Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1967 (9. évfolyam, 1-19. szám)

1967-05-18 / 10. szám

6 m Kazincbarcikától­­ Qrmsbányáig A BEAC ■szív divdu­ló Sunsapon TM Május játszil, itthon legközelebb labdarúgó-csapatunk KAZINCBARCIKA. A kis bányászfaluból ipari várossá fejlődött város labdarúgó-csa­pata nagy utat tett meg az NB II-ig. A szurkolók szeretik is lelkes együttesüket, amit az bizonyít a legjobban, hogy a BEAC elleni mérkőzésen a szemerkélő esőben is mintegy kétezren állták körül a pálya szélét. Arról már beszámoltunk, hogy csapatunk lelkes játéká­val mind a két bajnoki pontot megszerezte Kazincbarcikán. Nem írtunk azonban Kenői Laci helytállásáról, aki szinte az egész mérkőzést csontrepe­déssel játszotta végig. Az I. félidő elején bekövetkezett sérülése után érezte ugyan a fájdalmat, de tudta, hogy a forró hangulatú mérkőzésen mit jelent az emberhiány. Sé­rülése ellenére — amit edzője előtt is eltitkolt — igen hasz­nos tagja maradt a csapatnak és a mérkőzés végén együtt örült a többiekkel. Legfeljebb időnként a homlokát törölget­­te, mert az a fájdalomtól gyöngyözött. ALMÁSFÜZITŐ: Az ország legnagyobb timföldtermelő üzemének igen jól összeková­csolt együttesét otthonunkban fogadtuk. Kalocsay Géza két góljával egyenlítettük ki a vendégek kétszeri vezetését. SÁRISÁP. Az Esztergomvi­­déki Szénmedencéhez tartozó bányásztelepülés labdarúgó együttesét több régebbi doro­­ki labdarúgó (Lakat, Rátvai, Ilku III.) erősíti. Sárisápon a sajnálatos sérü­lések miatt (Kertai után Kalo­csay ugyancsak erre a listára került) a következő összeállí­tásban állt fel csapatunk: Ba­bés — Völgyi, Glatz, Gabai — Köteles, Szőke — Bacskay, Kármán, Horváth, Molnár, Korpa. Az 1. percben Molnár nagy­szerűen ugrott ki, azonban jó helyzetből fölé lőtt. Aztán a hazaiak vezettek több ellentá­madást. Ráhel azonban kima­gaslóan jól védett, ami akkora nyugalmat kölcsönzött a töb­bieknek, hogy a félidő végére enyhe mezőfölényt is kiharcol­tunk Szünet után a 7. perc­ben Kármán nagyszerű labdá­jával a végig példamutatóan f­üzdő Horváth Tamás megug­rott és megszerezte a vezetést. Ezt követően a hazai közönség buzdításától támogatott bá­­nyászegyütes mindent elköve­tett, hogy legalább kiegyenlít­sen. Erre azonban azért nem kerülhetett sor, mert játéko­saink szinte egymást múlták felül lelkesedésükkel. Az igen értékes két bajnoki pontot te­hát a szó szoros értelmében együttesünk harcolta ki, hi­szen mind a tizenegy játéko­sunkban kivétel nélkül egy­formán dobogott a BEAC szív. Nem volna azonban teljes a kép, ha nem emlékeznénk meg a példás taktikai fegyelemről, és ebben Molnár, Glatz, Völ­gyi, Köteles, Kármán, Korpa és Szőke egyaránt élen járt. Bacskay és Horváth pedig he­lyüket változtatva mindig ve­szélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Gabai mellett a volt NB I-es, gólveszélyes Rátvai nem érvényesült és ez érde­me, azonban nem szabad eny­­nyire magabiztosan támasz­kodnia gyorsaságára. ÓBUDA: A római uralom idején Pannónia székhelyévé fejlődött városrész a tatárjá­rás után kapta mai elnevezé­sét. Mégpedig azért, mert Bu­da várával szemben háttérbe szorult — Óbudává lett. A labdarúgásnak hazánkban való meghonosításakor Óbuda együttese, a III. ker. TTVE (1887-ben alakult) már az I. osztályban küzdött. Az 1924— 25-ös és 1925—26-os bajnoki évben az akkori BEAC együt­tesével ugyancsak a legmaga­sabb osztályban mérkőzött a bajnoki pontokért. Több mint negyven esztendő múltán, ez­úttal az NB II-ben találkozott a két nagymúltú labdarúgó együttes. Eredmény: BEAC—III. ker. TTVE 4:0 (1:0). Gólszerzőnk: Bacskay (2), Kalocsay (2). KISTERENYE. Május 21-én a Zagyva völgyének szénbá­nyászati központjában régi is­merősünkkel, a Kisterenyei Bányász együttesével találko­zunk. Az elmúlt évi bajnok­ságban két alkalommal mér­kőztünk és akkor a négy baj­noki ponton (3:0, 0:2) barátsá­gosan megosztoztunk. ORMOSBÁNYA. Május 28- án pedig a Mező utcában fo­gadjuk az alig 3000 lakosú bányásztelepülés lelkes labda­rúgó csapatát. Bodola Gyula, az egykori válogatott labdarú­gó edzi az együttest, amely a járási bajnokságtól ugyancsak hosszú utat tett meg a rangot jelentő NB IX-ig. Lelkes, jó és „pontos” mér­kőzéseket várunk egyetemi csapatunktól! k. j. A Labdarúgó Főiskolai Bajnokságban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemé az aranyérem Figyelemre méltó, szép si­kert értek el egyetemi labda­rúgóink a kétnapos Főiskolai Bajnokság döntői során: két győzelmükkel megszerezték az aranyérmet. A Műszaki Egyetem, csapa­tával első napon vívott küz­delem során a rendes játékidő gólnélküli döntetlent eredmé­nyezett, a hosszabbításban azonban Horváth Tamás gól­jával sikerült a „továbbjutást” biztosítanunk. Az Állatorvostudományi Egyetem—Pécsi Tudomány­­egyetem találkozó csak 11-es rúgásokat dőlt el az állator­vosiak javára. ám—I­tt—t—Mint Az 1—2. helyért tehát az Állatorvostudományi Egyetem csapatával vívtuk. Ellenfe­lünknek az előző napi lelkes játéka alapján nagy küzde­lemre lehetett számítani és ez be is következett: a vezető gólt Szalmássy révén szerez­ték meg. Sebők dr. egyenlített. Majd Bacskay 11-esével mi ju­tottunk előnyhöz, ezt azonban Veiter egyenlítette ki. A szur­kolók (természetesen az állat­orvosiak) már-már ismét a hosszabításban és az esetle­ges 11-es rúgásokban remény­kedtek. Erre azonban azért nem került sor, mert Gabai gólja a győzelmet és a szép trófea megszerzését is jelen­tette. Az 1967. évi Labdarúgó Főiskolai Bajnokság végered­ménye: 1. Eötvös Loránd Tu­dományegyetem, 2. Állatorvos­tudományi Egyetem, 3. Mű­szaki Egyetem, 4. Pécsi Tudo­mányegyetem. A figyelemre méltó szép si­kerhez őszinte szívből gratu­lálunk a lelkes csapatnak és az élén Molnár József edző­nek! Dióhéjban az év első tájékozódási versenyeiről Petőfi Sándor emlékverseny, IT II. egyéni: 1. Hegedűs And­rás, 3. Papp Péter. Csapat: 1. BEAC I (Hegedűs— Papp), 2. BEAC I (Czöndör— Szarvas G.). SL III. csapat: 3. BEAC (Nokia —Rajka). Ez a verseny a tájékozódási fu­tók évadnyitó versenye volt, Ság­­vári turistaház környékén. Felszabadulási verseny: Pilismarót környéke. A tavalyi versenyhez hasonló BEAC-sike­­rek: megvédtük a váltó vándor­díját és számos egyéni győzelmet, ill. helyezést értünk el. SL III. egyéni: 1. Szakács Ibo­lya, 2. Nokta Ibolya. Csapat: BEAC I (Szakács—Nok­ia). 2. BEAC II (Rajka—Kovács). IF III. egyéni: 3. Biró II Sándor. Csapat: 1. BEAC (Biró II—Ma­kai—Irinyi). IN II. egyéni: 1. Bozán Ágnes. Csapat: 1. BEAC (Bozán—Fe­hér—Puskás). IF II. egyéni: 1. Papp Péter. Csapat: 1. BEAC (Papp—Czön­dör—Kovács). FN I. csapat: 2. BEAC (Turchá­­nyi—Tas—Szakál—Bánhegyi). Férfi váltó: 1. BEAC III (Szarvas Z.—Szarvas G.—Szarvas A.), 2. BEAC IV. (Hegedűs A.—Kovács- Lux). Női váltó: 1. BEAC III (Kovács— Bozán—Bánhegyi), 2. BEAC I (Nokia—Turchányi—Tas). összetett váltó: 1. BEAC III (férfi)—BEAC III (női), 2. BEAC IV (férfi)—BEAC I (női). Tanácsköztársaság emlékverseny: Férfi váltó: 2. BEAC I (Lux— Hegedűs), 3. BEAC II (Bársony— Biró I.). Női váltó: 2. BEAC (Hegedűs Ágnes—Tu­rchányi). Salgótarján környéke: sajnos, rendezési hibák és a rossz térkép befolyásolták az eredményeket. XI. kerületi III. o. egyéni baj­nokság: FF: 2. Fekete Jenő, 3. Kilián Iván. VI: 4. Fehér Éva. SF: 2. Irinyi György, 3. Kovács Gábor. SL: 1. Nokta Ibolya, 2. Szakácsi Ibolya, 3. Rajka Anna. FF: éjszakai: 2. Kilián Iván, 3. Fekete Jenő. IF: éjszakai: 2. Biró­­ Sándor. Kilián György emlékverseny. FF. I. éjszakai egyéni: 3. Hege­dűs András. Csapat: 2. BEAC (Hegedűs—Lux —Biró I—Bársony). FN I. 2. Turchányi Piroska. Csapat: 2. BEAC (Turchányi— Hegedűs). IF. II. csapat: 2. BEAC (Czöndör —Kovács—Szarvas G.). Monor környéke, sík terep. Az éjszakai verseny nehéz és hosszú pályán, de jó térképpel került megrendezésre. Nemzetközi Vasutas Kupa és Csik Judit emlékverseny: FF. I. csapat: 2. BEAC (Bársony —He­g­e­d­üs—F­rie­d­ri­eh). FN. I. egyéni: 2. Hegedűs Ágnes, 3. Turchányi Piroska. Csapat: 1. BEAC I (Hegedűs— Turchányi), 3. BEAC II (Tas—Bán­hegyi). FN­­. egyéni: 1. Bozán Ágnes, 2. Korompay Éva. Csapat: 1. BEAC I (Bozán—Ko­rompay). Benc környéke (Cserhát hegy­­ség). 300 induló, sajnos, rossz idő, de jó verseny. Egyetemi és főiskolai bajnoksá­gok: FF. csapat: 2. ELTE (Friedrich— Imrényi—Lux). FN. egyéni: 1. Monspart Sarolta, 2. Tas Emőke. Csapat: 1. ELTE (Monspart—Tas —Szakál). FN váltó: 1. ELTE I (Monspart— Szakál—Tas), 3. ELTE II (Mind­szen­th­y—Gyém­án­t—Ha­nusz). Gerecse hegység. 8 bajnokságból hármat az ELTE nyert meg. Bp. IF—VI­IT. 6. egyéni bajnok­ság. 1. forduló: IF: 1. Hegedűs András. M­: 1. Bánhegyi Márta, 3. Tur­­chányi Piroska. A második forduló május köze­pén lesz. Zákány Csaba ZÁSZLÓCSERE Kedves jelenet játszó­dott le a BEAC—III. ker. TTVE bajnoki labdarúgó­mérkőzés előtt. A csapa­tokkal együtt „futott ki” két idősebb sportoló: Ker­tész István a BEAC-cal és Győri József a III. ker. TTVE-vel. Ők ketten több mint negyven esz­tendővel ezelőtt játszot­tak egymás ellen és most zászlót cseréltek, hogy az­tán eltegyék azt emlékbe. A két csapat játékosai gyűrűt alkottak körülöt­tük — a megbecsülés gyűrűjét —, hiszen a két sportember ma is tagja egyesületének. Aztán megkezdődött a játék. Ez­úttal az egyetemi csapat bizonyult jobbnak és nagyszerű játékkal meg­lepő arányban győzte le a régi versenytársat. k. SAKK BEFEJEZŐDÖTT a tavaszi sakkbajnokság az OB I-ben és az I-ső osztályú tartalékbaj­nokságban. Ha mérlegre tesz­­szük a BEAC OB I. csapatá­nak tavaszi eredményét, bi­zonyos visszaesést tapasztal­hatunk, mert a múlt évi 5. helyről a 9. helyre estünk vissza. A kezdeti kitűnő rajt után: BEAC—Debreceni Vörös Me­teor 7:5, BEAC—Tipográfia 6:5,5:5, BEAC—OTP 8:4, BEAC —Vasas 6:6. Zuhanyként ért minket a Bp. Petőfi elleni 8:4 arányú, majd az MTK elleni 9:3 arányú vereség. A Bp. Vö­rös Meteor 8:4, majd a Hon­véd elleni 7:5 arányú vereség már a csapat kezdeti formá­jára enged következtetni. A FORM­A V­ÁLTOZÁST a csapat egyes részeinek tanul­mányi vagy egyéb okok miatti kiválása okozta. Hiányzott az egységes szellem és a küzdeni akarás. Sok játszmában, ahol nyerési kilátások voltak, meg­elégedtek a döntetlennel. Né­hol nyert állásból vesztettek a játékosok. A HELYZET AZONBAN NEM AGGASZTÓ. Túl va­gyunk a nagyokkal való talál­kozáson. Szakosztályunk kitű­nő második és harmadik csa­pattal rendelkezik, bizonyíté­kul szolgál mindkét csapat ta­vaszi első helyezése. A sok jó versenyző közül ki kell válasz­tani azt a legjobb 12 játékost, kik az OB I-ben eredménye­sen és győzni akarással viszik tovább a BEAC színeit az őszi fordulóban. A TARTALÉK ÉS A KERÜ­LET csapat első helyezése bi­zonyítéka annak, hogy csak fe­gyelmezett csapatokkal lehet jó eredményeket elérni. A jó csapatszellem megteremtésé­ben példát mutat a kerület csapat intézője, Kálmán Ist­ván, kinek lelkes munkájának eredménye a jó helyezés. Befejeződött az országos fő­iskolai sakkbajnokság. A BEAC-főiskolások szép ered­ményeket értek el. SZÉKELY MIHÁLY mj TTK első helyezett; Lovass Imre mj TTK második helyezett; Surá­­nyi Andor I. TTK hatodik csil­lagot szerzett; Tóth Sándor I. bölcskar erősített; H. Tóth Sándor I. szépségversenyt nyert. A Magyar Sakkéletben közölték a játszmát. NYÁRON, JÚNIUS 4-TŐL kezdődik az országos kupa­verseny. A BEAC a múlt év­ben 3. helyezést ért el. Re­méljük az idén is jó helytál­lással fog küzdeni a kupáért. M. J. Az 1. sz. Épületalkatrész­gyártó vállalat jó fizetési fel­tételekkel nyári munkára egyetemi hallgató fiúkat keres 8—10 forintos órabérért. Je­lentkezni lehet Söptei István­nál a bölcsészkar KISZ-irodá­­ján. Várhatóan e hónap végére megjelenik az Acta Iuvenum. A szerkesztőbizottság felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy előzetesen is fogad el a kiad­ványra megrendeléseket a böl­csészkar KISZ-helyiségében. A tudományos diákkörök e kiadványának részletesebb tá­jékoztatására lapunk követke­ző számában kerül sor. EGYETEMI LAPOK A/ Eötvös Lóránt) Tudomány­­egyetem lapja Felelős­­szerkesztő: Cs. Károly* Mána Terjeszti: az ELTE KISZ és SZB Megjelenik: minden második csütörtökön Szerkesztőség: Bp., v.. Egyetem tér 1—3. Telefon­ 185—207 Felelős kiadó: Csodán? Ferenc Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Bp .­e tíz* tér 3. Szikra Lapnyomda EGYETEMI LAPOK Pií pEp b­lik­k JiJÉ *®W tj'aaY Géza ilias! bölcsészhallgató h­eJlXB­ILJi mm alj »ifi .... mi iirmirfTf**#^ -fiiHSí Kedves Ifjú Barátom! Ne haragudj, hogy a Lapok hasábjain felvetett kérdésed-­ re csak most válaszolunk. Nem érted, hogy miért kell a sport-­ nak egy egész oldalt biztosítani? Engedd meg, hogy a BEAC örvendetes számadataiból in­duljunk ki. Tizenhárom szakosztályban 1120 hallgató sportot, mintegy 2000-re tehető azoknak a száma, akik a különböző tömegsport-rendezvényeken vesznek részt. Emellett 60 párto­ló tagot tart nyilván a közel hetvenesztendős múltra visszate­kintő egyetemi sportegyesület. Úgy véljük, hogy az ilyen ked­vező adatok ismeretében belátod, hogy igen gyakran még az egy oldal sem elegendő a valamennyi hétről hétre megismét­lődő esemény beszámolójára. De nem feledkezhetünk meg a BEAC haladó hagyományairól sem. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk meg például azokról, akik évtizedeken keresztül — a nehézségek ellenére is — az egyetemi sportegyesület tag­,­jai maradtak és ma mint pártoló tagok bíztatják labdarú­góinkat, kézi- vagy kosárlabdásainkat. Sőt, közülük többen az egyesületi munkában is részt vesznek. Nem tagadjuk, az is cé­lunk, hogy az elkövetkezendő évtizedekben még nagyobb le­gyen majd azoknak a pártoló tagoknak, egyesületi vezetőknek a száma, akikről ma még mint aktív sportolókról írhatunk — sajnos, korlátozott terjedelemben. Mások meg a különböző munkahelyeken, iskolákban, hivatalokban vagy kutatóintéze­tekben válhatnak majd olyan nevelőkké, vezetőkké, akik nem tévesztik szem elől azt, hogy a testi nevelés az értelmi, az erkölcsi, a politikai és az esztétikai nevelés számára egyaránt gazdag lehetőséget nyújt. Még többet kellene tehát írnunk az olyan nemes látványokról, amikor egy ember, legyen az élver­senyző vagy huszadrangú sportoló, azért küzd, hogy mindig új­ra meg újra legyőzze önmagát. És e csupán gondolatkeltésre szánt válaszunkat legyen szabad René Maheunak, az UNESCO főigazgatójának legutóbb a francia újságírók díszebédjén el­hangzott zárószavaival befejeznünk: „A sport jelentőségét vitatni — nem XX. századi téma!” Sportbaráti üdvözlettel: Dr. Keresztényi József PÁR HÉT MÉG, NA ÉS JÓ PÁR VIZSGA ÉS KÉT HÓ­NAPRA, AGYÓ ÖREG FALAK (Urbán Tamás felvétele) Vizsgázógépet! Mint ismeretes, ma már földünk mindkét — keleti és nyugati — féltekéjén működ­nek vizsgáztatógépek. Vilá­gos, hogy ilyen vizsgáztató­gépek alkalmazása a magyar felsőoktatásban igen költsé­gesnek bizonyulna. A böl­csészettudományok egzaktsá­ga pl. szörnyen megszaporíta­ná a lyukkártyák számát, nem beszélve a lyukak relatíve magas összegéről, ami miatt sok papír veszendőbe menne. De mi a probléma? A vizsgá­zás? Nem, a vizsgáztatás. Szakembereink szerint épp ezért nem vizsgáztató-, ha­nem vizsgázógépre van szükség. A Bonyhádi Kibernetikai Konzervatórium néhány nett professzora máris megalkotta a vizsgázógépet, amelybe a hallgatók a szezon elején be­táplálhatják ismereteiket, el­látják kellő számú tranzisz­torral és energiaforrással, hogy egy teljes hónapon át üzemben lehessen. A talál­mány lehetővé teszi, hogy 2000 hallgató vizsgakötelezett­ségét egyetlen vizsgázógép vé­gezze el, de ezzel tulajdon­képpen a vizsgáztatás gond­ját csökkenti, amennyiben a vizsgáztatók maximális tár­gyilagossággal értékelhetnek. A kísérletek kezdeti stádiu­mában a vizsgázógép csak ak­kor működött, ha csapok se­gítségével megindította az epekiválasztását és légzését. A tökéletességnek, illetve a te­­kéletlenségnek ezen a fokán megesett, hogy a készülék ka­rosszériájában keringő kóbor­áram rángatni kezdte a vizs­gázógép vállát a túlságosan könnyű, vagyis a túlságosan nehéz kérdéseknél; mi több, az is megtörtént, hogy a vizs­gázógép a bölcsészkar épüle­tének labirintusában eltéved­ve, fülsiketítő veláris spirán­­sok­at hallatva kerángőzismerettanból akart vizsgázni az egyetem fűtőjénél. Ma már elmondhatjuk (ha el akarjuk), hogy a vizsgázó­gép formatervezése kifogásta­lan; a vizsgázógép miben sem különbözik a halandó böl­csészhallgatótól; hihetetlenül pontos szemmértékével képes a vizsgáztató veséjébe látni, illetőleg epe- és gyomorsav­­kiválasztásáról, sőt — dél felé — nyálelválasztásáról fogal­mat alkotni, s feleletét esze­rint, vagyis a vizsgáztató szá­­ja íze szerint formulázni. A vizsgázógépbe be van épít­ve egy, a kasszagéphez hason­ló szerkezet, amely minden vizsga után kiszámolja az át­lagot, azaz információt ad a várható ösztöndíjról. A vizsgázógép ezek szerint egycsapásra megoldja a vizs­gáztatás problémáját. Ezért kérjük a kibernetika szakem­bereit, szentelnének nagyobb figyelmet ennek a szellemet és nem nagy költséggel járó találmánynak. Toronyi Attila

Next