Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-12 / 137. szám
kimerítve fél kettőnél, akkor a napirend bevégzése után adhatták be az interpellate. — Ezután felolvastatik a két interpellate: Madarász József. Kérdés a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez! A budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya által, miként az ide ’• csatolt adatok tanúsítják, a területen levő iparosokhoz, az iparstatistika valósítása végett intézett felhívás és mellékletei közt a B) C) D) alattiak magyar és német nyelven küldettek szét. Mivel az így eszközölt felhívás, Pest, Pilis és Solt, Esztergom, Fehér, Heves, Csongrád, Bács- Bodrog megyékre, s a Jászkun kerületekre és területeik városaira nézve, csakis nemcsak e területen, de az egész hazában élénken élő nemzeti érzület teljes félreismerésének tulajdonítható. Kérdem a tisztelt miniszter urat, hajlandó e befolyását felhasználni, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya felhívásait Magyarország polgáraihoz, a magyar nemzeti közérzület tiszteletben tartásával intézze. Ez a kérdés intézésem. Csak néhány rövid szót kívánok még a t. miniszter úrhoz intézni. Én nem ellenezhetem azt, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara az iparstatisztikát ne csak magyar, hanem német vagy bármely nyelven összeállítva közrebocsássa. Minél több hazánkban élő nyelven fog tudatni az, hogy minő ipara van Magyarországnak, annál előnyösebb. Midőn azonban a budapesti kereskedelmi és iparkamara ezen iparstatistikának összeállítására hívja fel Magyarország polgárait, azt nem helyeselhetem, hogy Magyarországnak kiválólag magyar, de bár más ajkú polgáraihoz, — mert nem tehetem fel, hogy Magyarország irányában, ennek más ajkú polgárai a magyar nemzeti érzület tiszteletben tartásában ne neveltessenek fel, —• mondom ezekhez ne csak német és magyar, hanem kiválólag miként ezt az A) okmány is bizonyítja, csakis a magyar czim használatával a többi tisztán német nyelven intéztessék. Én azt nem helyeselhetem, hogy Magyarország polgáraihoz magyar és német nyelven küldje felhívását, mert hiszen ha ő a magyar nyelven kívül még német vagy bármily más nyelven is akarja közrebocsátani az iparstatisztikát, ezt joggal teheti de tekintve önmagában azt, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara, mely Magyarország szívében Budapesten székel, tudván azt, hogy Budapest lakosságának túlnyomó nagy része a magyar nyelvet választotta hivatalos nyelvéül, erkölcsi kötelessége jó példájával menni elől az ország többi iparkamarái előtt. Én tehát miután véletlenül Heves megye szolnoki választó kerületében tiszaföldvári magyar érzelmű polgárokhoz intézett ilyen felhíváshoz jutottam, azon választó kerületből, amely kerület választóinak bizonyos része bizalmában kívánt engem részesíteni, — kötelességemnek tartottam a t. földmivelés- ipar és- kereskedelmi miniszter úrnak tudomására juttatni ezt a tényt, hogy befolyásával a budapesti ipar és kereskedelmi kamaránál eszközölje ki azt, hogy Magyarország szívében, Budapesten és ezt követve az egész hazában a nemzeti érzület tiszteletben tartassék. Csak erre akartam alkalmat szolgáltatni és azért tartottam kötelességemnek ezen interpellatiót megtenni. Simonyi Lajos b. földmivelés és keresk. miniszter a házszabályok 135. §-ának határozatához képest értesíti a házat, hogy ezen tett interpellatióra a legközelebbi ülésen azaz kedden fog válaszolni. (Helyeslés). Mocsáry Géza: T. ház! Interpellation tárgyát az összminiszteriumnak azon rendelete képezi, mely a feloszlatott húsz törvényszék közt az unghvári törvényszéket is feloszlatta. v/uuu, •xül/xjrcjs.'ttü j o* Ú. ‘crre szól>öngl" galmat tartalmazzák magukban, én azon általam említett, az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak rendeletét nem találom méltányosnak, sem a statisztika kérlelhetlen igazságánál fogva, nem találom méltányosnak pénzügyi tekintetből, nem találom méltányosnak a kereskedelem s ipar tekintetéből, és nem találom méltányosnak a azon rendeletet magából a szorosan vett igazságszolgáltatás tekintetéből sem. A statistika tekintetéből nem találhatom méltányosnak rendeletet azért, mert először tekintve az ungvári kir. törvényszék működési körét, azt találom, hogy 1873-iki évben az ungvári kir. törvényszék, — mely hat bíróval van ellátva mindegyik tagja 4339. ügydarabot dolgozott fel; ekként tekintve szorgalmát a kir. törvényszéki tagoknak, az ungvári kir. törvényszék a 7-ik rangsorozatba esik, előtte állanak: a veszprémi, pesti, sátoraljaújhelyi, a debreczeni és budai kir. törvényszékek. A miniszteri rendeletet azonban nemcsak a statisztika szempontjából tartom megtámadhatónak tartom pénzügyi szempontból is. Sajnálattal kell előre bocsátanom, hogy kérlelhetlen viszonyaink minket oda sodortak, hogy jóformán magából a legszentebb ügyből az igazságszolgáltatásból is financziát kell űznünk. De miután a baj tényleg létezik s egyúttal olyan, melynek eltávolítását ez idő szerint talán erőnkön felüli vállalatnak jelezhetem, azért a kérdésen csak átsiklom. A múlt országgyűlésnek akkor, midőn 43 létező törvényszéket beszüntetett, mindenesetre az is volt szeme előtt, hogy az ungvári törvényszék feloszlatásával az ország pénzügyi tekintetben bármit is nyert volna, sőt ellenkezőleg nagyon sokat veszített. Ha a járásbíróság hatásköre 500 írtig fog kiterjesztetni, hogy ha azt akarjuk, hogy ez a perlekedő közönségnek kielégítésül szolgáljon, fel kell venni, hogy Ungvártt legalább 20,000 lesz az ügydarabok száma. Ha pedig most a statistikai kimutatást méltóztatnak megtekinteni, meggyőződhetnek, hogy azon átlagos maximum, mit egy biró feldolgozott 1873 évben 4000 darab szám (fejcsóválás középen.) Méltóztassanak megtekinteni a statistikai adatokat és azokból tessék engemet megczáfolni. E szerint pedig fog kelleni a két bíróhoz még hármat kinevezni, vagyis a feloszlatandó ungvári törvényszéktől az ungvári járásbíróságot három bíróval kellene pótolni. Ha pedig ezen pótlás be fog következni, akkor nagyon természetes, hogy a segédszemélyzetet is pótolni kell. Ha pedig az ungvári törvényszékhez tartozó ügyek a beregszászi törvényszékhez fognak utasíthatni, akkor mindenesetre múlhatatlanul szükséges leend, hogy a beregszászi törvényszék ungvári területére nézve bírákkal szaporíttassék, és talán épen annyival, ahány bíróból áll a jelenlegi ungvári törvényszék. Ekkor pedig ezen bírákkal át kell menni a segélyszemélyzetnek is, így láthatjuk, hogy az egész ungvári törvényszék személyzetét alkalmazni kell és csak úgy fogja kapni fizetését, mint eddig kapta. Kivéve magát az elnököt, a királyi ügyészt és talán az irodaigazgatót, kiknek fizetése legfeljebb 5400 frtra megy. Tehát a tényleges megtakarítás tenne 5400 frtot. Ezzel szemben tehát, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy Bereghszászban ez idő szerint a helyiségek nem olyanok, hogy majdnem három törvényszéknek ügydarabjait, bírói és segédszemélyzetét valamint fegyenczeit magukba felvehessék. Tehát természetes, hogy azon törvényszékeknél, arra hogy képesítve legyen a maga működését rendszeresen és akadálytalanul folytatni, szükséges hogy a helyiségek felszereltessenek, hogy építkezések, esetleg átalakítások történjenek. Tudjuk igen jól, ha az állam építkezik, mennyibe szokott az kerülni. Mindenesetre fog annyiba kerülni, amennyi ezen 5400 frt megtakarítás tőkéjének megfelelő. Pénzügyi tekintetben tehát eszerint nem nyertünk semmit. Pénzügyi tekintetben látványosnak kell jeleznem ezen intézkedést 2 szór azért, mert Ungvárott három pénzintézet működik. Ezen pénzintézetednek évi forgalma 6 millió forintot képvisel, ezen 6 millió után az állampénztárba részint bélyegjegyekkel, részint zálogjegyek után évenkint 12000 irt bélyeg folyik be. Ha a törvényszék elvitetik és Beregszászba helyeztetik át, s azon pénzintézeteknek nem lesz kezénél a bíróság, gén természetes, hogy ők a váltóüzlettel fel fognak ragyni s kötvényüzletet fognak folytatni s a kötvényüzletnél az igen t. kincstárnak igen nagy kára esz. Mert ha felveszem — amit állítottam, hogy évenként 6 milliót forgatnak, e szerint 1.500,60o ftnyi alaptőkével dolgoznak, melynek négyszerese tesz épen 6 milliót, az ez után fizetendő bélyegilleték 3899 frtot tesz, s az én előbbi számításom szerint a kincstár az eddigi 1200 frtnak harmincz egyszeresét veszítené, a mi 180101 frtot tészen. Harmadszor károsnak tartom azon rendeletet pénzügyi tekintetben azért, mert az igen t. ház minden tagja tudja, hogy az ungvári uradalom egyik gyöngye, a legérdekesebb ingatlan vagyon, épen magában Unghvár városában fekszik. Igen természetes, hogy ha az értelmiségnek jelentékeny része a várostól elvonatik, azon város ingatlanai értékükben múlhatlanul veszíteni fognak. Egy élő példával ezen értékcsökkenésre vonatkozólag bátor vagyok a következőben szolgálni. Épen a felosztási rendeletet megelőzőleg Unghvár városa concurrált a kincstári regálékra s az árverés után 500 fttal többet ígért mint a legtöbbet ígérő Ez történt közvetlen a feloszlató rendelet előtt. Az igen t. kincstár szives volt a bérlettel a várost mégis kínálni, azonban mihelyt a rendelet leérkezett a város kijelentette, hogy eláll előbbi ajánlatától, s igen bölcsen tette, mert természetes, hogy ha ily tekintélyes testület mint a bírói s ügyvédi elvonul a várostól, s perlekedő felek onnan elmaradnak, a regálék értéke szükségképen csökkeni fog. Kereskedelmi és ipari tekintetben sem tartom czélszerűnek ezen rendeletetet, t. hát méltóztassék megengedni, hogy kicsit hosszas legyek, azonban azt gondolom, nem lehet hogy az igen t. ház ezt a kérdést, midőn ily lényeges juris dictió vonatik el, valamely várostól, közönyösen vegye, kereskedelmi és ipari tekintetben károsnak tartom azon rendeletet azért, mert méltóztatik tudni, hogy minden kereskedelem és ipar feltétele a jó törvénykezés és alapfeltétele a nagy fogyasztás. Ez két oly nagy factor, amely nélkül az ipart, kereskedelmet képzelni nem lehet. A kereskedelem pedig csak úgy virágozhatik t. ház, ha maga a törvénykezés könnyen hozzáférhető, az ipar csak úgy virágozhatik, ha a consum nagy. Én t. ház, bátran állíthatom, hogy képtelenség feltételezni azt, hogy criminális ügyekben csak egy végtárgyalást is meg lehessen tartani, akkor, midőn Ung megye felvidékéből tanú van idézve, mert aki ismeri azon népnek viszonyait, tudja, hogy útnak sem indulhat, mert egy garasa sincs, alig van meg mindennapi kenyere, tehát lehetetlen, hogy 10—12 napra magát élelemmel ellása; s ha vesszük azt, tehát, hogy bűnügyekben a tanuk díjait mindig az állam előlegezi, ha vesszük azt, amit a statistika is bizonyít, hogy legtöbbnyire a legszegényebb emberek keverednek bűnügyekbe, kiktől nem lehet a perköltségeket behajtani, az államnak igen sok kára lesz a be nem hajtható tanulási dijjakból. Ezek után bátor vagyok magát az írásba foglalt interpellatiót felolvasás és tárgyalás végett átadni. interpelláló: a törvényhozásiig beszüntetett 43 törvényszéket maga jelölje ki, ezen felhatalmazás folytán" a tisztelt minisztérium egy f. évi jul. 31-én kelt, s br. Wenckheim Béla miniszterelnök s Perczel Béla igazságügyér ur ellenjegyzésével ellátott rendeletében 20 kir. törvényszéket s ezek között az ungvárit is feloszlatta, már pedig, tekintettel arra, hogy a m. k. igazságügyi minisztérium által a 106 hazai kir. törvényszékek 1873. évi működéséről a folyó évben kiadott hivatalos statistikai adatok szerint az 59 V* □ mértföldnyi területű ungvári kir. törvényszék területre a 29-ik helyet foglalja el, tekintettel arra, hogy a 128,199 telket számláló ungvári kir. törvényszéki terület népesség tekintetében a 44-ik helyen áll; tekintettel arra, hogy 1873-ik évben az ungvári kir. törvényszékhez 26,091 ügyszám érkezett be s igy a törvényszék ügyforgalomra nézve az országban a 16-ik; tekintettel arra, hogy az 1873-ik évi kimutatás szerint az ungvári kir. törvényszéki területen 35 ügyvéd lakott, s így ügyvédi létszámra azon törvényszéket a 37-ik hely illeti meg, tekintettel arra, hogy minden ágában törvénykezési statistikának Ungvár előtt a 106 törvényszék közül csak 47 áll előbb, s igy ha a feloszlatott 43 törvényszéken felül még 15 törvényszék szüntettetnék be, még ekkor is az ungvárinak meg kellene maradni: 8 tekintettel arra, hogy Ungvártt egy biró 1873. évben átlag 4339 ügyet dolgozott fel, s igy munkásságra nézve az ungvári kir. törvényszék előtt csak 6 törvényszék áll; tekintve azt, hogy Ungvár egész felső Magyarországban Kassa után az első ipar- és kereskedelmi város; tekintve azt, hogy Ungvár — daczára annak, hogy V3 részben nem magyar ajkúak lakják — a magyar államiság eszméjének szeplőtlen megőrzésében nagyon elől áll; mi alólirott képviselők az ungvári törvényszéket feloszlató rendeletet az előrebocsájtottak indokából méltánytalannak találjuk, azért a tisztelt össz. Minisztériumhoz azon kérdést intézzük : Mely alapelvekből indult ki a tisztelt kormány azon rendelet meghozatalánál ? Szándékozik-e a tisztelt kormány az említett rendeletet a jobb meggyőződés alapján Ungvárra vonatkozólag visszavonni ? s ha nem, mivel tudja azon rendelet fentartását indokolni ? Elnök újra felhívja a ház tagjait, hogy hétfőn reggel 10 órakor az osztályok szokott helyiségeiben megjelenjenek. A legközelebbi ülés kedden d. e. 10 órakor lesz, melynek tárgya a deregativ tagjainak megválasztása és a gazdasági és könyvtári bizottságok jelentéseinek tárgyalása lesz. Ülés vége 1 óra 30 perczkor, hoznak elköltözni az édes magyar haza kebeléből és elszakadva a magyar nemzettesttől, s idővel beolvadva idegen nemzetségbe lesznek kénytelenek szerezni mindennapi kenyereket. Mint értesülünk, nagyméltóságod kegyeskedett volna a brassói kereskedelmi és iparkamarát felszólítani e híresztelt kivándorlás okainak megvizsgálára és gyors jelentéstételre. Fájdalom, épen Brassó városa volt az a mostoha atya, a jog és birtokrabló és az maiglan is, mely az ő közigazgatása alá adott szabad népet 1711-dik évtől kezdve jobbágyságra sülyesztette, minden jogaitól, nagy kiterjedésű kenyéradó erdőitől, havasi legelőitől, malmok, korcsmák gazdag jövedelmeitől megfosztotta, szellemileg és anyagilag koldussá tette, egyházi jogainak gyakorlásában gátolta és papjait és tanítóit germanizálni törekedett. 64 év óta foly ez elrablott jogok és birtokok és jövedelmek visszaszerzéséért Hétfalu részéről az elkeseredett s ezeket felemésztő, lélekölő küzdelem az egy személyben földesurat játszó és egyszersmind közigazgató, tehát biró és rabló hatalmas dús város ellen, mig ez évben két fórumon győzhettünk. A magyar nemzet és kormány 1848-ban felszabadította a jobbágyságot, minket pedig e mai napig Brassó zsarnoksága alatt hagyott. A magyar kormány csak most kezdi méltányolni jogos küzdelmünket, miután Pávai Vajna Elek ügyvédünk és Orbán Balázs „Czáfolat és Barczaság“ czimü müveikben e nép múltjáról és jelenéről leemelték a koporsó födelét. Minő hatalmas védmű volna jelenleg Hatfalu Erdély délkeleti szögletében, ha II. Endre, Nagy Lajos és Mátyás dicső királyaink bölcs intézkedése szerint szabadon fejlődhetett volna. Mert fájdalom, sokszor olvastuk a lapokból, hogy haza kellene telepíteni a bukovinai magyarokat, de hogyan kellene a jogtalan nyomorgatás alól szabadulni akaró és szükség és szegénység miatt kivándorló száz meg száz hétfalusi csángó magyarokat a hazának és nemzetnek megtartani, Pávain és Orbánon kívül soha senki sem szólalt fel. E nép jajkiáltását és kivándorlási törekvését a brassói kereskedelmi- és iparkamara előre tudjuk, koholmánynak fogja nevezni és a kizsarolt, elszegényedett, elkeseredett népet jólétünek, megelégedett és boldognak nevezi. Mi tényre mutatunk. Bukarest utczái telve vannak kivándorolt hétfalusi magyarokkal, mert az itthoni élet lehetetlenné vált a számos jövedelmi forrásoknak szászok általi jogtalan lefoglalása miatt. Tény az, hogy a lefolyt évben 6350 útlevél adatott ki hétfalusiaknak, s mi történik akkor, ha a tömösi vasút elkészültével a hétfalusi szekeresség megszűnik s e jövedelmi forrástól is megfosztatik ? Hétfalu s átalában a bárczasági magyar nép szomorú jövője s már jelene is kell, hogy ide fordítsa a magyar nemzet és kormány figyelmét. Édes magyar hazánk és nemzetünk e vérző tagját megóvandók az elkorcsosulás és pusztulástól, bátorkodunk nagyméltóságod előtt esedezni méltóztassék a barczasági magyar nép elcsüggesztő helyzete megvizsgálására ne a brassói kereskedelmi- és iparkamarát mint peres társat felszólítani hanem a tőlünk csak 3 órányira fekvő Szepsi-Szentgyörgy városa törvényhatóságától egy részrehajlatlan bizottmányt kinevezni, mely érintkezve a hétfalusi papsággal, a vérző seb meggyógyitása módját megalapítsa és nagyméltóságodnak sietve körülményes jelentést tegyen. Nagyméltóságod honatyai jóindulatában bízva s bölcs intézkedésétől gyors orvoslást és sanyarga noudo tisztelettel öröklünk. Hétfalu, augusztus 25-én 1875. — Nagyméltóságú miniszter urnak alázatos szolgái: Bácsfalu község részéről: Simon Péter, Lázár András. Csernátfalu részéről: Miklós Sámuel biró, Gimbesan jegyző, Dénes András. Hosszufalu részéről: Popovics Jenő jegyző, Vajda Lajos, Partin János esküdt. Tatrang részéről: Fórizs Mihály biró, Fejér György esküdt, Barkó Dávid esküdt, Barta Károly néptanító. .. ?,^r,^e,rec? részéről: Papp János biró, Bitay Sándor képviselő, Brandschott Frigyes körjegyző. ,Zaj^°n részéről: Rab János biró, Dudás Márton esküdt, Veronica Mihály esküdt, Bálint János István. Türkös részéről: Kocsis András biró, Fejér Jkében korteskedett s ellenjelöltje ellen hivatalos hadjáratot indított volna; nem is volt szükség ezekre, mert a vidéki képviselőgyülés értekezlete jelölte ki mindkét választókerület jelöltjét, mely jelöltségre Boér Antalnak, mint ki e vidéket már 4 országgyűlésen teljes megelégedésünkre képviselte, már a régi pietásból is kifolyólag, tökéletes joga volt és lehetett fia főispánsága nélkül is; igen természetes, hogy ha ellenjelöltje nem szerette a világosságot s denevérként éjjeleken át barangolt a választókerületben, itatott etetett, s tendentiásus ígéretektől hemzsegő programmbeszédében olyakat ígért, „hogy pár hó alatt a vidékben újra minden román nyelven lesz s a szigorú főkapitányt lecsapatja, stb. hogy ily a törvények, hazánk s a fenálló rend ellen intézett merényletek előtt az elöljáróság szemet nem hunyhatott. Különben ha J. Gy. ur e részben sérelmest képzel, ám érvényesítse a törvény előszabott után; de úgy hiszszük, ettől fél, mert ott nem koholmányokkal, hanem csupán az igazsággal kell és lehet fellépni; J. Gy. ur pedig úgy látszik az igazságot nem igen szereti. Az igaz, maga közlő sem tagadja, hogy az elenjelölt ellen a pesti kir. törvényszéknél csalásért nünvizsgálat van elrendelve, mint volt a fogarasinál is s több más helyeken is, melyekért a pesti ügyvédi kamara fel is függesztette, nem volt tehát szükség legkisebb presszóra is Boér Antalhoz csatlakozni, mit 600-nál több szótöbbség is bizonyít. A mi közlőnek azon állítását illeti, hogy főispánunk a várossal 180 és a vidéki törvényhatósággal 400 forinttal honoráltatta volna magát a pesti útjáért, — megjegyezzük, hogy azon időben még Túri Gergely volt Fogaras város főispánja, és mindaddig, míg J. Gy. nyugtáját nem bírja a főkapitánynak felmutatni, — ez állítást rágalomnak nyilvánítjuk. Lázár Jakab kincstári birtokok igazgatója, — ha szükségesnek és méltónak fogja találni, azt hisszük maga fogja megtenni feleletét az őt érdeklő vádakra, részünkről csak annyit írunk: „úgy látszik Lázár Jakabnak bűn volt, meggyőződését követve, Boér Antalra szavazni, — míg a jószágigazgatóság többi tisztviselőinek, épen abban van közlő előtt fő érdeme, hogy derekül korteskedtek ellenjelölt mellett. Végül kijelentjük azt is, miszerint bámulnunk kell J. Gy. ur túl szerénytelenségén, hogy a jelenlegi kormányt is becsméreli — mely kormánynak, míg a választásoknál meg nem bukott, feltétlen hívének vallotta magát. Mori F. Izsák, Zakariás Mártony kereskedő, Szentpéter Antal, Kronstadter Ferdinánd építőmester, Novák János, Nagy Samu, Gegő János földbirtokos, Kovács János ügyvéd, Kapocsányi Móricz h. ügyvéd, Kapp István kereskedő. Hétfalu felirata a székelyföldi és bárczasági kivándorlás ügyében. Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes urunk! Édes magyar hazánk, magyar nemzetünk fenállása iránti szeretet és hűség parancsolja nekünk alulírottaknak, hogy feljajduljunk és nagyméltóságod honatyai figyelmét a magyar nemzettestnek egy rég üldözött vérző és haldokló, s fájdalom, a magyar nemzettől elfeledett és soha sem támogatott tagja, a Barczaságon élő „hétfalusi csángó magyar nép“ felé fordítsuk. A hazai lapok tele vannak azon minden magyar szivet megdöbbentő hírrel, hogy a Székelyföldről és Barczaságról közel három ezeren szándékogaras, szept. 4. Az Egyetértés és Magyar Újság“ 126-c számában: J. Gy. jegy alatt megjelent „Egy főisp mint fő kortes“ stb. czimü közleményre a követke nyílt választ adjuk. J. Gy. urnak kilátszottak lólábai; azon ep kifakadás, melylyel a főispán atyja ellenjelöltjén bukása feletti fájdalmát kiséri; J. Gy. ur elválás; bátian életbarátai: a sok valótlanság, melytől keleménye csak úgy hemzseg, a több pártfeleim megküldött tiszteletpéldány czim kézirata, elég elárulták J. Gy. urat, ki közleményével annyit ért, hogy volt csekély hívei józanabb részeié csömörülve fordult el tőle, s ezen az igazság érdkében tett választ alá is írta, főleg azért, mert egy békételen román, ki azonban ép úgy szeret az igazságot és valót, mint J. Gy. ur, irta volna vlamelyik Gazettába szeretett főispánunkról azt valótlanságokat, melyeket J. Gy. úrral a harag irtott, ezen nem bámulnánk; de hogy egy eddig mát magyarnak mondott nagy hazafi, mert Fogar vidéke magyarsága megmentője s védőjéről, főkpitányunkról annyi valótlanságot elmondani, már oly kinövés, mely arról biztosit, hogy J. Gy. magyarsága s fennen hirdetett jó s nagy hazafiság csak csábszerü mese volt. Nem hiszszük, hogy Boér Antal s fia szerzett főispánunk J. Gy. úrral polemizáljanak; s minket az igazság kénytel felszólalni. Azt mondja J. Gy. úr, hogy: „képviselői nem megyei lakos, és birtoka e megyében és seh nincs, valóban több a legvastagabb gyöngédtelenségnél ilyesmit még csak kigondolni, s valakim szegénységét felhányni, igaz ugyan, hogy képviselőnk nem gondnokoskodott el árva vagyont, s ne ügyvédeskedett el egyesek s községek pénzeit, nem íratta közmeglepetésre s jóhiszemű hitelez kijátszására egy szép reggelen összes ingatlana nejére; mert e vidékbeli kutsulátai vagyon; 1860-ban, midőn kufsteini börtönéből visszatér gyermekei eladták, kik között többi ingatlanát felosztotta ; de van renditletlen becsülete s mindent feláldozó honszeretete, melylyel ugyaneze kerületet 1834, 1837, 1841, 1847—8 és jelenleg szabad eszmék lobogója alatt hűn képviselt, s fjat; erővel most is képvisel, és ez a legszebb fölt vagyon. Mi a főispánt illeti, igaz ugyan, hogy a megye tanácsterme némileg megürült, helyesebbe megtisztult s nem többé az elégedetlen passivista garázdálkodási helye, hanem a rend és tönén terme, hol alkotmányunk s nemzetünk ellen több szó soha nem emeltetik; J. Gy. ur előtt főispánunk megbecsülhetlen hazafias érdeme is bűn ? Igéz természetesen , hiszen J. Gy. ur nagy és jó hazafi Nem való az, mintha a főkapitány atyja érdé Újdonságok. A gödöllői ipariskola tárgyában holnap értekezlet fog tartatni Gödöllőn. Mint tudva van, J. Péterffy kir. biztos több ipariskolát rendezett már be a vidéken, melyek máris szép eredményeket mutatnak fel. Gödöllőn egy papir-machee gyárt akarnak felállítani. Az értekezleten gr. Ráday Pál, báró Podmaniczky Géza és Kerkapoly Károly is részt vesznek. A szerződés a nemz. színház és Rákosi közt a „K. Népe“ szerint főbb pontjaiban a következő : 1. A nemzeti színház 1875. október 1-től minden énekes népszínművet és bohózatot 3 évre Rákosinak enged át. 2. Ha a nemzeti színház énekesei és énekesnői a népszínházhoz átmenni nem akarnak, ezek szerződéseinek lejártáig a nemzeti színház is adhat népszínművet. 3. A 3 év letelte után a nemzeti színház fenntartja a jogot úgy rendelkezni e darabok iránt, amint akarja. 4. A nemzeti színház két év elteltével az adott jogokat Rákositól félévi felmondás mellett visszaveheti. 5. Ha Rákosi 3 év előtt megszűnnék igazgató lenni, a nemzeti színház fenntartja rendelkezési jogát. 6. Rákosi kötelezi magát a tagokat úgy díjazni, mint a nemzeti szinű TMimoi Pfit.Idezi magát, hogy a népszínműveken kivül oly darabot, mely a nemzeti színháznál adatik, nem hoz színre, kivéve azokat, melyek a nemzeti színháznál két év óta nem adattak, s neki a szerzők iránti rendes kötelezettségek mellett átadatnak. 8. Az átadandó darabok sugókönyvét, partitúráját, hangjegyeit Rákosi csak kölcsön kapja, s azok a nemzeti színháznak visszaadandók. 9. Ha 1875. október 1-jétől a nemzeti színházban népszínmű már nem adatik, Rákosi az idei népsziműpályázatot átveszi. 10. Ha a nemzeti színházban 1876. ápril 1-jéig még adnak népszínművet, az ezen időben színre kerülő énekes darabokat Rákosi csak ápril 1-je után adhatja. 11. A nemzeti színház felesleges díszleteket, ruhákat stb. ad át becsáron saját tetszése szerint. 12. A nemzeti színház kötelezi magát a szerződés tartama alatt népszínművet, Rákosi pedig tragoediát s magasabb színműveket nem adni. 13. A vitás kérdésekben a belvárosi járásbíróság stól. E szerződést Rákosi és Szigligeti írták alá. Helybenhagyják báró Podmaniczky, Csepreghy, Kuliffay. A nemzeti muzeum augusztus hóban a következő ajándékozott és vert tárgyakkal gazdagodott: A régiségtár: Péchy Tamás, Virágos-Kasmárk falu régi pecsétjét, Balecz Fér. 3 rézérmet, Beszédes Sándor 1 rézbárczát, Szigethy Mihály 1 pecsétnyomót, dr. Senszlmann Imre 89 különféle tárgyat az 1874-ki székesfejérvári ásatásokból, Öreg Polgár Imre 1 ezüstérmet, Szentkláray Jenő 8 darab agyag- és csonttárgyat, Huber Ágoston 1 silexkést, Irgang Mihály 1 burnóczszelenczét, Ladó László 2 réz- és 3 darab ezüst érmet, Tatarek József 1 bronzkést és 1 vascsákányt, Benyó Benedek 2 agyagbögrét, dr. Rómer Flóris F. 1 rézbárczát, Major Lajos 1 ezüst érmet, névtelenek 3 db ezüstérmet ajándékoztak, néh. gr. Majláth József 1 ezüst szelenczét és gr. Nádasdy Ferencz országbíró olvasóját, néhai Borbély Sámuel 1 ötven aranyat nyomó emlékérmet és Nagy Frigyes porosz király ezüst evőkészletét hagyományozták. A képtár: Huszár I. Brentelnek „Kánai menyegző“ czimü festményét ajándékozta. — A természet-osztály. A) állatok: A nemzeti múzeum költségén megvétetett 28 déleurópai és északázsiai madárfaj 39 példányban; 1 tarajos gőte, fekete hasú válfaj; 1 külföldi pillefaj (hybridae Saturnia Pernyi et Yamamai) és 1 egyenes röpü faj (Calimenus dasypus) két példányban. B) ásványok: Ormós Zsigmond 1 Ludwigit és 1 Veszélyt nevű ásványokat Moraviczáról ajándékozott. A rajztanárvizsgálatok tárgyában az országos rajztanárképezde tanári kara mint vizsgáló bizottság közhírré teszi, hogy a folyó évi szünidők végével vagyis szeptember hava 30-ikától október hó 7-ig, Budapesten az orsz. mint arajztanoda helyiségben (Rombach utcza 4-ik sz. a.) a rajztanképesitő vizsgálatok a következő rendben fognak megtartatni. Folyó évi szeptember hó 30-ikán és október hó 1-ső és 2-ik napján zárt vizsgálat a gyakorlati szakokból, névszerint a figurális, ékítményes és építészeti rajzból. Október 4-ikén és szükség esetében 5-ikén írásbeli zárt vizsgálat az elméleti szakokból, név szerint és főleg az elemi mértan, derékszögű vetülettan, árnytan és távlattanból, legalább oly terjedelemben, mint az a felsorolt tárgyakra nézve a középtanodai, illetőleg polgári tanodák tantervében körül van írva. Október hó 6-án szóbeli vizsgálat a fentebbi tárgyakból, mely alkalommal a másnap megtartandó próbaelőadás tárgya is fog közöltetni. Október 7 én próbaelőadás a módszertani készültség kitüntetése czéljából. E próbaelőadás csak oly tanárjelölteknél mellőzhető, kik valamely nyilvános tanodában rajztanítással már foglalkoztak s annak igazgatójától módszertani képességüket illetőleg ajánló bizonyítványt mutathatnak fel. A vizsgálati dij 10 forint, mely a zárt vizsgálat előtt a vizsgáló bizottsági elnök kezéhez fizetendő. A vizsgálatra szeptember hó 20 ig Az országos zeneakadémia alap- és szervezeti szabályai. (Folytatás és vége.) 25. §. Tanárok tisztje: a) Az akadémia minden tanára köteles az általa vezetett osztály tanóráit pontosan betartani, s az osztályába sorozott tanítványokat a kellő elméleti és gyakorlati oktatásban lelkiismeretesen részesíteni, b) Szigorúan felügyel arra, hogy osztályában a tanítványok is a tanórákat pontosan kitöltsék. A hanyagokat az igazgatóságnak feljelenteni tartozik, c) Betegség által, vagy más módon akadályozva lévén erről az elnököt, illetőleg az igazgatót értesíteni köteles. 26. §. Tanítványok kötelessége, a) A tanítványnak a tanórákra mindenkor pontosan meg kell jelennie s tanári vagy igazgatót engedeszabad elmulasztania. b) Azon tanítvány, ki indokolt mentség nélkül három tanórát mulaszt el, az igazgatóság részéről megdorgálandó s ismétlés esetében az akadémiából ki is zárattathatik. c) Minden tanítvány köteles az igazgatóság és az illető tanár rendeleteinek magát szorosan alávetni. d) Az igazgatóság engedelme nélkül az akadémia tanítványai, semmi nyilvános előadásban részt nem vehetnek. e) Az igazgatóság köteles lévén a tanítványok erkölcsi magaviseletére ügyelni, azokat, kik erkölcstelen életet élnek elébb megfeddeni tartozik, s ha ez eredménytelen lenne, azokat az akadémiából ki is rekesztheti. f) Mindegyik tanítvány rendkívüli eseteket kivéve, legalább is egy évet köteles az akadémiában tölteni, különben évi bizonyítványra számot nem tarthat. g) A tanítványok vevény- és a netaláni károk megtérítésének kötelezettsége mellett, az akadémia könyv- és zeneműtárát használhatják. h) Tanítványok, kiknek állami ösztöndíj, vagy segélypénz engedélyeztetett, annak élvezetére csak addig tarthatnak számot, míg az e) pontban érintett kötelezettségnek eleget tesznek. 27. §. Az ösztöndíjak és segélypénzek kiosztása. Az akadémia ösztöndíjait és segélypénzeit a következő alapítványok képezik: 1. Két 300 frtos és három 200 frtos, évenkinti állami ösztöndíj vagy segélypénz. 2. „Liszt-jubileumi alapitvány" czimü, szab. kir. Budapest város által alapított három 200 frtos ösztöndíj. 3. A dr. Haynald Lajos kalocsai érsek ur által tett 2000 frt alapítvány után évenkint 100 frt ösztöndíj, az akadémia oly tanítványa részére, ki az egyházi zenében tanúsít legtöbb előmenetelt s végre: 4. Simonffy Kálmán volt országgyűlési képviselő ur által élte fogytáig évenkint fizetendő 20 db. cs. kir. arany erejéig tett ösztöndij-akpitvány az akadémia oly tanítványa számára, ki a magyar zene elméleti vagy gyakorlati terén leginkább kitünteti magát. Az 1. alatti ösztöndíjakat vagy segélypénzeket az akadémia igazgatósága ajánlatára a vallás- és közokt. magy. kir. miniszter; a 2. alatti budapestvárosi ösztöndíjakat élte fogytáig Liszt Ferencz elnök s halála után az általa rendelt megbízott; a 3. alatti ösztöndíjat az akadémia igazgatósága ajánlatára dr. Haynald Lajos érsek ur s halála után bízottja; s végre a 4. alatti ösztöndíjai, az akadémiai igazgatóság ajánlata meghallgatása mellett, Simonffy Kálmán alapító úr adományozza. Az ösztöndíjak vagy segélypénzek csak egy évre szólnak. Ernyedetlen szorgalmú és magukat szakadatlanul kitüntető tanítványok azonban több éven át is részesülhetnek ösztöndíjban vagy segélypénzben. Oly tanítványok, kiktől az ösztöndíj vagy segélypénz egyszer megvonatott, többé ilyenre számot nem tarthatnak. Az ösztöndíj vagy segélypénz azon tanítványtól időközben is megvonatik, aki erkölcstelen magaviselet, avagy kellő szorgalmat nem fejt ki, vagy akire bebizonyul, hogy azt más czélra, s nem saját fentartására és kiművelésére használja fel. Az ösztöndíjak vagy segélypénzek kiszolgáltatási módozatát a körülményekhez képest az akadémiai igazgatóság meghallgatása mellett a vallás és közoktatási miniszter határozza meg. Táviratok: Kragujevacz, szept. 11. A szávavidéki bosnyákok segélykérésén minden vita nélkül ment át a skupzsina a napirendre. A felirati bizottság nagyobb részben a kormány és az Omladina párthíveiből áll s a kormány azon iparkodik, hogy mérsékelt szelemű legyen a felirat. — A felirati vita előre láthatólag több napot fog igénybe venni. Berlin, szept. 11. Bismarck hg. leánya Eulenburg gr. kormányülnökkel váltott jegyet. Bécs, szept. 11. A „Polit. Corr.“ arról értesül, hogy Servor basa és a konsulokból álló bizottság abban állapodtak meg, hogy a bizottság legközelebb több egyszerre különböző helyekre menő csoportokra oszoljék, melyek közül a porta biztosa saját belátása szerint csatlakozik felváltva egyik vagy másikhoz. Tárgyalási helyekül egyelőre ki elültettek: Nevesinje, hová az angol, orosz és franczia konsulok, továbbá Trebinje, hová az osztrák, német és olasz konsulok teszik át tanácskozásaikat. — Server basa hallomás szerint először az előbbeni csoporthoz szándékozik csatlakozni. Bécs, szept. 1 l.1jHitelrészvény 212.40 — Angol-osztrák 106 50. — Galicziai 224.— — Lombard 105.—. — Államvasut 27. 50 — Trámvay 99.—. — Rente 70.45 Hitel sorsjegy 164.50. — 1860. 112 30 — Napoleond’or 89.02 — 1864. 134 50 Arany 5.30 — Ezüst 101.80 — Frankfurt 54.50 — London 111.85. — Porosz pénzutalvány 65.10—. — Unio-Bank 89.80. — Török sorsjegy 51.10. — Ált. épitő-bank 11.— — Angol épitőbank 19.50. Magyar földhitel —.— Bécs, szept. 11. M. földteherm. kötv. 81.25 Magy. vas. kölcsön 100.50 — Salgó-Tarján —.— Anglo-Magyar 33.— — Magy. hitel 206.30 — Frankó-magyar bank 48.— Magyar záloglevél 87.25 — Alföld 123.75. Erdély 115.— Magy. éjszak-kel. vas. 118-50.— Magy. kel. vas. 48.50 — Kel.vasuti elsőb. kötv. 56.60. — Magy. sorsjegy 79.75. — Tiszai vasút 186.— Magy. földhitel 63.25 Municipal-bank 22.50. A hivatalos lapból. Kinevezések: Göllner Lajos kassai pénzügyigazgatósági számtiszt a kassai katasteri igazgatósághoz számtisztté, Kertész Miklós, fogy. adóhivatali ellenőrzé, — a debreczeni m. kir. pénzügyigazgatóság számvevő osztályához Cziglányi Gusztáv III-ad oztályu számtisztté ideiglenes minőségben neveztetett ki. Névváltoztatások: Singer Sándor tolnamegyei bonyhádi születésű színész vezetéknevének „Senger“-re, Millhoffer Frigyes és János kecskeméti lakosok saját valamint Károly, Pál, Mária, Antal Zsuzsánna nevű gyermekeik vezetéknevüknek „Molnár“-ra, Klingert Vilmos kecskeméti lakos nevének „Pataki“-ra kért átváltoztatása megengedtetett.