Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.
VI. Vegyesek - Boelte F., De artium scriptoribus lat. - Boetticher Ad., Olympia
413 VEGYESEK. eredt. — Régi codexeinkben, nyelvemlékeinkben, melyeket annyiszor meg annyiszor másoltak le, megszokott s igen közönséges jelenség a másolónak egy-egy értelemzavaró vagy szóferdítő tollhibája, s különösen gyakori a c (fc)-nak téves fölcserélése a j-vel. A többes számban akárhányszor találunk t-ot a c helyett, viszont az accusativus ragját nem egyszer összetévesztik és fölcserélik a c-val, úgy hogy a kettőt sokszor egészen összezavarják. — S ez a curul (kurul) nem más mint a karvaly, melynek karoly, kurul változatai is élnek a nép ajkán. Mindenesetre föltűnő, hogy a karvaly szót mindenütt ismeri és használja a népnyelv, holott a turulról nem tud semmit. Azon körülmény, hogy a turul szó a legújabb irodalomban s különösen a költői nyelvben divatos, szintén nem lehet reánk nézve irányadó. Az ősi dicsőségen merengő és lelkesedő íróinknak, kik mindent a ragyogó keleten kerestek, kik a perzsa Ahrimara-ból magyar Ármányt csináltak, a magy. Isten-t visszavitték a perzsa Jezdan-ra, s teremtettek egy magy. Hadur-t, — ezen íróinknak, e költőknek nagyon kapóra jöhetett a szintén keleti, ázsiai «Turul» is! Lehetne tehát egy török eredetű turul «Aar, Adler» szó a magy. nyelvben, de míg ez a népnyelvből valónak nem bizonyul, mindaddig irodalmi csinálmánynak kell tekintenünk. STEUER J. KÖNYVÉSZET. Aristotelis Metaphysica. Recognovit W. Christ. Leipzig, Teubner, 1886. XX. 330 kis 8 r. Ára 2 m. 40. — Becses kiadás. Christ a legfontosabb kéziratokat újból összehasonlította, az apparatus criticust azáltal, hogy az ifjabb kéziratokat, melyek alighanem ama régibb codexekből származnak, mellőzte, nagyon egyszerűsítette, és sok jó connecturával javította a romlott szöveget. Kár, hogy a legújabb szakirodalmat nem értékesítette kellően. Bersu Philipp, Die Gutturalen und ihre Verbindung mit V im Lateinischen. Ein Beitrag zur Orthographie und Lautlehre. Berlin, 1886. Weidmann, 234. — Ezen nagy gonddal és szorgalommal írt monographia két részre oszlik. Az elsőben B. a labialis utóhang történetét és törvényeit kutatja a történeti és a történet előtti latikiságban ; a másodikban a rokon nyelvek összehasonlításával iparkodik megállapítani a labialisatio kezdetét és kiterjedését a latinban, végül utal azon következtetésekre, melyek az általa elért eredményekből a guttaralisok labialisatiójára az ősnyelvben és az indogermán népek rokonságának kérdésére vonatkozólag vonhatók. Boeke, Felix, De artium scriptoribus latinis quaestiones. Bonn. 1886. 55. N. 8-r. — B. alapos dolgozatában kimutatja, hogy a reánk maradt legrégibb latin grammatikáknak a nyolcz beszédrészről, a betűkről és szótagokról szóló része egy második századbeli sokat használt tankönyvre megy vissza, melynek egyik recensióját Diomedesből és Donatusból, másik recensióját Charisiusból, Dositheusból és az Excerpta Bobiensiaból reconstruálhatjuk. Boetticher Adolf, Olympia. Das Fest und seine Statte. Nach den Berichten der Alten und den Ergebnissen der deutschen Ausgrabungen.