Egyenlőség, 1908. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
27. szám. Budapest, 1908. június 5. XXVII. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal .־ Budapest, II., Váci körüt 18. szám. __ ____ ' ■»• ’־'• יי. ־ ‘ '־ Telefonszám: 95—28. POLITIKAI JELLEGŰ, ZSIDÓ FELEKEZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve 16 kor. Félévre.................. ״ 8 .. ״ Negyedévre..................... 4 Lapunk mai száma£0 ׳ oldalt A lelkiismeret bírósága. Irta: Mezei Ernő, Akármi hosszan és ádázul folyik is a haladó férfiak és orthodox férfiak egymás ellen való tusakodása, a zsidóság egysége és közös autonóm szervezete a mi országunkban nem válhatnak vitás dolgokká. Nem lehet ez per tárgya sem a józan észnek, sem a lelkiismeretnek bírói széke előtt. Ebben a perben már bölcs Salamon mondotta ki a végítéletet, amikor a gyermekért való perben szembenálló két anya közül hamisnak és hazugnak jelentette ki azt, aki az élő gyermek kettémetszésébe is bele tudott volna nyugodni. Hogy az autonóm szervezet dolgában mi szerepe és mondanivalója lehet a vallásos lelkiismeretnek, amelyre az orthodox vezetőség oly csökönyösen hivatkozik, azt megismertük és hallottuk immár olyan kijelentésekből, amelyek a bírói igazság minden erkölcsi föltételével vannak fölruházva. Vagy lehet ebben az ügyben legalább a bírói illetékességet elvitatni azoktól a status quo hitközségektől, amelyek az ipolysági körlevél nyomán most sorra,rendre állást foglalnak az egységes felekezeti autonómia törvénybe iktatása mellett? Ezek a status quo hitközségek tudvalevőleg községi szervezetekre és intézményeikre nézve a szigorú hagyomány alapján állanak, jórészben maguk is a magyar zsidóság történetében a tanítás és irányadlás nagy tradícióit képviselik. A 68-iki kongresszusi alkotások után, amikor a haladók és az orthodoxok háborúsága ellentétes szervezkedésekké rögződött, a status quo hitközségek azért ne csatlakoztak a kongresszusi szervezethez, hogy az orthodox párt vallásos érzékenységének tüntetéseivel szemben a legcsekélyebb ellenmondást se kelljen vállalniuk. Azzal azonban, hogy egyben távolmaradtak az orthodox szervezkedéstől, teljes értékű tanúságot tettek arról, hogy ezek a különböző szervezkedések az ő szemükben csak ellentétes pártokat jelentenek, nem pedig a zsidóságnak két felekezetre való oszlását. Ha azt kellene megállapítani, hogy minden más szemponttól függetlenül, minden más érdektől elvonatkoztatva tisztán a vallásos lelkiismeret mint olyan a zsidóság melyik részében nyert kifejezést, a status quo hitközségek külön alakulására kellene rámutatni. Ha az ellentétes pártszervezetek különböző felekezeteket jelentenének, — mint ahogy az elvadult orthodox pártoskodás vallja — akkor a status quo alakulás a harmadik felekezet volna a másik kettő felett. Akkor is nem ők jelentenék-e a lelkiismeret bírói fórumát ? Most a felekezeti autonómia egységes szervezése mellett foglalnak állást egy sorban a haladó hitközségekkel. És ez a csatlakozás éppen teljes összhangzásban van előbbi különváltságukkal, mondhatni egyenes és logikus kiegészítése. Döntő tanúságot tesznek ők arról, hogy az autonómia kérdésében mi a vallásos lelkiismeret igazi sugallata? Mindenkinek láthatóan kitűzték a lelkiismereti határjelzőket. Olvassa le róluk ■mindenki, hogy a felekezeti autonómia egysége nemcsak hogy nem ütközik bele akárki zsidó vallásos lelkiismeretébe, ellenkezőleg, vallásunk ősi ereje nyer benne új megszentelést és egyben a magyar zsidóság nemzeti hivatása győzedelmeskedik benne régi előítéletek, régi rágalmak megújult förgetege ellenében. Nevezhetik az egyik hitközségi templomot orthodoxnak, a másikat neológnak: ime az ősi korlátok között megmaradt községek hangosan hirdetik, hogy az egységes szervezet magának a zsidó vallásnak temploma, erőssége és bástyázata. A status quo hitközségek nyilatkozásait ajánljuk is elsősorban, azoknak a kormányzati tényezőknek figyelmébe, amelyektől az autonóm szervezet törvényes elintézése függ! Itt az írás, olvassátok! Váljtl tartsunk-e attól, hogy úgy mondott vallásos lelkiismereti skrupulusok mérhetlen tisztelete fogja tovább is megakasztani egy törvényesen recipiált felekezet irányában a megillető szabad és egyenlő jogállásnak intézményes biztosításai? Ez a mai helyzet különös tragikomikuma! Nem érhetjük el azt, hogy a felekezeti összesség jogai és érdekei súlylyal bírjanak az állam előtt; nem érhetjük el, csak azért, mert a kormány.