Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1973 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1973-02-05 / 2. szám

HALÁLRA GYALOGLÓ ÉLET Szerkesztői széljegyzet az Egyetemi Színpad „Szilaj vagyok, igaz...” című Petőfi-estjéhez Nem hihetjük el, hogy élete diadalút volt, hogy boldo­gan, a mártír-dicsőség tudatában „ment meghalni”, hogy Szabadszállás az egyetlen csalódás borostyántól és ba­bérkoszorúkból zizegő életében, hogy a mesebeli király­kisasszonyt is elnyerte és csodálatos élete még csodála­tosabb betetőzése Segesvár; ne higgyünk a milleneumi Magyarországnak, aki öt­ven évre visszamenőleg és ötven évre előre azzal áltat­ta magát és altatta­­ el esetleg neszező lelkiismeretét, hogy meghalt ugyan, de úgy ahogy megénekelte; aki be­leverte a „hős népvezér” és a „koszorús költő” szob­rába s onnan egy tapodtat se engedte kilépni; aki egy évszázadra megmérgezte, összezavarta és meghazudtolta a Petőfi-képet, a Petőfi-sorsot, a magyar költő-sorsot (hatása ma sem halt el teljesen, nem az irodalomtör­ténészek, hanem az olvasók tudatában s ők vannak töb­ben !); lássuk meg végre mindnyájan, hogy élete folytonos küszködés, harc a hiadorokkal, vahotokkal, hogy leg­jobb barátai ellene fordultak, mert nehéz elviselni az elvhű embert, a rendíthetetlen tisztaságút, az igazságért-mindig-megsértődők, féltékeny közepe­sek, goromba és tekintélyüket féltő katonatisztek között, él, s kapja a folytonos megaláztatásokat; hogy környezete a mért-nem-marad-nyugton embert, a túl izgágát, a fölkapaszkodó, mindenbe belebeszélő népfit látja benne, hogy vele száguldani már végül sen­ki se tud, s a kívül maradtak szinte szükségszerű sza­­dizmussal lökik a „dicsőséges halálba”. Ha értő és érző szívvel nézzük életét, szinte deus ex machinaként nyúlnánk bele ebbe a sors­tragédiába. De nem lehet. Csak a tanulságot, a keserűt vonhatjuk le, csak tehetetlen düh­vel láthatjuk, hogy mindig akadnak, akik lovon menekülnek, mikor az emberi nagyság mel­lettük kiszolgáltatottan a halálba gyalogol. Halála és sorsa figyelmeztetően visszacseng József Attiláéban és Radnótiéban. Mi, az Egyetemi Színpad fiatal művészei ezt a Petőfi­­sorsot, költősorsot akarjuk felmutatni, keserűen, dühö­sen, nyílt szívvel és mély szeretettel agitálva az igazi­ Petőfiért. S egy kicsit felhívni a figyelmet a kortársak örök felelősségére. Egyikünk sem szereplési alkalomnak, önmutogatásnak, önkifejezésnek használja fel ezt­ az évfordulót. Mindent a költőért teszünk. Csak Petőfi Sándor a fontos. Márai Enikő (Az Egyetemi Színpadon megtartott est első előadására január 31-én került sor lapunk megjelenésével egyidő­­ben. Szerk.) APOSTOL ♦, BOLOND ISTÓK A HELYSÉG KALAPÁCSA A Pető£i-év szellemében a Surányi Ibolya vezette Ba­lassi Bálint szavalókör három tagja nem kisebb feladat­ra vállalkoz­ott, mint a nagy magyar költő három terje­delmesebb elbeszélő költeményének előadására. Valachi Mária az Apostolt állította színpadra, természetesen a kellő húzásokkal. Petrozsényi Eszter a Bolond Istókot valósította meg, Székely Anna viszont A helység kala­pácsát adta elő szintén a szükséges húzásokkal. A há­rom előadásból elsősorban Valachi Mária IV. éves orosz­német szakos hallgatónk produkcióját kell kiemelnünk, amely a nagyszerű művet oldottan formálta meg, s a húzásokból adódó törésvonalakat jól áthidalta a szer­kesztési ötlet Pribojszky Mátyás citeraművész népdal­megszólaltatásai. Hasonlóképpen szép sikert aratott Pet­rozsényi Eszter II. éves biológia-könyvtár szakos hall­gatónk Bolond Istókja, egy fokkal talán halványabb volt Székely Anna II. éves történelem—francia szakos hall­gatónk előadása, amelyet azonban betegsége indo­kolt. Az ő előadását is szépen kikerekítette Pribojszky közreműködése. A citeraművész ezúttal nem drámai, ha­nem a Helység kalapácsának megfelelően groteszk-hu­moros népdalokat játszott közjáték képpen. Egyetemi Színpadon január 27-én este megrendezett előadás két művészéről Valachi Máriáról és Petrozsényi Eszterről tudnunk kell még annyit, hogy a selejtezőn túljutva be­kerültek és részt vesznek a Magyar Televízió Petőfi Sándor szavalóversenyén. Oczky— PETŐFI MONOGRÁFIA 30000 OLVASÓNAK A Gondolat — azt mondhatnánk — szinte Petőfi szü­letése napjára, január hónap elején jelentette meg egye­temünk két oktatójának Petőfi Sándor című könyvét a Nagy Magyar írók sorozatban. A könyv célja — amely a magas példányszámból és a rendkívül alacsony árból is­­ kiderül — népszerű, mégis szakmailag igényes útmu­­­­tatót adni klasszikus alkotónk életének és művének áttekintéséhez. Pándi Pál és Pálmai Kálmán kötete lényegében — amint az a kötet végén található ismertetésből kiderül — a Magyar Klasszikusok 1955-ben megjelent Petőfi-kö­­tetének előszavából nőtt ki. A sajátos tematikai fel­osztás lényegében a munkamegosztásból származik, ugyanis a nagy magyar költő pályafutásának jelentősebb szakaszait mindig életrajzi vázlat (Pálmai Kálmán mun­kája) előzi meg, amelyet a művek elemzése követ (Pán­di Pál munkája). Az elmúlt évtizedek Petőfi-kutatásai­­nak eredményeit figyelembe vevő és felhasználó kö­tet teljes mértékben megfelel a fent jelzett célnak, ugyan­akkor szakmabeliek is haszonnal forgathatják. — b — A FIZIKAI DOLGOZÓK GYERMEKEINEK ELŐKÉSZÍTÉSE HÉT ORSZÁGOS SZERV KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSA Egyetemünkön évek óta fo­lyik a munka a fizikai dolgo­zók gyermekeinek segítésére, már továbbtanulásukat ille­tően. A mozgalomnak most je­lentős lökést adott, hogy ösz­­szesen hét magyar állami szerv: a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala, a Művelődés­­ügyi Minisztérium, az Orszá­gos Ifjúságpolitikai és Oktatá­si Tanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Peda­gógusok Szakszervezete, vala­mint a Magyar Úttörők Szö­vetsége közös irányelveket dol­gozott ki az előkészítők or­szágos szintű kiterjesztésére, megszervezésére. Az Irányelvek szövege le­szögezi, hogy az MSZMP X. kongresszusa határozatának végrehajtása során a fizikai dolgozók gyermekeinek, ille­tőleg továbbtanulásuk segíté­sének érdekében szervezett ál­lami és társadalmi akciók to­vább fejlődtek. A felvételi előkészítők általában hatéko­nyan működnek, népszerűsé­gük egyaránt növekszik az is­kolák, szülők és a diákok kö­rében. Éppen ezért a felso­rolt szervek szükségesnek lát­ják kijelölni a továbbfejlesz­tés legfőbb irányait. A témapontok elsőként hangsúlyozzák, törekedni kell arra, hogy a fizikai dolgozók minden továbbtanulásra re­ményt nyújtó és tanulmányi segítségre rászoruló gyermeke részt vegyen az előkészítők va­lamelyik formájában. Töre­kedni kell ezenkívül, hogy le­hetőség szerint az ország egész területén működjenek előkészítő tanfolyamok, növe­kedjék számuk az általános isk­olában, és bővüljön az ok­tatott tá­ryak köre a középis­kolákban. Ezenkívül szüksé­ges, hogy a mozgalom kiterjed­jen a szakmunkásiskolát vég­zett, érettségizni szándékozó fiatalok tanulmányi segítésé­re is.­­ Az előkészítő tanfolyamok mennyiségi és minőségi fej­lesztésében jelentős szerepet szánnak a megyei tanács vb-k művelődési szakigazgatási szerveinek, valamint a külön­féle felsőoktatási intézmények munkatársainak- A közös ha­tározat javasolja a téli-tava­szi szünetben szervezett bent­lakásos és a nyári tanulmányi táborok hatókörének bővíté­sét. Szükségesnek tartja az összhangot, az állami szerve­zésű tanfolyamok, illetve a tár­sadalmi akciók között. Fontos gondolat az, amely arra utal, hogy az egyetemi és főiskolai formák lehetőleg folyamatot alkossanak. Ugyanakkor hang­súlyozza még, hogy e formák egyben legyenek a politikai és kulturális nevelőhatás, a sze­mélyiségformáló szerep tekin­tetében is megfelelő színvona­lúak. Az Irányelvek második na­gyobb része az előkészítő tan­folyamok szervezetei ke­reteit igyekszik körülhatárol­ni. Három nagy csoportot kü­lönböztet meg: a középiskolá­ra előkészítő tanfolyamokat, a fizikai dolgozók középiskolába felvételt nyert gyermekeinek tartandó tanulmányi táboro­kat, illetve az egyetemi-főis­kolai felvételi vizsgára előké­szítő tanfolyamokat. Ezenkí­vül tárgyalja a levelező elő­készítő tanfolyamokat, amelye­ket azoknak a fiataloknak a számára szerveznek, akiknek nincsen mód központi tanfo­lyamot létesíteni (tanyai, kis­községi iskolák, speciális egye­temi felvételi előkészítés). A szervezeti kérdésekkel, foglal­kozó anyagrész harmadik pontjában a bentlakásos tan­folyamokról esik szó. Ezekkel kapcsolatban leszögezi, hogy igen fontos a szakmai tovább­fejlesztés, a munkában részt vevők együttműködése. Ezenkí­vül utal arra, hogy a bentla­kásos tanfolyamokat legin­kább egyetemek, főiskolák, il­letve kiemelt középiskolák mellett ajánlatos szervezni. Az anyag utolsó része az előkészítők szervezésének el­veivel, legalapvetőbb felada­taival foglalkozik- így java­solja a megyékben, illetve a fővárosban is „Felvételi Elő­készítő Bizottság” létrehozá­sát. Foglalkozik a felvétel problémájával is, amely már régóta rendezésre váró kér­dés. A különféle középiskolák hallgatói „jelentkezési lappal” pályázhatnak az előkészítő tanfolyamokra. A bentlakásos táborokba való jelentkezések­nél szükségesnek tartják, hogy az elbírálás felmérő dolgoza­tok alapján történjék. Végül is elmondhatjuk, az elmúlt években országos mé­retűvé szélesedő mozgalom el­vi célkitűzéseinek, illetve szervezeti kereteinek meghatá­rozása jelentős lépésnek szá­mít az előkészítők további fejlődésében. Fontossága ki­tűnik már csak abból is, hogy az ELTE karain működő tan­folyamok problémáinak zömé­re éppen az irányelvek pontos meghatározásai, célkitűzései adnak orvoslást. Méltán remél­jük tehát, hogy a következő években a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére tett erőfeszítések az eddiginél jó­val nagyobb eredményeket mutatnak majd fel. B. Sz. KISZ-FELADATOK AZ OKTATÓ-NEVELŐ MUNKA TERÜLETÉN (AZ ELTE KISZ-BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATÁBÓL) Az MSZMP KB 1972. június 14—15-i ülésén elő­terjesztést vitatott meg, majd pedig határozatot ho­zott az állami oktatás fejlesztéséről. A KISZ KB 1972. augusztus 25-i ülésén a határozat nyomán és szellemé­ben ugyancsak napirendre tűz­te e bonyolult kérdéskört és megjelölte azokat a feladato­kat, amelyek a párthatározat során az ifjúsági szövetségre hárulnak. Az ELTE PVB 1972. októberében egyetemünk konk­rét teendőit jelölte meg e terü­leten. Az oktató-nevelő mun­ka kérdéskörébe vágó felada­tokról az ELTE KISZ-bizottsá­­ga is határozatot hozott a múlt év végén, amelyből ezúttal a legfontosabb gondolatokat idézzük. A határozat „az általános célkitűzések teljesebb megva­lósítását” illetően mindenek­előtt hangsúlyozza a KISZ-nek az ideológiai tanszékek oktatói­val való közreműködését. Az ELTE KISZ-bizottság, az egye­temi KISZ-szervezet alapvető feladatának tartja az első éve­sek „bevezetését” az egyetemi életbe, valamint a szakmód­szertani kérdések széles körű megvitatását. A határozat második pontja: „Az egyetemi oktató-nevelő munka társadalmi bázisának kiszélesítése’’ először a fizikai dolgozók gyermekeinek segíté­sével foglalkozik. A mozgalom ezt az egyetemi KISZ-szerve­­zet kiemelkedő fontosságú teendőjeként tárgyalja. Szük­séges, hogy az előkészítő tan­folyamok szervezeti kereteit megszilárdítsuk és az igényes szakmai munka szellemi és technikai feltételeit biztosít­suk. A határozat második pontja foglalkozik még az egyetem és a különféle megyék között lét­rejött szakmai jellegű szerző­désekről, illetve a KISZ ezzel kapcsolatos teendőiről, vala­mint megjelöli a kollégiumok­kal kapcsolatos célkitűzéseket is. Egyetemünk hallgatóinak évről évre jelentősebb száza­léka él a kollégiumokban. Az utóbbi esztendőkben alkotó kezdeményezéseik születtek a szakkolégiummá való átalakí­tásra. E folyamat során lehe­tőség nyílik arra, hogy az ed­dig főként szállásként használt diákotthonok a szakmai mun­ka, az oktató-nevelő tevékeny­ség műhelyeivé váljanak. A határozat harmadik része először a hallgatói képviselet témájával foglalkozik. Utal ar­ra, hogy bár az elmúlt években a hallgatók helyet és szerepet kaptak az egyetem csaknem minden fontosabb testületében, az oktató-nevelő munkát köz­vetlenül irányító bizottságok tanácskozásain, mindenekelőtt a tanszéki értekezleteken azon­ban a hallgatók még nem min­den esetben vesznek részt, il­letve az oktatókkal való együttműködés csak formális. Szükséges, hogy a kari KISZ- bizottságok a hallgatói képvi­selők határozott irányításával, a beszámolási kötelezettség be­tartásával biztosítsák a sza­bályzatok adta lehetőségek, jogok kihasználását és a kép­viselők figyelmét felhívják ar­ra, hogy a tanszéki, tanszék­csoporti, kari és egyetemi szin­tű értekezleteken vegyenek részt és aktívan közreműköd­jenek az egyetem elvi irányító és szervező munkájában. A TDK-mozgalomról szólva a határozat leszögezi, hogy a diákköri mozgalom — különö­sen az országos konferenciákon — látványos sikereket ért el az ELTE-n is.. A TDK-mozgalom ennek ellenére még mindig nem kapja meg azt a KISZ- szervezeten belül, i­lletve azt az anyagi támogatást az állami vezetés részéről, ami szakmai­politikai jelentőségénél fogva megilletné. Szükséges, hogy a TDK-munka még nagyobb hangsúlyt kapjon a KISZ- szervezet célkitűzéseinek körén belül. A határozat kitér arra is, hogy a KISZ-szervezet bekap­csolódását az oktató-nevelő munka feladataiba nagy mér­tékben segítené, ha az eddigi­nél lényegesen több lehetőséget juttatnának a karok fiatal ok­tatóinak, hiszen az oktatói karnak éppen az a része talán a legalkalmasabb — nyilván­való okoknál fogva — arra, hogy a közvetítő szerepet játsz­­sza az oktató-nevelő munkáért felelős állami szervek és az if­júsági szervezet között. Az egyetemi vezetésnek évek óta nehéz problémája az okta­tó-nevelő munka anyagi felté­teleinek, korszerű technikai bázisának megteremtése. Az ELTE KISZ-bizottság fontos­nak tartja, hogy a KISZ-tagok fokozott mértékben járuljanak hozzá a technikai színvonal emelésére, az eszköztár bővíté­sére irányuló erőfeszítésekhez, méghozzá az egyetem számára leginkább hasznos módon, tár­sadalmi munka formájában. Az elmúlt év decemberében született határozat természete­sen csak a célkitűzések általá­nos megfogalmazására vállal­kozott. A munka következő fá­zisát a kari bizottságok konk­rét program-tervezeteinek el­készítése követi,­­ amelyekben messzemenően tekintettel lesz­nek a helyi sajátosságokra. — bier — Csak a nyomda ördöge nem kapta el az A—2-t Az olvasó hiszi is, nem is, hogy ilyen ellenség is létezik, mint a „nyomda ördöge". Aki viszont írással, újságírással foglalkozik, az jól tudja, hogy Őfelsége az első számú közel­lenség. Mindig ott imposztor­­kodik, ahol nem kéne, oda má­zol valamit, ahová nem lehet, s olyat, hogy az eredeti értel­met megváltoztatja, és valami­lyen más értelmet ad a szavak­nak. Mert ugyebár, ha azt pro­dukálná, hogy... brzddtgg! — senki sem hinné el. De mint ahogy a múlt heti számunkban a Saalburg szakszervezeti üdü­lés helyett Salzburgot vará­zsolt, az esetleg hihető, de az már kevésbé, hogy oda potom 1400 forintért utazha­tunk. Így lett a Magyar állam- és jogtörténeti tanszék helyett magyar állam- és jogtudomá­nyi tanszék. Fekete krónikánk itt még nem ér véget. „Egyetemünk jelvényei: a pedumok" című írásban a második hasáb vé­gén értelemzavaró sorhiba csúszott. A helyes szöveg: ... „a királyi biztost, ha az egész egyetemet érdeklő ügyekben jelenik meg, az egyetem rektora a jogarokkal, egyes karokat illető kikülde­téseknél azonban csak az ille­tő kar dékánja a karbeli jogarr­­al fogadják." „Tudunk arról, hogy első alkalommal, az egye­tem megnyitásakor, 1635. no­vember 13-án ...” Reméljük, hogy most már nemcsak a szerkesztőség, ha­nem a nyomda dolgozói is túl­jutottak a járványon, és közös erővel űzhetik el az erőtől­­egészségtől duzzadó ádáz nyomdai ördögöt. Az Egyetemi Lapok szerkesztősége Salvador Bueno Pécsett Január 30-án egynapos „tanulmányokban gazdag” pé­csi kirándulással búcsúztatta Székely György, a BTK dé­kánja Salvador Bueno kubai vendégprofesszort, aki négyhónapos magyarországi tartózkodás után a napok­ban hagyja el hazánkat. A történelmi és irodalmi terü­leteken tevékenykedő jeles kubai tudós érdeklődésében jelentős helyet foglalnak el a „magyar témák”. Irányítá­sával Petőfi-antológiát készítettek elő Kubában. Ezen­kívül tanulmányt írt Petőfi és a nagy kubai költő, Marti, szerepének-művészetének rokonságáról. Sőt, éppen a magyarországi benyomások hatására született meg egy könyv terve is, amelyben a magyar és latin-amerikai kapcsolatokat dolgozza majd fel Salvador Bueno. A pécsi kirándulás lényegében szintén a magyar tanulmányok egyik fontos állomása volt: ismerkedés egy vidéki kultu­rális központ irodalmi-történelmi-művészeti világával, illetve ezeken a területeken folyó munkálatokkal és a munkálatok módszereivel. —rd

Next