Egyetemes Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1890.
II. Hazai irodalom - Fischer–Tolnai, Petőfi élete és művei, Kovács Péter
hazai irodalom. 1245 Petőfi élete és művei. Irta Fischer Sándor. Előszóval ellátta Jókai Mór. Németből fordította Tolnai Lajos. Budapest 1890. 8υ. XV, 639. A Petőfi életrajzán, mondhatni, több mint harmincz év óta csötlikbotlik egy csoport magyar író. Mióta Gyulai 1854-ben életének főbb adatait először összeállította s költészetének néhány kiválóan jellemző sajátságait fejtegette : azóta Zilahy Károlytól Vutkovichig többen foglalkoztak e ritka lángész rövid életének adataival, a melyekhez alig múlik el egy év, hogy valami új adalékkal ne járulnának lapjaink és folyóirataink. Petőfit a nemzet osztatlan érdeklődése kíséri folyton-folyvást. Elismert, jeles és névtelen íróink egyaránt szívesen foglalkoznak életével és működésével, mintha valamennyien meg volnának győződve Aranynyal együtt arról, hogy míg másokat a haladó idő terhe elaggít , addig Petőfi folytonosan «gyarapúl névvel», amit adott: «abból semmi sincs elveszve, firól-fira száll, mint egy közös eszme. » A lángeszű költő viszontagságos életének s műveinek varázsa oly élénk, hatása annyira beleolvadt a nemzetiség újabb fejlődésébe, hogy nemcsak az irodalom, de a közönség is osztatlan érdeklődéssel kísér minden kísérletet, amely e viszontagságos, de ritka fényű életpályára némi világot látszik vetni. Azok a való vagy látszólagos ellentétek azonban, amelyek a Petőfi jellemét alkotják , nagyon megnehezítik az életíró feladatát. Innen a sok áldatlan kísérlet, amelyeknek irodalmi értéke alig van, vagy legalább mennél kevesebb. Újabban egyik szépirodalmi társaságunk pályadíjt tűzött ki életadatainak összegyűjtésére. Sőt a magyar írók egy csoportja már régebben irodalmi társaságot is alakított emlékezetének fentartására s a Petőfi cultusának emelésére. Csakhogy ez a társaság 1314 évi fennállása alatt majd semmit sem tett a költő életadatainak tisztázására s költészetének komolyabb fejtegetésére. Ellenben örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy egy magyar születésű német írót, aki jól-rosszul összeállította Petőfi életrajzának lehetőleg minden, előtte ismert, adatát, tiszteleti tagjai sorába iktasson. Nem keressük , vájjon osztozik-e az egész Társaság, elnökének, Jókainak elragadtatásában, ki a Fischer művét korszakalkotónak mondja , annyi bizonyos, hogy nagyon sikerült műnek hiszi, a mely a Petőfi életrajzára nézve alapvető. Véleménye igazságának támogatására összeszedi az összes napilapok ítéleteit s kinyomatja a munka végére függelékül, hogy rámutasson : íme a magyar sajtó egyhangú dicsérete a munkáról, amely, bármit tartsanak is a czéhbeli kritikusok, sikerült munka, Petőfinek legjobb, «első kimerítő élet- és jellemrajza», amelynél jobbat nem kívánunk, de nincs is rá szükség. Ha még a magyar lapok egyhangú dicsérete— amelyre, mellesleg szólva.