Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.
VI. Vegyesek - Helyreigazítás, Lipóczi Keczer Géza
család szétágazását összehasonlító nyelvészetünk vázlatát, tájszólásaink felosztását (hangtani megkülönböztetésekkel), helyesírást, hangtant, alaktant, mondattant, verstant, szemelvényeket Jókaitól, Aranytól, Petőfitől eredetiben, néhány fordítást Berzsenyiből, Himfiből, Petőfiből, a népköltészetből, Kossuth egy beszédét, Greguss ballada-tanulmányának egy részét» Beöthy tragikumából egy fejezetet, Szász Károlynak «A világirodalom nagy eposzai» könyvéből négy lapot és végül irodalomtörténetet. Ember legyen, ki tízegynéhány íven megbirkózzék evvel az anyaggal. Krebsznek nem volt ereje hozzá. A nem-szakembert, aki gyakorlati czélból veszi kezébe ezt a könyvet, el fogja riasztani a hangoknak tudományos műkifejezésekkel való meghatározása; a névragozás pedig teljességgel kétségbeejti, mikor huszonegy esetet (!) kell majd megtanulnia és nem kapja magyarázatát, hogy a «Biswohinfall, Biswannfall, Dabeifall, Wonfall, Gegenfall, Mitwemfall, Gesammtfall, Wozu (ernennen) fall» stb. «-fall» mire való tulajdonképen, mikor azt látja, hogy a névszó tövei megtanulhatatlan módon cserélnek külsőt, hogy minden főnévnek kétszáz egynehány képzős és ragos alakja van, az igeragozás és szóképzés boszorkányságairól nem is szólva. Ebből nem szakember soha meg nem tanul, sem érteni, sem beszélni, sem nem írni magyarul. Szakember pedig nem Krebsz könyvében fogja keresni, hogy mért nincs a magyarban elöljáró és mért van a névszónak annyi esete , mert már a hangokról szóló fejezetnél fejcsóválva olvassa, hogy az «á» zárt hang, az «ö, ö, ü» pedig nyílt. TOLNAI VILMOS: — Helyreigazítás. A tisztelt szerkesztő úr becses engedelmével legyen szabad rövideden megfelelnem amaz ismertetésre, melyet Dr. Finály Gábor úr doctori értekezésemről e Közlöny 1. évi áprilisi füzetének 357— 359. lapjain írt. Én ítéletét nemcsak keménynek, de határozottan igazságtalannak jelentem ki, mert azt e nagyszabású mű csak egyik fejezetének (II.) alapján, hevenyében alkotta meg. Az ábrákról mondott birálata is igazságtalan, mert a metszvényekért én nem lehetek felelős. Különben mindjárt az első ábrára nézve utalom az ismertetés íróját Wagner-Horváth ,Római Régiségek cz. könyvére. Amit meg a 118. oldalon levő 5. ábráról mond, erre vonatk. lásd Ch. Hülsen Forum Romanum-ának a czímtábláját és a jelzett mű 123. lapját. Az önkényes rövidítéseket — sajnálatomra — csak hely- és munkakímélésből tettem. Ezért remélem, könnyen megbocsát bárki. Hogy pedig elég számos sajtóhiba volna dolgozatomban, — csak odavetett phrasis. Az a néhány jelentéktelen sajtóhiba, mely már a physikai idő miatt is elkerülhetetlen volt e tót nyomdában, egy szerény oldalon foglal helyet. Amit az egyes furcsaságokról állít, p. o. a Janus quadrifrons-ról, nézzen utánna Cserép Rómái Régiségek czímű könyvének, melyben a 112. lapon (3. §, 5. sor) ugyanazt fogja találni, amit én mondtam. A négyes