Egyenlőség, 1926. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1926-07-03 / 27. szám
8000 korona Budapest, 1926 Julius 3 45. évfolyam 27. sz. A MACTI a ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA *EVELESIK HETEIKÉIT KOTSZER SZERKESZTETTE 1886-1915 SZABOLCSI MIKSA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI. TERÉZ-KÖRUT 25. SZÁM TELEFONSZÁMOK: 144-30, NYOMDA 92-70 FEJÉVEN 120.000 KORONA SZERKESZTI DK SZABOLCSI LAJOS Bacher Emil A szenzációknak abban a szomorú sorozatában, mely a törvénykezési rovatot tette a magyar sajtó legfőbb és legizgalmasabb rovatává, elérkeztünk odáig, hogy a magyar malomipar,, általában a magyar nagyipar egyik vezérlő egyénisége, Bacher Emil került az érdeklődéshomlokterébe. Ezek az egymást követő szenzációk, legszomorúbb tünetei közállapotaink betegségének és leghívebbmérföldkövei annak a visszafejlődésnek, melyet a normális békeviszonyok óta megtettünk. A háborús felelősség kérdését vetették fel elsőnek és a büntető törvénykönyvet először arra akarták egyesek felhasználni, hogy a generálisok stratégiai tévedéseit paragrafusokkal toltolják meg. Azután a forradalmakat, az ellenforradalmat akarták pönalizálni. Legvégül a gazdasági krízis generálisátkívánták bíróság elé állítani a tőzsdei frontok balul végződött ütközeteiért. A jogászok feladata, hogy Bacher Emil gazdasági tévedéseit kellő módon minősitsék s mi az ügynek a birói részét jó helyen látjuk a bíróságok kezében, melyek bizonyára el fogják dönteni, várjon Bacher Emil megkárosította-e a Viktória-konszern hitelezőit, vagy részvényeseit. De ma ily ügy sem folyhatik le anélkül, hogy politikai tőkét ne kovácsoljanak belőle s a világnézeti, politikai érdekcsoportok egységesen ne foglaljanak állást vele szemben. Bacher Emil ügyében is nem az ügyész mondotta ki az első szót, hanem a politikusok. Bacher Emil ü ügyében legelőször nem a törvényszakaszokra hivatkoztak, hanem a közhangulatra. Bacher Emil letartóztatásában nem a jogi igazság érvényesülését üdvözölték legelőször, hanem a közvélemény megnyugtatását. Bacher Emil ellen nem a rendőrségen jegyezték be az első feljelentést, hanem a nemzetgyűlés inter- spellációs könyvébe. Bacher Emil ellen nem a bíróság mondta ki az első ítéletet, hanem az antiszemita sajtó, mely — hihetetlen érzékenységgel — azonnal Bacherszemélyét játszotta ki egy másik, akkoriban folyamatban levő, európai érdeklődésben álló nagy per illusztris szereplői ellen. Bizonyára nem az ügy bírósági része, Hanem ezek a túl hangos politikai mellékzörejek indították a gazdasági élet vezérlő egyéniségeit arra, hogy ők is beleszóljanak az ügybe. Bizonyára nem a bíróság munkáját akarta befolyásolni a magyar nagyipar érdekképviseletének az igazgatója, mikor rámutatott azokra a nagy szolgálatokra, melyeket — félszázados pályája során — Bacher Emil a magyar iparnak tett. Politikai hullámverések nélkül a Haditermény volt vezérigazgatója bizonyára szintén nem sietett volna, hogy sajtó útján tegye meg azt a vallomását, melyet a rendőrség jegyzőkönyvébe kellett volna bemondania s amelyben Bacher Emil működését tisztázza. Mi az utolsó években többször beigazoltuk, hogy nem használjuk fel a magunk politikai céljaira azokat a büntetőügyeket, melyek erre tárgyuknál, vagy a szereplő személyeknél fogva, alkalmasak volnának. Mi hallgattunk a frankperben is, sőt védőként léptünk fel ott, ahol mások vádoltak és a védelem tiszte nem bennünket illetett volna. Mi Bacher Emil ügyét is szeretnők kikapcsolva látni a politikai élet köréből. Azoknak pedig, akik minden áron meditálni akarnak Bacher Emil rabsága körül, felhívjuk a figyelmét arra, hogy a hangos politikai nyilatkozatok mellé 01-4vassák el a közgazdasági élet komoly, elfogulatlan vezéreinek a gazdasági kritikáit is, melyekből megtudhatják, hogy Bacher Emil nem ma és nem tegnap került be a magyar közgazdasági életbe, hanem félszázados múlt van mögötte, mely keresztény magyar vezető tényezők szerint is a magyar ügy és a magyar érdek szolgálatában állott. A Bacher-ügy nem az antiszemita sajtóra, hanem csakis a bíróságra tartozik. A tizenkilenc éves Auschburg Pál halálos ítélete Nem az öngyilkossági járvány ragadta el. Nem az állástalanság, nem a boldogtalan szerelem, nem a leromlott gazdasági viszonyok bírtak arra, hogy a halált válassza. Ranschburg Pál színtelesen érettségizett, ösztöndíjat és az országos középiskolai tanulmányi versenyen dicséretet nyert, az egyetemi beíratkozásnál visszautasított fiatalember, a numerus clausus áldozata. Vértanúhalált halt a tudásért. A tudományszomj, amelyet nem elégíthetett ki, az élet, amely elzáródott előle, arra bírta, hogy tervszerűen előkészítse a legrettenetesebb halált, fiatal életének a befejezését a vasút sínein, a robogó gyorsvonat alatt. Az apa és az anya, akik a sírástól már kiszikkadt, vörös szemekkel ülnek az asztalnál, révetegen tekintenek az asztalon fekvő iratokra. Nem kell, hogy ők beszéljenek. Ezek az okmányok beszélnek helyettük, Ranschburg Pálról, a hit és tudomány hősi halált halt kis katonájáról. Az érettségi bizonyítvány végig csupa jeles. A Munkácsyutcai áll. Kölcsey reálgimnázium igazgatója, Finály Gábor dr. külön bizonyítványt is adott az érettségizett diáknak, melyben ezt írja: Ezennel hivatalosan igazolom, hogy Ranschburg Pál tanulmányi ideje alatt magát minden jekentetben kifogástalanul viselte. Ezért a főiskolába való felvételre ajánlom. Egy másik okmány így szól: EMLÉKLAP. Rauschburg Pál budapesti áll. Kölcsey Ferenc reálgimnázium VIll. osztálya tanulója az 1925. évben tartott országos középiskolai tanulmányi versenyen a latin nyelvből dicséretet nyert. Budapest, 1925 junius havában. PINTÉR JENŐ tantestületi kir. főigazgató. tímár pál, semii Márton a bíráló-bizottság tagjai. :— Az iskola becsületét mentette meg ezzel a dicsérettel a fiam, — szól most az apa, — ezt mondták’ róla a tanárai.