Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)
1875-05-04 / 30. szám
A pápa — fiatal korában maga is sz. kőmives — legkörmönfontabb s legczifrább átkozásait épen a sz. kőmivességre lövöldözi. A protestánsok s más eretnekek persze mibe sem veszik a szegény öreg átkait, de ama száz meg szászezerei a kőmiveseknek, kik egyszersmind jó igaz hittt katholikusok, nagyon meg vannak zavarva lelkiismeretökben. Ezen lelki tépelődés okozta forrongás egyes országokban más-más tünetet hányt fel a felszinre. Némethonról és a Svájczról nem is szólva, az olasz főnivesek avval válaszolnak a pápa átkaira, hogy ott Rómában, épen az orra alatt, pompás templomot emeltek a szövetség számára. Braziliában egy püspök, a Vatican parancsára, felfüggeszt és excommunicalt egy papot, amiért, hogy az a kőmivességből kilépni vonakodik. Erre a miniszterelnök, ki egyszersmind nagymestere az ottani páholynak, Bismark módjára perbe fogja a püspököt. — Más dél-amerikai államokban újólag kiutasítják az eddig mindenható jezsuitákat. Buenos Airesben a fölzudult nép épen kiperzseli a tudós pátereket hajlékukból — Angolhonban pedig azon példátlan eset történt pár hóval ezelőtt, hogy a nagymester katholizált s letette nagymesteri tisztjét. A kik lord Ripon házi viszonyait közelebbről ösmerik, nem voltak szerfelett meglepve. — Pap is, asszony is fáradozott a szegény lord téritgetésén. Ember legyen az, ki a reverenda és szoknya összeesküvését megállja. — Végtelen volt a közbotrány, és kivált a szövetség keblében kimondhatóan a levertség. Ekkor kiáll a walesi herczeg a része, készségét kinyilatkoztatván a nagymesteri tiszt elvállalására, s ezen szavának beváltása volt a tegnapi installatió. Az ez alkalmi szertartás leírását nem várhatja tőlem az olvasó, de annyit szabad mondanom, hogy az ünnepély páratlan volt a maga nemében. Tekintsük bár a gyülekezet számát (mintegy tízezeren voltunk) akár a jelenlevők tekintélyét, vagy a rendezett fényességet, ehez fogható ünnepély páratlan a kőmivesség történelmében. Csak annyit említek még meg, hogy csak igazolt kiszolgált öreg mesterek (P.M.) vagy ez évben székelő mesterek (W. M.) nyertek belépti jegyet, s mint olyanok az itt lakó magyarok közül , en voltunk jelen, u. m. Bhim, Diósy, Ebner, Ráth és Vidéki. D. Országgyűlés. A képviselőház ülése május hó 3-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Szeniczey, Wächter, Tombor.A kormány részéről jelen vannak : Wenckheim, Szél, Tisza, Trefost, Péchy, Simonyi, Perczel és Pejacsevich miniszterek. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván, a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnök: jelenti, hogy a Simonyi L. b. keresk. miniszter végleg igazoltatott. — Szentimrey E. A bajmegye feliratát adja be az 1870: 42 tezikk 6. fejezet 82. § ának módosítása iránt. — Molnár A. a kérvények 67. sorjegyzékét adja be. Péchy T. közi. miniszter három javaslatot ad be, u. i.: a tótmegyer-nagysurányi, a suránynyitrai és az arad kőrösvölgyi vasutakra vonatkozó javaslatokat. — A vasúti és pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Napirenden van a határőrvidéki erdők megadóztatásáról szólójavaslat tárgyalása. Széli K. pénzügyminiszter röviden indokolja és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, melyhez átalánosságban senki sem szólván, megkezdetik a részletes tárgyalás s az 1—4 §§, változatlanul az 5. §, az adóügyi bizottság azon módosításával fogadtatik el, mely szerint a második sorban e szavak helyett: „azon naptól“ ez tétessék: „1875. év január 1-től.“ — Az 5. §. után emez uj szakasz felvételét javasolja a bizottság: „A volt bánsági határőrvidéki területen fekvő erdőségek meghóztatásáról az 1873 évi XXX. tcz. alapján megindított erdőrendezésnek befejezése után külön törvény fog intézkedni.“ — A ház elfogadja s igy a volt 6. §. 7-ké lett. E szerint a törvényjavaslat átalánosságban úgy mint részleteiben elfogadtatván, holnap fog harmadszor olvastatni. Következik az 1875. évi államköltségvetés tárgyalása. Horváth Lajos előadó indokolásában kifejti, hogy a költségvetés egyes tételei a ház korábbi határozatai szerint vétettek fel s csak az egyenes és közvetett adók egyes tételei szenvedtek változást; e költségvetés az előzővel szemben szerinte jelentékeny haladást mutat s benne a rendes adások és bevételek közt a különbözet csak 86,802 frt és az összes hiány a múlt évi 32,705,920 frttal szemben csak 21.671,213 frt, vagyis 11.034,707 frttal kevesebb. Sennyey P. K. mindenek előtt a költségvetés megállapítása körül a múlt hetekben folyt tárgyalásokra kíván némi visszapillantást vetni, melyek két irányban érdemelnek figyelmet; ugyanis noha a p. ü. bizottság függőben hagya a fedezetet, mégis ez volt az, mely az átalános vitái ál a legellentétesebb, a legkirívóbb és legelágazóbb vélemények tárgyát képezte annyira, hogy midőn a volt balközépnek vezére a fedezetnek azon módozatát jelezte és ajánlotta, amely a ma tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba felvétetett, akkor a vita pénzügyminiszter és mindazok, kik az ő nézetét támogatták, ezt mint veszélyest perhorrestálták. A második, ami figyelmet ébreszthet az, hogy a tárgyalások akkori stádiumában a volt balközép ezen költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadta el, kijelentvén azt, hogy az ő meggyőződésem szerint, mely szónokéval is találkozik, a létező rend zer alapján pénzügyi bajainkat orvosolni nem lehet. (Igaz a szélsőjobb és a balfelől) és kiemelvén egyszersmind, hogy nincs időnk veszteni való, nem szabad egy perczczel is elmulasztani, hogy a korszerű reform működés terére minél előbb kilépjünk. Közbejött a kormányválság, közbejött a hatásaiban még sokkal fontosabb és nevezetesebb pártválság. Ennek befejezéséül megalakult a márczius 2-ai kormány és a budget tárgyalására nézve egy transactio jött létre, melynek következtében a mai kormány a kevés változtatással elfogadott régi budgetet elfogadásra ajánlotta a háznak. A fedezet kérdésében pedig ma elfogadtatik azon módozat, amely az átalános vita alkalmával mint veszélyes perhorre caltatott. A transactió ellen semmi kifogása, azonban a kormánynak mégis vagy egy több hónapra kiterjedő iudemnityt kellett volna kérni és elnapolni az országgyűlést, hogy kellően tanulmányozhassa a megoldandó kérdéseket. — A második út, az volt, melyet a kormány választott, t. i. kölcsönösen lemondván mindegyik a maga véleményéről és adaptálván egymásnak nézeteit, egy átmeneti budgettel gazdálkodni. — Nem tagadja, hogy jobban szerette volna, ha a kormány az első utat választja, mert szerette volna, ha az annyira sürgetett tervszerű reformműködés alapkövei már ez évben lerakattak volna s ha a nép megismerhette volna a kormány nézeteit a közigazgatás rendezésére, a pénzügyi bajok orvoslásainak módjaira s mindazokra nézve, mik a nemzetgazdasági és hitelviszonyok rendezésére szükségesek és nem jelszavak, nem egyes személyek mumbusának hatása alatt, hanem a kormány politikájának felismerése alapján mondatta volna ki az ország a jövő választásoknál azon alkotmányos verdiktet, melynek hazánk sorsára oly messze kiható befolyása lehet. (Helyeslés balról és szélsőjobbról.) Mai nap azt látjuk, úgymond, hogy túl vérmes remények, fokozott várakozások köttettek a kormány működéséhez és ezen varázserő hatása alatt ugyszólva egy óriási párt keletkezett a kormány támogatására, mely inkább külterjessége és ezáltal kétségtelenül gyakorlott hatalma, mint benső cohaesiója által bir sullyal. (Tetszés a szélső jobb és baloldalon.) A kormány férfiak irányában táplált rokonszenv és bizalom, a szabadelvűség zászlójának varázsereje és a kormányhatalom oltalmának sokak előtt megszokott kényelmes és kedves léte sokkal nagyobb befolyással bír e párt tömörítésére mint az eszmék a meggyőződések azonossága (Élénk helyeslés a szélső jobb és baloldalon, Mozgás a középen) és a nemzet, mely igen hajlandó az elcsüggedés és a túl bizalom szélsőségei között mozogni, ma önmagában az egyesülés, az egybeolvadás e tényében, gondolja föllelhetni már magának a megoldásnak létét és lényegét. Szónok megszavazza a javaslatot, de kénytelen kiemelni, hogy a jövő felé minden aggodalom nélkül tekinteni nm lehet. Nagyon valószínűnek tartja, hogy a deficit a kimutatott 21 milliónál nagyobb lesz s az 1876. január első perczében beállandó fizetések fedezésére egy új hitelművelet lesz szükséges. — Ily kilátással szemben természetesnek találja, hogy sokan tüzetes programmot kérnek a pénzügyértől, kinek őszintén megvallja, hogy nincs igazsága, midőn azt mondja, hogy már adott ily programmot, mert ilyet szónok szerint a p. ü. miniszter nem is adhatott,s amit adott az nem Programm, hanem csak oly propoltum, amelyet minden miniszternek ily formában ki kell mondania. Nem adhatott pedig a B. V. miniszter ily programmot azért, mert szónok meggyőződése szerint ezen országban pénzügyi politikát megalapítani nem lehet mindaddig, míg közigazgatásunk rendszerére, míg nemzetgazdászati politikánk sok ágára nézve politikánk alapelvei részletesen kifejtve és megállapítva nem lesznek. (Élénk helyeslés.) Szónok ezután eme két kérést intézi a kormányhoz : Ne engedje magát azon jó szándékában, hogy a takarékosság ösvényén elmegy a lehető legszélsőbb határig, a status quo fentartása melett érvényesülhető befolyások, az abban meggyökerezett érdekek és előítéletek által vezetni, ne engedjen azon vágyaknak és követelményeknek, melyeket annál nehezebb elutasítani, minthogy az ily elutasítások gyakran a népszerűség koczkáztatásával, a jó hangulatnak felfelé és lefelé is megzavarásával vannak összekötve; ne engedje magát, befolyásoltatni a hatalom körében gyakran felmerülő bizonyos tekintetek által, hanem lépjen következetesen és határozottan a takarékosság ösvényére és haladjon egész azon mértékig, ahol a monarchia biztonsága, az ország léte, polgári rendjének fentartása, anyagi és állami valóságos és nem képzelt érdekeinek megóvása, mértéket és határt szabnak. Második kérése pedig a következő. Az országgyűlés berekesztésének küszében állunk, küzében állunk a jövő választásoknak. Azt hiszi, elkerülhetetlen, hogy még ezen országgyűlés folyamában, a maga politikájának alapeszméire, törekvéseire és terveinek mivoltára nézve az ország előtt tüzetes nyilatkozatot tegyen. (Élénk helyeslés a szélsőjobban és a balon), mert minden képviselőnek kötelességében áll megtudni az alapot, amelynél fogva választói előtt a kormány politikájának helyeslését vállalja magára, az ár pedig, ha ez nem teszi, megtudni azon alapokat, melyeknél fogva kém teleli maga és a kormány között határvonalat húzni. Kívánatos, úgymond, hogy tájékozhassák magukat a képviselők, miképen gondolkozik a kormány a parlament reformjai kérdésében. Különösen helyesli e, vagy elutasítja e azon eszmét, melynél fogva a képviselők száma megfelelőleg leszállítandó és a választási ciklus öt évre volna kiterjesztendő, továbbá a közigazgatás egyszerűsítése szempontjából helyesnek tartja e a kormány, hogy az egyes teendők helyesebb csoportosítása mellett a minisztériumok száma leszállíttassék, mily mértékig és minő feltétel alatt kívánja a minisztériumok hatáskörét kiterjeszteni, valamint azt is, lehetnek tartja-e a kormány, hogy a közös költségeknél biznyos megtakarítások eszközöltessenek. A véderőről szóló törvénynek vizsgálása tekintetében mily állást foglal el a kormány, helyesli-e és elfogadja-e, vagy visszautasítja azon nézetet, hogy annak révisiója alkalmával különösen a territoriális divisióknak behozatala mellett (Élénk helyeslés) a honvédség nemzeti intézményének és jellegének fentartása mellett az állandó hadsereggel szerves összeköttetésbe hozassák ? (helyeslyeslés a szélső jobboldalon.) — Kívánatos a tájékozás a tekintetben is, várjon a bankkérdés megoldásánál a kormány főleg és egyedül csak hitelviszonyainknak és a pénzforgalomnak rendezését contemplálja e, vagy föl kiváltja e használni e comlinatiót arra is, hogy ez által az ország jövedelmeire közvetlen forrás nyittassák. A Szónok nem említi a vasutakat, mert azokra nézve egy tág értelmű fölhatalmazással áll a ház szemben, amelyet a ház legközelebb tárgyalni fog. Óhajtandó a tarifa és vámkérdésre nézve tudni a kormány politikáját, különösen a küszöbén levő és mint állíttatik, most a tárgyalás stádiumában levő nemzetközi szerződés tekintetében ; végül szándékozik-e intézkedni az uzsora bajainak orvoslása iránt. ? Elnök az ülést 10 perczre felfüggeszti. — Szünet után: Almássy S. T. ház! Valamint én, pártom is, mint szintén az eddigi volt balközép is a költségvetést utolsó stádiumában mint bizalmi kérdést ekkoráig rendesen meg szoktuk tagadni a kormánytól. Hogy az eljárás helyes volt, azt igazolta ekkoráig a következés, miután helyzetünk évről évre mindig aggasztóbb lett. — Várjon a jelenlegi kormány irányában több bizalommal tartozunk-e lenni ? Én egyátalában ezt nem látom, mert azon körülmény által, hogy a volt balközép beolvadt a jobboldalba, közös ügyeink nem változtak semmit sem, azon közösügyes rendszer megmaradt, melyre e házban Tisza Kálmán t. belügyminiszter úr mondta ki először, hogy „átkos.“ — Azt mondják, hogy elvedd fentartásival olvadtak egybe T. ház! Midőn egy párt azt mondja, hogy átkos intézmény a közösügyes rendszer, a másik pedig ezen rendszert jónak fentartandónak mondja, hogy ezen két párt elvei fentartásával egyenlhetett volna, oly képtelenségnek tartom, mint a vízt a tűzzel egyesíteni. De tehát sokan vannak a hazában, kik ezen egyesülést jónak, czélszerűnek és mintegy áldozathozatalt tekintik a balközép részéről. Én épen ezen egyesülést tartom hazánk érdekeire károsnak. Én megengedem azt, hogy ha a balközép úgy a mint állt, eltekintve közösügyes elveitől, ad kitéve, hogy a közös részgazdálkodás megszüntettessék, tömörülve áll fel és bízván a nép bizalmában, megbuktatja a kormányt, hiszem, hogy azon a téren üdvös eredményeket mutatott volna fel, így beolvadva a nagy többségbe, alig hiszem, hogy ezt tehesse, mert azáltal, hogy egy párttá lettek, érdekeik összeolvadtak, és lehetetlenekké váltak azáltal, hogy a régi jobboldal ellenében nagy kisebbségben vannak. Valamint a kormányban három van hat ellen, úgy ez az a kártya a pártban is, így állván a dolgok, hogy fejti ki azon erélyt, melynél fogva a részgazdálkodást helyreigazítsák, és a hibákat kideríthessék ? Ez állításomat igazolja azon előterjesztés is, melyet a közlekedési miniszter úr beadott. Azt hiszem, hogy ha ez a párt önmagában vergődött volna többségre, az előterjesztést soha se tette volna. Itt szó van arról, hogy a vasútépítő vállalkozók 90.400.000 frtot követelnek. Ahol oly drágán fizették meg a vasutak építését, mint nálunk, s mégis oly nagy összegű követelés merül fel, ott nagy hibáknak kell lenni, melyeket a kormánynak ki kell deríteni. Ezt nem teheti, mert a nagy pártba beolvadva, kezei kötve vannak és az eddig eltakargatott ügyek s mán elintézésére használtatnak fel. És így én azt hiszem, hogy az összeolvadás káros volt a pénzügyi rendezés tekintetében is. Többször hangsúlyoztatok a házban, hogy nincs a kormánynak programmja. Az előttem szóló felhívta őket, hogy adjanak több pontra nézve felvilágosítást. Mi magunk is úgy tudjuk, hogy Programm nincs, s csak egy az, miben változás történt, és amivel büszkélkednek az, hogy Tisza Kálmán indítványára elnevezték magukat szabadelvű pártnak. Elismerem, hogy ha szabadelvű lett volna a túloldal, sok üdvös dolgot hozhatott volna létre, melyek, ha hazánk financiális állapotán nem segítettek volna is, a belső jólétet és megelégedést megeremtették volna De én azt hiszem, hogy a szabadelvű elnevezés erre magában nem elégséges, szükséges, hogy a szabadelvűség a szívben és lélekben gyökerezzék. De te hát tehetjük-e mi azt ma fel azon jobboldali párttól, mely 8 éven keresztül rendszeresen mindig a szabadelvűség ellen működött és küzdött, hogy egyszerre megrögzött elveit megváltoztassa. Hiszen, t.hát, e többség uralma alatt jött létre a megyeszervezés. Eddig a 48-ks törvények szerint volt szabad választásunk. Ma azonban a bizottságok a főispánokkal egyetértőleg kandidálnak. Ekkop megváltoztak tehát e tekintetben is a viszonyok, hogy mai nap azt lehet mondani, hogy nincsen szabad választás, mert tökéletes önkényére van hanyva a főispánoknak. Behozták a virilis szavazatokat és az egyéni szabadságot, mely minden országban főkelléket képez, semmivé tették, mert akkor, mikor a kormánynak szüksége van reá, 50-ével 60 ával be lehet a polgárokat csukatni és pedig minden gyanúok nélkül, csakis tetszés szerint. És ha hozzávesszük azon nagy hatalmat, melyet az államügyészek abban nyertek, hogy a vizsgálat alatt levő foglyokkal tetszésük szerint bánhatnak, azokat levasaltathatják ott, ezek mind oly tények, melyek szabadelvűségre nem mutatnak. Miután az államügyészek hatalmát felhoztam, felemlítettem még azt is, hogy igen és épen Tisza Kálmánt. belügyminiszter úr a baloldalról felszólította a kormányt, hogy ezen önkénykedését az államügyészeknek szüntesse meg. Míg ezen interpelláció nem történt meg, addig több öntudatos törvévényszék nem akarta a minisztérium ezen rendeletét elfogadni és törvényesnek tekinteni. Azóta a t. ház tudomásul vévén a feleletet, minden törvényszék meghajolt ezen igazságügyminiszteri rendeletnek, úgyhogy én azt megvártam volna, hogy ezen lényeges, az egyéni szabadságba ütköző intézményt eltörölni — miután ez nem törvényhozás útján hozatott — első teendői közé sorolta volna a kormány. De vegyük fel a választási törvényt. 0 t is milyen szabadelvűleg járt el ezen párt ? Megfelezte a választók számát, és ha most a t. belügyminiszter úr azt hiszi, hogy azon indítványára, hogy legyen ezen párt szabadelvű, — ámbár az ily következetesen dolgozott a szabadelvűség ellen, — valóban az is leend, nagyon csalódni fog. Én határozottan tagadásba veszem, hogy az lenne, mert ezen elnevezés nem új. A Deákpárt keletkezése után, midőn az 1867. évi kiegyezés megtörtént, szintén szabadelvűnek vallotta magát, mert az adóleszállítás, a helyen illetékek leszállítását illetőleg ezeket mondja: „Kívánjuk végre, hogy a törvényhozás minden intézkedéseiben a korszellem hatalmas nagy igeje a szabadelvűség legyen irányadó, hogy a polgári életben az egyéni szabadság, a közügyek közül a felelősség ehe legyen következetesen keresztülvive.“ És te hát még azt is hozzáteszi „és mind az itt elősoroltakat komolyan kívánjuk.“ Már az elősoroltak után láthatta a t. ház, miként a szabadelvűségre vonatkozó ígéreteket nem tartották meg. Tehát én nekem mondom lehet jogos aggodalmam, hogy önök a szabadelvűséget választás után épen úgy fogják érvényesíteni, mint itt előadatik. Igaz tisztelt ház! Tartozom a balközépnek azon elismeréssel, hogy mindig hangsúlyozta azt, hogy csakis a jobb elemekkel fognak egyesülni, ki árván naguk köréből a roszakat. Azonban melyik a jobb elem, melyik a roszabb elem, nekem azt valóban nehéz megítélni, mert hisz a lapokból olvastuk muszkavezérek, Bach-huszárok alkották meg a d que-uralmat; ezek mind roszak voltak. Egy lapban gyászkeretben közölték egy képviselőtársunknak megválasztását. Ezek most mind szabadelvűek, mind azon zászló alatt vannak. A legutóbbi időkben az hangúlyoztatott ellenzéki lapokban, hogy csak Sennyey képviselőtársunk pártjával való fusio az egyedül üdvös fusio, de ettől elesvén visszamentek azokra, akikre azelőtt kígyóbékát kiáltottak. Én ennélfogva nem látom azt, hogy a jobb elemek egyesültek volna, hanem azt, hogy mindenről áttértek és bevonultak azon pontba melyet ezelőtt oly rosznak mondottak. T. ház! Van még a mivel előállottak, mintegy programiénak nyilvánították, t. i. a takarékosság és a rendszerváltoztatást. Előre kell bocsátanom t. ház, hogy nem volt még kormány egy sem, mely a másikat felváltva, szép ígéretekkel nem állott volna elő. Én tehát nem kételkedem egy kormánynak a jóakaratában sem, valamint a jelenlegiében sem kételkedem, de azt, hogy a szép ígéreteket beválthassa, azt mindig kétségbe vontam, kétségbe vonom ma is, mert programjukban hiányzik a közös ügyeknek megszüntetése, az én hitem szerint pedig lehetetlen a nélkül anyagi helyzetünkön javítani. Hiába minden törekvés, minden jóakarat szomorú volna, ha azt nem lehetne feltenni a kormányról de az ott megtörik, mert amely nemzet pénzéről, véréről nem rendelkezik, annak anyagi helyzetén javítani képtelenségnek tartom. Ezen állításomat igazolja t. elnökünk, volt pénzügyminiszterünk működése. Nem foglalta el a pénzügyminiszteri széket, s nem is fogja egyhamar elfoglalni, kibe több bizalma lett volna országszerte mindenkinek és méltán, mert meg volt benne a kellő tudomány, ügybuzalom, önzetlenség, fedhetetlen becsületesség és mégis mi lett mindezen fáradozásnak eredménye? Az, hogy azt nyilvánítá, hogy államháztartásunkat adófelemelés nélkül rendezni nem lehet. Ezt hát igazolja előbbi állításomat, mert adót felemelni ezen országban, mely, mint átalánosan el van ismerve, annyira túl van terhelve adóval, nem lehet másnak tekinteni, mint öngyilkosságnak. Megtámadták akkor Ghyczy pénzügyminiszter úrnak nyilatkozatát, programmot kívántak tőle, kimerítő előterjesztést, melyben kimutassa, hogy ezen ország több évekre hogyan lesz biztosítva. Adott is, mondott is programmot,, kiterjeszkedett a legkisebb részletekre, mit várhat, mit remélhet. Sajnos, hogy ki nem hagyhatta belőle az adófelemelés eszméjét. Leszorították a tőrről, és önök midőn kormányt a léptek programja helyett semmit sem adnak. Igaz, hogy Várady J. képviselőtársam a múltkor azt mondotta: van programja, csak nem kell behunyni a szemet, hanem kinyitni, és akkor majd meg fogják látni. Itt van a bizottságnak előterjesztése a fedezetre vonatkozólag. Abban azt mondja, hogy a kormány gondolkozni és iparkodni fog, hogy a jövő országgyűlésnek tervezetet adjon. Arról, hogy a kormány gondolkozik, működik, nem kételkedtünk soha. Ez mindegyikünknek feladata, de bármiként nyissuk is ki szemeinket, ezt programosnak tekinteni nem lehet; a t. belügyminiszter úr, midőn felszólíttatott, hogy programmot adjon, ezeket mondá: „Felszólítottak, hogy adjunk pénzügyi tervezetet. No már uraim, ha valaki azt hiszi, hogy egy kormány előadhat,, alaposan, lelkiismeretesen és loyálisan részletes tervezetet, mielőtt kellő alkalma lett volna megismerkedni az ország viszonyaival úgy, amint ezt egy kormánynak tenni kell, lehetetlennek tartom.“ Megengedem, hogy az új kormánynak vannak oly teendői, amelyek iránt felvilágosítást kell szerezni, de nem úgy áll a dolog jelen pénzügyi helyzetünkkel. Már 2 éve annak, hogy ezen országgyűlés pénzügyi bajainkkal foglalkozik. Kiküldöttünk 21-es bizottságot és ez kiküldött egy 9-es bizottságot, hol részletesen tárgyaltattak bajaink szükséges gyógyszerekkel együtt úgy, hogy mindenki kellő tájékozást szerezhetett magának. A mostani pénzügyminiszter úr, ki folytonosan jelen volt a pénzügyi bizottságban, ma azt állítja, hogy idő kell, holott mást nem csinált 2 év óta mint azt, hogy tanulmányoz* pénzügyi viszonyainkat. Nem akarok ismétlésekbe esni, te hát, mert a múltkor elmondottam ennek okát, mi nem egyéb mint az, hogy nem akarják nyíltan kimondani, hogy adóemelés nélkül nem élhetünk meg. Az. kormánynak második jelszava a takarékosság volt. Nézzük már most meg, hogy miként takarékoskodott a jelen kormány ezen rövid idő alatt. A költségvetést, amelyet előbb a részletes tárgyalás alapjául sem fogadott el, midőn a kormányra került csaknem változatlanul elfogadtatta. A magát takarékosnak tartó kormány épen úgy, mint az előbbi, melyet nem tartottunk takarékosnak, 200 ezer forintnyi rendelkezési alapot szavaztatott meg magának, mi aligha a takarékosságnak jele. Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszter úr előadó, hogy a központban a személyzetnek reductiója által lehet megtakarítást eszközölni, de fél azt keresztül vinni, mert ez elkedvetlenítené azokat akik megmaradnak. Az igaz, hogy ezen érvet akkor megmosolyogták. Most pedig a t. pénzügyminiszter úr szintén ily mosolykeltő érvnél fogva egy új, adószázalékolási hivatalt állított fel, mondván, hogy ezen teendőket az adóhivatalnokok nem értik. Az egyes polgárok, kik a törvényekben nem jártasak, 3-szorosan sőt 5-szörösen is megbüntettetnek, ha százalékolási vétséget követnek el és ha már azt mondom az adóhivatalokról, hogy ezt nem értik és ezért szükséges ez új hivatalnak felállítása, ép úgy mint az előbbi nagyon méltó a mosolyra. Csak szigorúnak kell a kormánynak lenni, és az illetőkkel azon kárt, melyet az államnak úgy mint egyeseknek okoztak, meg kell téríteni, rögtön fogják a teendőiket végezni tudni, így lehetett volna a bajon segíteni anélkül, hogy uj hivatalra lenne szükség. Inditványoztatott itten az is, hogy a 48-ks honvédeknek felsegélésére egy összeget szavazzon meg a ház, mi a t. belügyminiszter urunk indítványára elnapoltatok, azonban a muszkavezetőknek és a haza érdekei ellen szolgáló tisztviselőknek nyugdíjat megszavaztattak, adóemelést hoztak be, mely a t. pénzügyminiszter úrnak a főrendiházban tett nyilatkozata szerint 7.800.000 frtot tesz. T. ház! A kormány, habár tökéletesen tájékozva volt az iránt, hogy a mi köznépünk adófelemelést megbír, még mai nap sincs tájékozva az iránt, hogy az uzsorának iszonytató elharapódzását mikép szüntesse meg; pedig az uj adónemek a szegényebb osztályt sújtják leginkább, mely az uzsora által kifosztatik. Megengedi az. hoz, hogy reflectáljak Móricz Pál nyilatkozatára és szemrehányására, ki azt mondá, hogy mi gyakran a szegényebb népet pártoljuk s azt mint ogy a vagyonosabbak szembe állítva tüntetjük fel. Ez nem áll, mert mi kötelességünknek tartjuk az ország érdekeit, legyenek a polgárok vagyonosak vagy nem vagyonosak,egyformán pártolni. Elismerem, hogy a vagyontalan szorosan földmivelő népnek érdekeit többször hangsúlyozzuk, de ennek meg van természetes oka, mert e házban minden osztály képviselve van, csak ép a földmivelő osztálynak nincs védője és ha mi ezek érdekeit kiváló figyelemmel részesítjük, akkor csakis kötelességünknek felelünk meg és nagyon csodálom, hogy bennünket ezekért bárki is megró. T. ház! A most magát szabadelvűnek valló párt nem tudja azt, hogy 1848 előtt is a szabadelvűségnek legkiválóbb jele az volt, aki az elnyomottakat és szegényeket védte , és aki ezekért bennünket megtámad, mondhatja ezerszer és ezerszer, hogy az szabadelvű, de az nem áll. T. ház! Észrevételem van még arra nézve, hogy új rendszer behozatalától várják pénzügyi bajaink orvoslát. Elismerem t. ház, hogy bármerre tekintsünk, igen szomorú állapotban van hazánknak helyzete, ezt minden kormány átlátta és ígérte annak orvoslását. Várjuk, örömmel ígadjuk és ha jók, támogatásunkra — ha szerencsénk lesz itt lenni, — számíthatnak, de ne várjuk azt, hogy ez pénzügyi bajokon segíene. Ezt már Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszter úr kimutatta. Beszédem végeztével még egyre akarom a t. kormányt figyelmeztetni, és ez a mi engem leginkább kétellyel és bizalmatlansággal tölt el, a bankkérdés. Nem volt még kormány, mely ne mondta volna, hogy meg akarja oldani a bankkérdést. De te hát, a jelenlegi kormány már nem ott áll és nem elégedhetünk meg azzal, hogy meg akarja oldani, mert ha ezt mondja még semmit sem mond. Vajjon hogy állunk mai nap a bankkérdéssel ? (Halljuk ! Halljuk!) Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszter úr több interpellációra felelvén szükségét beismerte, de állítá, hogy ez nem egészen tőle függ, és azt különösen hangsúlyozta, hogy míg a valutakérdés nem rendeztetik, addig lehetetlennek tartja az önálló jegybank felállítását. így állván a dolog te hát, hogy lehet ígérni mig ezen állítás le nem rontatik, hisz nincsen széles e világon komoly pénzintézet, mely a kormánnyal alkudozásba lépne, mert azt sem tudhatja, vájjon lehet-e neki bankot felállítani ezen nyilatkozat folytán, melyet a ház tudomásul vett. Azért én szükségesnek vélném egy előzetes törvényjavaslat behozatalát, mely a bank felállítását elrendelné és annak kivitelével a kormány bizatnék meg. Ily törvény nélkül nem fog szóba állani senki e kormánnyal, mert fél azon pénzügyminiszteri nyilatkozatban foglaltak folytán, vájjon van-e az országnak joga arra, hogy egy önálló bankot felállítson. Igenis el fog jönni az idő, hogy midőn azt fogják mondani, hogy más pénzintézet nem találkozván az osztrák nemzeti bankkal léptünk alkudozásba, és ennek oka az, mert nem volt kimondva, hogy egy jegybank felállítása szükséges. Ezeket, tehát egybefoglalva én nem látomat, miért lehetnénk több bizalommal e kormány, mint voltam a többi irányában, midőn látom, hogy más kiviteli módjuk nincs, mint adófelemelés, s az adófelemelés hazánkban nem egyéb mint öngyilkosság. Simonyi Ernő: T. ház! Úgy hiszem, nem magam vagyok e házban azon kényes érzettől áthatva, a melyet bennem, és nem kétlem a ház nagy részében, a kormány magaviselete keltett. A parlamenti szokás s kölcsönös udvariasság és a vitatkozás természete megkívánja azt, hogy midőn egy részről komoly felszólalás történik, arra más részről komoly válasz adassék ; akkor, midőn a jobboldali elenzék vezére egy jeles beszédben nagy fontosságú kérdéseket intézett a kormányhoz, s a kormány részéről senki sem válaszol, megvallom, ezt a parlamentáris eljárást példátlannak, és a vitatkozás természetével megegyezőnek nem találom. A vitatkozás természete megkívánja azt, hogy midőn egyfelől egy vád emeltetik, vagy kérdés intéztetik, vagy kétely vetettik fel a kormány előterjesztésére nézve, akkor a kormány azt derítse fel, és engedjen ismét azoknak szót, kik ellenvéleményben lévén, válaszolhasanak s így egymást felváltva menjen a vitatkozás, míg a kérdést nem merítették ki. De azt, hogy a miniszterek utoljára maradjanak és akkor szólaljanak fel, midőn az elnök kimondja, hogy szólásra feljegyezve senki nincs, tehát akkor, midőn nekik már senki nem felelhet, azt én parlamentáris vitatkozásnak nem tekinthetem. Ha tehát a t. kormány vagy nem akar vagy nem képes azon kérdésre válaszolni, amely kérdéssel okvetlenül tisztában kellett lenni alakulásakor, és melyet Sennyey J. képviselő úr intézett a kormányhoz, akkor én megvallom a vitatkozás további folytatásának czélját nem látom. Ha a t. kormány válaszolni nem kíván, akkor én sokkal jobban szeretem, hogy a vita itt rekesztessék be, minthogy tovább menjünk, intézzünk támadásokat s mintegy szélmalmi harczot vívjunk (Helyeslés a bal felől.) Én tehát kérdem a t. kormányt: szándékozik-e válaszolni azon kérdésekre, melyek hozzá intéztettek ? Ha igen, akkor én is bátor leszek megtenni észrevételeimet és beterjeszteni azon indítványt, melyet a magam és elvbarátom részéről beadni akarok ; ha ellenben a kormány nem válaszol azon komoly felszólalásokra, melyek hozzá intéztettek,akkor nekem nincs szavam. (Felkiáltások bal felől :Halljuk a kormányt!) Széli K. pénzügyminiszter hosszú beszédben felel a felhozottakra s kiválóan Sennyey beszédére, kinek kérdései közül felel azokra, melyek közvetlenül az ő tárczájára vonatkoznak, így a vámszövetséget revideálandónak tartja különös tekintettel arra, hogy az ország pénzügyi érdekei megóvassanak, hogy a fogyasztási adóknál a helyes kiegyenlítés megtörténjék. A bankkérdést illetőleg elégnek tartja egy még csak két hó óta fenálló kormánytól, ha kijelenti, hogy mihelyt eloszlik az országgyűlés, kezébe veszi az ügyet. Különben úgy hiszi, hogy ily kérdésekkel akkor kell előállani, midőn az ügy teljesen elő van készítve, akkor kifejtheti a kormány aztán világosan az ő elveit. Sennyey P. K. félreértett szavait magyarázza a p. ü. miniszterrel szemben. — Ezután rövid vita támadt a fölött, szólhat-e még Simonyi E. ismételve e tárgyhoz, Tisza K. a szólhatás mellett van, mert úgymond, nincs mit félni azoktól amit ő mondani fog. Simonyi Ernő: T. ház! Biztosíthatom a t. belügyminiszter urat, hogy egész beszédemben semmi félelmes dolgot mondani nem fogok, sőt inkább oly kérdéseket szándékozom intézni a kormányhoz és oly kételyeknek akarok kifejezést adni, amelyekre — igen fogok örvendeni — ha a t. kormány úgy válaszol, hogy én nyugodtan azt mondhatom, meg vagyok nyugtatva, fel vagyok világosítva. Kénytelen vagyok a t. pénzügyminiszter úrnak imént mondott jeles beszédére néhány észrevételt tenni. A pénzügyminiszter úr kifogásolta azt, hogy most más dolgokról szólunk, midőn csupán a budget törvényről kellene beszélnünk, melynek egyes tételei és részletei a ház által már meg vannak állapítva. Engedelmet kérek a pénzügyminiszter úrtól, az igaz, hogy formailag az 1875. évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslat van most tárgyalás alatt, de midőn oly kormányátalakulás után, amilyen a legközelebbi múltban történt, az ellenzék egyik vezére, — akár egyik, akár a másik oldalon,— vagy elvi kérdéseket akar felvetni, és felveti azokat oly alkalomkor, mely mind a politikai, mind az elvi kérdések felvetését megengedi, úgy hiszem, hogy ily utat a kormánynak kikerülnie sohasem szabad. Szó most nem arról van tehát, hogy mit fog a t. ház véglegesen megszavazni, mit nem, hanem inkább arról, mily felvilágosításokat, mily választ képes a kormány adni azon kérdésekre, melyeket Sennyey Pál báró hozzá intézett? Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy azt, mi az ő és mi a kormány nézete a fedezetre nézve, már tudjuk, azt már elmondotta. Igaz, mi a kormány nézetét a fedezetre nézve illeti, annyit mondott, hogy azt a megelő kölcsönből fenmaradott összegből kívánja ezkörülni. Midőn mi nem vagyunk a kormánynak nyilatkozatával megelégedve, ez nem azt jelenti, hogy honnan akarja fedezni, hanem azt jelenti, hogy nem vagyunk megelégedve a kormánynak oly nyilatkozatával, mely egyebet nem mond mint azt, hogy tudja a meglevő készleteket felemészteni. A jelen kormánynak azon férfiai, kik az előbbi kormányban részt nem vettek és más párthoz tartoztak, főleg azon okból támadták meg az előbbi kormány politikáját, mert pénzügyeink rendezését kilátásba nem helyezte, mert ők a fenálló rendszer mellett pénzügyeink rendezését lehetőnek nem tartották, mert azon adókat, melyek akkor kivettetni javaslatba hozattak, nem tartották helyeseknek, az ország érdekeivel megegyezőknek. Uraim, én azt tartom, hogy aki egy kormányt ezen alapon megtámad, annak kötelessége egy más programmal bírni, melyet annak helyébe állít, mert én részemről legalább soha sem fogtam fel sem egy képviselőnek, sem az ellenzéknek állását úgy, hogy az felelősséggel ne járjon. Én mindig úgy fogtam és fogom fel a képviselőnek és különösen az ellenzéki képviselőnek feladatát, hogy felelős azon eredményekért, melyeket e házban előidéz és az ellenzéknek nézetem szerint felelősség nélkül nem szabad segédkezet nyújtani arra, hogy egy kormány lerontassék, ha nem képes helyébe jobb kormányt állítani. Midőn mi egy kormányt megtámadunk, egyszersmind felelősséget válalunk azért, hogy képesek vagyunk jobb kormányt állítani ; ezen felelősséggel jár nézetem szerint az ellenzék azon szabadsága, hogy a kormány működését bírálat alá veheti, hogy a kormány ellen támadást intézhet. Én tehát megvártam volna, hogy midőn a t. belügyminiszter úr az ellenzéki padokról a kormány téteiét megtámadta, akkor kész lett volna egy programmal előlépni, amely legalább az ő nézete, meggyőződése szerint jobb lett volna, és az ország pénzügyei rendezésére alkalmasabb lett volna, mint az, amelyet az előbbi pénzügyminiszter akart alkalmazni. A t. pénzügyminiszter úr arra, hogy az ő politikája, amelyet követ nem egyezik m g azzal, amelyet mielőtt miniszter volt, jónak jelzett, azt mondá, hogy ezt ő nyíltan bevallotta; miniszteri elődének politikáját jónak tartotta, jónak tartja most is, de eltért azon politikától, mert nem akarta veszélyeztetni azon nagy czélt, amely a pártok egyesülése által eléretett. Engedelmet kérek, meg volt érintve ma hogy a pártok egyesülése nem lehet czél, czél az ország jóllétének eszközlése; ha a pártok egyesülése azt eszközölni képes akkor igenis alkalmas eszköz ezen nagy czél elérésére; /