Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1972 (14. évfolyam, 1-16. szám)

1972-01-24 / 2. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1972. JAN. 24. ÁRA: 60 FILLÉR Egyetemi Tanácsülés NAPIRENDEN AZ ELTE KOLLÉGIUMAI BESZÉLGETÉS BENKŐ LORÁND REKTORHELYETTESSEL Az Egyetemi Tanács legutób­bi ülésén, január 14-én az egyetemi élet egyik legjelentő­sebb színterének, a kollégiu­moknak a helyzetét vizsgálta meg. A beterjesztett anyagról, az ülésen kialakult vitáról és az elfogadott határozati ja­vaslatokról Benkő Loránd ok­tatási rektorhelyettest kérdez­zük. Elsőként tehát azt, mi­­ tette szükségessé, hogy az Egyetemi Tanács tárgyalta e problémakört, milyen célokat szolgál a beterjesztett anyag elkészítése, illetve megvitatá­sa.­­ Diákjaink közel 30 száza­léka (1174 hallgató) lakik kol­légiumban. A kollégisták több mint 40 százaléka (502 hallga­tó) fizikai dolgozó családból származik. (A jelzett 502 hall­gató egyébként az egyetemün­kön tanuló valamennyi fizikai dolgozó családból származó fiatalok 50,4 százaléka.­ Ezek az adatok meggyőzően bizo­nyítják, hogy kollégiumaink életével, az ott folyó munkával, a munka körülményeivel a legfontosabb egyetemi problémák sorában kell foglalkoznunk. Mindezen túl természetesen néhány egészen konkrét fel­adat is szükségessé tette a té­ma megvitatását. Kollégiu­maink fejlődésének képe az elmúlt években számos pozitív vonással gazdagodott. Hozzá kell azonban tennünk, hogy e pozitív vonások dacára kollé­giumaink élete jó néhány prob­lémával terhes. Így például a Budaörsi úti kollégium nagy előrelépést jelentett, hiszen a teljesen leromlott állapotú, rossz beosztású, hiányos fel­­szereltségű Ráday utcai kollé­gium helyett egy szép modern épületet kaptunk. Azonban ép­pen az új „intézmény” tartal­mi és felszereltségi vonatko­zásban egyaránt problémák egész sorát hozta magával. A kollégiumi téma megvita­tásának volt egy olyan oka is, hogy lássuk végre együtt teljes keresztmetszetében három intézményünk, pontosab­ban öt kollégiumunk hely­zetét. (A Budaörsi úti épületben a karoknak megfelelően három kollégium működik.) Hiszen egy ilyen áttekintés, amelyre a korábbiakban még sosem ke­rült sor, nemcsak a jelenlegi problémák megoldásában, ha­nem a jövő perspektíváinak kialakításában is fontos mo­mentum lehet.­­ Melyek azok a témacso­portok, amelyeket az összege­zés áttekint és amelyek köré a vita csoportosult? — Ha a több mint kétórás vita központi témáit akarom felidézni, akkor ismét a Buda­örsi úti kollégium helyzetével kell kezdenem. Bár az új épü­let átadása nagy könnyebbsé­get jelentett vidéki hallgatóink elhelyezésében, a beköltözés után egész sor kérdés merült fel. E kérdések egyik oka az épület beosztásából származik, ugyanis az eredetileg munkás­­szállónak szánt toronyházból jó néhány kollégiumi rendel­tetésű helyiség (könyvtár, ta­nulószobák, szemináriumi he­lyiségek stb.) hiányzik. A má­sik ok viszont maga az épít­mény mint műszaki teljesít­mény. — Egy alkalommal az Egye­temi Lapok is beszámolt a Bu­daörsi úti új épület műszaki állapotáról. Történt-e azóta lé­nyeges változás? — A lassan két éve átadott épület már születése pillanatá­ban számos műszaki hibát rej­tett magában. Jóllehet né­hány egészen nyilvánvaló dol­got a kivitelező garanciálisan kijavított, több, azóta is vita­tott műszaki hiba az eltelt két év alatt csak súlyosodott: töb­bek között továbbra sem működnek megfelelően a liftek, a konyhai gázrezsók a Gázművek szerint robba­násveszélyesek, a kazánok belső részei nem eléggé üzemképesek, a polcok kihullanak a lakószobák falából, stb. A kollégium szép három­ágyas szobáival (ez az egyetlen nagy előnye) elsősorban lakás­ra alkalmas; a kollégiumi élet megteremtése objektív akadá­lyokba ütközik, hiszen a szak­­kollégiumok megszervezésé­hez, a tanuláshoz, a könyvtári munkához, a kulturális és sportfoglalkozáshoz helyisé­gekre, felszerelésre van szük­ség. A kollégiumi férőhelyhiányt, illetve a hiányzó helyiségek problémáját részben megolda­ná, ha egyetemünk megkap­hatná azt a 156 helyet, amelyet pillanatnyilag más főiskolai intézmények hallgatói foglalnak el. Nem is említve, hogy az ide­gen főiskolák hallgatóinak je­lenléte számos igazgatási, ne­velési kérdést is felvet. S ha már itt tartunk, hadd említsük meg, hogy a Bolyai kollégium zsúfoltsága, helyi­séghiánya is olyan jellegű probléma, amely feltétlenül intézkedést kíván. — A kollégiumi élet for­máinak említésével — gondo­lom — kiléptünk az anyagi­­gazdasági-felszerelési gondok, feladatok köréből. — Valóban. A másik alap­vető kérdéscsoport a kollégiu­mi oktató-nevelő munka. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez nem egy különálló te­rület, az előzővel szoros kap­csolatban van, ugyanis a fel­szereltség számos vonatkozás­ban megszabja az erkölcsi-po­­litikai-nevelő munka céljai­nak megvalósítási lehetőségét. Második kérdéskörünket il­letően megállapíthatjuk, hogy kollégiumaink helyesen, a tanulmányi munkát tekin­tették a nevelés központi kérdésének. Az elmúlt év tanulmányi át­lageredményei jónak mondha­tók. Mindegyik kollégiumunk arra törekszik, hogy az egyete­mi tanulmányok kiegészítése­ként, elmélyítéseként szakmai többletet nyújtson. Különt ki kell emelnünk a szépen ala­kuló szakkollégiumi rendszert, amelynek egyenletes fejlődését csak a Budaörsi úti kollé­giumban nem tudtuk kielégí­tően biztosítani a vázolt ob­jektív problémák miatt. Ered­ményesek a különféle nyelv­órák is, amelyek célja a szak­­irodalmi szövegek olvasásához segítséget nyújtani, illetve ál­lami nyelvvizsgára előkészíte­ni. Külön ki kell emelnünk a Bolyai és az Eötvös kollé­gium év eleji kéthetes in­tenzív kurzusát, amelyet a vidékről felkerült, hát­rányos helyzetű elsőéves hallgatók számára szer­veztek az idei tanév kez­detén. ------ Ami e területeken a problé­mákat illeti, továbbra sem tisztázott az egyetemi óra­rend és a szakkollégiumok kapcsolata, ez egyébként a karok és a kollégiumok még ma sem pontosan tisztázott kapcsolatának egyik sarkala­tos pontja. A kollégiumok közösségi életéről elmondhatom, hogy annak alapja nagyrészt to­vábbra is a szobaközösség. A különféle korábbi kísérletek­kel szemben, amelyek másod­lagos szervezeteket igyekeztek létrehozni (épületszárny, fo­lyosó stb. alapján), inkább az olyan ígéretesebb kezdemé­nyezéseket támogatjuk, ame­lyek a közösségi szerveződés alapjának a hasonló tevékeny­séget (tanulás, társadalmi köz­életi tevékenység, kulturális munka stb.) tekintik.­­ A kollégiumi oktató-ne­velő munka bázisa az állami vezetés mellett elsősorban a nevelőtanárok munkája. Mi­lyen problémák adódtak e vo­natkozásban? — Kollégiumainkban általá­ban jó nevelőgárda alakult ki. A nevelőtanárok „státusa” azonban számos vonatkozásban nincs tisztázva, ugyanis több esetben azokból a fiatal okta­tókból lettek kollégiumi neve­lőtanárok, akik lakásproblé­mával küzdöttek. Ugyanakkor a nevelőtanárok bérezése sem megoldott. Nincs tisztázva a szenior és nevelőtanár közti különbség, ezenkívül és első­sorban nincsenek rögzítve a nevelőtanárok jogai és köte­lességei. Valamennyi kérdés megoldásra vár, közülük is mindenekelőtt azt hangsú­lyoznám, hogy a lakásproblémát és a ne­velőtanári funkciót sem­miképpen sem szabad ösz­­szekeverni, megjegyezve persze, hogy a kettő összekapcsolódása nem­egyszer jó eredményt, lelkiis­meretes munkát hozott.­­ Az oktató-nevelő munka pontos célját és az önálló fog­lalkozások jelentős részét ad­ja a közéleti tevékenység, a politikai munka. Milyen e te­kintetben a helyzet? — Elmondhatjuk, hogy a kollégistákban fokozott mér­tékben él a mozgalmi aktívi­(Folytatás a 2. oldalon.) Milánkovics A. Milán: KÜZDELEM 5­2 Az ELTE valamennyi hallgatójához! Építőtábori felhívás VESZPRÉM 1972. július 3—29. Egyetemünk KISZ-bizottsága — a hagyományokhoz híven — idén nyáron is szervez építőtábort, mégpedig a népgazdaság azon területein, ahol leginkább jelentkezik munkaerőhiány, a munkák elvégzésének halaszthatatlan­sága és idényjellege miatt, tehát az építőiparban és a mezőgazdaságban. Új ötéves tervünknek számos olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A terv tartalmazza kórházak, üdülők, iskolák, kultu­rális létesítmények építését. „A lakosság életkörülményei­nek javításában nagy szerepe van a lakásépítésnek, így annak, hogy a TV. ötéves terv időszakában felépüljön négyszázezer új lakás” — állapította meg pártunk X. kongresszusa. Társadalmunk méltán várhatja el tőlünk, ifjú kom­munistáktól, hogy 2 hónapos vakációnk egy részét a ter­melőmunkában töltsük el, hogy szocialista hazánk fej­lődését ezzel elősegítsük. Az ipar vagy a mezőgazdaság területén végzett társadalmi munka manapság legalább olyan fontos, szép és nemes feladat, mint az építőtábori mozgalom beindításakor a Hanság lecsapolása volt, sőt bennünket közvetlenebbül érint, hisz elsősorban magunk­nak, a fiatal nemzedéknek építjük az új létesítményeket. 1972 a IV. ötéves terv második éve. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat a IV. ötéves tervben igen sokrétű és nagy feladatok elvégzését — köztük az 1972-es évre 1081 lakás átadását —, tűzte ki céljául. Ezek meghatározása során, mind a politikai, mind a gazdasá­gi és társadalmi vezetőség abból indult ki, hogy a me­gye beruházási igényeinek kielégítése, ezen belül is első­sorban a tanácsi beruházások — főként a lakásépítések minél teljesebb megvalósítása — nemcsak egyszerűen gazdasági, hanem igen fontos politikai feladat is. Rész­vételünk a mezőgazdaság területén végzendő idényjelle­gű betakarítási munkákban, gazdasági és politikai jelen­tőségét illetően — azt hiszem — nem kíván bővebb ma­gyarázatot. Az 1970-es és 1971-es építőtáborok eredményei alap­ján az ELTE KISZ-bizottsága, immár harmadszor, ismét Veszprémben rendezi meg építőtáborát. A Veszprém me­gyei Állami Építőipari Vállalat, a Veszprémi Állami Gaz­daság és az ELTE állami és párt-, valamint KISZ-veze­­tői között kialakult elvtársi jó kapcsolat biztosítja, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is eredményes mun­kát végezhessünk. Az előzetes tárgyalások alapján mél­tán számíthatunk arra, hogy a veszprémi tábor alkal­mas lesz arra, hogy céljaink megvalósuljanak, a népgaz­daság számára végzett hasznos munkát és a közösségi életben maradandó élményt nyújtva. Az 1971. évi tábort eredményesen zártuk. Ez kizá­rólag hallgatóink odaadó, szorgalmas munkájának kö­szönhető. Tavaly egyetemünk 230 hallgatója vett részt a munkában a két turnus alatt. Néhány adat a karonkénti megoszlás szemléltetésére: a BTK-ról 63 hallgató vett részt, ebből 13 volt fiú és 50 a lány. A JTK-t 77 hall­gató képviselte, 35 lány és 42 fiú. A legaktívabbnak a TTK mutatkozott. Ők 110 embert küldtek, a fiúk és a lányok aránya 47—63 volt. A turnusonkénti megoszlás sajnos nem sikerült az eredeti tervnek megfelelően. A második turnusban ugyanis, ahol különösen a lányok részvételére lett volna nagy szükség — egyetemünket már csak 75 ember képviselte. A táborban 5 nemzet fiataljai vettek részt. Ők is nagyban hozzájárultak az elért eredményekhez és a tá­bor jó hangulatához. Hetenként 3—4 estét­­töltöttek a hallgatóink tábortüzek mellett, előkerültek a gitárok, s­­ öt nyelven énekelték egymás dalait. A spontán össze-­­­jöveteleken kívül a tábor vezetősége szervezett kultúr­­program keretében gondoskodott arról, hogy az egész napi munka után a „dolgozók” kikapcsolódhassanak, így például nagy sikere volt a mindkét turnusban megren­dezett női labdarúgó-bajnokságnak; a hétvégi munka­szüneti napokon szervezett, jól sikerült kirándulások ál­lomáshelyei pedig Alsóörs, Balatonfüred, Tihany és Ba­dacsony voltak. A tábor lakói szabadtéri, komolyzenei hangversenyen vettek részt, máskor pedig meghallgatták az Illés együttes veszprémi vendégszereplését. Célunk, hogy az idei tábor legalább ilyen jól siker­­­rüljön és erre minden lehetőségünk megvan. Sőt, a tá­­g­bori körülmények a tervek szerint a tavalyinál is ked-­­­­vezőbbek lesznek, új létesítmények sora szolgálja majd­­ a kényelmesebb és kulturáltabb elhelyezést. A tábor la­kói — érkezésükkor — vállalati emblémával és „Építő­tábor Veszprém 1972” felirattal díszített trikót kapnak. A munka területén is lesznek átszervezések: a fiúk több­sége a házgyár építésén vesz majd részt, és így a tábo­ron kívül a munkahely is a különböző nemzetek diákjai barátkozásának színtere lesz. A lányok — hasonlóan a tavalyi gyakorlathoz — a Veszprémi Állami Gazdaságnál dolgoznak, levendulát aratnak és barackot szednek. Jó lenne, ha az idén 400 hallgatónk venne részt a tábor munkájában, turnusonként 200—200, megközelítő­leg 80 lány — 120 fiú megoszlásban. A turnusok július 3—15-ig, és július 17—29-ig kerülnek megrendezésre. Ebben az évben új barátokkal bővül a tábor — a szófiai egyetemen keresztül bolgár diákok is bekapcso­lódnak építőtábori munkánkba, így idén nyáron már 140 külföldi egyetemista társaságában tölthetjük el a hasz­nosnak és kellemesnek ígérkező két hetet, Moszkvából, Leningrádból, Berlinből, Krakkóból, Belgrádból utaznak hozzánk a „régiek”. ELTE KISZ-bizottság

Next