utánozgatjuk. Az eszmény már nem a múltban, hanem csak a jövőben található. Ki tudja, mennyi fog e homályos (vagy fényes?) jövőben a zsidóságból megmaradni? De távol kell itt tartanom minden félremagyarázást. Midőn bizonyos különösségek fentartásáért, tehát conservatív érdekért fogok szót emelni, ez teljesen meg fog férni édes magyar hazánk iránt forró szeretetünkkel, a nemzetiség iránti hódolattal, az uralkodó felekezetek iránti tisztelettel. Az általunk ápolni kívánt különösségek semmiféle ellenvetésben nem fognak állani az általános haladással és testvéries érintkezéssel. Sőt inkábbarra törekszünk, hogy a zsidó társaság saját erényeit minél inkább fokozván, az .