Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1967 (9. évfolyam, 1-19. szám)
1967-05-18 / 10. szám
6 m Kazincbarcikától Qrmsbányáig A BEAC ■szív divduló Sunsapon TM Május játszil, itthon legközelebb labdarúgó-csapatunk KAZINCBARCIKA. A kis bányászfaluból ipari várossá fejlődött város labdarúgó-csapata nagy utat tett meg az NB II-ig. A szurkolók szeretik is lelkes együttesüket, amit az bizonyít a legjobban, hogy a BEAC elleni mérkőzésen a szemerkélő esőben is mintegy kétezren állták körül a pálya szélét. Arról már beszámoltunk, hogy csapatunk lelkes játékával mind a két bajnoki pontot megszerezte Kazincbarcikán. Nem írtunk azonban Kenői Laci helytállásáról, aki szinte az egész mérkőzést csontrepedéssel játszotta végig. Az I. félidő elején bekövetkezett sérülése után érezte ugyan a fájdalmat, de tudta, hogy a forró hangulatú mérkőzésen mit jelent az emberhiány. Sérülése ellenére — amit edzője előtt is eltitkolt — igen hasznos tagja maradt a csapatnak és a mérkőzés végén együtt örült a többiekkel. Legfeljebb időnként a homlokát törölgette, mert az a fájdalomtól gyöngyözött. ALMÁSFÜZITŐ: Az ország legnagyobb timföldtermelő üzemének igen jól összekovácsolt együttesét otthonunkban fogadtuk. Kalocsay Géza két góljával egyenlítettük ki a vendégek kétszeri vezetését. SÁRISÁP. Az Esztergomvidéki Szénmedencéhez tartozó bányásztelepülés labdarúgó együttesét több régebbi doroki labdarúgó (Lakat, Rátvai, Ilku III.) erősíti. Sárisápon a sajnálatos sérülések miatt (Kertai után Kalocsay ugyancsak erre a listára került) a következő összeállításban állt fel csapatunk: Babés — Völgyi, Glatz, Gabai — Köteles, Szőke — Bacskay, Kármán, Horváth, Molnár, Korpa. Az 1. percben Molnár nagyszerűen ugrott ki, azonban jó helyzetből fölé lőtt. Aztán a hazaiak vezettek több ellentámadást. Ráhel azonban kimagaslóan jól védett, ami akkora nyugalmat kölcsönzött a többieknek, hogy a félidő végére enyhe mezőfölényt is kiharcoltunk Szünet után a 7. percben Kármán nagyszerű labdájával a végig példamutatóan füzdő Horváth Tamás megugrott és megszerezte a vezetést. Ezt követően a hazai közönség buzdításától támogatott bányászegyütes mindent elkövetett, hogy legalább kiegyenlítsen. Erre azonban azért nem kerülhetett sor, mert játékosaink szinte egymást múlták felül lelkesedésükkel. Az igen értékes két bajnoki pontot tehát a szó szoros értelmében együttesünk harcolta ki, hiszen mind a tizenegy játékosunkban kivétel nélkül egyformán dobogott a BEAC szív. Nem volna azonban teljes a kép, ha nem emlékeznénk meg a példás taktikai fegyelemről, és ebben Molnár, Glatz, Völgyi, Köteles, Kármán, Korpa és Szőke egyaránt élen járt. Bacskay és Horváth pedig helyüket változtatva mindig veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Gabai mellett a volt NB I-es, gólveszélyes Rátvai nem érvényesült és ez érdeme, azonban nem szabad enynyire magabiztosan támaszkodnia gyorsaságára. ÓBUDA: A római uralom idején Pannónia székhelyévé fejlődött városrész a tatárjárás után kapta mai elnevezését. Mégpedig azért, mert Buda várával szemben háttérbe szorult — Óbudává lett. A labdarúgásnak hazánkban való meghonosításakor Óbuda együttese, a III. ker. TTVE (1887-ben alakult) már az I. osztályban küzdött. Az 1924— 25-ös és 1925—26-os bajnoki évben az akkori BEAC együttesével ugyancsak a legmagasabb osztályban mérkőzött a bajnoki pontokért. Több mint negyven esztendő múltán, ezúttal az NB II-ben találkozott a két nagymúltú labdarúgó együttes. Eredmény: BEAC—III. ker. TTVE 4:0 (1:0). Gólszerzőnk: Bacskay (2), Kalocsay (2). KISTERENYE. Május 21-én a Zagyva völgyének szénbányászati központjában régi ismerősünkkel, a Kisterenyei Bányász együttesével találkozunk. Az elmúlt évi bajnokságban két alkalommal mérkőztünk és akkor a négy bajnoki ponton (3:0, 0:2) barátságosan megosztoztunk. ORMOSBÁNYA. Május 28- án pedig a Mező utcában fogadjuk az alig 3000 lakosú bányásztelepülés lelkes labdarúgó csapatát. Bodola Gyula, az egykori válogatott labdarúgó edzi az együttest, amely a járási bajnokságtól ugyancsak hosszú utat tett meg a rangot jelentő NB IX-ig. Lelkes, jó és „pontos” mérkőzéseket várunk egyetemi csapatunktól! k. j. A Labdarúgó Főiskolai Bajnokságban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemé az aranyérem Figyelemre méltó, szép sikert értek el egyetemi labdarúgóink a kétnapos Főiskolai Bajnokság döntői során: két győzelmükkel megszerezték az aranyérmet. A Műszaki Egyetem, csapatával első napon vívott küzdelem során a rendes játékidő gólnélküli döntetlent eredményezett, a hosszabbításban azonban Horváth Tamás góljával sikerült a „továbbjutást” biztosítanunk. Az Állatorvostudományi Egyetem—Pécsi Tudományegyetem találkozó csak 11-es rúgásokat dőlt el az állatorvosiak javára. ám—Itt—t—Mint Az 1—2. helyért tehát az Állatorvostudományi Egyetem csapatával vívtuk. Ellenfelünknek az előző napi lelkes játéka alapján nagy küzdelemre lehetett számítani és ez be is következett: a vezető gólt Szalmássy révén szerezték meg. Sebők dr. egyenlített. Majd Bacskay 11-esével mi jutottunk előnyhöz, ezt azonban Veiter egyenlítette ki. A szurkolók (természetesen az állatorvosiak) már-már ismét a hosszabításban és az esetleges 11-es rúgásokban reménykedtek. Erre azonban azért nem került sor, mert Gabai gólja a győzelmet és a szép trófea megszerzését is jelentette. Az 1967. évi Labdarúgó Főiskolai Bajnokság végeredménye: 1. Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2. Állatorvostudományi Egyetem, 3. Műszaki Egyetem, 4. Pécsi Tudományegyetem. A figyelemre méltó szép sikerhez őszinte szívből gratulálunk a lelkes csapatnak és az élén Molnár József edzőnek! Dióhéjban az év első tájékozódási versenyeiről Petőfi Sándor emlékverseny, IT II. egyéni: 1. Hegedűs András, 3. Papp Péter. Csapat: 1. BEAC I (Hegedűs— Papp), 2. BEAC I (Czöndör— Szarvas G.). SL III. csapat: 3. BEAC (Nokia —Rajka). Ez a verseny a tájékozódási futók évadnyitó versenye volt, Ságvári turistaház környékén. Felszabadulási verseny: Pilismarót környéke. A tavalyi versenyhez hasonló BEAC-sikerek: megvédtük a váltó vándordíját és számos egyéni győzelmet, ill. helyezést értünk el. SL III. egyéni: 1. Szakács Ibolya, 2. Nokta Ibolya. Csapat: BEAC I (Szakács—Nokia). 2. BEAC II (Rajka—Kovács). IF III. egyéni: 3. Biró II Sándor. Csapat: 1. BEAC (Biró II—Makai—Irinyi). IN II. egyéni: 1. Bozán Ágnes. Csapat: 1. BEAC (Bozán—Fehér—Puskás). IF II. egyéni: 1. Papp Péter. Csapat: 1. BEAC (Papp—Czöndör—Kovács). FN I. csapat: 2. BEAC (Turchányi—Tas—Szakál—Bánhegyi). Férfi váltó: 1. BEAC III (Szarvas Z.—Szarvas G.—Szarvas A.), 2. BEAC IV. (Hegedűs A.—Kovács- Lux). Női váltó: 1. BEAC III (Kovács— Bozán—Bánhegyi), 2. BEAC I (Nokia—Turchányi—Tas). összetett váltó: 1. BEAC III (férfi)—BEAC III (női), 2. BEAC IV (férfi)—BEAC I (női). Tanácsköztársaság emlékverseny: Férfi váltó: 2. BEAC I (Lux— Hegedűs), 3. BEAC II (Bársony— Biró I.). Női váltó: 2. BEAC (Hegedűs Ágnes—Turchányi). Salgótarján környéke: sajnos, rendezési hibák és a rossz térkép befolyásolták az eredményeket. XI. kerületi III. o. egyéni bajnokság: FF: 2. Fekete Jenő, 3. Kilián Iván. VI: 4. Fehér Éva. SF: 2. Irinyi György, 3. Kovács Gábor. SL: 1. Nokta Ibolya, 2. Szakácsi Ibolya, 3. Rajka Anna. FF: éjszakai: 2. Kilián Iván, 3. Fekete Jenő. IF: éjszakai: 2. Biró Sándor. Kilián György emlékverseny. FF. I. éjszakai egyéni: 3. Hegedűs András. Csapat: 2. BEAC (Hegedűs—Lux —Biró I—Bársony). FN I. 2. Turchányi Piroska. Csapat: 2. BEAC (Turchányi— Hegedűs). IF. II. csapat: 2. BEAC (Czöndör —Kovács—Szarvas G.). Monor környéke, sík terep. Az éjszakai verseny nehéz és hosszú pályán, de jó térképpel került megrendezésre. Nemzetközi Vasutas Kupa és Csik Judit emlékverseny: FF. I. csapat: 2. BEAC (Bársony —Hegedüs—Friedrieh). FN. I. egyéni: 2. Hegedűs Ágnes, 3. Turchányi Piroska. Csapat: 1. BEAC I (Hegedűs— Turchányi), 3. BEAC II (Tas—Bánhegyi). FN. egyéni: 1. Bozán Ágnes, 2. Korompay Éva. Csapat: 1. BEAC I (Bozán—Korompay). Benc környéke (Cserhát hegység). 300 induló, sajnos, rossz idő, de jó verseny. Egyetemi és főiskolai bajnokságok: FF. csapat: 2. ELTE (Friedrich— Imrényi—Lux). FN. egyéni: 1. Monspart Sarolta, 2. Tas Emőke. Csapat: 1. ELTE (Monspart—Tas —Szakál). FN váltó: 1. ELTE I (Monspart— Szakál—Tas), 3. ELTE II (Mindszenthy—Gyémánt—Hanusz). Gerecse hegység. 8 bajnokságból hármat az ELTE nyert meg. Bp. IF—VIIT. 6. egyéni bajnokság. 1. forduló: IF: 1. Hegedűs András. M: 1. Bánhegyi Márta, 3. Turchányi Piroska. A második forduló május közepén lesz. Zákány Csaba ZÁSZLÓCSERE Kedves jelenet játszódott le a BEAC—III. ker. TTVE bajnoki labdarúgómérkőzés előtt. A csapatokkal együtt „futott ki” két idősebb sportoló: Kertész István a BEAC-cal és Győri József a III. ker. TTVE-vel. Ők ketten több mint negyven esztendővel ezelőtt játszottak egymás ellen és most zászlót cseréltek, hogy aztán eltegyék azt emlékbe. A két csapat játékosai gyűrűt alkottak körülöttük — a megbecsülés gyűrűjét —, hiszen a két sportember ma is tagja egyesületének. Aztán megkezdődött a játék. Ezúttal az egyetemi csapat bizonyult jobbnak és nagyszerű játékkal meglepő arányban győzte le a régi versenytársat. k. SAKK BEFEJEZŐDÖTT a tavaszi sakkbajnokság az OB I-ben és az I-ső osztályú tartalékbajnokságban. Ha mérlegre teszszük a BEAC OB I. csapatának tavaszi eredményét, bizonyos visszaesést tapasztalhatunk, mert a múlt évi 5. helyről a 9. helyre estünk vissza. A kezdeti kitűnő rajt után: BEAC—Debreceni Vörös Meteor 7:5, BEAC—Tipográfia 6:5,5:5, BEAC—OTP 8:4, BEAC —Vasas 6:6. Zuhanyként ért minket a Bp. Petőfi elleni 8:4 arányú, majd az MTK elleni 9:3 arányú vereség. A Bp. Vörös Meteor 8:4, majd a Honvéd elleni 7:5 arányú vereség már a csapat kezdeti formájára enged következtetni. A FORMA VÁLTOZÁST a csapat egyes részeinek tanulmányi vagy egyéb okok miatti kiválása okozta. Hiányzott az egységes szellem és a küzdeni akarás. Sok játszmában, ahol nyerési kilátások voltak, megelégedtek a döntetlennel. Néhol nyert állásból vesztettek a játékosok. A HELYZET AZONBAN NEM AGGASZTÓ. Túl vagyunk a nagyokkal való találkozáson. Szakosztályunk kitűnő második és harmadik csapattal rendelkezik, bizonyítékul szolgál mindkét csapat tavaszi első helyezése. A sok jó versenyző közül ki kell választani azt a legjobb 12 játékost, kik az OB I-ben eredményesen és győzni akarással viszik tovább a BEAC színeit az őszi fordulóban. A TARTALÉK ÉS A KERÜLET csapat első helyezése bizonyítéka annak, hogy csak fegyelmezett csapatokkal lehet jó eredményeket elérni. A jó csapatszellem megteremtésében példát mutat a kerület csapat intézője, Kálmán István, kinek lelkes munkájának eredménye a jó helyezés. Befejeződött az országos főiskolai sakkbajnokság. A BEAC-főiskolások szép eredményeket értek el. SZÉKELY MIHÁLY mj TTK első helyezett; Lovass Imre mj TTK második helyezett; Surányi Andor I. TTK hatodik csillagot szerzett; Tóth Sándor I. bölcskar erősített; H. Tóth Sándor I. szépségversenyt nyert. A Magyar Sakkéletben közölték a játszmát. NYÁRON, JÚNIUS 4-TŐL kezdődik az országos kupaverseny. A BEAC a múlt évben 3. helyezést ért el. Reméljük az idén is jó helytállással fog küzdeni a kupáért. M. J. Az 1. sz. Épületalkatrészgyártó vállalat jó fizetési feltételekkel nyári munkára egyetemi hallgató fiúkat keres 8—10 forintos órabérért. Jelentkezni lehet Söptei Istvánnál a bölcsészkar KISZ-irodáján. Várhatóan e hónap végére megjelenik az Acta Iuvenum. A szerkesztőbizottság felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy előzetesen is fogad el a kiadványra megrendeléseket a bölcsészkar KISZ-helyiségében. A tudományos diákkörök e kiadványának részletesebb tájékoztatására lapunk következő számában kerül sor. EGYETEMI LAPOK A/ Eötvös Lóránt) Tudományegyetem lapja Felelősszerkesztő: Cs. Károly* Mána Terjeszti: az ELTE KISZ és SZB Megjelenik: minden második csütörtökön Szerkesztőség: Bp., v.. Egyetem tér 1—3. Telefon 185—207 Felelős kiadó: Csodán? Ferenc Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Bp .e tíz* tér 3. Szikra Lapnyomda EGYETEMI LAPOK Pií pEp blikk JiJÉ *®W tj'aaY Géza ilias! bölcsészhallgató heJlXBILJi mm alj »ifi .... mi iirmirfTf**#^ -fiiHSí Kedves Ifjú Barátom! Ne haragudj, hogy a Lapok hasábjain felvetett kérdésed- re csak most válaszolunk. Nem érted, hogy miért kell a sport- nak egy egész oldalt biztosítani? Engedd meg, hogy a BEAC örvendetes számadataiból induljunk ki. Tizenhárom szakosztályban 1120 hallgató sportot, mintegy 2000-re tehető azoknak a száma, akik a különböző tömegsport-rendezvényeken vesznek részt. Emellett 60 pártoló tagot tart nyilván a közel hetvenesztendős múltra visszatekintő egyetemi sportegyesület. Úgy véljük, hogy az ilyen kedvező adatok ismeretében belátod, hogy igen gyakran még az egy oldal sem elegendő a valamennyi hétről hétre megismétlődő esemény beszámolójára. De nem feledkezhetünk meg a BEAC haladó hagyományairól sem. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk meg például azokról, akik évtizedeken keresztül — a nehézségek ellenére is — az egyetemi sportegyesület tag,jai maradtak és ma mint pártoló tagok bíztatják labdarúgóinkat, kézi- vagy kosárlabdásainkat. Sőt, közülük többen az egyesületi munkában is részt vesznek. Nem tagadjuk, az is célunk, hogy az elkövetkezendő évtizedekben még nagyobb legyen majd azoknak a pártoló tagoknak, egyesületi vezetőknek a száma, akikről ma még mint aktív sportolókról írhatunk — sajnos, korlátozott terjedelemben. Mások meg a különböző munkahelyeken, iskolákban, hivatalokban vagy kutatóintézetekben válhatnak majd olyan nevelőkké, vezetőkké, akik nem tévesztik szem elől azt, hogy a testi nevelés az értelmi, az erkölcsi, a politikai és az esztétikai nevelés számára egyaránt gazdag lehetőséget nyújt. Még többet kellene tehát írnunk az olyan nemes látványokról, amikor egy ember, legyen az élversenyző vagy huszadrangú sportoló, azért küzd, hogy mindig újra meg újra legyőzze önmagát. És e csupán gondolatkeltésre szánt válaszunkat legyen szabad René Maheunak, az UNESCO főigazgatójának legutóbb a francia újságírók díszebédjén elhangzott zárószavaival befejeznünk: „A sport jelentőségét vitatni — nem XX. századi téma!” Sportbaráti üdvözlettel: Dr. Keresztényi József PÁR HÉT MÉG, NA ÉS JÓ PÁR VIZSGA ÉS KÉT HÓNAPRA, AGYÓ ÖREG FALAK (Urbán Tamás felvétele) Vizsgázógépet! Mint ismeretes, ma már földünk mindkét — keleti és nyugati — féltekéjén működnek vizsgáztatógépek. Világos, hogy ilyen vizsgáztatógépek alkalmazása a magyar felsőoktatásban igen költségesnek bizonyulna. A bölcsészettudományok egzaktsága pl. szörnyen megszaporítaná a lyukkártyák számát, nem beszélve a lyukak relatíve magas összegéről, ami miatt sok papír veszendőbe menne. De mi a probléma? A vizsgázás? Nem, a vizsgáztatás. Szakembereink szerint épp ezért nem vizsgáztató-, hanem vizsgázógépre van szükség. A Bonyhádi Kibernetikai Konzervatórium néhány nett professzora máris megalkotta a vizsgázógépet, amelybe a hallgatók a szezon elején betáplálhatják ismereteiket, ellátják kellő számú tranzisztorral és energiaforrással, hogy egy teljes hónapon át üzemben lehessen. A találmány lehetővé teszi, hogy 2000 hallgató vizsgakötelezettségét egyetlen vizsgázógép végezze el, de ezzel tulajdonképpen a vizsgáztatás gondját csökkenti, amennyiben a vizsgáztatók maximális tárgyilagossággal értékelhetnek. A kísérletek kezdeti stádiumában a vizsgázógép csak akkor működött, ha csapok segítségével megindította az epekiválasztását és légzését. A tökéletességnek, illetve a tekéletlenségnek ezen a fokán megesett, hogy a készülék karosszériájában keringő kóboráram rángatni kezdte a vizsgázógép vállát a túlságosan könnyű, vagyis a túlságosan nehéz kérdéseknél; mi több, az is megtörtént, hogy a vizsgázógép a bölcsészkar épületének labirintusában eltévedve, fülsiketítő veláris spiránsokat hallatva kerángőzismerettanból akart vizsgázni az egyetem fűtőjénél. Ma már elmondhatjuk (ha el akarjuk), hogy a vizsgázógép formatervezése kifogástalan; a vizsgázógép miben sem különbözik a halandó bölcsészhallgatótól; hihetetlenül pontos szemmértékével képes a vizsgáztató veséjébe látni, illetőleg epe- és gyomorsavkiválasztásáról, sőt — dél felé — nyálelválasztásáról fogalmat alkotni, s feleletét eszerint, vagyis a vizsgáztató szája íze szerint formulázni. A vizsgázógépbe be van építve egy, a kasszagéphez hasonló szerkezet, amely minden vizsga után kiszámolja az átlagot, azaz információt ad a várható ösztöndíjról. A vizsgázógép ezek szerint egycsapásra megoldja a vizsgáztatás problémáját. Ezért kérjük a kibernetika szakembereit, szentelnének nagyobb figyelmet ennek a szellemet és nem nagy költséggel járó találmánynak. Toronyi Attila