Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1973 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1973-02-05 / 2. szám
HALÁLRA GYALOGLÓ ÉLET Szerkesztői széljegyzet az Egyetemi Színpad „Szilaj vagyok, igaz...” című Petőfi-estjéhez Nem hihetjük el, hogy élete diadalút volt, hogy boldogan, a mártír-dicsőség tudatában „ment meghalni”, hogy Szabadszállás az egyetlen csalódás borostyántól és babérkoszorúkból zizegő életében, hogy a mesebeli királykisasszonyt is elnyerte és csodálatos élete még csodálatosabb betetőzése Segesvár; ne higgyünk a milleneumi Magyarországnak, aki ötven évre visszamenőleg és ötven évre előre azzal áltatta magát és altatta el esetleg neszező lelkiismeretét, hogy meghalt ugyan, de úgy ahogy megénekelte; aki beleverte a „hős népvezér” és a „koszorús költő” szobrába s onnan egy tapodtat se engedte kilépni; aki egy évszázadra megmérgezte, összezavarta és meghazudtolta a Petőfi-képet, a Petőfi-sorsot, a magyar költő-sorsot (hatása ma sem halt el teljesen, nem az irodalomtörténészek, hanem az olvasók tudatában s ők vannak többen !); lássuk meg végre mindnyájan, hogy élete folytonos küszködés, harc a hiadorokkal, vahotokkal, hogy legjobb barátai ellene fordultak, mert nehéz elviselni az elvhű embert, a rendíthetetlen tisztaságút, az igazságért-mindig-megsértődők, féltékeny közepesek, goromba és tekintélyüket féltő katonatisztek között, él, s kapja a folytonos megaláztatásokat; hogy környezete a mért-nem-marad-nyugton embert, a túl izgágát, a fölkapaszkodó, mindenbe belebeszélő népfit látja benne, hogy vele száguldani már végül senki se tud, s a kívül maradtak szinte szükségszerű szadizmussal lökik a „dicsőséges halálba”. Ha értő és érző szívvel nézzük életét, szinte deus ex machinaként nyúlnánk bele ebbe a sorstragédiába. De nem lehet. Csak a tanulságot, a keserűt vonhatjuk le, csak tehetetlen dühvel láthatjuk, hogy mindig akadnak, akik lovon menekülnek, mikor az emberi nagyság mellettük kiszolgáltatottan a halálba gyalogol. Halála és sorsa figyelmeztetően visszacseng József Attiláéban és Radnótiéban. Mi, az Egyetemi Színpad fiatal művészei ezt a Petőfisorsot, költősorsot akarjuk felmutatni, keserűen, dühösen, nyílt szívvel és mély szeretettel agitálva az igazi Petőfiért. S egy kicsit felhívni a figyelmet a kortársak örök felelősségére. Egyikünk sem szereplési alkalomnak, önmutogatásnak, önkifejezésnek használja fel ezt az évfordulót. Mindent a költőért teszünk. Csak Petőfi Sándor a fontos. Márai Enikő (Az Egyetemi Színpadon megtartott est első előadására január 31-én került sor lapunk megjelenésével egyidőben. Szerk.) APOSTOL ♦, BOLOND ISTÓK A HELYSÉG KALAPÁCSA A Pető£i-év szellemében a Surányi Ibolya vezette Balassi Bálint szavalókör három tagja nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a nagy magyar költő három terjedelmesebb elbeszélő költeményének előadására. Valachi Mária az Apostolt állította színpadra, természetesen a kellő húzásokkal. Petrozsényi Eszter a Bolond Istókot valósította meg, Székely Anna viszont A helység kalapácsát adta elő szintén a szükséges húzásokkal. A három előadásból elsősorban Valachi Mária IV. éves orosznémet szakos hallgatónk produkcióját kell kiemelnünk, amely a nagyszerű művet oldottan formálta meg, s a húzásokból adódó törésvonalakat jól áthidalta a szerkesztési ötlet Pribojszky Mátyás citeraművész népdalmegszólaltatásai. Hasonlóképpen szép sikert aratott Petrozsényi Eszter II. éves biológia-könyvtár szakos hallgatónk Bolond Istókja, egy fokkal talán halványabb volt Székely Anna II. éves történelem—francia szakos hallgatónk előadása, amelyet azonban betegsége indokolt. Az ő előadását is szépen kikerekítette Pribojszky közreműködése. A citeraművész ezúttal nem drámai, hanem a Helység kalapácsának megfelelően groteszk-humoros népdalokat játszott közjáték képpen. Egyetemi Színpadon január 27-én este megrendezett előadás két művészéről Valachi Máriáról és Petrozsényi Eszterről tudnunk kell még annyit, hogy a selejtezőn túljutva bekerültek és részt vesznek a Magyar Televízió Petőfi Sándor szavalóversenyén. Oczky— PETŐFI MONOGRÁFIA 30000 OLVASÓNAK A Gondolat — azt mondhatnánk — szinte Petőfi születése napjára, január hónap elején jelentette meg egyetemünk két oktatójának Petőfi Sándor című könyvét a Nagy Magyar írók sorozatban. A könyv célja — amely a magas példányszámból és a rendkívül alacsony árból is kiderül — népszerű, mégis szakmailag igényes útmutatót adni klasszikus alkotónk életének és művének áttekintéséhez. Pándi Pál és Pálmai Kálmán kötete lényegében — amint az a kötet végén található ismertetésből kiderül — a Magyar Klasszikusok 1955-ben megjelent Petőfi-kötetének előszavából nőtt ki. A sajátos tematikai felosztás lényegében a munkamegosztásból származik, ugyanis a nagy magyar költő pályafutásának jelentősebb szakaszait mindig életrajzi vázlat (Pálmai Kálmán munkája) előzi meg, amelyet a művek elemzése követ (Pándi Pál munkája). Az elmúlt évtizedek Petőfi-kutatásainak eredményeit figyelembe vevő és felhasználó kötet teljes mértékben megfelel a fent jelzett célnak, ugyanakkor szakmabeliek is haszonnal forgathatják. — b — A FIZIKAI DOLGOZÓK GYERMEKEINEK ELŐKÉSZÍTÉSE HÉT ORSZÁGOS SZERV KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSA Egyetemünkön évek óta folyik a munka a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére, már továbbtanulásukat illetően. A mozgalomnak most jelentős lökést adott, hogy öszszesen hét magyar állami szerv: a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Pedagógusok Szakszervezete, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége közös irányelveket dolgozott ki az előkészítők országos szintű kiterjesztésére, megszervezésére. Az Irányelvek szövege leszögezi, hogy az MSZMP X. kongresszusa határozatának végrehajtása során a fizikai dolgozók gyermekeinek, illetőleg továbbtanulásuk segítésének érdekében szervezett állami és társadalmi akciók tovább fejlődtek. A felvételi előkészítők általában hatékonyan működnek, népszerűségük egyaránt növekszik az iskolák, szülők és a diákok körében. Éppen ezért a felsorolt szervek szükségesnek látják kijelölni a továbbfejlesztés legfőbb irányait. A témapontok elsőként hangsúlyozzák, törekedni kell arra, hogy a fizikai dolgozók minden továbbtanulásra reményt nyújtó és tanulmányi segítségre rászoruló gyermeke részt vegyen az előkészítők valamelyik formájában. Törekedni kell ezenkívül, hogy lehetőség szerint az ország egész területén működjenek előkészítő tanfolyamok, növekedjék számuk az általános iskolában, és bővüljön az oktatott táryak köre a középiskolákban. Ezenkívül szükséges, hogy a mozgalom kiterjedjen a szakmunkásiskolát végzett, érettségizni szándékozó fiatalok tanulmányi segítésére is. Az előkészítő tanfolyamok mennyiségi és minőségi fejlesztésében jelentős szerepet szánnak a megyei tanács vb-k művelődési szakigazgatási szerveinek, valamint a különféle felsőoktatási intézmények munkatársainak- A közös határozat javasolja a téli-tavaszi szünetben szervezett bentlakásos és a nyári tanulmányi táborok hatókörének bővítését. Szükségesnek tartja az összhangot, az állami szervezésű tanfolyamok, illetve a társadalmi akciók között. Fontos gondolat az, amely arra utal, hogy az egyetemi és főiskolai formák lehetőleg folyamatot alkossanak. Ugyanakkor hangsúlyozza még, hogy e formák egyben legyenek a politikai és kulturális nevelőhatás, a személyiségformáló szerep tekintetében is megfelelő színvonalúak. Az Irányelvek második nagyobb része az előkészítő tanfolyamok szervezetei kereteit igyekszik körülhatárolni. Három nagy csoportot különböztet meg: a középiskolára előkészítő tanfolyamokat, a fizikai dolgozók középiskolába felvételt nyert gyermekeinek tartandó tanulmányi táborokat, illetve az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokat. Ezenkívül tárgyalja a levelező előkészítő tanfolyamokat, amelyeket azoknak a fiataloknak a számára szerveznek, akiknek nincsen mód központi tanfolyamot létesíteni (tanyai, kisközségi iskolák, speciális egyetemi felvételi előkészítés). A szervezeti kérdésekkel, foglalkozó anyagrész harmadik pontjában a bentlakásos tanfolyamokról esik szó. Ezekkel kapcsolatban leszögezi, hogy igen fontos a szakmai továbbfejlesztés, a munkában részt vevők együttműködése. Ezenkívül utal arra, hogy a bentlakásos tanfolyamokat leginkább egyetemek, főiskolák, illetve kiemelt középiskolák mellett ajánlatos szervezni. Az anyag utolsó része az előkészítők szervezésének elveivel, legalapvetőbb feladataival foglalkozik- így javasolja a megyékben, illetve a fővárosban is „Felvételi Előkészítő Bizottság” létrehozását. Foglalkozik a felvétel problémájával is, amely már régóta rendezésre váró kérdés. A különféle középiskolák hallgatói „jelentkezési lappal” pályázhatnak az előkészítő tanfolyamokra. A bentlakásos táborokba való jelentkezéseknél szükségesnek tartják, hogy az elbírálás felmérő dolgozatok alapján történjék. Végül is elmondhatjuk, az elmúlt években országos méretűvé szélesedő mozgalom elvi célkitűzéseinek, illetve szervezeti kereteinek meghatározása jelentős lépésnek számít az előkészítők további fejlődésében. Fontossága kitűnik már csak abból is, hogy az ELTE karain működő tanfolyamok problémáinak zömére éppen az irányelvek pontos meghatározásai, célkitűzései adnak orvoslást. Méltán reméljük tehát, hogy a következő években a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére tett erőfeszítések az eddiginél jóval nagyobb eredményeket mutatnak majd fel. B. Sz. KISZ-FELADATOK AZ OKTATÓ-NEVELŐ MUNKA TERÜLETÉN (AZ ELTE KISZ-BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATÁBÓL) Az MSZMP KB 1972. június 14—15-i ülésén előterjesztést vitatott meg, majd pedig határozatot hozott az állami oktatás fejlesztéséről. A KISZ KB 1972. augusztus 25-i ülésén a határozat nyomán és szellemében ugyancsak napirendre tűzte e bonyolult kérdéskört és megjelölte azokat a feladatokat, amelyek a párthatározat során az ifjúsági szövetségre hárulnak. Az ELTE PVB 1972. októberében egyetemünk konkrét teendőit jelölte meg e területen. Az oktató-nevelő munka kérdéskörébe vágó feladatokról az ELTE KISZ-bizottsága is határozatot hozott a múlt év végén, amelyből ezúttal a legfontosabb gondolatokat idézzük. A határozat „az általános célkitűzések teljesebb megvalósítását” illetően mindenekelőtt hangsúlyozza a KISZ-nek az ideológiai tanszékek oktatóival való közreműködését. Az ELTE KISZ-bizottság, az egyetemi KISZ-szervezet alapvető feladatának tartja az első évesek „bevezetését” az egyetemi életbe, valamint a szakmódszertani kérdések széles körű megvitatását. A határozat második pontja: „Az egyetemi oktató-nevelő munka társadalmi bázisának kiszélesítése’’ először a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésével foglalkozik. A mozgalom ezt az egyetemi KISZ-szervezet kiemelkedő fontosságú teendőjeként tárgyalja. Szükséges, hogy az előkészítő tanfolyamok szervezeti kereteit megszilárdítsuk és az igényes szakmai munka szellemi és technikai feltételeit biztosítsuk. A határozat második pontja foglalkozik még az egyetem és a különféle megyék között létrejött szakmai jellegű szerződésekről, illetve a KISZ ezzel kapcsolatos teendőiről, valamint megjelöli a kollégiumokkal kapcsolatos célkitűzéseket is. Egyetemünk hallgatóinak évről évre jelentősebb százaléka él a kollégiumokban. Az utóbbi esztendőkben alkotó kezdeményezéseik születtek a szakkolégiummá való átalakításra. E folyamat során lehetőség nyílik arra, hogy az eddig főként szállásként használt diákotthonok a szakmai munka, az oktató-nevelő tevékenység műhelyeivé váljanak. A határozat harmadik része először a hallgatói képviselet témájával foglalkozik. Utal arra, hogy bár az elmúlt években a hallgatók helyet és szerepet kaptak az egyetem csaknem minden fontosabb testületében, az oktató-nevelő munkát közvetlenül irányító bizottságok tanácskozásain, mindenekelőtt a tanszéki értekezleteken azonban a hallgatók még nem minden esetben vesznek részt, illetve az oktatókkal való együttműködés csak formális. Szükséges, hogy a kari KISZ- bizottságok a hallgatói képviselők határozott irányításával, a beszámolási kötelezettség betartásával biztosítsák a szabályzatok adta lehetőségek, jogok kihasználását és a képviselők figyelmét felhívják arra, hogy a tanszéki, tanszékcsoporti, kari és egyetemi szintű értekezleteken vegyenek részt és aktívan közreműködjenek az egyetem elvi irányító és szervező munkájában. A TDK-mozgalomról szólva a határozat leszögezi, hogy a diákköri mozgalom — különösen az országos konferenciákon — látványos sikereket ért el az ELTE-n is.. A TDK-mozgalom ennek ellenére még mindig nem kapja meg azt a KISZ- szervezeten belül, illetve azt az anyagi támogatást az állami vezetés részéről, ami szakmaipolitikai jelentőségénél fogva megilletné. Szükséges, hogy a TDK-munka még nagyobb hangsúlyt kapjon a KISZ- szervezet célkitűzéseinek körén belül. A határozat kitér arra is, hogy a KISZ-szervezet bekapcsolódását az oktató-nevelő munka feladataiba nagy mértékben segítené, ha az eddiginél lényegesen több lehetőséget juttatnának a karok fiatal oktatóinak, hiszen az oktatói karnak éppen az a része talán a legalkalmasabb — nyilvánvaló okoknál fogva — arra, hogy a közvetítő szerepet játszsza az oktató-nevelő munkáért felelős állami szervek és az ifjúsági szervezet között. Az egyetemi vezetésnek évek óta nehéz problémája az oktató-nevelő munka anyagi feltételeinek, korszerű technikai bázisának megteremtése. Az ELTE KISZ-bizottság fontosnak tartja, hogy a KISZ-tagok fokozott mértékben járuljanak hozzá a technikai színvonal emelésére, az eszköztár bővítésére irányuló erőfeszítésekhez, méghozzá az egyetem számára leginkább hasznos módon, társadalmi munka formájában. Az elmúlt év decemberében született határozat természetesen csak a célkitűzések általános megfogalmazására vállalkozott. A munka következő fázisát a kari bizottságok konkrét program-tervezeteinek elkészítése követi, amelyekben messzemenően tekintettel lesznek a helyi sajátosságokra. — bier — Csak a nyomda ördöge nem kapta el az A—2-t Az olvasó hiszi is, nem is, hogy ilyen ellenség is létezik, mint a „nyomda ördöge". Aki viszont írással, újságírással foglalkozik, az jól tudja, hogy Őfelsége az első számú közellenség. Mindig ott imposztorkodik, ahol nem kéne, oda mázol valamit, ahová nem lehet, s olyat, hogy az eredeti értelmet megváltoztatja, és valamilyen más értelmet ad a szavaknak. Mert ugyebár, ha azt produkálná, hogy... brzddtgg! — senki sem hinné el. De mint ahogy a múlt heti számunkban a Saalburg szakszervezeti üdülés helyett Salzburgot varázsolt, az esetleg hihető, de az már kevésbé, hogy oda potom 1400 forintért utazhatunk. Így lett a Magyar állam- és jogtörténeti tanszék helyett magyar állam- és jogtudományi tanszék. Fekete krónikánk itt még nem ér véget. „Egyetemünk jelvényei: a pedumok" című írásban a második hasáb végén értelemzavaró sorhiba csúszott. A helyes szöveg: ... „a királyi biztost, ha az egész egyetemet érdeklő ügyekben jelenik meg, az egyetem rektora a jogarokkal, egyes karokat illető kiküldetéseknél azonban csak az illető kar dékánja a karbeli jogarral fogadják." „Tudunk arról, hogy első alkalommal, az egyetem megnyitásakor, 1635. november 13-án ...” Reméljük, hogy most már nemcsak a szerkesztőség, hanem a nyomda dolgozói is túljutottak a járványon, és közös erővel űzhetik el az erőtőlegészségtől duzzadó ádáz nyomdai ördögöt. Az Egyetemi Lapok szerkesztősége Salvador Bueno Pécsett Január 30-án egynapos „tanulmányokban gazdag” pécsi kirándulással búcsúztatta Székely György, a BTK dékánja Salvador Bueno kubai vendégprofesszort, aki négyhónapos magyarországi tartózkodás után a napokban hagyja el hazánkat. A történelmi és irodalmi területeken tevékenykedő jeles kubai tudós érdeklődésében jelentős helyet foglalnak el a „magyar témák”. Irányításával Petőfi-antológiát készítettek elő Kubában. Ezenkívül tanulmányt írt Petőfi és a nagy kubai költő, Marti, szerepének-művészetének rokonságáról. Sőt, éppen a magyarországi benyomások hatására született meg egy könyv terve is, amelyben a magyar és latin-amerikai kapcsolatokat dolgozza majd fel Salvador Bueno. A pécsi kirándulás lényegében szintén a magyar tanulmányok egyik fontos állomása volt: ismerkedés egy vidéki kulturális központ irodalmi-történelmi-művészeti világával, illetve ezeken a területeken folyó munkálatokkal és a munkálatok módszereivel. —rd