Egyenlőség, 1898. július-december (17. évfolyam, 25-50. szám)
1898-07-03 / 25. szám
25. szám. Budapest, 1898. julius 3. XVII. évfolyam. // / Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . 8 írt Fél évre................................ 4 • Negyedévre ....................2 ¡ Az »IFJUSÁG”-gal együtt évente két forinttal drágább. M. K Gr .JELENIK. MINDEN VAS AR NAP. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Tartalom : Statárium. Irta: Gerő Ödön. — Bölcselőinkhez. Irta: Dr. Singer Bernát. — Elszökött egy katona. Irta : Hazai Hugó. — Hogy lettem én filoszemita. (Jókai Mór egy vallomása). — ׳ A mandarin. — Városi kölcsön a zsinagógának. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten: Gyöngyszemek a tálmódből és midrasból. Irta: Szabolcsi Miksa. —A bálvány. (Vers.) A héber után. Irta: Roboz Andor. — Eszterka. (Szomorujáték.)Irta :Philippson Lajos dr. Naptár. Vasárnap (1898 julius 8.) 5658 Tamuz hó 13-ika. Hétfő 14-ike. Kedd 15 ike. Szerda 16 ika. Csütörtök 17-ike. Siveo־ oszor-’l-Tamuz böjtnapja. Péntek 18-ika. Szombat 19־ ike. (Hetiszidra: Pincasz (Mózes IV. könyve 25. fejezete 10. versétől a 30. fejezet II. verséig.) Haftora : »Divré Jirm’john ben Chilkijohu min hakóhanim . . . .«Jeremiás I. fejezete kezdetétől a II. fejezet 4. verséig.) Statárium: Galiczia az akasztófa jegyébe került A boldogtalan Lengyelország statáriummal üli meg a fölvilágosodás nagy századának búcsúünnepét. A törvénykezés egy darab középkort vág a kuttúra fejéhez, s a kultúrának nincs oka panaszkodnia miatta. Hiszen maga kezdett kotorászni a középkor sötét kamaráiban. Csak a frazeológia gyújtogatja meg a világosság lámpásait; maguk a szenvedélyek a küzhödt éjszakában kéjelegnek, amelynek, úgy látszik, örökkön-örökké élnek az őrizői. A feketeség fanatikusai, a verőfény elkeseredett ellenségei. S hogy most akasztófa-világ virradt a táborukra, ujjonganak. Mert az akasztófa-törvénykezés az ő elemük, s mert ők maguk kikerülik a hurkot. Valahol hátul vigyorognak, ahová jókor el lehet bújni. A büntetés csak a bárgyú népet éri, amely beleütközik a bitófába s börtön ajtajába, hiszen vak az istenadta. Ha majd a megtorlás nyomán jajszó hangzik végig a lengyel síkságokon, s ha átkozódást vernek vissza az ormótlan hegyek, a mesterek óvatosan előbújnak, és elmondják, hogy mindennek a zsidó az oka. A gonosz zsidó, akit nem szabad se agyonütni, se kifosztani. Aki emberi jusst arrogál magának, s aki oltalomért mer csengeni, amikor az életére törnek. Az a gonosz zsidó pedig szégyenkezve megy el a bitófa mellett, amelyet az ő oltalmára állítottak, és könynyezve látja, hogy ezer évek úgy tűnnek le, hogy nem változik meg semmi. Se az ember szíve, se az ember agyveleje. És hazatérve szomorú kiváncsisággal keresi föl a könyvben azt a mondatot, hogy az ember Isten mására teremtetett. Vájjon nem jutott-e azóta más forma az embernek? Azután más írásokat is elolvas. Az új bölcsek okoskodását. A filozófusokét, akik nem mindent tudnak, hanem mindent jobban tudnak. Sott azt olvassa, hogy bizony csúnya dolog az a rabló-gyújtogató mozgalom, de alapjában mégis a zsidó az oka mindennek. Mert ellensége a népnek, mert nem vesz részt a munkájában, mert aranyrudakat formál a nép verítékéből. S hogy elolvassa a nagy bölcseséget, hirtelen vizsgálgatni kezdi a maga koldusbotját: vájjon aranyból van-e? Hát nincs benne egy szemernyi nemes fém se. Csak az út sara ragadt rá, mikor a krajczár után járt vele, vagy mikor keserves dologtevés után hatodik nap este hazatért egy kis illúzióra. A nép verítéke ! . . . Hiszen a maga verítéke árán se szerez egyebet, csak nyomorúságot. Okoskodó bölcsek, akik nagy mathematikai problémákat építettek arra a tételre, hogy kétszer kettő, öt, n ám nézzetek be az aranyrudas házakba, s nem láttok benne egyebet, csak gyötrelmes nyomort. Csak csupa adatot arra, hogy a számítástok hamis, s a következtetéstek tárgya. És kutató utalókban térjetek be a szomszéd kunyhókba is. Azokba, amelyekben a nép nyomorog, s hallgassátok meg a szitkozódó panaszokat. Hogy a zsidó már, a munkát is elveszi