Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-12 / 137. szám

kimerítve fél kettőnél, akkor a napirend bevégzése után adhatták be az interpellate. — Ezután fel­­olvastatik a két interpellate: Madarász József. Kérdés a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez! A budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya által, miként az ide ’­• csatolt adatok tanúsítják, a terü­leten levő iparosokhoz, az iparstatistika valósítása végett intézett felhívás és mellékletei közt a B) C) D) alattiak magyar és német nyelven küldet­tek szét. Mivel az így eszközölt felhívás, Pest, Pilis és Solt, Esztergom, Fehér, Heves, Csongrád, Bács- Bodrog megyékre, s a Jászkun kerületekre és te­rületeik városaira nézve, csakis nemcsak e terüle­ten, de az egész hazában élénken élő nemzeti érzü­let teljes félre­ismerésének tulajdonítható. Kérdem a tisztelt miniszter urat, hajlandó e befolyását felhasználni, hogy a budapesti kereske­delmi és iparkamarának iparosztály­­a felhívásait Magyarország polgáraihoz, a magyar nemzeti köz­érzület tiszteletben tartásával intézze. Ez a kérdés intézésem. Csak néhány rövid szót kívánok még a t. miniszter úrhoz intézni. Én nem ellenezhetem azt, hogy a budapesti kereske­delmi és iparkamara az iparstatisztikát ne csak magyar, hanem német vagy bármely nyelven össze­állítva közrebocsássa. Minél több hazánkban élő nyelven fog tudatni az, hogy minő ipara van Ma­gyarországnak, annál előnyösebb. Midőn azonban a budapesti kereskedelmi és iparkamara ezen ipar­­statistikának összeállítására hívja fel Magyaror­szág polgárait, azt nem helyeselhetem, hogy Ma­gyarországnak kiválólag magyar, de bár más ajkú polgáraihoz, — mert nem tehetem fel, hogy Ma­gyarország irányában, ennek más ajkú polgárai a magyar nemzeti érzület tiszteletben tartásában ne neveltessenek fel, —• mondom ezekhez ne csak né­met és magyar, hanem kiválólag miként ezt az A) okmány is bizonyítja, csakis a magyar czim hasz­nálatával a többi tisztán német nyelven intéztes­­sék. Én azt nem helyeselhetem, hogy Magyaror­szág polgáraihoz magyar és német nyelven küldje felhívását, mert hiszen ha ő a magyar nyelven kí­vül még német vagy bármily más nyelven is akarja közrebocsátani az iparstatisztikát, ezt joggal teheti de tekintve önmagában azt, hogy a budapesti ke­­reskedelmi és iparkamara, mely Magyarország szí­vében Budapesten székel, tudván azt, hogy Buda­pest lakosságának túlnyomó nagy része a magyar nyelvet választotta hivatalos nyelvéül, erkölcsi kö­telessége jó példájával menni elől az ország többi ipar­kamarái előtt. Én tehát miután véletlenül He­ves megye szolnoki választó kerületében tisza­föld­vári magyar érzelmű polgárokhoz intézett ilyen fel­híváshoz jutottam, azon választó kerületből, a­mely kerület választóinak bizonyos része bizalmában kí­vánt engem részesíteni, — kötelességemnek tar­tottam a t. földmivelés- ipar és- kereskedelmi mi­niszter úrnak tudomására juttatni ezt a tényt, hogy befolyásával a budapesti ipar és kereskedelmi ka­­­maránál eszközölje ki azt, hogy Magyarország szí­vében, Budapesten és ezt követve az egész hazá­ban a nemzeti érzület tiszteletben tartassék. Csak erre akartam alkalmat szolgáltatni és azért tartot­tam kötelességemnek ezen interpellatiót megtenni. Simonyi Lajos b. földmivelés és keresk. mi­niszter a házszabályok 135. §-ának határozatához képest értesíti a házat, hogy ezen tett interpella­­tióra a legközelebbi ülésen azaz kedden fog vála­szolni. (Helyeslés). Mocsáry Géza: T. ház! Interpellation tár­gyát az összminiszteriumnak azon rendelete képezi, mely a feloszlatott húsz törvényszék közt az ungh­­vári törvényszéket is feloszlatta. v/uuu, •xül/xjrcjs.'ttü j­ o* Ú. ‘crre szól­>öngl" galmat tartalmazzák magukban, én azon általam említett, az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak rendeletét nem találom méltányosnak, sem a sta­tisztika kérlelhetlen igazságánál fogva, nem talá­lom méltányosnak pénzügyi tekintetből, nem talá­lom méltányosnak a kereskedelem s ipar tekinte­téből, és nem találom méltányosnak a azon rendele­tet magából a szorosan vett igazságszolgáltatás te­kintetéből sem. A statistika tekintetéből nem találhatom méltányosnak rendeletet azért, mert először tekintve az ungvári kir. törvényszék működési körét, azt találom, hogy 1873-iki évben az ungvári kir. törvényszék, — mely hat bíróval van ellátva mindegyik tagja 4339. ügydarabot dol­gozott fel; ekként tekintve szorgalmát a kir. tör­vényszéki tagoknak, az ungvári kir. törvényszék a 7-ik rangsorozatba esik, előtte állanak: a vesz­prémi, pesti, sátoralja­újhelyi, a debreczeni és bu­dai kir. törvényszékek. A miniszteri rendeletet azonban nemcsak a statisztika szempontjából tartom megtámadhatónak tartom pénzügyi szempontból is. Sajnálattal kell előre bocsátanom, hogy kérlelhetlen viszonyaink minket oda sodortak, hogy jóformán magából a leg­szentebb ügyből az igazságszolgáltatásból is finan­­cziát kell űznünk. De miután a baj tényleg létezik s egyúttal olyan, melynek eltávolítását ez idő sze­­rint talán erőnkön felüli vállalatnak jelezhetem, azért a kérdésen csak átsiklom. A múlt ország­gyűlésnek akkor, midőn 43 létező törvényszéket beszüntetett, mindenesetre az is volt szeme előtt, hogy az ungvári törvényszék feloszlatásával az or­szág pénzügyi tekintetben bármit is nyert volna, sőt ellenkezőleg nagyon sokat veszített. Ha a járásbíróság hatásköre 500 írtig fog ki­terjesztetni, hogy ha azt akarjuk, hogy ez a perle­kedő közönségnek kielégítésül szolgáljon, fel kell venni, hogy Ungvártt legalább 20,000 lesz az ügy­darabok száma. Ha pedig most a statistikai kimu­tatást méltóztatnak megtekinteni, meggyőződhet­nek, hogy azon átlagos maximum, mit egy biró fel­dolgozott 1873 évben 4000 darab szám (fejcsóválás középen.) Méltóztassanak megtekinteni a statisti­kai adatokat és azokból tessék engemet megczá­­folni. E szerint pedig fog kelleni a két bíróhoz még hármat kinevezni, vagyis a feloszlatandó ungvári törvényszéktől az ungvári járásbíróságot három bí­róval kellene pótolni. Ha pedig ezen pótlás be fog következni, akkor nagyon természetes, hogy a se­gédszemélyzetet is pótolni kell. Ha pedig az ungvári törvényszékhez tartozó ügyek a beregszászi törvényszékhez fognak utasít­hatni, akkor mindenesetre múlhatatlanul szükséges leend, hogy a beregszászi törvényszék ungvári te­rületére nézve bírákkal szaporíttassék, és talán épen annyival, a­hány bíróból áll a jelenlegi ung­vári törvényszék. Ekkor pedig ezen bírákkal át kell menni a segélyszemélyzetnek is, így láthatjuk, hogy az egész ungvári törvényszék személyze­tét alkalmazni kell és csak úgy fogja kapni fize­tését, mint eddig kapta. Kivéve magát az elnököt, a királyi ügyészt és talán az iroda­igazgatót, kik­nek fizetése legfeljebb 5400 frtra megy. Tehát a tényleges megtakarítás tenne 5400 frtot. Ezzel szemben te­hát, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy Bereghszászban ez idő szerint a helyiségek nem olyanok, hogy majdnem három tör­vényszéknek ügydarabjait, bírói és segédszemély­zetét valamint fegyenczeit magukba felvehessék. Tehát természetes, hogy azon törvényszékeknél, arra hogy képesítve legyen a maga működését rend­szeresen és akadálytalanul folytatni, szükséges hogy a helyiségek felszereltessenek, hogy építkezések, esetleg átalakítások történjenek. Tudjuk igen jól, ha az állam építkezik, men­­nyibe szokott az kerülni. Mindenesetre fog annyiba kerülni, amennyi ezen 5400 frt megtakarítás tőké­jének megfelelő. Pénzügyi tekintetben tehát esze­rint nem nyertünk semmit. Pénzügyi tekintetben látványosnak kell jeleznem ezen intézkedést 2 szór azért, mert Ungvárott három pénzintézet működik.­­ Ezen pénzintézetednek évi forgalma 6 millió forin­tot képvisel, ezen 6 millió után az állampénztárba részint bélyegjegyekkel, részint zálogjegyek után évenkint 12000 irt bélyeg folyik be. Ha a törvény­szék elvitetik és Beregszászba helyeztetik át, s azon pénzintézeteknek nem lesz kezénél a bíróság, gén természetes, hogy ők a váltóüzlettel fel fognak ragyni s kötvényüzletet fognak folytatni s a köt­­vényüzletnél az igen t. kincstárnak igen nagy kára esz. Mert ha fel­veszem — a­mit állítottam, hogy évenként 6 milliót forgatnak, e szerint 1.500,60o ftnyi alaptőkével dolgoznak, melynek négyszerese tesz épen 6 milliót, az ez után fizetendő bélyeg­illeték 3899 frtot tesz, s az én előbbi számításom szerint a kincstár az eddigi 1200 frtnak harmincz egyszeresét veszítené, a mi 180101 frtot tészen. Harmadszor károsnak tartom azon rendeletet pénzügyi tekintetben azért, mert az igen t. ház minden tagja tudja, hogy az ungvári uradalom egyik gyöngye, a legérdekesebb ingatlan vagyon, épen magában Unghvár városában fekszik. Igen termé­szetes, hogy ha az értelmiségnek jelentékeny ré­sze a várostól elvonatik, azon város ingatlanai ér­tékükben múlhatlanul veszíteni fognak. Egy élő példával ezen érték­csökkenésre vonatkozólag bá­tor vagyok a következőben szolgálni. Épen a fel­osztási rendeletet megelőzőleg Unghvár városa concurrált a kincstári regálékra s az árverés után 500 fttal többet ígért mint a legtöbbet ígérő­ Ez tör­tént közvetlen a feloszlató rendelet előtt. Az igen t. kincstár szives volt a bérlettel a várost mégis kí­nálni, azonban mihelyt a rendelet leérkezett a vá­ros kijelentette, hogy eláll előbbi ajánlatától, s igen bölcsen tette, mert természetes, hogy ha ily tekin­télyes testület mint a bírói s ügyvédi elvonul a vá­rostól, s perlekedő felek onnan elmaradnak, a re­gálék értéke szükségképen csökkeni fog. Kereskedelmi és ipari tekintet­ben sem tartom czélszerűnek ezen rendeletetet, t. hát méltóztassék megengedni, hogy kicsit hosszas legyek, azonban azt gondolom, nem lehet hogy az igen t. ház ezt a kérdést, midőn ily lényeges juris dictió vonatik el, valamely várostól, közönyösen vegye, kereskedelmi és ipari tekintetben károsnak tartom azon rendeletet azért, mert méltóztatik tud­ni, hogy minden kereskedelem és ipar feltétele a jó törvénykezés és alapfeltétele a nagy fogyasztás. Ez két oly nagy factor, a­mely nélkül az ipart, keres­kedelmet képzelni nem lehet. A kereskedelem pe­dig csak úgy virágozhatik t. ház, ha maga a tör­vénykezés könnyen hozzáférhető, az ipar csak úgy virágozhatik, ha a consum nagy. Én t. ház, bátran állíthatom, hogy képtelenség feltételezni azt, hogy criminális ügyekben csak egy végtárgyalást is meg lehessen tartani, akkor, midőn Ung megye felvidékéből tanú van idézve, mert a­ki ismeri azon népnek viszonyait, tudja, hogy útnak sem indulhat, mert egy garasa sincs, alig van meg mindennapi kenyere, tehát lehetetlen, hogy 10—12 napra magát élelemmel ellása; s ha ves­­­szük azt, te­hát, hogy bűnügyekben a tanuk díjait mindig az állam előlegezi, ha ves­szük azt, a­mit a statistika is bizonyít, hogy legtöbbnyire a legsze­gényebb emberek keverednek bűnügyekbe, kiktől nem lehet a perköltségeket behajtani, az államnak igen sok kára lesz a be nem hajtható tanulási dijjakból. Ezek után bátor vagyok magát az írásba fog­lalt interpellatiót felolvasás és tárgyalás végett átadni. interpelláló: a törvényhozásiig beszüntetett 43 törvényszéket maga jelölje ki, ezen felhatalmazás folytán" a tisz­telt minisztérium egy f. évi jul. 31-én kelt, s br. Wenckheim Béla miniszterelnök s Perczel Béla igazságügyér ur ellenjegyzésével ellátott rendele­tében 20 kir. törvényszéket s ezek között az ung­várit is feloszlatta, már pedig, tekintettel arra, hogy a m. k. igazságügyi mi­nisztérium által a 106 hazai kir. törvényszékek 1873. évi működéséről a folyó évben kiadott hiva­talos statistikai adatok szerint az 59 V* □ mért­­földnyi területű ungvári kir. törvényszék területre a 29-ik helyet foglalja el, tekintettel arra, hogy a 128,199 telket szám­láló ungvári kir. törvényszéki terület népesség te­kintetében a 44-ik helyen áll; tekintettel arra, hogy 1873-ik évben az ung­vári kir. törvényszékhez 26,091 ügy­szám érkezett be s igy a törvényszék ügyforgalomra nézve az ország­ban a 16-ik; tekintettel arra, hogy az 1873-ik évi kimuta­tás szerint az ungvári kir. törvényszéki területen 35 ügyvéd lakott, s így ügyvédi létszámra azon törvényszéket a 37-ik hely illeti meg, tekintettel arra, hogy minden ágában tör­vénykezési statistikának Ungvár előtt a 106 tör­vényszék közül csak 47 áll előbb, s igy ha a fel­oszlatott 43 törvényszéken felül még 15 törvény­szék szüntettetnék be, még ekkor is az ungvárinak meg kellene maradni: 8 tekintettel arra, hogy Ungvártt egy biró 1873. évben átlag 4339 ügyet dolgozott fel, s igy mun­kásságra nézve az ungvári kir. törvényszék előtt csak 6 törvényszék áll; tekintve azt, hogy Ungvár egész felső Magyar­­országban Kassa után az első ipar- és kereskedelmi város; tekintve azt, hogy Ungvár — daczára annak, hogy V3 részben nem magyar ajkúak lakják — a magyar államiság eszméjének szeplőtlen megőrzésé­ben nagyon elől áll; mi alólirott képviselők az ungvári törvényszé­ket feloszlató rendeletet az előrebocsájtottak indo­kából méltánytalannak találjuk, azért a tisztelt össz. Minisztériumhoz azon kérdést intézzük : Mely alapelvekből indult ki a tisztelt kormány azon rendelet meghozatalánál ? Szándékozik-e a tisztelt kormány az említett rendeletet a jobb meggyőződés alapján Ungvárra vonatkozólag visszavonni ? s ha nem, mivel tudja azon rendelet fentartását indokolni ? Elnök újra felhívja a ház tagjait, hogy hétfőn reggel 10 órakor az osztályok szokott helyiségeiben megjelenjenek. A legközelebbi ülés kedden d. e. 10 órakor lesz, melynek tárgya a d­e­r­e­g­a­t­i­v tag­jainak megválasztása és a gazdasági és könyvtári bizottságok jelentéseinek tárgyalása lesz. Ülés vége 1 óra 30 perczkor, hoznak elköltözni az édes magyar haza kebeléből és­­ elszakadva a magyar nemzettesttől, s idővel beol­­­­vadva idegen nemzetségbe lesznek kénytelenek szerezni mindennapi kenyereket. Mint értesülünk, nagyméltóságod kegyeske­dett volna a brassói kereskedelmi és iparkamarát felszólítani e híresztelt kivándorlás okainak meg­­vizsgálára és gyors jelentéstételre. Fájdalom, épen Brassó városa volt az a mos­toha atya, a jog és birtokrabló és az maiglan is, mely az ő közigazgatása alá adott szabad népet 1711-dik évtől kezdve jobbágyságra sülyesztette, minden jogaitól, nagy kiterjedésű kenyéradó er­dőitől, havasi legelőitől, malmok, korcsmák gazdag jövedelmeitől megfosztotta, szellemileg és anyagi­lag koldussá tette, egyházi jogainak gyakorlásá­ban gátolta és papjait és tanítóit germanizálni tö­rekedett. 64 év óta foly ez elrablott jogok és birtokok és jövedelmek visszaszerzéséért Hétfalu részéről az elkeseredett s ezeket felemésztő, lélekölő küz­delem az egy személyben földesurat játszó és egy­szersmind közigazgató, tehát biró és rabló hatal­mas dús város ellen, mig ez évben két fórumon győzhettünk. A magyar nemzet és kormány 1848-ban fel­szabadította a jobbágyságot, minket pedig e mai napig Brassó zsarnoksága alatt hagyott. A magyar kormány csak most kezdi méltá­nyolni jogos küzdelmünket, miután Pávai Vajna Elek ügyvédünk és Orbán Balázs „Czáfolat és Bar­­czaság“ czimü müveikben e nép múltjáról és jele­néről leemelték a koporsó födelét. Minő hatalmas védmű volna jelenleg Hatfalu Erdély délkeleti szögletében, ha II. Endre, Nagy Lajos és Mátyás dicső királyaink bölcs intézkedése szerint szabadon fejlődhetett volna. Mert fájdalom, sokszor olvastuk a lapokból, hogy haza kellene te­lepíteni a bukovinai magyarokat, de hogyan kel­lene a jogtalan nyomorgatás alól szabadulni akaró és szükség és szegénység miatt kivándorló száz meg száz hétfalusi csángó magyarokat a hazának és nemzetnek megtartani, Pávain és Orbánon kívül soha senki sem szólalt fel. E nép jajkiáltását és kivándorlási törekvését a brassói kereskedelmi- és iparkamara előre tud­juk, koholmánynak fogja nevezni és a kizsarolt, el­szegényedett, elkeseredett népet jólétünek, meg­elégedett és boldognak nevezi. Mi tényre mutatunk. Bukarest utczái telve vannak kivándorolt hétfalusi magyarokkal, mert az itthoni élet lehetetlenné vált a számos jövedelmi forrásoknak szászok általi jogtalan lefoglalása miatt. Tény az, hogy a lefolyt évben 6350 útle­vél adatott ki hétfalusiaknak, s mi történik akkor, ha a töm­ösi vasút elkészültével a hétfalusi sze­­keresség megszűnik s e jövedelmi forrástól is meg­fosztatik ? Hétfalu s átalában a bárczasági magyar nép szomorú jövője s már jelene is kell, hogy ide for­dítsa a magyar nemzet és kormány figyelmét. Édes magyar hazánk és nemzetünk e vérző tagját megóvandók az elkorcsosulás és pusztulás­tól, bátorkodunk nagyméltóságod előtt esedezni méltóztassék a barczasági magyar nép elcsüggesztő helyzete megvizsgálására ne a brassói kereske­delmi- és iparkamarát mint peres társat felszólítani hanem a tőlünk csak 3 órányira fekvő Szepsi-Szent­­györgy városa törvényhatóságától egy részrehaj­latlan bizottmányt kinevezni, mely érintkezve a hétfalusi papsággal, a vérző seb meggyógyitása módját megalapítsa és nagyméltóságodnak sietve körülményes jelentést tegyen. Nagyméltóságod honatyai jóindulatában bízva s bölcs intézkedésétől gyors orvoslást és sanyarga noud­o tisztelettel öröklünk. Hétfalu, augusztus 25-én 1875. — Nagy­­méltóságú miniszter urnak alázatos szolgái: Bácsfalu község részéről: Simon Péter, Lázár András. Csernátfalu részéről: Miklós Sámuel biró, Gimbesan jegyző, Dénes András. Hosszufalu részéről: Popovics Jenő jegyző, Vajda Lajos, Partin János esküdt. T­a­t­r­a­n­g részéről: Fórizs Mihály biró, Fejér György esküdt, Barkó Dávid esküdt, Barta Károly néptanító. .. ?,^r,^e,rec? részéről: Papp János biró, Bitay Sándor képviselő, Brandschott Frigyes kör­jegyző. ,Zaj^°­n részéről: Rab János biró, Dudás Márton esküdt, Veronica Mihály esküdt, Bálint János­ István. Türkös részéről: Kocsis András biró, Fejér J­kében korteskedett s ellenjelöltje ellen hivatalos hadjáratot indított volna; nem is volt szükség ezekre, mert a vidéki képviselőgyülés értekezlete jelölte ki mindkét választókerület jelöltjét, mely jelöltségre Boér Antalnak, mint ki e vidéket már 4 országgyűlésen teljes megelégedésünkre képvi­selte, már a régi pietásból is kifolyólag, tökéletes joga volt és lehetett fia főispánsága nélkül is; igen természetes, hogy ha ellenjelöltje nem szerette a világosságot s denevérként éjjeleken át barangolt a választókerületben, itatott etetett, s tendentiásus ígéretektől hemzsegő programmbeszédében olyakat ígért, „hogy pár hó alatt a vidékben újra minden román nyelven lesz s a szigorú főkapitányt lecsa­patja, stb. hogy ily a törvények, hazánk s a fen­­álló rend ellen intézett merényletek előtt az elöl­járóság szemet nem hunyhatott. Különben ha J. Gy. ur e részben sérelmest képzel, ám érvényesítse a törvény előszabott ut­­­­án; de úgy hiszszük, ettől fél, mert ott nem ko­holmányokkal, hanem csupán az igazsággal kell és lehet fellépni; J. Gy. ur pedig úgy látszik az igaz­ságot nem igen szereti. Az igaz, maga közlő sem tagadja, hogy az el­­enjelölt ellen a pesti kir. törvényszéknél csalásért nünvizsgálat van elrendelve, mint volt a fogarasi­­nál is s több más helyeken is, melyekért a pesti ügyvédi kamara fel is függesztette, nem volt tehát szükség legkisebb presszóra is Boér Antalhoz csat­lakozni, mit 600-nál több szótöbbség is bizonyít. A mi közlőnek azon állítását illeti, hogy fő­ispánunk a várossal 180 és a vidéki törvényható­sággal 400 forinttal honoráltatta volna magát a pesti útjáért, — megjegyezzük, hogy azon időben még Túri Gergely volt Fogaras város főispánja, és mindaddig, míg J. Gy. nyugtáját nem bírja a főka­pitánynak felmutatni, — ez állítást rágalomnak nyilvánítjuk. Lázár Jakab kincstári birtokok igazgatója, — ha szükségesnek és méltónak fogja találni, azt hisszük maga fogja megtenni feleletét az őt érdeklő vádakra, részünkről csak annyit írunk: „úgy lát­szik Lázár Jakabnak bűn volt, meggyőződését kö­vetve, Boér Antalra szavazni, — míg a jószágigaz­gatóság többi tisztviselőinek, épen abban van közlő előtt fő érdeme, hogy derekül korteskedtek ellen­jelölt mellett. Végül kijelentjük azt is, miszerint bámulnunk kell J. Gy. ur túl szerénytelenségén, hogy a jelen­legi kormányt is becsméreli — mely kormánynak, míg a választásoknál meg nem bukott, feltét­len hívének vallotta magát. Mori F. Izsák, Zakariás Mártony kereskedő, Szentpéter Antal, Kronstadter Ferdinánd építő­mester, Novák János, Nagy Samu, Gegő János földbirtokos, Kovács János ügyvéd, Kapocsányi Móricz h. ügyvéd, Kapp István kereskedő. Hétfalu felirata a székelyföldi és bár­czasági kivándorlás ügyében. Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes urunk! Édes magyar hazánk, magyar nemzetünk fen­­állása iránti szeretet és hűség parancsolja nekünk alulírottaknak, hogy feljajduljunk és nagyméltósá­god honatyai figyelmét a magyar nemzettestnek egy rég üldözött vérző és haldokló, s fájdalom, a magyar nemzettől elfeledett és soha sem támoga­tott tagja, a Barczaságon élő „hétfalusi csángó magyar nép“ felé fordítsuk. A hazai lapok tele vannak azon minden ma­gyar szivet megdöbbentő hírrel, hogy a Székelyföld­ről és Barczaságról közel három ezeren szándé­kogaras, szept. 4. Az­­ Egyetértés és Magyar Újság“ 126-c számában: J. Gy. jegy alatt megjelent „Egy főisp mint fő kortes“ stb. czimü közleményre a követke nyílt választ adjuk. J. Gy. urnak kilátszottak lólábai; azon ep kifakadás, melylyel a főispán atyja ellenjelöltjén bukása feletti fájdalmát kiséri; J. Gy. ur elválás; báti­an életbarátai: a sok valótlanság, melytől ke­leménye csak úgy hemzseg, a több pártfeleim megküldött tiszteletpéldány czim kézirata, elég elárulták J. Gy. urat, ki közleményével annyit­­ ért, hogy volt csekély hívei józanabb részeié csömörülve fordult el tőle, s ezen az igazság érd­kében tett választ alá is írta, főleg azért, mert­ egy békételen román, ki azonban ép úgy szeret az igazságot és valót, mint J. Gy. ur, irta volna v­lamelyik Gazettába szeretett főispánunkról azt valótlanságokat, melyeket J. Gy. úrral a harag ir­tott, ezen nem bámulnánk; de hogy egy eddig m­­át magyarnak mondott nagy hazafi, mert Fogar vidéke magyarsága megmentője s védőjéről, fők­pitányunkról annyi valótlanságot elmondani, már oly kinövés, mely arról biztosit, hogy J. Gy. magyarsága s fennen hirdetett jó s nagy hazafiság csak csábszer­ü mese volt. Nem hiszszük, hogy Boér Antal s fia szer­zett főispánunk J. Gy. úrral polemizáljanak; s minket az igazság kénytel felszólalni. Azt mondja J. Gy. úr, hogy: „képviselői nem megyei lakos, és birtoka e megyében és seh nincs, valóban több a legvastagabb gyöngédtelen­ségnél ilyesmit még csak kigondolni, s valakim szegénységét felhányni, igaz ugyan, hogy képvise­lőnk nem gondnokoskodott el árva vagyont, s ne ügyvédeskedett el egyesek s községek pénzeit, nem íratta közmeglepetésre s jóhiszemű hitelez kijátszására egy szép reggelen összes ingatlana nejére; mert e vidékbeli kutsulátai vagyon; 1860-ban, midőn kufsteini börtönéből visszatér gyermekei eladták, kik között többi ingatlanát felosztotta ; de van renditletlen becsülete s min­dent feláldozó honszeretete, melylyel ugyaneze kerületet 1834, 1837, 1841, 1847—8 és jelenleg szabad eszmék lobogója alatt hűn képviselt, s fjat; erővel most is képvisel, és ez a legszebb fölt vagyon. Mi a főispánt illeti, igaz ugyan, hogy a me­gye tanácsterme némileg megürült, helyesebbe megtisztult s nem többé az elégedetlen passivista garázdálkodási helye, hanem a rend és tön­én terme, hol alkotmányunk s nemzetünk ellen több szó soha nem emeltetik; J. Gy. ur előtt főispánun­k megbecsülhetlen hazafias érdeme is bűn ? Igéz természetesen , hiszen J. Gy. ur nagy és jó hazafi Nem való az, mintha a főkapitány atyja érdé Újdonságok. A gödöllői ipariskola tárgyában holnap érte­kezlet fog tartatni Gödöllőn. Mint tudva van, J. Péterffy kir. biztos több ipariskolát rendezett már be a vidéken, melyek már­is szép eredményeket mutatnak fel. Gödöllőn egy papir-machee gyárt akarnak felállítani. Az értekezleten gr. Ráday Pál, báró Podmaniczky Géza és Kerkapoly Károly is részt vesznek. A szerződés a nemz. színház és Rákosi közt a „K. Népe“ szerint főbb pontjaiban a következő : 1. A nemzeti színház 1875. október 1-től minden éne­kes népszínművet és bohózatot 3 évre Rákosinak enged át. 2. Ha a nemzeti színház énekesei és éne­kesnői a népszínházhoz átmenni nem akarnak, ezek szerződéseinek lejártáig a nemzeti színház is adhat népszínművet. 3. A 3 év letelte után a nemzeti színház fenntartja a jogot úgy rendelkezni e dara­bok iránt, a­mint akarja. 4. A nemzeti színház két év elteltével az adott jogokat Rákositól félévi fel­mondás mellett visszaveheti. 5. Ha Rákosi 3 év előtt megszűnnék igazgató lenni, a nemzeti színház fenntartja rendelkezési jogát. 6. Rákosi kötelezi magát a tagokat úgy díjazni, mint a nemzeti szin­­ű TMimoi Pfit.Id­ezi magát, hogy a népszínműveken kivül oly darabot, mely a nemzeti színháznál adatik, nem hoz színre, kivéve azokat, melyek a nemzeti színháznál két év óta nem adat­tak, s neki a szerzők iránti rendes kötelezettségek mellett átadatnak. 8. Az átadandó darabok sugó­­könyvét, partitúráját, hangjegyeit Rákosi csak köl­csön kapja, s azok a nemzeti színháznak vissza­­adandók. 9. Ha 1875. október 1-jétől a nemzeti színházban népszínmű már nem adatik, Rákosi az idei népsziműpályázatot átveszi. 10. Ha a nemzeti színházban 1876. ápril 1-jéig még adnak népszín­művet, az ezen időben színre kerülő énekes dara­bokat Rákosi csak ápril 1-je után adhatja. 11. A nemzeti színház felesleges díszleteket, ruhákat stb. ad át becsáron saját tetszése szerint. 12. A nemzeti színház kötelezi magát a szerződés tartama alatt népszínművet, Rákosi pedig tragoediát s magasabb színműveket nem adni. 13. A vitás kérdésekben a belvárosi járásbíróság stól. E szerződést Rákosi és Szigligeti írták alá. Helybenhagyják báró Podma­niczky, Csepreghy, Kuliffay. A nemzeti muzeum augusztus hóban a követ­kező ajándékozott és vert tárgyakkal gazdagodott: A régiségtár: Péchy Tamás, Virágos-Kasmárk falu régi pecsétjét, Balecz Fér. 3 rézérmet, Beszé­des Sándor 1 rézbárczát, Szigethy Mihály 1 pecsét­nyomót, dr. S­enszlmann Imre 89 különféle tárgyat az 1874-ki székesfejérvári ásatásokból, Öreg Polgár Imre 1 ezüstérmet, Szentkláray Jenő 8 darab agyag- és csonttárgyat, Huber Ágoston 1 silexkést, Irgang Mihály 1 burnóczszelenczét, Ladó László 2 réz- és 3 darab ezüst érmet, Tatarek József 1 bronzkést és 1 vascsákányt, Benyó Benedek 2 agyagbögrét, dr. Rómer Flóris F. 1 rézbárczát, Major Lajos 1 ezüst érmet, névtelenek 3 db ezüstérmet ajándé­koztak, néh. gr. Majláth József 1 ezüst szelenczét és gr. Nádasdy Ferencz országbíró olvasóját, néhai Borbély Sámuel 1 ötven aranyat nyomó emlékér­met és Nagy Frigyes porosz király ezüst evőkész­letét hagyományozták. A képtár: Huszár I. Bren­­telnek „Kánai menyegző“ czimü festményét ajándé­kozta. — A természe­t-o­sztál­y. A) állatok: A nemzeti múzeum költségén megvétetett 28 dél­európai és északázsiai madárfaj 39 példányban; 1 tarajos gőte, fekete hasú válfaj; 1 külföldi pillefaj (hybrida­e Saturnia Pernyi et Yama­mai) és 1 egye­nes röpü faj (Calimenus dasypus) két példányban. B) ásványok: Ormós Zsigm­ond 1 Ludwigit és 1 Veszélyt nevű ásványokat Moraviczáról aján­dékozott. A rajztanárvizsgálatok tárgyában az országos rajztanárképezde tanári kara mint vizsgáló bizott­ság közhírré teszi, hogy a folyó évi szünidők végé­vel vagyis szeptember hava 30-ikától október hó 7-ig, Budapesten az orsz. mint arajztanoda helyi­ségben (Rombach utcza 4-ik sz. a.) a rajztanképe­­sitő vizsgálatok a következő rendben fognak meg­tartatni. Folyó évi szeptember hó 30-ikán és októ­ber hó 1-ső és 2-ik napján zárt vizsgálat a gyakor­lati szakokból, névszerint a figurális, ékítményes és építészeti rajzból. Október 4-ikén és szükség esetében 5-ikén írásbeli zárt vizsgálat az elméleti szakokból, név szerint és főleg az elemi mértan, de­rékszögű vetülettan, árnytan és távlattanból, leg­alább oly terjedelemben, mint az a felsorolt tár­gyakra nézve a középtanodai, illetőleg polgári ta­nodák tantervében körül van írva. Október hó 6-án szóbeli vizsgálat a fentebbi tárgyakból, mely alka­lommal a más­nap megtartandó próbaelőadás tár­gya is fog közöltetni. Október 7 én próbaelőadás a módszertani készültség kitüntetése czéljából. E próbaelőadás csak oly tanárjelölteknél mellőzhető, kik valamely nyilvános tanodában rajztanítással már foglalkoztak s annak igazgatójától módszer­tani képességüket illetőleg ajánló bizonyítványt mutathatnak fel. A vizsgálati dij 10 forint, mely a zárt vizsgálat előtt a vizsgáló bizottsági elnök ke­zéhez fizetendő. A vizsgálatra szeptember hó 20 ig Az országos zeneakadémia alap- és szervezeti szabályai. (Folytatás és vége.) 25. §. Tanárok tisztj­e: a) Az akadémia minden tanára köteles az általa vezetett osztály tanóráit pontosan betartani, s az osztályába soro­zott tanítványokat a kellő elméleti és gyakorlati oktatásban lelkiismeretesen részesíteni, b) Szigo­rúan felügyel arra, hogy osztályában a tanítványok is a tanórákat pontosan kitöltsék. A hanyagokat az igazgatóságnak feljelenteni tartozik, c) Betegség által, vagy más módon akadályozva lévén erről az elnököt, illetőleg az igazgatót értesíteni köteles. 26. §. Tanítványok kötelessége, a) A tanítványnak a tanórákra mindenkor pontosan meg kell jelennie s tanári vagy igazgatót engede­­szabad elmulasztania. b) Azon tanítvány, ki indo­kolt mentség nélkül három tanórát mulaszt el, az igazgatóság részéről megdorgálandó s ismétlés ese­tében az akadémiából ki is zárattathatik. c) Min­den tanítvány köteles az igazgatóság és az illető tanár rendeleteinek magát szorosan alávetni. d) Az igazgatóság engedelme nélkül az akadémia tanít­ványai, semmi nyilvános előadásban részt nem ve­hetnek. e) Az igazgatóság köteles lévén a tanítvá­nyok erkölcsi magaviseletére ügyelni, azokat, kik erkölcstelen életet élnek elébb megfeddeni tarto­zik, s ha ez eredménytelen lenne, azokat az aka­démiából ki is rekesztheti. f) Mindegyik tanítvány rendkívüli eseteket kivéve, legalább is egy évet köteles az akadémiában tölteni, különben évi bizo­nyítványra számot nem tarthat. g) A tanítványok vevény- és a netaláni károk megtérítésének köte­lezettsége mellett, az akadémia könyv- és zenemű­tárát használhatják. h) Tanítványok, kiknek állami ösztöndíj, vagy segélypénz engedélyeztetett, annak élvezetére csak addig tarthatnak számot, míg az e) pontban érintett kötelezettségnek eleget tesznek. 27. §. Az ösztöndíjak és segélypén­zek kiosztása. Az akadémia ösztöndíjait és se­gélypénzeit a következő alapítványok képezik: 1. Két 300 frtos és három 200 frtos, évenkinti állami ösztöndíj vagy segélypénz. 2. „Liszt-jubileumi­ alapitvány" czimü, szab. kir. Budapest város által alapított három 200 frtos ösztöndíj. 3. A dr. Haynald Lajos kalocsai érsek ur ál­tal tett 2000 frt alapítvány után évenkint 100 frt ösztöndíj, az akadémia oly tanítványa részére, ki az egyházi zenében tanúsít legtöbb előmenetelt s végre: 4. Simonffy Kálmán volt országgyűlési képvi­selő ur által élte fogytáig évenkint fizetendő 20 db. cs. kir. arany erejéig tett ösztöndij-akpitvány az akadémia oly tanítványa számára, ki a magyar zene elméleti vagy gyakorlati terén leginkább ki­tünteti magát. Az 1. alatti ösztöndíjakat vagy segélypénze­ket az akadémia igazgatósága ajánlatára a vallás- és közokt. magy. kir. miniszter; a 2. alatti budapestvárosi ösztöndíjakat élte fogytáig Liszt Ferencz elnök s halála után az ál­tala rendelt megbízott; a 3. alatti ösztöndíjat az akadémia igazgató­sága ajánlatára dr. Haynald Lajos érsek ur s ha­lála után bízottja; s végre a 4. alatti ösztöndíjai, az akadémiai igazga­tóság ajánlata­ meghallgatása mellett, Simonffy Kál­mán alapító úr adományozza. Az ösztöndíjak vagy segélypénzek csak egy évre szólnak. Ernyedetlen szorgalmú és magukat szakadatlanul kitüntető tanítványok azonban több éven át is részesülhetnek ösztöndíjban vagy segély­pénzben. Oly tanítványok, kiktől az ösztöndíj vagy se­gélypénz egyszer megvonatott, többé ilyenre szá­mot nem tarthatnak. Az ösztöndíj vagy segélypénz azon tanítvány­tól időközben is megvonatik, aki erkölcstelen ma­gaviselet, avagy kellő szorgalmat nem fejt ki, vagy a­kire bebizonyul, hogy azt más czélra, s nem sa­ját fentartására és kiművelésére használja fel. Az ösztöndíjak vagy segélypénzek kiszolgál­tatási módozatát a körülményekhez képest az aka­démiai igazgatóság meghallgatása mellett a vallás és közoktatási miniszter határozza meg. Táviratok: Kragujevacz, szept. 11. A szávavidéki bosnyá­­kok segélykérésén minden vita nélkül ment át a skupzsina a napirendre. A felirati bizottság nagyobb részben a kormány és az Omladina párthíveiből áll s a kormány azon iparkodik, hogy mérsékelt szel­­em­ű legyen a felirat. — A felirati vita előre lát­hatólag több napot fog igénybe venni. Berlin, szept. 11. Bismarck hg. leánya Eulen­­burg gr. kormányülnökkel váltott jegyet. Bécs, szept. 11. A „Polit. Corr.“ arról értesül, hogy Servor basa és a konsulokból álló bizottság abban állapodtak meg, hogy a bizottság legköze­lebb több egyszerre különböző helyekre menő cso­portokra oszoljék, melyek közül a porta biztosa saját belátása szerint csatlakozik felváltva egyik vagy másikhoz.­­ Tárgyalási helyekül egyelőre ki­­­ elültettek: Nevesinje, hová az angol, orosz és fran­­czia konsulok, továbbá Trebinje, hová az osztrák, német és olasz konsulok teszik át tanácskozásaikat. — Server basa hallomás szerint először az előbbeni csoporthoz szándékozik csatlakozni. Bécs, szept. 1 l.1jHitelrészvény 212.40 — An­gol-osztrák 106 50. — Galicziai 224.— — Lom­bard 105.—. — Államvasut 27. 50 — Trámvay 99.—. — Rente 70.45 Hitel sorsjegy 164.50. —­ 1860. 112 30 — Napoleond’or 89.02 — 1864. 134 50 Arany 5.30 — Ezüst 101.80 — Frankfurt 54.50 — London 111.85. — Porosz pénzutalvány 65.10—. — Unio-Bank 89.80. — Török­ sorsjegy 51.10. — Ált. épitő-bank 11.— — Angol épitő­­bank 19.50. Magyar földhitel —.—­ Bécs, szept. 11. M. földteherm. kötv. 81.25 Magy. vas. kölcsön 100.50 — Salgó-Tarján —.— Anglo-Magyar 33.— — Magy. hitel 206.30 — Frankó-magyar bank 48.—­ Magyar záloglevél 87.25 — Alföld 123.75. Erdély 115.— Magy. éj­szak-kel. vas. 118-50.— Magy. kel. vas. 48.50 — Kel.­vasuti elsőb. kötv. 56.60. — Magy. sorsjegy 79.75. — Tiszai vasút 186.— Magy. földhitel 63.25 Municipal-bank 22.50. A hivatalos lapból. Kinevezések: G­öl­ln­er Lajos kassai pénzügyigazgatósági számtiszt a kassai katas­­teri igazgatósághoz számtisztté, Kertész Miklós, fogy. adóhivatali ellenőrzé, — a debreczeni m. kir. pénzügyigazga­tóság számvevő osztályához C­z­i­g­l­á­n­y­i Gusztáv III-ad o­ztályu számtisztté ideiglenes minőségben neveztetett ki. Névváltoztatások: Singer Sándor tolna­megyei bonyhádi születésű színész vezetéknevének „Sen­­g­e­r“-re, Millhoffer Frigyes és János kecskeméti lako­sok saját valamint Károly, Pál, Mária, Antal Zsuzsánna ne­vű gyermekeik vezetéknevüknek „M­ol­n­á­r“-ra, Kl­i­n­­g­e­r­t Vilmos kecskeméti lakos nevének „Patak­i“-ra kért átváltoztatása megengedtetett.

Next