Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1900.
I. Értekezések - Teveli Mihály, Csokonai és Tiedge
dolgozatait) s bár ezekben a párhuzamokban nem egy meglepő kölcsönvételre akadunk, nagyjában mégis csak azt mondhatjuk, hogy Csokonai az ő kedvelt íróiból mindössze ihletet merített, és ott is, ahol eszmék vagy gondolatok átvételéről szólhatunk, oly ügyesen tette ezt, annyira beolvasztotta saját költői lényébe, hogy a múlt idők irodalmi szokásait ismerő összehasonlító philologus igaz gyönyörűséggel elemzi azt a sokféle hatást, amelyekből Csokonainak igazán jellemző, kidomborodó költői egyénisége alakult. De még korántsem ismerjük teljes egészében Csokonai szellemi táplálékát.*) íme, egyet én is bemutatok, hogy Csokonai jövendő életírójának csak némileg is megkönnyítsem munkáját. Tiedge Urania-ja ez. Tiedge (1752—1841) annak a határtalan subjectivismusnak légkörében nevelkedett, melyet Werthers Leiden teremtett meg. Csupa szív volt az egész ember és ebben igazi gyermeke korának, igazi tanítványa a Halberstadtban székelő Gleim apának. Kezdetben az epistolománia tartotta fogva, majd az elegiai idyll emelkedik túlsúlyra költői egyéniségében. A nagy természet a templom, ahová sokat hányatott életében ihletett menekült rajongó lelke. Már tanulóéveiben, a hallei egyetemen, megfogamzik benne a gondolat, hogy a lélek halhatatlanságáról tanítókölteményt fog írni. Bármilyen csábító is az alkalom, nem részletezem a költemény keletkezésének történetét, a mint azt a költő maga előadja saját életrajzában. (C. A. Tiedges Leben und poetischer Nachlass. Herausgegeben von Dr. Karl Falkenstein. Lipcse 1841. I. köt. 81, 204, 211, 267. oldal.) A természet evangeliuma, a mint Goethe Rousseau Emiljét nevező, már hatalmas hullámokat vert Európa szellemi életében, mikor Tiedge hallei kis lakásában barátaival szemben az ember erkölcsi szabadsága mellett síkra szállt. Úgy okoskodik, úgy vitatkozik, akárcsak Rousseau savoyai lelkésze. Megszállja a kételkedés daemona, de csak azért, hogy azt legyőzvén, annál biztosabb legyen az isten létébe és a lélek halhatatlanságába vetett hitének alapja. Elmondja Tiedge, milyen dühösen kelt ki ellene Gleim, mikor fölolvasta neki költeményének bevezető részét, ahol a költő kételkedése nyilatkozik meg , hogy ösztönözte ismét munkára az I. ének megjelenése a berlini Journal für Aufklärung-ban és milyen lelkesedést keltett a teljes műnek megjelenése 1801-ben. Maga *) Jó volna utána járni a Kölcsey említette Eschenburg-féle gyűjteménynek, az 1804. bécsi almanachnak, a hol állítólag Csokonai szerelmes, dalait feltalálni. (L. Kölcsey Minden munkái IV, 15.)