Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1963 (5. évfolyam, 1-35. szám)
1963-11-23 / 31. szám
Adjunk több segítséget a KISZ-alapszervezeteknek! Az egyetemen folyó nevelő munka fontossága közismertény, a TTK KISZ-bizottság; több kezdeményező lépést tet annak érdekében, hogy a KISZ-alapszervezetek megfelelően tudjanak részt venn ebben a munkában, s ezzel segítsék a nevelőmunka megfelelő szintre emelését. A matematikus pártcsopor az oktatási tanácsok tagjainál bevonásával, előkészítet anyag alapján kibővített pártcsoport-értekezleten foglalkozott ezzel a problémával és különböző javaslatokkal, kérésekkel fordult a megfelelt szervekhez. Az alábbiakban ezek lényegét ismertetjük. A KISZ-vezetők feladatkörét meg kell pontosan határozni és meg kell követelni tőlük hogy a munkájukhoz szükséges ismereteket és tájékozódást megszerezzék (küönösen az elsőéveseknél). Félévenként, vagy évenként legalább egy olyan alapszervezeti gyűlés legyen, ahol a KISZ-vezetőség tagjai munkáinkról részletesen beszámolnak és a taggyűlés ezek munkáját személyekre menően részletesen értékeli. Ezenkívül is legyen a vezetőségi üléseken és a taggyűléseken név szerinti dicséret, illetve bírálat. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a KISZ-alapszervezeteknek beleszólásuk legyen a rendkívüli segélyek, szociális segélyek ügyébe, illetve meg kell javítani az ilyen irányú munkát. A KISZ- alapszervezetek titkárait (ahol még nem történt mneg) be kell vonni az oktatói tanácsok munkájába. Különösen fontos az elsőévesekkel való törődés. Ebben a tanévben az elsőéveseket a következőképpen vontuk be a KISZ-életbe: A kari KISZ-bizottság és a matematikus pártcsoport felkérte a felvételi vizsgabizottság tagjait, hogy figyeljék, kik alkalmasak a KISZ-ben tisztség betöltésére. A kari KISZ- bizottság közülük jelölte ki az ideiglenes vezetőség tagjait, s így a tanév megkezdése után röviddel megkezdte működését a KISZ-szervezet. A munka beindítását minden csoportban egy, már az előző tanév végén megbízott, tapasztalt KISZ-tag segítette 1 hónapon keresztül, míg az oktatói tanács is bekapcsolódott a munkába. Az ideiglenes vezetőség megbízatása fél év. Februárban az elsőévesek, megválasztják a végleges vezetőséget. A tanulmányi problémák megoldására a KISZ-szervezet és az oktatói tanács szoros együttműködésére van szükség. Szükséges, hogy az oktatói tanácsok a KISZ bevonásával rögzítsék a tanulmányi felelősökkel való állandó kapcsolat módját, hangolják össze az oktatói tanács és a KISZ-alapszervezet tanulmányi kérdéseiben kifejtett erőfeszítéseit, dolgozzanak ki programot a legfontosabb kérdések közös megoldására. A másodéves mat.-fsz. szakos KISZ-alapszervezetek kezdeményezték egy pedagógiai, didaktikai, elemi matematikai kérdésekkel foglalkozó szakkör létrehozását. A kezdeményezést a pártcsoport jónak látja és kéri a szakmódszertani bizottságot, hogy vizsgálja meg egy ilyen jellegű szakkör szervezésének és támogatásának kérdését. A politikai nevelőmunkával kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a hallgatókat elsősorban olyan politikai kérdések érdeklik, melyek az ország, vagy saját helyzetükkel közvetlenül összefüggenek. Célszerűnek mutatkozik, hogy a KISZ-asszervezetek szervezzenek ilyen kérdésekről előadást jól tájékozott és sok tárgyismerettel rendelkező előadóval. Kérjük a marxista tanszéket, vitassák meg, hogyan lehetne az előadásokon és a szemináriumokon az eddiginél szorosabb kapcsolatba hozni az aktuális problémákat és az elméleti anyagot. Vizsgálják meg, van-e lehetőség a IV. és V. éves hallgatók részére filozófiai kérdésekkel foglalkozó speciális előadásokat tartani? A továbbiakban foglalkozott az oktatói tanács néhány szervezési kérdéssel, így pl. a következő javaslattal fordult a kari KISZ-bizottsághoz: A KISZ-szervezetek munkáját támogató szervek jobb koordinálása érdekében az évi munatervek megvitatásába vonja be az oktatói tanácsot és a megfelelő pártcsoportot. Gerelyes Endre 1935-ben született Hatvanban, de már kis kölyök korában Zagyvapálfalvára kerültek, mivel édesapja vasutas és oda szállította a szolgálat. Bányászok között élt, nyári szünetekben maga is megpróbálkozott a szénfejtés cseppet sem könynyű mesterségével. Számos későbbi novellájához adott élményanyagot ez a néhány földalatti „kirándulás”. Salgótarjánban érettségizett 1953-ban, majd egyetemünk bölcsészkarára került, ahol 1957-ben szerzett magyar-történelemszakos tanári diplomát. Három évig a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben dolgozott, mint tudományos kutató, de — bár nagyon jól megfelelt ebben a munkakörben, világéletében rendszerező és racionális elme volt — szűknek érezte a tudományos élet kissé hermetikus világát, s 1960- ban a Márvány utcai általános iskolában vállalt tanári állást. Ez az év volt a „fordulat éve” írói pályafutásában is. Eladdig nem nagyon írt novellákat, csak kacérkodott az íróság gondolatával, 1960-ban viszont nekibátorodott és papírra vetette egyik boxmeccsének , mert ökölvívó is volt Salgótarjánban — főleg lélektani élményeit. A „Kilenc perc” című novella megjelent az Élet és Irodalom hasábjain és egy csapásra ismertté tette irodalmi berkekben Gerelyes Endre nevét. A Magvető kiadó kötetért kezdte sürgetni, a filmgyár pedig rögtön lecsapott a kitűnő írásra és kisfilmet készíttetett belőle.Ezután már ment minden, mint a karikacsapás: 1961-ben „Kövek között” címmel megjelent a fiatal író első novellás kötete, a folyóiratok egyre másra közölték esszéit és novelláit, s 1963-ban látott napvilágot az elsőnél sokkalta éretbefejezésül fel szeretnénk hívni a figyelmet olyan cikkek írására és megjelentetésére, melyek a KISZ-alapszervezetek munkájának végzéséhez közvetlen és jól hasznosítható segítséget nyújtanának. Gondolunk itt olyan cikkre, például, amely egy elsőéves alapszervezet munkatervét ismertetné, hozzátéve mindjárt esetleg a kritikai megjegyzéseket is. Gyapjas Ferenc—Szabó Dániel több, művészileg izgalmasabb második könyv, a „Töprengés az éjszakáról”. A fiatal írót felkerestük — jaj, már megint beleestem a riportsémába! Dehogy kerestük fel! Hiszen gyakorta belátogat az Alma Mater falai közé, sűrűn találkozhatunk vele, nem kell „felkeresni”. Itt beszélgettünk a szerkesztőségben, s — tekintve, hogy igen jó barátok vagyunk — kicsit furcsa volt ez az interjúszituáció. — Hogyan vélekedsz eddigi két könyvedről? — Úgy érzem, alapmondanivalóm a régi és az új világszemlélet, etika, ízlés összecsapása. Főleg a második kötetből derül ez ki, érzésem szerint ebben sikerült feloldanom az első kötet főként fizikai erőfeszítésekre, próbatételekre koncentrált voltát Második könyvemben a műfaji egyhangúságot is megpróbáltam lazítani, novellákat, esszéket, novellisztikus riportokat egyaránt felvettem a kötetbe. — Mit írsz szívesebben: esszét vagy novellát? — Főként novellákat írok, de nagyon érdekes, szívesen — s ha szabad ezt mondanom — szenvedéllyel végzek szociológiai felméréseket, írok kritikákat, szeretem az esztétikai, elvi polémiákat is. — Már egyetemista korodban is írtál? — Akkor még nem nagyon. Bár serkentő példa akadt elég: kollégiumi szobatársam, Tunyogi például állandóan drámaírói tevékenységet fejtett ki, különösen a vizsgaidőszakban. Furcsa mód tette: mértani egyenessel ábrázolta a cselekmény menetét és körzővel mérte be a drámai csomópontokat ... — A filmed forgatása közben nem történt valami „jó story"? — Dehogynem, rengeteg. A legmegrázóbb a következő volt: én voltam az egyik boxoló főszereplő, a Madaras Jóskával brusztoltuk végig a filmet. Madaras helyett mindig a dublőre, egy Galla nevű testnevelő tanár ütött. A kiütés jelenetnél megkértem Gallát, hogy tényleg üssön ki, ne csak mímeljük a dolgot. Meg is tette, úgy mostak fel. S a filmátvevő-bizottság egyedül ezt a jelenetet találta mesterkéltnek és elrendelte az újrafelvételét... — Jelenleg hol dolgozol? — A szegedi Pedagógiai Főiskolán vagyok adjunktus. Hetente három napot töltök Szegeden. Ezenkívül az Új írás szerkesztőségében vagyok szerződéses prózai lektor. — Sablonos kérdés, de felteszem: jövő terveid? — Kisregényt szeretnék írni, témája a Káin-legenda lenne, természetesen mai környezetben. S szeretnék egy könyvet írni egyetemistákról, mert nagyon szerettem egyetemista lenni, s most is közöttük élek. Baranyi Ferenc EGYETEMÜNK HALLGATÓI VOLTAK: GERELYES ENDRE ÍRÓ Nagy múltja van a mi egyetemünknek, rengeteg hallgató izgult, figyelt, magolt, lelkesedett, sírt, kacagott falai közt a hosszú évtizedek folyamán, köztük sok olyan is, akiből neves férfiú vált a művészet valamely területén. S tekintve, hogy a bölcsészkaron általában az irodalom felé terelgetik az embereket — jobbára írók kerültek ki ezen falak közül. Van köztük számos elhalt klasszikus nagyság, de olyan is bőven akad, aki él, lélegzik és mindenekfelett alkot. Őket szeretnénk bemutatni most induló cikksorozatunkban. Nem kötjük magunkat semmiféle protokollsorrendhez, így mindjárt, az egyik legfiatalabbal kezdjük, akiben még friss az egyetem szelleme. MOLNÁR ENDRE ELŐADÁSA A BÖLCSÉSZKARON Múlt héten a bölcsészkar tanácstermében Molnár Endre az MSZMP Központi Bizottsága agit.-prop. osztályánál helyettes vezetője beszámolót tartott a „Béke és Szocializmus" c. folyóirat által Prágában megrendezett nemzetközi tudományos ankétről, melynek tárgya: „A szocialista világrendszer fejlődése” volt. Mint Molnár Endre ismertette, az értekezlet a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozott. Az ankét szabad eszmecsere jellege megmutatkozott a kínai és a román elvtársakkal folytatott vitákban. Az értekezlet leszögezte, hogy a szocializmus gazdasági törvényei nem azonos módon érvényesülnek az egyes országokban, s ezt a fontos tényt az együttműködésben nem szabad figyelmen kívül hagy-Rámutatott arra, hogy termelőerők fejlődési tendenciái megkövetelik a jelenlegi határok átlépését, a gazdasági együttműködést, különösen a viszonylag kisebb és sűrűn lakott országokban, amilyen hazánk is. Az előadó a továbbiakban részletesen foglalkozott az együttműködés egyes konkrét kérdéseivel. A beszámoló után kérdéseket intéztek az előadóhoz. Felvetődött az a probléma is, hogy a KGST keretein belül hogyan működhetnek együtt a humán tudományok képviselői. Ezzel kapcsolatban az egyik felszólaló megemlítette, hogy ilyen jellegű együttműködés már 1957 óta létezik a népi demokratikus országok orientalistái között. Sajnálatos, hogy az érdekes beszámolón a hallgatók létszáma rendkívül csekély volt. Ez bizonyára nem az érdektelenségnek, hanem a nem kielégítő szervezésnek tulajdonítható. G. D. A győztes és a harmadik helyezett Egymás mögött léptek be a szerkesztőség ajtaján. Aztán szerényen várakoztak. Két, zavartan mosolygó fiú: Tichy Géza és Major János, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat középiskolai fizikai versenyének ezévi győztese és harmadik helyezettje. Mindketten egyetemünk első éves fizikus hallgatói. Tichy Géza az első helyezett. Göndör hajú fiú, a novemberi hideg pirosra csípte az arcát. Első pillanatra inkább sportolónak látszik, mint fizikusnak. — Nem rokona a Honvéd középcsatára? — Nem, nem, csak névrokon. Egyébként nem is vagyok Honvéd szurkoló. — Mondjon néhány szót a versenyről, ölében szorongatja aktatáskáját, homlokát ráncolja, töpreng. — Nem is tudom pontosan, hányan indultunk. Az újságban úgy olvastam, az idén kétszer annyian voltunk, mint tavaly. Ez a negyedik fizikai verseny, amelyet az az évben érettségizettek számára rendeznek. Több vidéki városban egy időben bonyolították le ezt az országos vetélkedőt. — Hol érettségizett? — Az óbudai Árpád Gimnáziumban. — Nagyon izgult? — Nagyon. Bár az érettségi és az egyetemi felvételi után ez már inkább csak szellemi sportot jelentett, kockázat nélkül. — A példák? — Három példa volt — nevetve vonogatja a vállát —, hát én mit mondjak róluk? Lehet, hogy nekem szerencsém volt. Mind a három sikerült. Major János közbeszól: — Nem kell szerénykedni, a példák elég nehezek voltak, ami talán abból is kitűnik, hogy a megoldásra öt órát kaptunk. Én harmadik lettem, pedig a példák közül csak kettőt oldottam meg. Hát el lehet képzelni. Az volt a jó, hogy a legkönnyebbet hagytam a végére, és erre nem maradt idő. Egyébként a versenyen való részvétel, a dolgozatok beadásától számított. Sokkal többen nekigyürkőztek a példáknak, mint az a 62, aki végül be is adta. Major János, a vetélkedő harmadik helyezettje már „fizikusabb” külsejű. Magas homloka, komoly pillantású sötét szeme legalábbis erre enged következtetni. Ő a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kapta érettségi bizonyítványát. — Hol zajlott le a budapesti verseny? — A TTK „D” épületében, tehát nekünk házon belül. — És mi volt a díj: oklevél, vagy esetleg pénzjutalom? — Oklevélosztás nem volt, arra majd az egyetem elvégzése után kerül sor. Az első helyezett 500, a második és harmadik helyezett pedig 200 —200 forint jutalmat kapott. Mert a résztvevők valamenynyien 1963-ban érettségiztek, talán úgy is gondolhatták, hogy a nyerteseknek könynyebb lesz bejutni az egyetemre. Ez az utóbbi szempont azonban nálunk elesik, mert mi Gézával együtt, már elsős fizikusok vagyunk, a második helyezett. Abos Imre pedig a Műszaki Egyetemen villamosmérnök hallgató. — Milyen érzés volt, amikor a díjkiosztó ünnepségen meghallották saját nevüket. A két fiú kamaszosan öszszenevet. — Hát jó érzés volt, persze nagyon jó. Ha az ember úgy érzi, hogy jól oldotta meg a példákat, akkor sem lehet biztos a dolgában az eredményhirdetésig. Nekünk meg különösen nagy volt az örömünk, mert Gézával ősz óta nagyon megbarátkoztunk, csoporttársak vagyunk, mindig egymás mellett ülünk az előadásokon is. És éppen mi ketten! Mi tagadás, büszkék is voltunk. Nem gondolnám, hogy egyetemi sovinizmusnak számít, de szerkesztőségünk is izgatottan várta, mi lesz az Eötvös-verseny eredménye, és őszinte örömmel vettük tudomásul, hogy az első és harmadik helyet egyetemünk két hallgatója szerezte meg. Mi is büszkék vagyunk rájuk! — b — Harmadéves tanárszakosok az iskolában A III. éves tanárszakosok egy tanéven keresztül valamelyik iskola KISZ-, illetve úttörőszervezetében dolgoznak, majd ezt követően két hétig általános, illetve középiskolás táborban, pedagógus irányítással, nevelési feladatokat látnak el. Az idei tanévre a felkészülés az eddigieknél jóval gondosabban és szervezettebben történt meg. Az egyetemi KISZ vb májusban értekezletet hívott össze, ahol a Budapesti KISZ-bizottság, a Tanárképzési Csoport és a Pedagógia Tanszék képviselőivel megállapították a legfontosabb tartalmi és szervezési feladatokat. A kijelölt iskolákat tájékoztatták a keddi mozgalmi napról. Határozat született arról, hogy a kijelölt iskolákban tartsanak a nevelési gyakorlat tapasztalatait összegező és általánosító szemináriumokat. A gyakorlatot bevezető előadások szeptember 24-én voltak. Az előadókat részben a Pedagógiai Tanszék adta, részben a KTSZ KB és a Budapesti KISZ-bizottság titkárait, illetve osztályvezetőit kérték fel az előadások megtartására. Az előadásokat karonként tartották, és külön az „általános iskolások”, illetve a „középiskolások” részére. Itt részt vettek a kijelölt iskolák tanácsadó tanárai, akik utána a hozzájuk kerülő hallgatókkal megbeszélést tartottak. Október elsején kezdődtek meg a foglalkozások, 28 iskolában. A hallgatók számszerű részvétele az előző évekhez viszonyítva jóval kedvezőbb. A TTK 277 diákjából mindössze 17-en nem jelentek meg iskolájukban. Mulasztásukat utóvizsgára, illetve pótszigorlatra való készüléssel magyarázták. A bölcsészkar hiányzók többsége is utóvizsgáira hivatkozott. A hallgatók a kijelölt iskolákba többnyire a KISZ-szervezetek munkáját segítik, úttörőknél rajvezetőhelyettesek, szakköröket, ISZM-próbacsoportokat, úttörő szakpróba tanfolyamokat vezetnek. E tények azt bizonyítják, hogy hallgatunk egyre változatosabban látják el feladataikat, egyre több életet visznek gyakorlataikba. A legtöbb iskolában meg vannak elégedve eddigi munkájukkal, néhányukat külön is dicsérik a gyerekekkel való gondos és szeretetteljes bánásmódért. A gyakorlatok eddigi folyása azonban nincsen díjával a zökkenőknek sem. Ez abból is adódik, hogy a kijelölt iskolákban a munkalehetőségek pontos feltárása nem történt meg hiánytalanul. Némely esetben az iskolai ifjúsági szervezet munkája, a vezetés színvonala alkalmatlanná teszi az iskolát a nevelési gyakorlatra. Megfelelő intézkedések segíthetnek — segítettek is — a hibák felszámolásában. Még két fontos mozzanatról, a harmadévesek gyakorlatában. A gyakorlatok segítésére és az ifjúsági szervezet munkájának elmélyültebb tanulmányozására létrehozták az idén a nevelési kabinetet. A másik: a nyáron 213 hallgató vett részt különféle táborok nevelési munkájában. A tapasztalatok szerint a középiskolai KISZ, és az úttörő csapattáborok bizonyultak a leghasznosabbnak. A jövőben fokozottabban kell rnaszkodni ezekre az eredményekre, jobban kell építeni rájuk. — Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus, egyetemünk professzora a magyar—görög kulturális egyezmény keretében kéthetes tanulmányútra Görögországra utazott, ahol előadásokat tart ★ — Dr. R. G V. Norrish cambridge-i professzor, kedden a TTK fizikai—kémiai és radiológiai tanszékének előadótermében „Új, fotokémiai módszerekkel elért eredmények a reakciók indokában” címmel előadást tartott.