Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-10-19 / 13. szám
UNESCO az Eötvösklubban Elmélyíteni és erősíteni a népek közötti megértést és barátságot a tudomány, a kultúra, nevelés területén és segítségével — ez az UNESCO alapvető célja. Az év elején megalakult bölcsészkari UNESCO-klubot is ez a szándék hívta életre. Megszervezéséhez a magyar UNESCO-központ nyújtott segítséget. Hazánkban csak Szegeden és Pécsett van hasonló egyetemi klub. Egyetemünkön ugyan évekkel ezelőtt működött UNESCO-kör, de csak rövid ideig funkcionált A klub titkára Korompay János IV. éves magyar— francia szakos hallgató maga is UNESCO-gimnáziumban érettségizett, s így jól ismeri az UNESCO tevékenységét. Az egyetemen három területen folyik a munka. Ezek: a levelezés, anyagok cseréje és személyi kapcsolatok kiépítése. Jó kapcsolatot sikerült létesíteni már az olasz, a francia és az osztrák UNESCO-partnerekkel. Most folyik a kapcsolatfelvétel az angol, svéd, finn, lengyel és jugoszláv UNESCO-központtal. A japán és indiai követség pedig rendszeresen küld UNESCO-anyagokat A klubok közti kapcsolatfelvételt a világ összes működő UNESCO-klubjának címét tartalmazó jegyzék könnyíti meg. A kapcsolatfelvételt a tagok közti egyéni levelezés megindulása, dokumentációk, könyvek, filmek cseréje szokta követni. Sor kerülhet személyes találkozásokra, klubok közötti ismerkedésre is. A klub rövid működése alatt már több külföldi csereutazás jött létre. Így a franciaországi Nantes-ben, Strasbourgban jártak magyar fiatalok. Október végén Bolognába utazik egy nagyobb csoport, egy másik pedig jelenleg Salzburgban tartózkodik. S ez csak a kezdet. Fontos szólni a magyar központ mindenre kiterjedő támogatásáról is. Az utazási költségek jelentős hányadát fizetik. A salzburgi fiataloknak most például értékes könyveket küldtek. Hamarosan pedig a magyar kultúra iránt érdeklődő bolognai fiatalokhoz — kérésükre — az Új magyar lexikon és az Értelmező Szótár köteteit juttatják el. A klub programjában szerepel a Bartók-évforduló megünneplése, s a párizsi központtól érkezett filmek vetítése is. (Néhány cím: Európa egyetemei, A világ szűzföldjei.) Az UNESCO jövőre megemlékezik Paál Lászlóról és Eötvös Józsefről. Az ehhez szükséges anyagokat a klub és a kollégisták állítják majd össze. A már működő olasz, angol, francia, német, spanyol szekciók mellett újabb nyelvterületek kapcsolása, elsősorban a szláv is a feladatok között szerepel. Ezért minden bölcsész jelentkezését szívesen látják, még azokét is, akik nem beszélnek nyelvet, de érdeklődnek a klub munkája iránt. Mint Korompay János elmondta, lehetséges, hogy a TTK-n, s a JTK-n is megalakul egy UNESCO-szekció. Mindehhez, sok sikert kívánunk! G. A. Sopianae — anno 1970 Filmszemle az „öt templomú” városban Sopianae római köveit, Quinque ecclesiae, a hajdani „öt templomú” város utcáit járom, a IV. századi festett sírkamrák nyirkát érzem a tenyeremben, Gázi Khasim dzsámijának kivilágított éjszakai aranyszemeibe nézek, kipislogok a Barbakan főpillérei mögül, s máris zászlók, plakátok búcsús tarkasága jelzi: a Dóm téri katedrálistól sok évszázad és néhány lépés a IV. Magyar Játékfilmszemle városai a mai Pécs. ★ Gyorsvonattal érkezem, két forintért csörgő perselyű buszon zötyögök a Széchenyi térre, este van, neonos, vénasszonyok nyarával korzózni hívogató este, itt-ott ismerős arc, aztán: mindenféle papírokat kapok a sajtóirodán, bepillantok a Nádor Szállóba, szemezek a sok pici presszóval, cukrászdával, nézem a könyvesboltok kirakatait, a pécsi „csemegékkel”. (Másnap meg is vásárolom Tüskés Tibor új könyvecskéjét, A pécsi irodalom kis tükrét, hogy elolvassam Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Vasarely, Babits, Kodolányi, Weöres és mások pécsi históriáját.). Szállásomon előveszem a programos borítékot, és megtudom: a filmszemle vendégei láthatják a Bóbita Együttest, a Pécsi Balettot, kirándulhatnak Harkányfürdőre, beathangversenyt hallgathatnak, s minden reggel, még a hivatalos tanácskozások előtt, kis röplapról a végleges vetítési program is „kiderül”. ★ „Csipkebogyót és szarvasagancsot átveszünk” — hirdeti múlt századbéli kapun a még öregebb „rovásírás”. Itt látszólag változatlanul éli hajdani „ferencjóskás” világát a vén kerítésgazda: a szú, ugyanolyan öntudatlanságban, ahogy a tettyei lejtőn a fekete mókus. Kellenek is a csöndesebb utcák, a levelibékazöldtől az avar-fekete zöldig öregedő hegyoldalak. Pécs nagyvárosiasan hangos, modern fele: az uránváros merészen a XX. századba rajzolt, fehér, égbe ágaskodó. ★ A tanácskozások, fogadások, eredményhirdetések „szertartásairól” már minden érdeklődő értesülhetett a napi sajtóból. Elavult-e a pécsi seregszemle mai formájában? Nem a mi feladatunk eldönteni. Ami bizonyos: a délelőttől kivilágos-kivirradatig pergő vetítéseken megjelent a város apraja-nagyja. Ünnep volt, a magyar film ünnepe, külföldi filmek szemléje: a közönség figyelt egyik legkedvesebb művészetére, nézte a „látható ember”-t, vitatkozott, sírt, nevetett. S végül is: minden ilyen találkozó a közönség kedvéért szerveződik, haszna a filmkedvelők országos közösségéé. A magyar verseny filmek: az elmúlt évad legsikeresebb művei. A premierek: új tvfilmek, Mészáros Márta: Szép lányok ne sírjatok, Szabó István: Szerelmesfilm és Makk Károly: Szerelem című új munkája. Néhány érdekesebb bemutatott külföldi film: Csend, Zabriskie point, Egy versenyló haláig, Tájkép csata után, Lopott csókok, Olivier. Többszöri ismétlés ellenére is ember legyen a talpán, aki a rövid rendelkezésérre álló idő alatt mindent meg tud tekinteni. E cikk szerzője se látta például Antonioni „amerikai” alkotását, a japán A homok asszonyát, az Egy versenyló halálát. Hallott azonban a magyar film „válságkorszakáról”, „hullámvölgyéről”, azután megtekintette a Szerelmesfilmet, és örült: szerencsére a teoretikusok ismét korán feltették túlméretezett dioptriájú szemüvegüket. Hibáival is igaz, szép alkotás Szabó István lírai önéletrajzi trilógiájának harmadik része. A Hírlap-presszó Pécs kitűnő ötlete: folyóiratot, újságot olvashat, tv-t nézhet a látogató. (Igaz, Pesten is van tvpresszó: a Parabola, csakhogy akkor zárják, amikor a tv-t ki lehet nyitni.). E cikk írója is itt olvasta a napi sajtót, a fesztivál helyi és országos kritikai visszhangját, s bizony — horribile dictu — nem tud egyetérteni azokkal, akik Ingmar Bergman Csendjéért egyértelműen lelkesednek. Fájdalom, magány, elidegenedés — ilyen töményen és ilyen vontatottan, bizony olykor ellenkező értelemben sokkírozza a nézőt. Helyenkénti ásításai mellé. (Bergman szuggesztív egyéniségét, nagyságát, különösen a későbbi alkotások ismeretében, továbbra is nagyrabecsülve) még bizonyos, a világ alapvető problémáitól iszonyatos távolságban vegetálók iránti dühös szánalom is társul. Andrzej Wajda új filmje erőteljes, hatásos, helyenként ugyan hosszadalmas, de — mert legnagyobb élményének, a Hamu és gyémántproblematikának valamiféle érettebb újraélését jelenti — alapjában nem csalódás. Az Olivier musical-feldolgozása valóban rendkívüli ötlet: mindvégig stílusos, érdekes, persze az egész dickensi világ XIX. századi jellegén ez sem sokat változtat. Szellemes, igen friss, a szó nemes értelmében „bájos” és humánus film Truffaut Lopott csókok című alkotása, egy esetlenségében is vonzó, a felnőttkorba beügyetlenkedő kamaszról. Alapmotívuma: a játék, a főszereplőé és a kameráé, a színeké és a szerelemé. Friss és egészséges, akár a francia „szellem”, a „l’esprit”, könnyed, de nem könnyű. A díjkiosztás idejére már ismét Pesten vagyunk. A többi, szombat délután vetített alkotásról így hát nem tudósíthatjuk olvasóinkat. Node sebaj: rövidesen a mozikban is látható csaknem valamenynyi, s végül is a jó film ünnepi gyülekezet nélkül is ünnepi esemény. Nádor Tamás KULTURÁLIS FIGYELŐ A szovjet kultúra napjai. Bartók-évforduló, budapesti művészeti hetek, pécsi filmfesztivál ,színházi premierek, számos új filmbemutató, kiállítás-dömping s ráadásul napról napra új könyvek a kirakatokban: igazán nem panaszkodhatnak a kultúra befogadói, az örök kíváncsiak. Van itt elég táplálék mindenrendű szellemi éhségre, nagyobb gond: az optimális választás, a látnivalók kedvező szelektálása. Az októberi könyvtájékoztatóban lapozgatva felfigyelünk néhány különösen érdekes ehavi könyv-premierre. Déry Tibor verseskötetét (negyven esztendő után) a Szépirodalmi adja ki „A felhőállatok” címen. Az Európa jelenteti meg Pierre Jean Jouve Szegények erdeje című kötetét Mindannyiunk örömére a (Szépirodalmi Magyar Parnasszus sorozat új köteteként) végre vaskos magyar népdalgyűjtemény jelenik meg. A Magvető új publikációja Kalász Márton gyűjteményes kötete, az Éjféli körmenet. Maróti Lajos, olaszországi élményeinek hatására „jókedvében” írta új, Hippi-akvárium (Szépirodalmi) című kötetét. Lugossy Gyula: A jövevény (Magvető) című második kötete gyorsan követi az elsőt ráadásul 21-én szerzői estje is lesz a Fiatal Művészek Klubjában. Rövid idő alatt ismét „befutott” egy új író. Nem csupán hazai íróavatás James Purdy-é, odahaza sem rég „tört be” az élvonalba. Igaz, az ő nevét már erőteljesen „jegyzi” az amerikai kritika. Az unokaöccs című regényét a Magvető jelenteti meg. Ugyancsak ezen kiadó új szerzője, az irodalmi érdeklődésű hallgatók körében már ismert Vathy Zsuzsa. Első kötetét Fénytörés címen jelenteti meg. A Corvina művészettörténeti sorozatában jelenik meg Mezei Ottó Duchampról írt tanulmánya. Az igen sokoldalú művészről a legutóbb egyetemünkön járt Louis Aragon beszélt el néhány érdekes adalékot. Féja Géza: Lázadó alkonyat című tanulmány-, illetve vallomásgyűjteményét a Szépirodalmi jelenteti meg. Végezetül említsük meg a Kossuth Könyvkiadó néhány praktikus kiadványát: már kapható a „Világ fővárosai” kötet; e hónap újdonsága még az Újságolvasók évkönyve 1971 (többek között a legfontosabb hazai és nemzetközi események összegezésével, kommentálásával), valamint a külpolitikai dokumentumokat rögzítő Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969. N. T. Viszontválasz egyes számban Az Egyetemi Lapok legutóbbi számában „Válasz Studium ügyben” címmel cikk jelent meg, amely Hegedűs Mária Studium Generale című riportjára reflektál. (Egyetemi Lapok 11. szám.) A cikket az ELTE BTK KISZ VB Studium Generale szervező bizottság szignálta. A Válasz szerint: Hegedűs Mária írása egyrészt „tárgyi tévedéseket”, másrészt „elvi botlásokat” tartalmaz; harmadik bicsaklásként pedig — „mivel nem értette meg a Stúdium Generale céljait” — az én szkeptikus tűnődésemet: mi történik a nyári Stúdium táborból régi környezetükbe visszatérő gyerekekkel? — úgy kapcsolja a tanfolyam „egyik vezetőjének” máshol és más ügyben elhangzó kijelentéséhez, mintha a szervező bizottság osztaná borúlátó véleményemet. Én vállalom Hegedűs Mária cikkében elhangzott szavaimat. Ebből a pozícióból szeretnék feltenni — ha már a Válasz megjelent — néhány kérdést. Hogy a gyerekek a táborban nem passzív szereplők voltak, hanem — mint a Válasz írja — tanultak, politizáltak, vitatkoztak, közelebb kerültek a közélethez. Új magatartási formákkal ismerkedtek meg”, ez nem vitás. Ám abban, hogy ez a háromhetes képzés olyan aktivitást adott nekik, amellyel „a társadalmi élet minden területén jobban meg tudják állni helyüket tanulóink, s nemcsak értelmiségi munkakörben, értelmiségi környezetben” — azaz, hogy ez a három hét nemcsak előkészítés, de önmagában értékes „útravaló” volt, abban továbbra is kételkedem. A nyári táborról való véleményem természetesen nem itt kezdődik, vagy végződik, mert akkor nyilván nem mondtam volna a riporternek azt, hogy szívesen vállaltam a tanítást, de ha valaki megkérdezi a véleményemet, hát ezt az oldalát sem hallgathatom el. Az ugyanis, amit a Válasz szerzője „kulturális különbségnek”, „kulturális hátránynak” nevez és amelytől társadalmi fejlődésünk dinamizmusát félti, az a jelenség éppen a közéleti és kulturális aktivitás hiányából fakad. Hogyan képzeli el a Válasz szerzője az ilyesfajta aktivitás megszerzését egy háromhetes tanfolyam eredményeképp, az számomra nem világos még akkor sem, ha a tanfolyam didaktikus és pedagógiai célrendszerét most ideiglenesen úgy hangsúlyozzuk, hogy a pedagógiai kerüljön előtérbe — azaz eltekintünk attól, hogy a Stúdium Generale elsősorban mégiscsak az egyetemre készít elő s ez a feladata felépítésében elég nyilvánvalóan adott: az oktatás ugyanis szakosított. Nem értem érveit akkor sem, ha megengedhetetlenül eltekintünk attól, hogy problémánk nem az egyének, hanem a közeg paszszivitása. Azé a közegé, amelynek „negatív hatását ellensúlyozni” a Válasz szerint is a Studium Generale feladata, de amely nem változik meg, amikor tanulóink a táborból viszszautaznak, jóllehet állandó környezetükben olyan pedagógusok, orvosok, jogászok működnek, akiknek a képzési ideje nem három hét volt. Természetesen a tábor „értelmiségi elitképző jellegéről stb.”, az én négymondatos nyilatkozatomban sehol nem esik szó. Számomra — és nyilván Hegedűs Mária számára is — ez a fogalmazás épp oly meglepő, mintha a Válasznak ezt a mondatát: „Ezek a csoportok (tudniillik a kedvező kulturális helyzetű csoportok — S. K.) egyre inkább zártabbakká válnak s a társadalom, a gazdaság irányítása lassan »családon belül« öröklődik” — valaki úgy interpretálná, hogy egyesek szerint a szocialista társadalom perspektivikusan bürokrata dinasztiákból és manipulált tömegből áll. A Válasz kifogásolja Hegedűs Máriának ezt a mondatát is, hogy „évközben 100—150 tanulóval egyszerre csak egy professzor tud foglalkozni, a nyári kurzus hallgatóit 3—4 fős csoportokban oktatjuk”. Ám ezt a mondatot a cikkben nem Hegedűs Mária mondja, hanem egyik riportalanya, Atkári János. Továbbá helyteleníti a Válasz azt az állítást, hogy a Stúdium Generale „kizárólag” „vidéki kétkezi dolgozók tehetséges gyermekeinek” akart segítséget nyújtani” — holott ezt a mondatot szintén nem az író mondja, hanem Atkári János. Hegedűs Mária cikkében szó sincs kizárólagosságról. Az idézett mondat ugyanis eredeti szövegkörnyezetében ezzel a szóval kezdődik: „Elsősorban”. A Válasz szerint „a cikk abban is téved, hogy a nyári tábor egy különálló oktatási forma”. Aki odafigyel, észreveszi, hogy Hegedűs Mária ilyet sehol nem állít. A cikkben csupán a nyári tábor különleges, intenzív jellegéről beszélt Atkári János. Mindebből a következő kép alakul ki: Hegedűs Mária cikkében két nyilatkozat van, amelyről megoszlanak a vélemények: Atkári Jánosé és az enyém. Én a Válasz intenciói szerint, de — ezzel kezdtem — a valóságban is vállalom ott elhangzott szavaimat. Aki viszont nem vállalja ezt a — cikkem elején említett — tipográfiai és eszmei közelséget, a Studium Generale „egyik vezetője” — Atkári János. A Válasz mégis ezzel a kollektív fogalmazással fejeződik be: „Az ilyen félreértéseket el lehetett volna kerülni, ha Hegedűs Mária jobban odafigyel arra, amit mondunk, vagy legalábbis közlés előtt megmutatja nekünk a cikket.” Függetlenül attól, hogy ez a leckéztető hangnem menyiben segíti elő annak az aktivitásnak kialakulását, amelyre másokat nevelni akarunk — nem lett volna célszerűbb egyes számban megírni ezt a választ? Steiger Kornél 5 AZ EÖTVÖS KLUB HÍREI A ELTE Eötvös Klub felhívja kedves látogatói figyelmét, hogy klubigazolványaikat minél előbb érvényesítsék, illetve váltsák ki. Új igazolványhoz 1 db fénykép is szükséges. Tagsági díj 20,5 Ft. Csoportos igényléseket (évfolyamok, csoportok stb.) soron kívül kielégítünk. Megfelelő számú jelentkező esetében — egy-egy kategóriában legalább 10 fő — műkedvelő művészeti csoportok vezetéséhez szükséges működési engedélyek megszerzése céljából a Népművelési Intézettel közösen tanfolyamot kívánunk indítani. Irodalmi színpad, színjátszó csoport, társasági tánc, klubvezető képesítés megszerzését biztosító tanfolyamokat. Jelentkezés: november 1-ig a Klubban. A tanév során az Eötvös Klubban fiatal költők és prózaírók estjeire, „Kézfogások*” címmel, közéleti fórum összejöveteleire, tanszéki színjátszó csoportok fesztiváljára, különböző szakmai klubok stb. rendezvényeire kerül sor. (Bővebbet: a műsorkalauzban, az alkalmi plakátokon.) Az Eötvös Klubban szeptember közepétől Színházi Közönségszervező Irodát nyitottunk. Kérjük, igényeitekkel keressétek fel az Eötvös Klub Irodáját. Csoportos jegyigénylést biztosítunk. November hónapban, november 10-re (kedd) a Thibault család, november 25-re (szerda) a Luzitán szörny c. darabok előadásaira szervezünk. Az Erkel Színház rendezésében meghirdetett Főiskolai Bérlet október hó végéig kapható. Bérletek ára: 138,—■, 126,—, 113,—, 105,—, 76,—, 34,— forint. ★ Minden szombaton 18—24 óráig az Eötvös Klubban táncos összejövetelt rendezünk. Érdekességek a Klub októberi programjából: 28-án, a TTK fizikus szakcsoport meghívására a Dunakeszi Radnóti Miklós Színpad bemutatja Gyurkó: Az egész élet c. színművét a Hordóban. György Jakab